Ajax-loader

Andreï Makine könyvei a rukkolán


Andreï Makine - A ​francia pilóta
Andrei ​Makine úgy ír, ahogyan az ember imádkozik. Térden állva. Hogy hallja a muzsikát. A sajátját. Az önökét. Az eltűnt katonáét, a sokat szenvedett szépasszonyét, aki Szibéria mélyén halt meg. Ismeretlenül. Névtelenül. Nem szabad magára hagyni a jégvilágban. Makine feltámasztja, újjáalkotja. Mindenestül. Istennőt csinál benne. (Le Figaro) Makine virtuóz karmester, aki egyszerre több hangszeren tud játszani, az összhang mégis tökéletes. A Smirnoff vodkából és Dom Pérignonból kevert koktél jól sikerült. (Paris Match)

Andreï Makine - La ​musique d'une vie
Une ​ville, une gare, sur "une planète blanche, inhabitée". Une ville de l'Oural, mais peu importe. Dans le hall de la gare, une masse informe de corps allongés, moulés dans la même patience depuis des jours, des semaines d'attente. Puis un train, sorti du brouillard, qui s'ébranle enfin vers Moscou. Dans le dernier wagon, un pianiste raconte au narrateur la musique de son existence. Exemple parfait, elle aussi, de "l'homo sovieticus", de "sa résignation, son oubli inné du confort, son endurance face à l'absurde". Pour le pianiste s'ajoute à cela la guerre. La guerre qui joue avec les identités des hommes, s'amusent parfois à les intervertir, les salir aussi, les condamner : à la solitude, à l'exil, au silence, la pire des sentences pour un musicien. Mais rien – pas même la guerre – ne parvient à bâillonner tout à fait les musiques qui composent la vie d'Alexeï, celles qui n'ont cessé, sans qu'il le sache, d'avancer à travers sa nuit, de "respirer sa transparence fragile faite d'infinies facettes de glace, de feuilles, de vent". Celles qui le conduisent au-delà du mal, de l'angoisse et du remords.

Andreï Makine - The ​Earth and Sky of Jacques Dorme
"The ​novel opens in 1942, in a burning, gutted Stalingrad, where the German and Russian armies are locked in a struggle to the death, a battle that ultimately will be decisive in determining the outcome of World War II. Amid these ruins, a French pilot and a nurse, also French, are engaged in a passionate affair that each knows will be hopelessly brief. The pilot, Jacques Dorme, was shot down two years earlier in a dogfight with a German fighter plane as the Nazis overran France. Imprisoned and sent east to a German POW camp, Dorme made a daring escape and crossed Germany stealthily by night until he arrived in an already devastated Russia, where, having proved his mettle as a pilot, he joined a Russian squadron stationed near Stalingrad. But during the brief time they have together there, the love between Dorme and Alexandra builds and blossoms into a relationship they both know comes but once in a lifetime. Several days later, Dorme is reassigned and sent to Siberia, where over the next two years, as a squadron leader, he ferries American planes brought in from Alaska to reinforce the Russian air force. Crossing the polar sky on New Year's Eve 1944, Dorme crashes into an ice-covered peak in a heroic move to save his fellow pilots." Several decades later, the narrator - a Russian exiled in France, a war orphan haunted by his dark childhood and obsessively searching for his roots - travels back to his native land, where in the icy and treacherous wastelands of Siberia he attempts to discover how his life and that of Jacques Dorme are inextricably intertwined.

Andreï Makine - A ​Life's Music
In ​a snowbound railway station deep in the Soviet Union, a stranded passenger comes across an old man playing the piano in the dark, silent tears rolling down his cheeks. Once on the train to Moscow he begins to tell his story: a tale of loss, love and survival that movingly illustrates the strength of human resilience.

