Ajax-loader

Nyerges András könyvei a rukkolán


Nyerges András - A ​negyvenesek pavilonja
Nesztor ​Gyurit, a "Voltomiglan" című regény gyerekhősét az 1949/50-es iskolai tanévben az ordasgyepűi iskolaszanatóriumba utalják. De a gyógyító gárda helyett hatalmaskodó, csak önmaguk túlélésén dolgozó, könyörtelen felnőttekre lel. A kiszolgáltatott gyerekek próbálják megszervezni saját védekezésüket - hogy milyen eredménnyel, erről (is) szól a regény.

Nyerges András - Makó ​szomszédja Jeruzsálem (1993-2013)
"Nyerges ​András esszéiről: „Kiválóan megírt, izgalmas, szellemes szövegek, nagyon aktuálisak és akkora tudás, áttekintő képesség és kutatómunka van mögöttük, hogy le a kalappal! Nyergest a tények izgatják, az adatokhoz ragaszkodik, mindahhoz, ami régi szövegekből kiolvasható. Amit művel, az nem történettudomány, de hát sebaj. A laikusoknak: nekünk, olvasóknak, tökéletesen megfelel. Ahhoz, hogy valaki Nyerges hívévé váljon, bizonyára osztoznia kell vele bizonyos alapvető értékekben, pl. ilyenekben: a szélsőjobb s a diktatúra elfogadhatatlan, a sajtónak és a szólásnak szabadnak kell lennie, a rasszizmus minden formája tűrhetetlen. Ha ez megvan, akkor már csak Nyerges elegáns stílusát és pontos érvelését kell követni – ez sem eshet nehezünkre”. Kálmán C. György, 2006

Nyerges András - Magyar ​fakír
"… ​− Tehát micsoda Ön? − Fakír vagyok. − Tegyük hozzá, ha már a Mester ennyire szegény: az első Magyar Fakír! Azt se hallgassuk el, hogy teljesítménye máris túlszárnyalta a legendás arab és hindu fakírokét! De hát hogyan is történt a nagy megvilágosodás? Meséljük el az elejétől… − Kérem szépen, az úgy volt, hogy felmondták az albérletemet, a lakást pedig, amit ígértek, mégse kaptam meg. Így kerültem a szabad ég alá, ahol azóta is tanyázom. De ez nem olyan nagy ügy, mint gondolná, mert még a nyáron kezdtem, nem ilyen csikorgó hidegben. − Az most mellékes. A fontos az, hogy Önnek ettől fogva nem volt gondja többé lakbérre, villanyra, gázra, fűtésre, telefonra. − Hát arra nem, az tény."

Nyerges András - Makó szomszédja Jeruzsálem (1993-2013)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nyerges András - Színünk ​és viszályunk
"Mindig ​azokról a magyar írókról írtam, akikkel kapcsolatban különösen igatott valami, leginkább a politikai-ideológiai körülményekhez igazodó, vagy azokkal szembeszegülő magatartásuk. A legvaskosabb és engem személy szerint legjobban ingerlő hazugságok is éppen ezzel kapcsolatosak. „Hőseim” koronként változó recepcióját úgy fogtam fel mint tükröt, és az ebben látható képből próbáltam kideríteni – mit is? Többnyire azt, amiről vagy hallgatni szokás, vagy elmismásolni a tényeket, egyszóval mellébeszélni, én pedig irtózom a csontig lerágott közhelyektől..."

Nyerges András - Rendes ​ország - kétféle történelem
"1989 ​után végre hozzáférhető lett a könyvtárak zárt részlegének anyaga, a politikai, irodalmi és történelmi "szent tehenek" intézménye pedig megszűnt, így nemcsak kideríteni, de közzétenni is lehetséges volt, amit az ember kiderített. Hogy milyen részegítő érzés a nagyító alá tett múltnak szinte bármely szegletében ismeretlen epizódokat, sose hallott történeteket találni, arra nem találunk szavakat".

