Ajax-loader

Kolozsvári Papp László könyvei a rukkolán


Kolozsvári Papp László - Piruett-akció
"Rossz ​álmaim mindig voltak. Kamaszkoromtól fogva. Biztos azelőtt is, csak azokat még nem tartottam számon. Csak a társadalmi álmokat. S az első szerelem, a viszonzatlan szerelem lidércnyomásait... Hogy mi a társadalmi álom? Amikor már akarunk valamit, s már nem sikerül. S ezért ugyancsak hamar megtanultam félni. Rettegtem attól, hogy akarjak valamit... Tőlem nem a vágyott holmit ragadták el, hanem a vágyat. A kézzelfoghatót. De ezzel megnyitották a képzeletbelit, s ez ígéretesebb s egyben vészjóslóbb volt minden történelmi kornál. Az egyszemélyes történelmet." Ekként vall magáról Kolozsvári Papp László egyik írásának hőse, s ez szinte az egész kötet mottója lehetne. Egyfajta befelé fordulási folyamatnak lehetünk résztvevői, szorongó tanúi annak, hogy szorítják ki a belső történések a hétköznapok valóban megtörtént eseményeit. Végigkövethetjük, hogyan számol le egy ifjú ember a felnőttség küszöbére érve a mindenfajta életidegenséget magába sűrítő titokzatos figurával, az Idegennel; hogyan gyötrődik a tisztesség és a becstelenség dilemmájában egy fiatal, csinos, egyetemet végzett lány; miért foglalkozik a bankrablás gondolatával egy elkényeztetett, jólétben élő ifjú. Másokat gyávaságuk vagy közönyük tesz befelé fordulóvá, de olyan is akad, aki az alkotásához szükséges magányt akarja így megtalálni. Korunk jellegzetes alakjai ők valamennyien, akikről elmondható: életük története nem azonos életük történetével.

Kolozsvári Papp László - Madarak ​voltunk
""Elmozdulnak ​a dolgok" - hangzik el többször is Kolozsvári Papp László új regényében. Nyilvánvaló, hogy a "kizökkent idő" szándékosan trivializált, hétköznaposított parafrázisa ez, persze a jól ismert folytatás nélkül... Mert ebben a regényben senki sem próbálja "helyretolni" a dolgokat. Ellenkezőleg: mintha valamennyi főszereplő azon munkálkodna, hogy még tovább kuszálja, bonyolítsa amúgy is gubancos életét. Pedig ők öten, e regény hősei valamennyien jobb sorsra érdemes, tehetséges értelmiségiek. Csakhogy - enerváltak, rosszkedvűek, önmaguknak hazudnak a legtöbbet, semmivel és senkivel nem vállalnak teljes közösséget; még önmagukkal sem. Lehangoló összkép, még lehangolóbb portrék. De e könyv egésze mégsem lehangoló. Mert Kolozsvári Papp László olyan eredetiséggel, olyan sziporkázó szellemességgel, annyi új művészi megoldással vázolja föl alakjukat, hogy az olvasó már-már hajlamos volna elhinni, hogy fergeteges komédiát tart a kezében, ha az író nem tenné mégis egyértelművé, hogy itt tulajdonképpen kisiklott életek tragédiája elevenedik meg. "A megélhetetlent pótoljuk egymással - mondja a regény egyik hőse -, egymás kimerülőben levő illúziója vagyunk" - így a másik, mert és ezt is tudják, vagy legalábbis kérdezik: "...miért nem futnak ki a dolgok a maguk természetes feszültsége szerint? Alkotva, építve..." De ezt már az író is kérdezi. Egész regényével. Kérdezi, hogy miért válik poshadt beltenyészetté e kiművelt emberfők társasága, miért válik inflálódott szavak csatájává az egykor értelmes emberi beszélgetés, miért válik élet- és szerelempótlékká egy-egy újabb hódítás, miért válik menekülővé az ember... Nyitott kérdések ezek, amelyeken nevetőizmaink simultával még sokáig fogunk gondolkodni.

