Ajax-loader

Ablonczy Balázs könyvei a rukkolán


Ablonczy Balázs - Ismeretlen ​Trianon
Kereken ​száz esztendeje annak, hogy 1920. június 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, amelyet a magyar történelem egyik legnagyobb traumájaként tartunk számon, emlékezete máig átszövi mindennapjainkat. Trianon az elmúlt évszázadban, különösen a rendszerváltás óta, minden rossz metaforájává vált, s ezzel párhuzamosan valós tartalmai elhalványultak, mitikus magyarázatai kerültek előtérbe, amelyek aligha szolgálhatják a nemzeti önismeretet. Ablonczy Balázs új, összefoglaló kötete rendhagyó módon nem politika- és diplomáciatörténeti sémákat követ, hanem az eseményeket új megvilágításba helyezve elsősorban a társadalom egyes csoportjainak tapasztalataira fókuszál. Azt igyekszik bemutatni, hogy milyen volt valójában a békeszerződés: miként élték meg a történeti Magyarország lakói a háborús összeomlás, a forradalmak, az ellenforradalom és Trianon időszakát, és milyen összefüggések tárhatók fel a nagypolitikai döntések és dilemmák, illetve a magyar társadalom mindennapi tapasztalatai között. Az akadémiai Trianon-kutatócsoport elmúlt öt évének eredményeit is összegző kötet új és friss szemlélettel beszél a száz évvel ezelőtt történetekről: az elharapózó erőszakról, megszállásról, impériumváltásról, kérészállamok születéséről és bukásáról, félelemről, menekülésről, járványról, szénhiányról, nélkülözésről és elszegényedésről - az egyének által megélt Trianonról. Természetesen nem mindenkinek jutott egyenlően a megrázkódtatásokból, és nem mindenki vont le ugyanolyan következtetéseket az eseményekből. De az itt leírtak mégis lehetséges magyarázatai annak, ami 1918 és 1921 között Magyarországon történt. ABLONCZY BALÁZS (1974) történész, az ELTE BTK oktatója és az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Doktori címét 2004-ben szerezte. Tanított és kutatott Londonban, Párizsban, Berlinben és az Egyesült Államokbeli Bloomingtonban. 2011 és 2015 között a Párizsi Magyar Intézet igazgatója volt. Jelenleg az MTA "Lendület"-pályázatán támogatott Trianon 100 kutatócsoport vezetője, Budapesten él.

Ablonczy Balázs - Teleki ​Pál
„A ​két világháború közötti időszak egyik meghatározó politikusáról ez a legfrissebb tudományos igénnyel megírt életrajz. A kötet szerzője fiatal történész, aki az évek során, jó néhány külföldi és hazai levéltárban kutatva, számos, eddig feltáratlan dokumentumra alapozva rajzol teljes képet a tudós politikus pályájáról. A kötet lapjain kibontakozik egy múlt századi, jellegzetes magyar életpálya, a földrajzkutató, turanista, politikus, ellenforradalmár, cserkész és egyetemi tanár Teleki Pálé, akinek szerteágazó tevékenységét igyekszik bemutatni a kötet. Megtudhatjuk, hogy miképpen épült fel közéleti karrierje, honnan merítette eszméit és hogyan mutatkozott be a telefonban. Politikusi működésének komor és elfogadhatatlan oldalairól is tárgyilagos képet kapunk, és talán halálával kapcsolatban tisztázódik néhány félreértés.”

Ablonczy Balázs - Keletre, ​magyar!
A ​magyar turanizmus tipikusan magyar és teljesen elhallgatott eszmeáramlat: akik benne voltak, igyekeztek ennek még a nyomait is eltüntetni, akik meg csak hallottak róla, szent borzadállyal emlegették. Fehérlóáldozást idéz és habókos praktikákat. Pedig a magyar közvéleményt legalábbis a 19. század eleje óta izgatta a magyarság keleti eredete és nyugati mintakövetése közti ellentmondás. Ez a könyv nemcsak a turanizmus, hanem a „Keletről való gondolkodásból a politikai konzekvenciák levonásának” története is, Kőrösi Csoma Sándortól egészen a keleti nyitásig. Vissza kell-e fordulnunk keletre? Kik ott a rokonaink? Létrejöhet-e a „turáni népek” (a magyarok, és a törökök, bolgárok, finnek, észtek, sőt japánok és belső-ázsiai népek) összefogása? Van-e a magyaroknak küldetésük Keleten? Vagy éppenséggel az a missziójuk, hogy a Nyugatot oltsák be a Kelet eszméivel? Száz évvel ezelőtt, a világháború alatt magyar expedíciók rótták Anatólia, a Balkán vagy Dél-Oroszország útjait, a magyar kormány hatalmas összegeket áldozott, hogy keleti ösztöndíjasokat hozzon Magyarországra, magyar üzletemberek próbáltak piacot találni a Közel-Keleten és a turanizmus divatjának köszönhető az első külföldi magyar intézet megnyitása is. A két világháború között az eszmeáramlat számos befolyásos értelmiségit: egyetemi tanárokat, művészeket és politikusokat kísértett meg, majd 1945 után hallgatásra ítélték. A könyv bemutatja, hogy az eszmekör miként élte túl az államszocializmus éveit – Magyarországon és az emigrációban, és hogyan nyert teret a rendszerváltozás után. Ez a mű izgalmas, másfél évszázados utazás egy elhallgatott eszme nyomában, Tibettől Argentínáig, Tartutól Isztambulig. Felbukkan benne a turáni egyistenhívő rádióműszerész, a feministából lett vércsoportkutató földbirtokosleány, a monoklis múzeumalapító, aki egyszerre találta ki a világbékét és egy lövészárokásó gépet, a szerbiai katonai kormányzó és az ő „Deli Büzér klubja” szigorúan egyedülálló férfiak számára, néhány pénzhamisító, illetve a repülőmérnök, aki megállapította a magyar-maori rokonságot; lesz szó a Kurultájról, illetve a Turáni Vadászok Országos Egyesülete és Robin Hood összefüggéseiről, valamint az Illés együttesről és a Nemzeti Múzeum előtt álló Arany János-szobor mellékalakjairól. Turanista emlékek között élünk – csak nem tudunk róluk. ABLONCZY BALÁZS (1974) történész, az ELTE BTK oktatója és az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Doktori címét 2004-ben szerezte, tanított és kutatott Londonban, Párizsban, Berlinben és az Egyesült Államokbeli Bloomingtonban. 2011 és 2015 között a Párizsi Magyar Intézet igazgatója volt. Jelenleg az MTA Lendület-pályázatán támogatott Trianon 100 nevű kutatócsoport vezetője, Budapesten él.