Nyerges András - Jobb- ​vagy Balkánaán
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nyerges András - Háztűznéző
_Ötven ​éve jelent meg az első könyvem, ami kisebbfajta jubileumnak is beillene - de azt gondolom, az efféle évfordulókat legjobb munkával ünnepelni. Remélem, hogy a_ Háztűznéző _(regényeim sorában épp a tizedik), alkalmas lesz erre._ Külvárosból belvárosba, pártállamból demokráciába, panelből patinás házba - 1989 tájt az egész hazai világ váltani akart: ki rendszert, ki otthont, ki jövőképet. Hőseink, akik teli vannak illúziókkal, azt tapasztalják, hogy egzisztenciájuk veszélybe kerül, a politika betör az életükbe, s a házban, ahol élnek, a lakóközösséget ellenséges táborokra osztó konfliktus zajlik. Ezzel olyan játszma szereplőivé válnak, ahol az a tét: megússzák-e a változást jellemük sérülése nélkül? Nyerges András regénye a rendszerváltást alighanem elsőként teszi górcső alá nem a politikaformálók, hanem a döntések következményeit elviselő hétköznapi emberek szemszögéből.

Nyerges András - Mumus, ​magyar lekvárban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nyerges András - Holnemvolt
A ​költő szenvedélyesen védelmezi a rációt, az értelmes és bátor emberi tettet. Érzelmei magától értetődő természetességgel igénylik az értelem kontrollját. E költészet ars poetikáját Nyerges András így fogalmazta meg: "A költészet hivatása valamiképpen a táborra vigyázó őrség feladatára hasonlít. A költő akkor is ébren marad, amikor mások már aludni tértek. Vallja azoknak a szavát is, akik még naponta éhesen fekszenek le a távoli földrészeken, s afelől se lehetnek biztosak, hogy békés éjszakájuk lesz. Boldog volnék, ha egyszer magam is betölthetném a költészetnek ezt a legigazibb és legaktuálisabb hivatását." A Holnemvolt Nyerges András harmadik verseskötete. Új művében továbbépíti a korábban kialakított (Emberi hitben, 1963; Fanyar tükör, 1965) sajátosan egyéni stílusát.

Nyerges András - Szigorúan ​bizalmas történet
Vannak-e ​takargatni való, sötét titkok Nesztor Gyula múltjában? Ki volt az apja, akit állítólag nem ismer? Lehetséges, hogy csak a karrierje érdekében rejtegeti kapcsolatukat? Hat teljes éven át, 1950-től 1956-ig folyik a nyomozás a regény főszereplője után. Megfigyelés alatt tartják az egész családját: gyűlnek, sokasodnak róla a "szig. biz.!" jelzéssel ellátott anyagok. Egy ruhaipari vállalat káderosztálya igyekszik már-már abszurditásba hajló eltökéltséggel "felgöngyölíteni" a főhősnek és apjának életét. A lavinát egy szerény óhaj indítja el: Nesztor Gyula felnőttként is tanulni szeretne, mérnök akar lenni, s ezt beírja önéletrajzába is... A Szigorúan bizalmas történet hétköznapi, kissé groteszk históriát mond el, mely bárkivel megeshetett. Nem bűnösök és ártatlanok, de jó szándékból és túlbuzgóságból egybeszőtt kisemberek marakodnak egymással, akiket felkészületlenül ért egy nagy, történelmi feladat. A regényt át- meg átszövik a nevetés nélkül ma már alig olvasható hiteles kordokumentumok. Nevetésünk azonban keserűen, fájdalmasan kijózanító is: a mese a mai negyvenévesek apáinak nemzedékéről szól.