Kolozsvári Papp László - Halálugrás ​kezdőknek és haladóknak
Az ​író vallomása: "Nemrég jutott eszembe: miért is olvastam már kamaszkoromban is szívesebben egyes szám első személyben írt, könyvet, lett légyen az krimi, emlékirat vagy kitalált történet. Valószínűleg ugyanazért, amiért szívesebben is írok ebben a formában: idegenkedem az írói mindentudás prózaeszközétől, úgy érzem, mintha megbotlanék az olvasásban, ha az író kilép hőseiből, hogy a tájról, a körülményekről, a múltról és a jövőről értekezzék. Hiszen ez a könyvben csak a hős szempontjából fontos. De akkor miért nem a hős beszél róluk? Olvasóként is pontosan annyit akarok tudni, amennyit a hős tud; vele együtt akarom megélni választása kockázatát és felelősségét, vele együtt akarok bukni vagy igazolódni. S az író oldaláról nézve: ezért jut el szinte minden hősöm az öngyilkos őszinteségig, ezért keresi kétségbeesetten, önirónikusan vagy fölényeskedve főleg önmagában és átfogható emberi történelmi környezetében önmaga okát. Őszinte, s mint ilyen, őszintén hazudik is, őszintén téved is. Mint valamennyien mindennapi életünkben. Az emberi őszinteség ritka pillanatainak lehallgatása és megelevenítése majdnem minden, amit eddig megírtam. Egy regényt azonban meg kell építeni - vagy ahogyan magamban nevezni szoktam: meg kell szervezni. Mi válthatja ki, mi indokolhatja például az ember igaz-hazug, szép-rút, építő-romboló önvallomását, önleleplezését? Mi viheti el tévedéseivel együtt igaz, önveszélyes kitárulkozásáig? Mi lehet két tapasztalt-csalódott, hazudni már önmagának is jól tudó ember őszinteségének az oka? Mi más, ha nem a szerelem?"

Kolozsvári Papp László - Az ​alkoholista halála
Friss ​hang, lényegvallató megközelítés, bravúrosan megoldott szerkezet, valódi mélységükben feltárt problémák - mindez együtt jellemzi az író új kötetét. És még egy olyan érték, mely a fentiekkel együtt sajnos ritkán jelentkezik: az olvasmányosság! Jóllehet a könyvnek egy központi figurája van, a tragikus körülmények között meghalt absztinens "alkoholista", Pelle István, de - vele majdnem egyenrangú - főszereplővé lépnek elő barátja és élettársa, valamint az ő írásos vallomásaikra véletlenül rábukkanó fiatal munkásember. Ők mesélik el, elemzik-értékelik az eseményeket. Négy szempont, négy megközelítés és négy alanyi igazság! A katalizátor pedig Pelle, ez a fiatal, mindenre fogékony, minden kész értéket megkérdőjelező, de az értelmes célokért őszintén lelkesedni tudó nyitott ember; a teljességeszmény konok-kitartó kergetője. Halála az ő portréját drasztikusan befejezetté teszi, a kényszerű múlt idővel szaporítva a vele kapcsolatos kérdőjelek számát. E kérdések olykor sokkal izgalmasabbak, mint a rájuk adható esetleges válaszok. Jól tudja ezt az író, s éppen ez a tudása a regény legbiztosabb esztétikai pillére. Mert könyve a személyiség megközelíthetőségének lehetséges útjait is elemzi, rokonszenvesen érzékeltetve, hogy már egyik út sem kizárólagos. A sokszínű, tehetséges alkotó ember megítélésének előítéletekkel terhelt rutinná ítéli el, amely megfejthetetlennek minősíti, és így rosszul tűri azokat a magatartás- és gondolkodásbeli sajátosságokat, amelyek kész sztereotípiáiba nem férnek bele. Két ellenkező előjelű türelmetlenség szembesül itt egymással, nem hagyva kétséget afelől, hogy ebben a konfrontációban csak az alkotó türelmetlenség számíthat rokonszenvünkre. Még akkor is, ha a személyes sors tragédiája látszólag igazolja az úgynevezett "józan meggondolásokat", a középszer önbebiztosító megfontoltságát és émelyítő langyosságát. Mert Kolozsvári Papp László regényében nemcsak áldozat van, hanem vádlott is, sőt vádlottak. Nekik mondja az író Goethével: "Szégyelljétek magatokat, ti józanok! Szégyelljétek magatokat, ti bölcsek!"

