Béres István élete a filmvászonra kívánkozik.
Chaplini sors az övé.
Nagy taslikkal, fenékbe billentésekkel,
folytonos újrakezdéssel.
Odüsszeuszi erőfeszítések kisemberi dresszbe bújtatva.
Igazi mese az akarat erejéről, az élni akarásról.
Pechről. Dacról. Derűről. Háborúról.
A kórház dermesztő csendjéről.
Az unokák zsivajáról. Futballról.
A filmcsinálásról. Árvízről.
Az „Egri csillagokról”.
És a megtalált békéről.

A mai magyar könyvpiac elvétve vevő csak az igazságra.
A megélt sorsokra. A létezőre. A lélegzőre.
Márpedig Béres Istvánnak ilyenje van: hús- vér történetei, valóságos kínkeservei és örömei.
Három éve vastagbélrákkal műtötték. Természetesen túlélte.
Ahogy a bal lába elvesztését is.

Szabó Zoltán Attila
2009. Október