Andreï Makine - Fiica ​unui Erou al Uniunii Sovietice
Punctul ​de cotitura al vietii lui Ivan este razboiul. La Stalingrad a castigat cea mai inalta distinctie militara, iar pe un camp de batalie unde zacea ranit a cunoscut-o pe Tatiana, iubirea vietii lui. Anii de pace, in loc sa recompenseze sacrificiile eroilor, sunt si ei tragici, numai ca ororile se strecoara lent in viata de zi cu zi. Soclurile incep sa se clatine, promisiunea viitorului luminos este inlocuita de certitudinea prezentului sordid fara iesire, numai ca nimeni nu are dreptul sa spuna lucrurilor pe nume. Ramas vaduv si silit sa joace in continuare comedia patriotismului de parada, Ivan isi amageste singuratatea cu alcool. Singura raza de lumina din realitatea trista este Olia, fiica lui, ce pare sa se numere printre invingatori. Insa tanara ascunde un secret rusinos: santajata de K.G.B. pentru o aventura de-o noapte, Olga a devenit prostituata de lux in slujba serviciilor secrete sovietice. Ce se va intampla cand tatal va afla despre suprema injosire la care ii sunt supuse numele si familia?

Andreï Makine - The ​Life of an Unknown Man
Jilted ​by his girlfriend and disillusioned by modern France, the writer Shutov revisits St Petersburg after twenty years in exile, hoping to reconnect with his roots and the woman he loved in his youth. But she, and the brash new Russia that greets him, are not what he was expecting at all. Then he encounters Volsky, a fellow relic of the Communist era who relates his story: of surviving the Siege of Leningrad, the march on Berlin and Stalin's purges, and of a transcendent love affair. It is a tale of extraordinary endurance and courage, yet the old man considers himself unexceptional. Fortunate, too, for he and the woman he loved knew great happiness. To Shutov, his story comes as a revelation, and an inspiration. In this powerful and moving novel, Andreï Makine explores what truly matters in life through the prism of Russia's past and present. Drawing on his own experience of growing up in the Soviet Union, he poses an unsettling question: for all its horrors, was life under Communism richer than it is now? In the story of just another unknown, unsung hero lies an answer...

Andreï Makine - Örök ​szerelmek könyve
A ​világhírű Goncourt- és Médicis-díjas Andreї Makine örök szerelmekről szóló, önéletrajzi ihletésű novellafüzére a szerző talán legletisztultabb és legkifinomultabb műve. (L’Express, Paris) Az érzelem, az értelem, a megbocsátás nagy összefoglalása. És a szerelmeké. A pesszimizmusra hajló Makine vallomása ez, azé a Makine-é, aki nem hisz a dicső holnapban, de hisz abban, hogy még a legsötétebb diktatúrában is születnek vonzalmak, az emberek átélhetik a szerelem szépségét, de a felejtés gyötrelmét is. (www.lexpress.fr)

Andreï Makine - Keletsirató
Az ​a suttogás, amelyben felismerni véltem a hangod, egy régi-régi estére emlékeztetett, abban a városban, amely szakadt szúnyoghálós ablakunkon túl lángolt. Eszembe jutott, hogy akkor este, a halál közelsége, cinkosságunk ezzel a halállal szemben felbátorított, s elmondtam neked azt, amit még soha senkinek nem mertem megvallani: a hegyekben megbújó gyermeket és asszonyt, az ismeretlen nyelven énekelt szavakat... Már képtelen voltam elmondani a mi időnk igazságát. Nem voltam sem tárgyilagos tanú, sem történész, és legfőképpen nem bölcs moralista. Csak egyszerűen folytatnom kellett a történetet, amelyet akkor félbeszakított az éjszaka, az előttünk álló út, az újabb háború. Belekezdtem, csak arra ügyeltem, hogy hajdani éjszakai beszélgetésünk hangja megmaradjon, a halál közelségében elhangzó szavak higgadt keserűsége.