Kolozsvári Papp László - Malomárok
Kolozsvári ​P. László legújabb regénye tulajdonképpen családregény,sőt ha tetszik,irodalmi genealógia,melyben a szépírói eszközökkel életre keltett "származástan" a mindenek ellenében való túlélés alternatíváinak "pusztán" művészi illusztrációja.

Kolozsvári Papp László - Kleotéra ​története
Öt ​izgalmas történet. Adhatta volna ezt az alcímet is kötetének a szerző, ő azonban Kolozsvár ciklusról szól. S valóban, a Kleotéra története a legendás város legendája, öt tételben. Feltűnik benne a világhírű Házsongárdi temető fosztogatója, egy ősnemes hölgy, Kleotéra szörnyű megaláztatása, egy Isten- és hatalomkísértő kamasz-szerelem izzó története, míg végül a két gyerek a kentaur ősi alakjában talál egymásra. Kolozsvári Papp László szereti az erős színeket, a sokkoló hatást, nem fél tollával-késsel belemetszeni kelevénybe, ködbe, szívbe. Ha fel lehet tartóztatni egy pillanatra a múló időt az alkotó képzettel, ha ez egyáltalán lehetséges, szerzőnknek sikerült.

Kolozsvári Papp László - Variációk
Kolozsvári ​Papp László 1940-ben született Kolozsvárott. 1967 óta él Budapesten. 1972 óta jelennek meg rendszeresen elbeszélései és regényei, valamint műfordításai. Bemutatkozó, első kötetét Monológok a határon címmel a Magvető Kiadó adta ki 1978-ban. Az alkoholista halála című regénye 1980-ban látott napvilágot a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában. Ezt követte 1982-ben a Nívó-díjjal kitüntetett Lecsókolt kép című elbeszéléskötet. , majd 1983-ban a Halálugrás kezdőknek és haladóknak című regénye. 1984-ben jelent meg a Madarak voltunk című kötete. Idézet a regény két értelmiségi főszereplőjének dialógusából: "...Ha bennünket kettőnket meg akarnának írni, mit gondolsz, mit kéne írjanak, hogy lényeges legyen és igaz? - Mit tudom én - Hát azt, hogy itt ülünk, beszélgetünk, és látszólag nem történik semmi. Mert ez a mi életünk. Az történik velünk, hogy mondjuk, amit mondunk, és itt-ott megpróbáljuk megörökíteni. Például választott munkánkkal. Ez több, mint amennyit elvárhatsz, és ez lehetséges is. - Na és, ha mondjuk, tényleg írna valaki rólunk egy regényt, azt kellene megírja, hogy megcsal a feleségem, vagy hogy gondjaim vannak a munkahelyemen. - Nem de..." Ebben a "Nem , de..." töredékmondatban voltaképpen benne rejlik a regény kulcsa, s egyben a válasz is az idézett párbeszéd kérdéseire. Mert Kolozsvári Papp László új regénye arról szól, ami ebben a néhány mondatban benne van. És persze arról, ami e néhány mondat mögött van. Mert ez a mögött makacsul fogva tartja és ihleti az írót. Az értelmiségi lét minősége lehetőségei, alternatívái - itt és most. Hősei valódi értelmiségiek, tehát nem diploma felkente statisztikatöltelékek, hanem nyitott, értelmiségi módon élő, gondolkodó, önmarcangoló, játszó és kérdező középnemzedékbeliek, akik számára - látszólag vagy ténylegesen - adottak az értelmiségi lét elengedhetetlen kulisszái, azaz a kreatív életforma intézményesített keretei. Ők hárman keresik, kutatják a variációkat, variációkat az életre. És találnak elégséges vagy elégtelen életmegoldásokat - Alkatuknak, ambícióiknak, erkölcsi értékrendjüknek megfelelően. Ez a könyv azonban mégis több, mint egy értelmiségi beltenyészet, egy szűk baráti társaság napi életvitelének krónikája. Jóllehet, az író e beltenyészet zűrzavaros, de hitelesen életszagú érzelmi és érzéki viszonylataiba is bepillantást nyújt. Tudjuk és megértjük, ki kit csal meg és miért, ki kit "szeret el" és miért. Mégsem válunk cinkosokká. Csak rádöbbenünk arra, amit talán a legnehezebb fölfogni korunk létdilemmái közül. Arra, hogy átkozottul nehéz és átkozottul gyönyörűséges itt és most értelmiséginek lenni.

