Ajax-loader

Baráz Csaba könyvei a rukkolán


Baráz Csaba - Kaptárkövek ​a Bükkalján
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Baráz Csaba - Ilonczai Zoltán - Schmotzer András - Kaptárkövek ​völgye
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Baráz Csaba - Gasztonyi Éva - Havasi Norbert - Juhász Gergely - Ludányi Csaba - Novák Richárd - Schmotzer András - Tarjáni Gitta - Heves ​megye helyi jelentőségű védett természeti értékei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Baráz Csaba - Fűköh Levente - Karszt ​és élővilága
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Baráz Csaba - dr. Kiss Gábor - Az ​ördögtornyoktól a patkónyomos kövekig
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nováki Gyula - Baráz Csaba - Dénes József - Feld István - Sárközy Sebestyén - Heves ​megye várai az őskortól a kuruc korig
A ​"Magyarország várainak topográfiája" sorozat második, a mai Heves megyét tárgyaló kötete - a korábbi Borsod-Abaúj-Zemplén megye erődítményeiről szóló munkához hasonlóan - egy olyan rendszerbe foglalt adattár (segédkönyv), amely a teljességre törekedve kívánja bemutatni a tárgyalt terület adott korszakban fennállt valamennyi várát és minden olyan egyéb erősségét, erődített helyét, amelyet a védelem, ill. a védekezés céljára mesterségesen hoztak létre. Fő célja, hogy magáról az erősségről, azaz a terepen megjelenő történeti forrásról, annak topográfiai helyzetéről, méretéről, jellegéről, ismert építményeiről megbízható naprakész adatokkal szolgáljon. A szerzők ezért a várkutatás legújabb eredményei alapján alapvetően egy topográfiai adattár összeállítását tekintették feladatuknak. Heves megye esetében ugyanakkor a tárgyalásra kerülő emlékek sorát bővítve, számba vették a még egyértelműen nem értékelhető vagy épp a továbbiakban a kutatásból kizárandó objektumokat is. A jelen munka tehát nemcsak szakkönyv kíván lenni, hanem bizonnyal hasznosan veheti kézbe a kötetet a régészet, a helytörténet, a hadtörténet, az építészet vagy akár hazánk története iránt érdeklődő és természetesen a hevesi táj szépségeit felfedezni kívánó természetjáró egyaránt.

Baráz Csaba - dr. Kiss Gábor - Holló Sándor - Szakrális ​kőemlékeink
Hazánk ​egyes tájain néhány környezetéből kiemelkedő szikla, kőtorony felületébe valaha fülkéket faragott az ember. Az ilyen fülkékkel – és a fülkék környezetében látható kőbe vésett csatornákkal, lyukakkal, kőüstökkel, tál alakú mélyedésekkel vagy éppen sziklahelyiségekkel – rendelkező földtani-felszínalaktani képződményeket nevezzük összefoglalóan kaptárköveknek. Fontos megjegyezni, hogy a magyarországi kaptárkövek topográfiai felmérését elvégző Mihály Péter tanulmányaiban kaptárköveknek a kaptárfülkékkel rendelkező sziklákat tekinti. Kaptárfülkének pedig csak azokat a fülkéket nevezi, amelyek peremén – az épségben lévőknél még jól láthatóan – bemélyedő keret fut körbe, s széleiken néhol lyukak is kivehetők. A kaptárkő a fülkés sziklák legelterjedtebb elnevezése: ezt a kifejezést használják a turistakalauzok, az útikönyvek és a szakirodalom is. Ez a név – első közelítésben – a fülkék kifaragásának egyik közkeletű magyarázatára, a sziklaméhészetre utal. A helyi lakosok azonban a fülkés sziklákat hívják „köpüsköveknek”, „vakablakos köveknek”, „bálványköveknek”, „püspöksüvegnek” is (lásd: „Kaptárkövek, bálványkövek, köpüskövek – a fülkés sziklák elnevezése” című keretes részt). Több fülkés sziklát pedig – különösen a Dunántúlon – tulajdonnévvel illettek: Ördögtorony, Bábaszék, Nyerges, Kecske-kő, Király széke, Jenői-torony, Vércse-szikla stb. Az erdők mélyén, völgyek oldalában rejtőző vagy a napsütötte dombhátakon magasodó kaptárkövek – különösen a szabályos kúpformájúak – impozáns méreteikkel, sötétlő üregeikkel mitikus hangulatot árasztanak. Nem véletlen, hogy más magyarázatok is születtek a fülkék eredetére. A XIX. század neves egri történész papja, Bartalos Gyula az általa sziklalobroknak nevezett képződményeket egy „emelkedett szellemű nép emlékszerű műveinek, síremlékeinek” tartotta. A kaptárkövek első kutatójaként így írt a fülkés sziklákról (Bartalos G y. 1885. 348–349.): „E lobroknak szemléletén a keleti regék jutnak eszünkbe, és képzelnünk egy ismeretlen eszmekörbe vezet, érezzük, hogy egy rég eltűnt korszak emlékeivel állunk szemben, hogy nagy jelentőség lehet e kövekhez kötve, mert az ember kis okból nem szánja el magát nagy munkára.” Mivel a kaptárkövek faragott-vésett sziklái magukon viselik az ember formaalakító tevékenységének nyomait, valamint többségükhöz helyi monda, eredetmonda is fűződik, ezért a fülkés sziklákat az ún. „jeles kövek” csoportjába soroljuk (Baráz Cs. – Kiss G. 2007).

