A Csontbrigád az egyetlen olyan Rejtő-regény, amelyben nem az egyéni humor, hanem az emberi tragikum iránti humanitás uralkodik. A főszereplő – hogy egy szerelmi kapcsolat útjából félreálljon – magára vállal egy gyilkosságot egy idegenlégiós haláltáborban. A tábor életének megelevenítése döbbenetes erejű: mintha a későbbi náci táborok atmoszféráját idézné meg. A tábor lakói már annyira elszemélytelenednek, hogy a náluk lévő tárgyak lapján nevezik el egymást. A mű főszereplője azonban még tudja: az életért érdemes küzdeni…