Ajax-loader

Onagy Zoltán könyvei a rukkolán


Onagy Zoltán - Vénusz ​születik
"Azt ​kérdeztem, mit csináltál a pénzzel! könyökölt fel Anna. Ez már kemény, gondolta Bogh, behunyta szemét, hogy időt nyerjen, és a nyugodalmas sötétben tizenhármasával számolt: tizenhárom, huszonhat, harminckilenc, ötvenkettő... Az istenedet! rázta meg Anna. Hát nem tudsz egy rohadt kérdésre válaszolni?! Így próbálkozott az ősi trükkel, mely szerint a támadás fél győzelem, de itt már szó nem lehetett támadásról. Előbb vagy utóbb úgyis meg kell mondanom, egyszerűsítette a helyzetet, akkor meg essünk túl rajta mielőbb. Hátha megérti. Tudod, kezdte lassú kanyarral, már aznap elköltöttünk belőle ötezret. Ott voltam, bólintotta mogorván Anna. Ugyan, fogok itt körözni! dühödött meg most magára Bogh, az istent belém! A maradék felét elküldtem a kölykeimnek, szusszantott. Örült, hogy kimondta. A volt feleségednek?! ugrott fel Anna az ágyon, feje búbjával leütve az éjszakás könyvespolcot. Mint a bűnözők, hullottak a könyvek. Így is mondhatjuk, szólt ki Bogh Hasek Svejkje és Kassák Egy ember élete elól... És én! Én mi vagyok, ingyenribanc?! Azt hiszed, én vagyok, nekem nem kell semmi!..."

Covers_359502
elérhető
0

Onagy Zoltán - Sötétkapu
A ​helyszín egyetlen, száz méteren belül jelölhető pontra, az esztergomi Várhegyre, a Bazilikára és az alatta lévő Duna-szakaszra korlátozódik. A történetet egy óvatos, a dolgokba akaratán kívül sodródó apolitikus ember szemével látjuk. Életének értelme, saját élettörténetének központi figurája Anna, akit folyamatosan óv, megkísérli kivonni a bizonytalan helyzetekből. Anna megsérül és meghal, amikor az egyutcás városban megpróbál hazajutni. Onagy Zoltán regénye történelmileg hitelesen, pontosan rekonstruálja Esztergom 1956-os napjait. Ebben a nagyon reális térben és időben zajlik az emberi történet, "a regény", amely mintegy értelmez és távlatokat nyit: a történetre, a történelmünkre. Hatása így félelmetes, hiszen realitás és annak "lelki mása" (belső emberi történések) drámai módon keverednek.

Onagy Zoltán - Út ​Eridanusba
Véletlen, ​halált okozó baleset után börtönbe kerül Varró János, hiszen az ő felelőtlensége, részegsége volt a közvetett oka Kisvass vízbe fulladásának. Az igazi bűnhődés mégis a kiszabadulás után következik: Jánosnak szembe kell néznie önmagával, eddigi ellentmondásos életével - a kocsmából munkába induló Sonáj-éval és az anakronisztikus pózzal, Tafik-Rafikkal, aki westernhősnek képzeli magát, nőket birtokló, mindenkinél különb hiú férfinak. János üres lakást talál, az ajtó mögött tucatnyi fölbontatlan levéllel. Felesége, Gyopár, Eridanusba költözött kisfiukkal, Marckal - elege volt János "tafik-rafikságából", állandó részegségeiből, megbízhatatlanságaiból, megalázásaiból. A barátok szintén szétszéledtek, amennyiben hírt adnak magukról: az adósságra figyelmeztetnek, vagy pénzt ajánlanak föl álszerényen. Marad hát a magány, a kínzó keresés: megtalálni újra a családot, a szerelmet, az értelmes életet. Onagy zoltán feszültséggel teli, szigorúan pontos stílusban írt kisregénye figyelemre érdemes látleletet ad a 60-as, 70-es évek fiatal nemzedékéről.

Onagy Zoltán - Tímea Gulisio - Peremvilág
Melegségről, ​leszbikusságról őszintén, tabuk nélkül. Onagy Zoltán Gulisio Tímeát kérdezi arról, mit jelent „más”-nak lenni. Lelkileg, társadalmilag, régen és most, férfiként, nőként, katolikusként, művészként, magyarként. Egy téma, amiről sokat beszélnek, de keveset mondanak. A Peremvilágban mindent egy helyen megtalálsz, amire kíváncsi vagy.