Andreï Makine - Az ​ismeretlen
A ​regény párhuzamos történetei rendkívüli művészi finomsággal mutatják be egy orosz származású, Párizsban élő kortárs író alkotói válságát, és az „ismeretlen” öregember életét, aki végigküzdötte a második világháborút. Makine eddigi műveiben is megcsodálhattuk az ironikus és a költői próza ötvözetét, s ez itt hihetetlen magaslatot ér el. A szerző mesterien gúnyolja ki a szerencsétlenkedő, szerelmi csalódástól gyötört, fél-sikeres írócskát, menekülését szülőhazájába, ahol egyrészt az orosz újgazdagok életére, egyáltalán az ottani rendszerváltás visszásságaira csodálkozik rá, ahol még él egy-egy félredobott, elfeledett „hős”. A sors iróniája – vagy törvénye –, hogy csak ezzel az egy emberrel kerül igazán szoros kapcsolatba…

Andreï Makine - Sorsszimfónia
Amikor ​keze újra a klaviatúrába csapott, még mindenki azt hitte, valami véletlen folytán, akaratlanul sikerült neki ez a szép zenei hangzás. De kisvártatva mindent elárasztott a muzsika, sodrása elsöpörte a kételyeket, a hangokat, a zajokat, eltüntette a vidám arcokat, az összevillanó tekinteteket, szétfeszítette a falakat, kiszórta az ebédlő fényeit a végtelen éjszakai égre, az ablakon túlra. Nem az volt az érzése, hogy játszik. Hanem hogy behatol az éjszakába, beszívja a miriád jégkristályból, felavélből, szélből kevert finom légiességet. Már nem volt benne semmi fájdalom. Sem félelem, hogy mi lesz. Sem szorongás vagy lelkifurdalás. Az éjszaka, amelybe behatolt, beszélt a fájdalomról is, a félelemről is, a múlt jóvátehetetlen töréséről is, de mindez már muzsika lett, és csak szépségben létezett.

Andreï Makine - Egy ​afrikai szerelme
Az ​orosz származású francia szerző alaptörténete ezúttal elsöprő erejű romantikus szerelem, amelynek színtere tulajdonképpen az egész világ. Az elbeszélő -egy afrikai kerekasztal beszélgetésre meghívott író- barátjának, a huszonöt évvel korábban drámai körülmények közt megismert Elias Almeidának életét örökíti meg. Az angolai Eliast gyermekkori élményei, árvasága -szülei az ország függetlenségéért vívott harc áldozatai lettek-, érzékenysége a forradalom eszménye felé sodorják, amelyben éppen akkor csalódik, amikor -hivatásos forradalmárrá- képezik ki Kubában, illetve Moszkvában. Az orosz fővárosban szeret bele múlhatatlanul Annába, de már nem tud kilépni a vállalt szerepkörből, útjaik elválnak, Anna férjhez megy egy diplomatához, néhányszor még találkoznak, s a magukra erőltetett hallgatás ellenére tudják, hogy fiatal kori érzéseik örökre összekötik őket. Természetesen Makine nem volna Makine, ha nem ábrázolná hihetetlen erővel az emberi történet hátterét, több diktatúra -a szovjettől a kubain át az afrikaiakig- riasztó díszleteit; ikonná vált, mégis kiábrándító hőseit, Sztálintól Che Guevarán át Castróig; abszurd helyzeteit, politikai gyilkosságait, korrupt vezetőit. Ebben a lehangoló zűrzavarban nincs más remény, csak a szeretet-szerelem...

Andreï Makine - Le ​Testament français
«Je ​me souvenais qu'un jour, dans une plaisanterie sans gaîté, Charlotte m'avait dit qu'après tous ses voyages à travers l'immense Russie, venir à pied jusqu'en France n'aurait pour elle rien d'impossible [...]. Au début, pendant de longs mois de misère et d'errances, mon rêve fou ressemblerait de près à cette bravade. J'imaginerais une femme vêtue de noir qui, aux toutes premières heures d'une matinée d'hiver sombre, entrerait dans une petite ville frontalière [...]. Elle pousserait la porte d'un café au coin d'une étroite place endormie, s'installerait près de la fenêtre, à côté d'un calorifère. La patronne lui apporterait une tasse de thé. Et en regardant, derrière la vitre, la face tranquille des maisons à colombages, la femme murmurerait tout bas : "C'est la France... Je suis retournée en France. Après... après toute une vie."»