Nyerges András - A ​barátságszédelgő
Szerelemmel ​hitegetni, házasságot ígérni, az érzelmei által kiszolgáltatottá vált áldozatot becsapni bűn, amely törvénybe ütközik. Szavunk is van rá: ezt hívják házasságszédelgésnek. De nem ugyanilyen bűn-e a baráti érzelmeket megcsúfoló szédelgés? E regény írója, egyben a könyv egyik szereplője, (aki a történetnek semmilyen értelemben nem "hőse", csak elszenvedője), az életét meghatározó két nagy érzelem egyikéről sem akar lemondani, de a barátság elvesztéséért nem fogad el kárpótlásnak egy mégoly szenvedélyes és vad érzéki kapcsolatot sem. A világgal emiatt kerül összeütközésbe, s hogy ki húzza a rövidebbet, annak históriáját ismerheti meg "A barátságszédelgő" olvasója. A hatvanas évek elején játszódó, önéletrajzi indíttatású történetben, a trilógia záró kötetében az író két korábbi regénye, a "Voltomiglan" és a "Tévelygések kora" lapjairól ismert figurák némelyike újra felbukkan, ám ezúttal főképp magánéletük problémáival, az önálló élet elkezdésének erkölcsi próbatételeivel néznek szembe. Iróniával befuttatott alakjuk az előzményekhez képest más fénytörésben jelenik meg, ahogy a szerző a fél évszázaddal ezelőtt volt világnak is a közkézen forgó sablonnal ellentétes képét festi elénk.

Nyerges András - Nichtvordemkind!
Der ​ungarische Journalist und Schriftsteller András Nyerges ist in seiner Heimat durch mehrere Romane, Gedichtbände und Erzählungen bekannt. Seine frühen Erinnerungen an das Kriegsjahr 1944 wurden wegen der darin angesprochenen, von der ungarischen Öffentlichkeit lange verdrängten Themen zur Sensation. Budapest 1944: Der vierjährige András lebt mit seinen Eltern und der bigotten katholischen Großmutter Irén in einer ärmlichen Mietwohnung. Er fürchtet sich vor der strengen Irén, die aus für ihn unverständlichen Gründen auch seine Eltern beherrscht. Seine jüdischen Großeltern mütterlicherseits wohnen auf der anderen Seite der Donau im vornehmen Buda. Wie gerne ist der kleine András bei ihnen zu Besuch, doch die Sonntage in der Wohnung mit den vielen Büchern und dem feinen Porzellan führen immer zu Spannungen zwischen seinen Eltern und Großmutter Irén. Irgendetwas scheint die Familien zu trennen, und András versteht nicht, was es ist. Eines Tages verschwinden die geliebten Großeltern aus Buda spurlos. Für András bricht eine Welt zusammen. Doch Großmutter Irén ist froh, die verhasste Verwandtschaft endlich los zu sein. András Nyerges erzählt die dramatischen Ereignisse in dem von Deutschen besetzten Ungarn konsequent aus der Sicht eines kleinen Jungen, der voller Wachsamkeit und kindlicher Neugier wahrnimmt, was um ihn herum passiert, aber die komplizierte Welt der Erwachsenen nicht verstehen kann.

Nyerges András - Magyar ​parádé
Nyerges ​András ebben a regényben korábbi műve, a Szigorúan bizalmas történet hőseinek sorsát írja tovább, ezúttal a hatvanas évek második felének közegében. A színhely a Vidáts utca 13. ahol éppen új lakást kap (titkos megbízatás teljesítése fejében) Magyar Ede, az egykori káderes. Számára az élet megállt az ötvenes évek légkörénél és lózungjainál, mely utóbbiakban ő komolyan hisz, és vakbuzgalommal tartja magát hozzájuk. A házat, melynek közösséggé formálását és felvirágoztatását egyszerre tűzi ki céljául, szétzilálja és tönkreteszi, groteszk kalandok sorába keveredik, és megint keresztezi Nesztorék életét, csak ezúttal már nem az apa, hanem a hatvannyolcas újbaloldali áramlatának vonzásába került ifjabb Nesztor lesz gyanakvásának célpontja. A fiatalember, aki szociológiai tanulmányt ír arról a házról, melyben ő is, Magyar Ede is lakik, utóbbi éberségének köszönhetően még a belügy Gyorskocsi utcai hírhedt épületébe is behívót kap. A regény pesti ház egy ház mikrostruktúráján keresztül a hatvanas évek magyar társadalmának keresztmetszetét adja, politika, szerelem, kulturális élet, a hétköznapok mulatságos furcsaságai szövődnek benne egyetlen, lendületes történetté.

Nyerges András - Fanyar ​tükör
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nyerges András - Jó ​vér
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nyerges András - Az ​ördög győz mindent szégyenleni
Nyerges ​András a fiatal költők és írók 1956 után induló csapatával tűnt fel, verseit az emlékezetes Tűztánc-antológia mutatta be, majd időről időre önálló verseskötetei jelentek meg. 1969-ben jelentkezett nagyobb lélegzetű prózai művel, Jó vér című regényével. 1940-ben született Budapesten, itt végezte iskoláit, az ELTE Bölcsészkarán szerzett diplomát. Dolgozott a Színháztudományi Intézetben, az Irodalmi (ma: Radnóti) Színpadon, volt a Rádiószínház dramaturgja, a Magyar Nemzet munkatársa. Jelenleg a Kossuth Könyvkiadó szerkesztője. Könyvei: Emberi hitben, 1963; Fanyar tükör, 1965, Holnemvolt, 1967; valaki győzött, 1970; Magam ellen, 1976 (versek); Jó vér, 1969 (regény; A kapu, 1979 (kisregények); Magyar filmek mozija, 1982 (kritikák). Nyerges András költőként indult el az ötvenes évek derekán, aztán regényeivel hívta föl magára a figyelmet. Mostani - kilencedik - kötetével ismét a költészethez tér vissza, bár ennek középpontjában egy dráma áll, amely a kötet címét is adja. Ezt veszik körül a versek, amelyeknek jó részét a magyar történelem ihlette. A tizennyolcadik század eleje és a tizenkilencedik század második fele izgatja különösen Nyergest - sokféle kompromisszumkeresésével, kényszerű vagy haszonleső megalkuvásaival. A dráma a Rákóczi-felkelés tükre. A fejedelem különben nem jelenik meg a színen, csak a tényleges szereplők diszkurzusai rajzolják ki arcát. A verseket jelentős mozzanatok - például Kossuth-Madarász viszonya, a döblingi Széchenyi - ironikus-szkeptikus átvilágítására összpontosítja a szerző, felhíva figyelmünket történelmünk tehertételeire.

Nyerges András - Kábépé
Budapest, ​1960-as évek. Kunoskó Mihály, az Államvédelem derék, csőlátású tisztje munkája során saját költő-unokaöccsével kerül szembe, aki így egyike lesz azoknak, akik ellen Kunoskó felgöngyölítő akciót indít útjára. A történet másik szálán a legfelső vezetésbe frissen kooptált Ámbra Gyula mint "új seprű" azt sugallja az Öreg becenévre hallgató vezetőnek, hogy némi jobbra tolódással nagyobb népszerűségre tehetne szert. Sőt, ha baloldali veszély üti fel a fejét, ezzel a Nagy Szomszéd előtt is meg lehetne indokolni, hogy miért tartunk arra, amerre éppen kileng az inga. A probléma csak az, hogy tényleges baloldali veszély az istennek sem akar előállni... "Megnyugtathatlak: nem ok nélkül vagy feszült, a helyzet tényleg szar. Langyos pocsolya lettünk, nincs egy árva vadsztrájk, sehol semmi uszítás, nem ragasztgatnak tiltott plakátokat, jóformán suttogó propaganda sincs. Mintha nyugállományba vonultak volna a diverzánsok! Üzenem a feleségednek, hogy abban, ha mostanában zaklatottabbnak lát, nincs semmi rendkívüli. ... Néha, mikor a kiúton töröm a fejem, még őrültségeket is gondolok, talán nekünk magunknak kéne gondoskodnunk atrocitásokról, hadd legyen mivel foglalkozni. Az éj leple alatt, valami elhagyatott környéken a falra firkálhatnék, vagy leverhetnék egy vörös csillagot, ezzel príma munkát adnék nektek, és a valódi ellenség is elszégyellné magát, amiért csak lazsál. Ki tudja, hátha nekibátorodik?"