Baráz Csaba - Varázslatos ​karsztvidék
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Baráz Csaba - Kaptárkövek ​földje
A ​Bükkaljára leginkább két jelző illik: sokrétű és rejtőzködő. Emellett: különös és egyedi. Mind a földtörténete, mind az élővilága, miond pedig az itt kialakult népi kultúra egyaránt hordozzák az átmeneti jellegű tájak, a határterületek sajátosságait. Ebben a tájban benne van egy kicsit az Alföld végtelen rónasága és a Kárpátok vadregényes hegyvidéke. Itt ellentétes hatások találkoznak, hiszen nyitott mindkét irányba, mindkét véglet felé és különbségek karakteres egységgé, mert egyfajta zártság is jellemzi ezt a szelíd, hegységelőtéri dombvidéket. E tájban élő ember léte egyszerű és hangsúlytalan. Az ide születettek soha nem gyakoroltak politikia hatalémat, óvakodtak az absztrakt szerepektől. Az ilyen vidéket elkerülik a háborúk, nem tarolják le hadseregek, földjén nem dúlnak sorsdöntő csaták. A Bükkalja - egy-két, a szabályt erősítő kivételtől eltekintve - mindig kívül állt a történelem sodorvonalán. Ezt a kívülállást, ezt a rejteki életformát e táj kontemplativitást (elmélyedést, elmélkedést, szemlélődést) serkentő voltasegítette elő. A Bükkalja olyannyira észrevehetetlen, hogy még a magyar népi kultúra régiói közt sem szerepel. Észak felől a Felföld déli kultúrális régióival - Palócfölddel, Mátraaljával és a Bükk "mögött" levő Barkósággal - érintkezik, dél felől az Alföld keleti középrégiójának részét képező "Borsodi-hevesi Tisza mente" néprajzi tájaival. Mindegyik szomszéd kisrégió kihasít magának néhány települést a Bükkaljából: a néprajztudomány képviselői Egert például a Mátraaljához sorolják, Tardot, Tibolddarócot vagy éppen Kisgyőrt a Borsodi-Mezőséget magába foglaló Tisza mentéhez. Holott itt alakult ki a Kárpát-medence egyik legkülönlegesebb, legösszetettebb tájépítészeti jelensége, a bükkaljai kőkultúra, amelynek gyökere a prehisztorikus időkbe nyúlik vissza. E napjainkban is még élő kőkultúrának és az itt élő nép lelkének kulcst a kaptárkövek -a régi idők, az Aranykor rejtélyes és néma tanúi - jelentik. Óvni kell őket, hiszen a tájhoz kötött tradíciók, de maga az Őshagyomány jóformán már csak e faragott sziklák által hordozott rejtjeles üzenetekből rekonstruálható.

Baráz Csaba - Kaptárkövek
A ​kaptárkövek rejtélyes kultúrtörténeti emlékek. A Bükkalja különlegesen szép sziklavonulatainak, tufatornyainak oldalába valaha fülkéket faragott az ember. Ezek - és a sziklafelületeken látható egyéb faragványok, csatornák, lyukak, kőüstök - szerepéről, a fülkékhez fűződő tevékenységről, valamint a kaptárkövek által megjelenített archaikus kőkultúra koráról, eredetéről, létrehozóiról eltérő elképzelések, egymásnak ellentmondó tudományos feltevések születtek. Könyvünk a kaptárkövek körül sorjázó kérdésekre adott válaszokat tekinti át, valamint a Bükkalja földtani ismertetésének keretében a tufakúpok keletkezését mutatja be. A jelentősebb és érdekesebb kaptárköveket sziklacsoportokat pedig fényképekkel és ábrákkal illusztrálva - túraútvonalakra felfűzve - részletesen is szemlélteti.

Kollekciók