Kolozsvári Papp László - Holló ​úr
Melyik ​városnak ne volnának legendái? A városok úgy élnek emlékezetünkben, mint térben és időben egységes, mindamellett szakadatlanul változó alakulatok. Növekvő, kibomló, hervadó növények. Mint életre és lélekre szabott világok. Fokozottan érvényes ez talán az erdélyi emberre, városaira. A történelemben annyira kegyelt, mint amennyire fenyegetett Kolozsvárra pedig kiváltképpen. A kolozsvári ember, akár ott él, akár elszármazott városából, magában hordozza a Sétatér és a Király utca, a Házsongárd és az Óvár képét, hangulatát, igazát. Együtt élnek benne a lebontott házak az újakkal, az eltűnt hidak és az eltűnve is tovább élő utcanevek. Ötven-hatvan év képzeletben néha egyetlen perccé sűrűsödik össze. Kolozsvári Papp László tizenkét történetet komponált szülővárosa legendáiból. Igaz és izgalmas, képzeletszőtte és vaskosan való mesében, novellában, elbeszélésben elevenednek meg a város lakói, iskolák és templomok, a felrobbantott Vashíd, a letarolt Kétvízköz, a Diána-fürdő és a Capitol mozi. Egy asztaltársaság, a tanár úr, az ügyész úr, az újságíró úr, a doktor úr, társaik és élettársaik mesélik el, élik meg, szenvedik el örömmel ezeket a varázslatos históriákat, vagy oldódnak bennük. Krimikben, szerelmek emlékeiben és beteljesüléseiben, asszonyokban, lányokban. Az ember vesztes és nyertes harcában a múló idővel.

Kolozsvári Papp László - A ​diák utolsó története
A ​szerző posztumusz kisregényében klasszikus témájához: szülővárosához, Kolozsvárhoz fordul. Egy ifjú lélek eszmélkedésének és kalandozásainak története ez: régmúltban, a személyi kultusz idején, az ’50-es években.

Kolozsvári Papp László - Malomárok
Kolozsvári ​P. László legújabb regénye tulajdonképpen családregény,sőt ha tetszik,irodalmi genealógia,melyben a szépírói eszközökkel életre keltett "származástan" a mindenek ellenében való túlélés alternatíváinak "pusztán" művészi illusztrációja.

Kolozsvári Papp László - A ​nagy hóemberháború
A ​boldog és gyanútlan Város hóemberépítőversenyt rendez s másnapra ébredve azt tapasztalja, hogy a hóemberek átvették az uralmat a Város fölött. A hóemberek vezére, Halifax sarcot vet ki: a Városnak kell készítenie a hóembereknél nélkülözhetetlen répaorrot, seprűt, szemnek, fogaknak való szénkoloncot. A leghidegebb hóember, Halifax megdöntésére nincsen mód és hatalom. Ha van ember, aki segíthet a Városon, az nem más, mint a nagy varázsló, Galambóci Boldizsár. S ő kisvártatva színre is lép… Kolozsvári Papp László, a nemrég elhunyt író utolsó mesekönyvét tartja kezében a kedves olvasó. Különös, csodákkal teli világba kalauzol bennünket a könyv, mely egyszerre nyújt kikapcsolódást és felejthetetlen olvasmányélményt a gyerekek számára, és egyúttal nekünk, felnőtteknek is tartogat mondanivalót, meglepetéseket. Olyan mesekönyv ez, melynek méltán van helye a legnagyobb mesemondók kötetei között, s mely kalandokkal teli fantáziavilágával az olvasást szerettetheti meg gyermekeinkkel. A könyv értékét emelik Sajdik Ferenc grafikusművész rajzai, melyek különleges vonalvezetésükkel tovább színesítik az író teremtette univerzumot.