Onagy Zoltán - Vénusz ​beteg
"Kezdjük ​a hajnal pálinkájával. Mert, ugye, szabad országban élünk, jogunk van hozzá. Persze reggeli előtt, így megeshet tőle az ihlet, ha pedig nem, még mindig előttünk az egész nap. És mit? És mennyiért? És hol? És kivel? Igyunk a példának okáért: törkőt. Ha ébredés után egyedül megyünk le a főzdébe - át a Lókoson, a főzde környékét borító bűzön, öklendezve -, igyunk kettőt, és egy erigonos üvegben hozzunk még kettőt, engedve a lehetőség lehetőségének, a kávé után megint nem lesz étvágyunk, mint ez általában történik. (Ötkor letúr a paplan, kilök az ágy - nem éppen úri szokásunkat munkás korunk örökségének tartjuk, ha már nem is vágtatunk köhögve, káromkodva az ötkettes buszhoz, nem szabadulunk tőle.) Ha nem egyedül ballagunk, hanem szomszédunkkal, aki meglátta az égő konyhai villanyt: kétszer két pohárkát iszunk, ez koponyánként harminc pengő. Nem rettenetes összeg, ha nem látnánk: itt a nap csak kezd. Hazaérkezvén lefőzzük a kávét: asszonyunk, gyerekeink alszanak még, óvatosak vagyunk, nem zörgünk, nem keltjük fel őket. Állapotunktól függően megisszuk előbb az egyiket vagy egyszerre mindkettőt, vagy később újra melegítjük a maradékot. Már eldöntöttük, a nagyobbik fiút visszük az óvodába, ne kelljen csak az üzletbe mennünk. Öltöztetésnél és reggelinél tartjuk magunkat, mintha éppen most ébredtünk volna mi is. Főzde? Ugyan! Újra főzetnyi kávét készítünk. Nagyfiunkkal indulunk. Öltöztetjük, elbocsátjuk, kapunk csókot tőle. Szia, apa, jó legyél! Búcsúmondata komoly, pontos dolgokat jelent, hiszen többet lát kettőnk viszonyából, mint azt normális ésszel feltételeznénk, ha az alapokat nem is érti."

Onagy Zoltán - Tavaszi ​iramlás ősszel
A ​Babits-szexregény szerzője, Onagy Zoltán tudatában van annak, hogy az a vád érheti: "igazságtalan Babitscsal", hiszen ez a könyv nem "a költő nagyságát, életművét" tárgyalja. A prózaíró Onagy Zoltánt a Babits Mihály és felesége, Török Sophie közötti viszony érdekli: "hisz a korszak irodalmának fontos párosáról van szó, mindannyiunk érdeke, hogy egy-egy bővebben árnyalt epizód közelebb vigye a valósághoz az utópiateremtésben kiváló kedves olvasót". Az foglalkoztatja "hogy Babits miképpen húzott le húsz évet akár boldogan, akár boldogtalanul egy ennyire mélyen (...) intellektualizált nővel, mi lehet ennek az oka"; "milyen szerződést köt Tanner Ilona, hírnévre vágyó költőcske és Babits, a mindenható szerkesztő, a kor egyik irodalmi etalonja"; "Tanner Ilonkának kiszolgáltatott Babits életén átok az akarnok, becsvágyó Török Sophie?"

Onagy Zoltán - Zsámboki ​szerető
“Andreáról ​az első perc jut eszembe. Hogyan történhetett, hogy lehúz a padka mellé, ajtót nyit a mázsás, félmázsás batyuval ázva szomorkodó fickónak. Aki ráadásul nem a korosztálya. Ha nő lennék, soha nem állnék meg hasonlónak.” Ám a piros Skoda megállt, felvette az ismeretlen stoppost, s ezzel elkezdődött egy furcsa szerelem. Vagy egy nő és egy férfi olykor megmagyarázhatatlan vonzalmának mindig megvan a maga különlegessége és rendkívülisége? A helyszínek, történések, érzések, lelkiállapotok pontos és érzékletes leírása, a mindennapi beszélt változathoz közelálló, rokonszenves nyelvezete hitelessé teszik az emberi lélek rejtelmeibe is betekintést nyújtó, napjainkról szóló érdekes regényt.

Kollekciók