Nyerges András - Reciprok
A ​regény egy kivert kutya története, aki egy beomlott ház romjai alatt rátalál Granicsári Gézára, s megmenti az életét. Granicsári 1959-ben élete sorsfordulójához érkezik: érett fejjel próbál pályát módosítani s egy szatirikus regényt ír, mely a Rákosi-érában szerzett tapasztalatait rögzíti. Átmenetileg a hatalom kegyeltjévé válik, luxuslakás, filozófusnő-feleség, barátok és hízelgők töltik ki új életét, de sokan kétlik, vajon ő maga írta-e a Fenékig tejföl című regényt? Granicsári rádöbben, hogy mindannak, amiben politikai téren és a privát életben szinte vakon hitt, már a reciprok értéke az uralkodó. Fiatalabb pályatársa, Hóka Gyuri, kéretlenül szemtanúja lesz, ahogy Granicsári megszegi a hatodik parancsolat, vagyis öl, ő pedig azzal bünteti érte, hogy a kilencedik parancsolatot áthágva, és megtorlásként felebarátja házastársával próbál - ha sikerül - szeretkezni. NYERGES ANDRÁS 1940-ben született Budapesten. Dolgozott dramaturgként (Irodalmi Színpad, Magyar Rádió), kiadói szerkesztőként (Kossuth, Móra), volt rádiókritikus (Magyar Nemzet), filmkritikus (Kritika), publicisztikai oknyomozó sorozata 1993-tól a Magyar Hírlapban ("Szúrópróba"), 2004 óta az Élet és Irodalomban ("Színrebontás") jelenik meg. Voltomiglan című regénye németül két kiadásban, valamint olaszul is megjelent. A Reciprok a tizenegyedik regénye. Munkásságát 1990-ben Gábor Andor-díjjal, 2000-ben Pulitzer-emlékdíjjal, 2004-ben Magyar Lajos-díjjal, 2013-ban Füst Milán-díjjal ismerték el.

Nyerges András - Tévelygések ​kora
Ennek ​az önéletrajzi indíttatású regénynek az oldalain ismét találkozunk az itthon két kiadást megért, németül és olaszul is megjelent Voltomiglan hősével, akinek botladozásait most 1952 és 1968 között, tehát egy feszültségekkel terhes korban követhetjük nyomon. Mint az ifjú emberek általában, ő is szeretne találni valakit, akire feltétel nélkül rábízhatja magát, csakhogy olyan világban nő fel, ahol a sorozatos csalódást sem adják ingyen, neki pedig szerelmi, politikai, irodalmi tévelygések, tévedések és intrikák összegubancolódott hálójából kell kivágnia magát. A szerző mindezt kesernyés humorral, az irónia sajátos fénytörésében tárja elénk, önmagáról is ítéletet mondva könyve címével.

Nyerges András - Bitorló ​a skatulyában / P'árt pour p'árt
„Tehetségünk ​vagy tehetségtelenségünk, műveink színvonalának emelkedése vagy süllyedése, törekvéseink változása vagy röghözkötöttsége nem tétel az elszámolásban, ezért szóba sem kerülhet úgy, ahogy más irodalmi jelenségek elbírálásakor szokás. Olyan valakiről, mint én, aki annak idején szerepelt a Tűztáncban, tudomást venni mindmáig tilos. Ezt a kimondatlan törvényt senki sem szegheti meg, mert a rólunk ejtett (még oly szigorú) szó is egyenlő volna a létezésünk elfogadásával. Magam azért merem ezt a szabályt megszegni, mert egyszerre vagyok érintett és tanú, továbbá az életben rámrótt dolgomnak vélem, hogy erről a históriáról (és arról, ami belőle következett). megpróbáljam letisztogatni a ráragasztott cimkéket. Tényeket igyekszem szembesíteni ellenőrizetlen, de máig használatos legendákkal. Boldogabb lennék, ha azt mondhatnám, hogy írtam, amit írtam, hol jót, hol rosszat, ennek megítélését a művek minősége döntötte el, és ha bukdácsoltam, nem az elbuktatási célzattal kitett lábak gáncsoltak el, hanem a terep volt göröngyös. Ezt sajnos nem mondhatom, mert hazugság lenne. Ezért aztán az én úgynevezett emlékezéseim leginkább velem kapcsolatos előítéletek utóéletét rögzítik.” Nyerges András