Kolozsvári Papp László - Lecsókolt ​kép
Kolozsvári ​Papp László új kötete az író vibrálóan sokszínű ki prózájából nyújt válogatást. A rendkívül gazdag tematikájú elbeszélések közül is kiemelkednek azok, amelyek az irónia eszközeivel, verbális erővel, magas színvonalú nyelvi humorral, a szavak által láttatás érzékeltetés virtuozitásával analizálnak egy-egy társadalomlélektani jelenséget, folyamatot. Az intellektuális megközelítés azonban mégsem jelent elvontságot; ezek a novellák egy nagyon is ismerős világot térképeznek fel - de mindig új szempontokkal, új megvilágításban. Lírai hangvétel és irónia ötvöződik meggyőző erővel azokban a novellákban, melyekben egy tudatállapot bemutatására vállalkozott a szerző. A gyermeki lélek érzékeny, hiteles képe bontakozik ki, amikor egy kisgyerek szemszögéből ábrázolja a felnőttek világát, a házassági válság problémáival küszködő szülőket. Hitelt érdemlő a jellemrajz akkor is, amikor egy erzsébetvárosi szoba-konyhában, özvegy édesanyjával élő munkásfiú egy napjának eseményeit, lelki vívódásait mutatja be, vagy egy fiatal szobrász hivatás és pénzkereső foglalkozás közötti ingadozásának életrajzi vallomásba ágyazott folyamatát érzékelteti.

Kolozsvári Papp László - A ​bohém
A ​szerző új regényének címe frappánsan pontos és frappánsan félrevezető. Hiszen a fogalomhoz tapadó - s valljuk meg - romantikusan színezett kis képzeteink még a regény elolvasása előtt ráhangolnak egy sajátos éltvitel hangulatára. Amit természetesen nem kapunk meg, de mégsem csalódunk. Mert bohém-e valójában A bohém hőse? Aligha. Legfeljebb a sztereotípiákban goldolkodó külső szemlélő számára az, aki ebben, a társadalmi kötöttségeknek fittyet hányó, sorsán bármikor változtatni kész autodidakta értelmiségiben akár erkölcstelen frátert is láthat, hiszen Váraljai látszólag mindent elkövet, ami drámaian ütközhet a balga nyárspolgár értékrendjével. Otthagyja várandós feleségét, megszökteti egykori szeremét, kölcsönveszi féltestvére pénzét, kocsiját, sőt nem átall fényes nappal bukfencet vetni az utcán... Kell több? És mégis... Társaságban, környezetében ugyan ő a két lábon járó botránykő, de ugyanő az, aki összes bohém bolondériájával együtt is csak az ellen lázad föl a maga módján, ami mindenmás, ép (erkölcsi) érzékű ember számára elviselhetetlen (volna), ha tud(na) a Váraljai szintjén gondolkodni, ha olyan elfogultságoktól mentesen látná a világot és környzetetét, mint ő. Ha merné, ha volna hozzá bátorsága, mint neki van. Ha nem féltené reszketve sok-sok önfeladással, rossz kompromisszumokkal megszerzett egzisztenciáját és presztízsét, ha saját szalonképes image-ának gondos építgetése közben jutna ideje körülnézni. Körülnézni, látni és megmártózni. Mint Váraljai, aki észreveszi a hetedik kerület lerobbant, bérkaszárnyás rondaságának szépségét, aki mer meghemperegni az élményekben, aki nem fél a szókimondástól, melynek művészetét mesterfokon gyakorolja. Nem is bohém, inkább különc ő. Olyan különc, akiben testet ölt mindaz az érték, mely akár korunk hősévé is avathatná. De Kolozsvári Papp László szerencsére már nem azt sugallja regényével, hogy bohém-különc hőse bárki számára is modell értékűvé válhat. Szélsőséges példája éppen ellenpólusának indikátoraként működik e könyvben, mely egyszerre magával ragadó olvasmány s létünk mai altenatívájának elgondolkodtató tükörképe.

Kolozsvári Papp László - Monológok ​a határon
"Ember ​vagyok, szeretném meghatározni magam" - jelenti be címadó elbeszélésében. Írásait ez az önfeltáró, önkifejező szándék hatja át. Elsőszemélyes elbeszélései komolyan vett és játékosan eltúlzott, következetesen végiggondolt és végigképzelt szerepek, a megújuló "én-modell" változatai - ő az álláskereső fiatalember, a lakásgondokkal küszködő családfő és atya, de "Malvin, az író", sőt a "renitens kutya" is. A külső élet zavarai az egyéniség belső ellentmondásaiban tükröződnek - ezeket térképezi a szerző önironikus mesélőkedvvel, csapongó tépelődéssel, kifinomult lélektani érzékenységgel.

Kolozsvári Papp László - Gyilkosság ​Normandiában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók