Többen állítják, hogy Manzoni a nagy regény írásakor nem ismerte Scott regényeit. Ez alig hihető. A nála később induló Hugo műveit valószínűleg csak később ismerhette meg. De a diákkorától folyton olvasó, egyre műveltebb, az irodalom lehetőségei iránt szakadatlanul érdeklődő író fő műve megírásáig ne olvasta volna a kor világszerte legnépszerűbb írójának legalább néhány regényét – ez merőben valószínűtlen. Hiszen már ifjabbkori drámái is olyan hiteles korábrázolásra törekszenek, amilyennek Scott képzelte a történelmi témák kezelését. A cselekmény a XVII. század Lombardiájában játszódik, annak népét, urait, törekvő polgárait, közéleti embereit, bűnözőit vonultatja fel. Persze úgy, hogy szempontja a XIX. század liberálisainak történet- és társadalomszemlélete. Vitathatatlan, hogy igazi romantikus mű, de az is igaz, hogy ugyanúgy benne van már a haladó romantika realizmusigénye, mint például Angliában Dickensnél vagy nálunk Eötvös “A falu jegyzőjé”-ben. Aligha vitatható, hogy a Dantétól napjainkig terjedő dúsgazdag olasz irodalomnak a legszebb, legjobb és legfontosabb művei közé tartozik. (MEK)

Beleolvasok