A könyv két szegmensre bontható: a “szívbaj előtti” bohém hevületre és az “ösztönös” jelen(lét)re. Hét évvel ezelőtt volt egy (kihordott) infarktus epizódom. Ugyan nem láttam a világosságba vezető alagutat – de annyira presszurált a mellkasom, hogy a félelem és rettegés átment egy “fájdalmon túli kellemes és mély álomba”, amely azóta is inspirál szakadatlanul.. Amikor a kezedben forgatod ezt a könyvet, akkor némi betekintést nyerhetsz a lelkem zártabb bugyraiba. Arra is rádöbbenhetsz, hogy mennyire kifordítva élünk ezen a Földön, ahhoz képest akik vagyunk valójában.

Beleolvasok