Nyerges András - Valaki ​győzött
Nyerges ​András ahhoz a fiatal gárdához tartozik, mely 1956 után, a Tűztánc antológiában mutatkozott be. Az antológia szerzőinek pályája azóta - óhatatlanul - más és más módon alakult, az együttes jelentkezés - s egyben a szocializmus melletti elkötelezettség - élménye azonban a közös gondolat továbbvitelét, tartalmasabbá tételét is segítette mindegyiküknél. Nyerges András még ezen a körön belül is fiatalabbnak számít, sőt kezdeményezőbbnek tűnik. Mostani, negyedik verseskötete előtt Jó vér címmel adta ki regényét a Magvető, 1969-ben. Korábbi művei a költő újító szándékait és nyugtalan kereséseit jelzik.

Nyerges András - Színrebontás
Az ​írások témája a magyar irodalom- és sajtótörténet, a huszadik század ideológiai és kultúrpolitikai problémái. Tartalom: Nyerges szívesen foglalkozik olyan kérdésekkel, mint a népi – urbánus ellentét, a sajtóval kapcsolatos előítéletek stb. Módszere sajátos: a szerző a korbeli sajtó különböző pártállású lapjait szembesíti egymással, illetve az utókorban a kérdésről kialakult nézetekkel. A mintegy száz írásból álló kötet számos korábban ismeretlen és meglepő tényt feltár, nem tisztelve sem bal – sem jobboldali tekintélyeket és előítéleteket. Nyerges András tíz éve jelenteti meg Színrebontás című sorozatát a Magyar Hírlapban. Kötetünk e cikkek legjavát gyűjti egybe.

Nyerges András - Voltomiglan
Családtörténet, ​felkavaró önéletrajzi regény, melynek eseményei a második világháború végén budapesti helyszíneken, polgári lakásokban, a vészkorszakban és az azt követõ „konszolidációs” idõszakban játszódnak. Emlékirat, amelynek alakjai, mulatságos történetei vérbeli regénnyé nemesítik a hiteles társadalomtörténetet. Závada Pál írja Nyerges András regényérõl: A szerzõ Voltomiglan címû regényével elérkezettnek látta az idõt, hogy visszatekintsen saját családjának, felmenõinek, s ezáltal saját gyermekkorának történetébe, márpedig tudnivaló, hogy az innen fakadó élmények a legfontosabb és leghihetõbb forrásai lehetnek egy írói programnak – feltéve, ha az író nem csupán emlékezni, meríteni és szembesülni bátor, hanem a megformáláshoz is megtalálja a szükséges invenciót. Nyerges Andrásnak mindez sikerült. Úgy döntött, hogy helyesebb, ha nem kitalálni próbál hiteles figurákat és történeteket, hanem a valóságos családtagokat idézi föl és jeleníti meg cselekvõ, beszélõ figurákként. Mivel pedig ezek a szereplõk valóban hús-vér alakokként mozognak a papíron, a szerzõ igen jól tette, hogy így döntött.

Nyerges András - Magyar ​filmek mozija
˝- ​Az apály krónikája - ezt a jelképes alcímet adta Nyerges András a Kritika című folyóirat felkérésére 1974-80 között írt, összegyűjtött filmbírálatainak. Az egyes filmek elemzésénél a szerző filmgyártásunk egészében végbemenő fejlődés fő tendenciáit tartja szem előtt, ez az összefüggés az, mely nyilvánvalóvá teszi számára "hogy a magyar film leszálló ágban van, és csakis a kíméletlenül őszinte beszéd jelenthet segítséget a válságból való kilábaláshoz".

Kollekciók