Ablonczy Balázs - Trianon-legendák
Trianon ​a XX. századi magyar történelem egyik legtragikusabb eseménye, amely mély nyomokat hagyott a magyar történeti tudatban és a politikában. A kötet jó kiindulópont lehet mindazoknak, akik az eseménytörténeten túl kíváncsiak a mélyebb összefüggésekre, és értelmezni kívánják a mai közéletben és publicisztikában is rendszeresen felbukkanó hiedelmeket, spekulációkat, legendákat.

Ablonczy Balázs - A ​miniszterelnök élete és halála
Teleki ​Pál a két háború közötti időszak miniszterelnökei közül talán a legélénkebben van jelen a társadalmi emlékezetben. Tudós, főcserkész, a revízió ideológusa, aki rendre feltűnik az 1938 és 1940 közötti területvisszacsatolások fotóin. Rejtélyesnek tűnő halála szintén sokak képzeletét mozgatja, nemkülönben a zsidók jogfosztásában játszott szerepe. Ez az életrajz arra vállalkozik, hogy ennek az ellentmondásos életpályának az egyes állomásait vázolja fel, az erdélyi magyar arisztokrata és a dúsgazdag görög polgárlány egyetlen gyermekeként eltöltött gyerekkortól kezdve a földrajzi kutatásokon, a fajhigiénián, a turanizmuson át az autók iránti bolonduláson keresztül az egyetemi tanárságig, az első, majd a második miniszterelnökségig, és választ igyekezzen adni a halált övező kérdésekre. Teleki életének hatvankét évében benne van a huszadik század első felének csaknem összes magyar politikai és társadalmi, tudományos problémája, amelyeket ez az érzékeny, sőt túlérzékeny egyéniség így vagy úgy érintett élete folyamán. Ez a pálya nemcsak az erdélyi arisztokratáé, hanem az ellenforradalom, Trianon és a világháborúk rajza is egyúttal: egy darab Magyarországé a 20. század első felében.

Ablonczy Balázs - Nyombiztosítás
Mitől ​vagyunk magyarok? Hogyan lehet idegenben is megőrizni az elveszített haza emlékét? A szerző érdeklődése Fiumétól a Szepességig, időben pedig a XVIII. század végétől a 2. világháborúig terjed.

Ablonczy Balázs - A ​visszatért Erdély 1940-1944
Ablonczy ​Balázs, a nagysikerű Trianon-legendák szerzőjének legújabb könyve, a magyar történelem egy hihetetlenül izgalmas újabb fejezetéről!" A magyar történettudomány egészen a legutóbbi időkig feltűnően szemérmes volt a terület visszacsatolások időszakának bemutatásában. A román történetírást eközben folyamatosan foglalkoztatta az észak-erdélyi magyar fennhatóság kérdése. A román historiográfiában ugyanakkor kevés figyelmet kaptak a korszak társadalmi mozgásai, a menekültkérdés, a csaknem egymillió erdélyi román életkörülményei, a propaganda kérdései, a nagyhatalmak szándékai vagy a magyar-román viszony valós természete. A magyar történetírásban az elmúlt tíz évben indultak el olyan kutatások, amelyek ennek a négy évnek a történetét igyekeznek feltárni, új megközelítéseket alkalmazva, feldolgozva romániai és magyar levéltárak dokumentumait és más forrásait. Ez a könyv az első kísérlet arra, hogy a korábbi rögzültségektől mentesen, az eddig publikált és nem publikált kutatásokra, valamint a magyar levéltárakban fellelhető szép számú dokumentumra támaszkodva magyarázatot leljünk arra: miképpen lett újra magyar Észak-Erdély, hogyan próbálta a magyar kormányzat átformálni magyar nemzeti térré, megtartani, és végül hogyan veszett el újra.

Kollekciók