Andreï Makine - Lehet-e ​még szeretni Franciaországot?
A ​Szibériában született Andrei Makine 1987 óta él Franciaországban, és franciául írja műveit. A francia hagyaték című könyve elsöprő sikert aratott, több mint 20 nyelvre fordították le, majd a Goncourt-díjat is megkapta. E legpárizsibb orosz író, a szülőföldje által inspirált hosszú regények után műfajt vált, s olykor pátosszal, olykor kesernyés humorral megírt esszékötettel készteti olvasóit korunk értékeinek újragondolására. A fő megszólítottak ugyan a franciák, az érintettség azonban általános. A dilemma: elveszíti-e lényegét egy nemzet a globalizált világban, kedvezőtlen választ nyer. Legalábbis a mai Franciaországot illetően, amely Makine szerint alig emlékeztet az emberekben élő ? s joggal örök nosztalgiát keltő ? Franciaország-képre. Arra az alig megfogható ?francia lényegre?, vagy titokra, amely lassan elveszni látszik. Amely ott van a pezsgőnyitás művészetében és a pezsgőspohár formájában ? illetve, általában véve a forma kultuszában s a magas szintű formaérzékben. Vagy amely ott rejlik a fák nélküli erdőben, s a szőlőben, amelyhez beszélni kell? S Voltaire-ben, aki ? felvilágosodás ide vagy oda ? egy abbé rázógépében keresi s találja a megújhodást. Makine pedig Franciaország megújulását ezekben az epizódokban.

Andreï Makine - Amour-parti ​szerelmesek
Idén ​a szerző harmadik, lírai és fanyar humorú jelenetekben bővelkedő regényét ajánljuk az olvasónak. Belmondo berendezkedett, felütötte főhadiszállását a Vörös Októberben, éppen félúton a helyi rendőrség és KGB zömök épülete meg az Ifjúkommunista nevű üzem közt, ahol a környékbéli, szibériai táborok összes szögesdrótját gyártották... Elfoglalta a helyét az óriásplakáton, és attól fogva a Lenin úton járó embereknek nem a rendőrök szürke egyenruháján akadt meg a tekintetük, nem is a teherautón szállított, hatalmas szögesdrót tekercseken, hanem az ő mosolyán.

Andreï Makine - Várakozás
A ​negyvenes éveiben járó hősnő, Vera valóságos dosztojevszkiji figura: a háború után három évtizeddel is hűségesen várja haza szerelmét, akiről a világon semmit nem tud, egyszerűen hisz benne, hogy vissza fog térni hozzá. Ettől eltekintve teljes életet él, tanítónő Mirnojéban, egy isten háta mögötti kis faluban, a Sarkkör közelében. Különös szenvedéllyel járja be az elhagyatott falvakat, a lepusztult házakban élő öregasszonyokat, s ha már nagyon elesettek, beviszi őket a faluba. Valójában azonban nem kötődik senkihez, csak szerelme féltve őrzött emlékéhez. Furcsa barátság alakul ki közte és a néhány hónapra odavetődött, néprajzi gyűjtéssel megbízott, fiatal fővárosi író közt… Most sem csalódunk Makine egyszerre költői és kegyetlenül szikár prózájában, csodálatos hősnőjében, jellegzetes mellékalakjaiban.

Andreï Makine - Olga ​Arbelina bűne
Most ​már tudta, ennek pontosan így kellett lennie: az asszony, a kamasz, kimondhatatlan meghittségük e téli éjszaka peremén, az űr peremén imbolygó házban, idegenül a sietős és kegyetlen emberi életektől nyüzsgő földgolyótól. Mindenek fölött álló igazságnak érezte ezt. Igazságnak, amely ezzel a lépcső fölött lebegő kékes áttetszőséggel, a Horda fölött remegő csillagképpel, az ő ég alatti irdatlan magányával fogalmazható meg. Senki ezen a földön, ebben a világegyetemben nem tudja, hogy ő itt áll, a hidegtől átjárt testtel, tágra nyílt szemmel... Tudta, ha valaki szavakba önti ezt az igazságot, az maga az őrület. Ezekben a pillanatokban azonban a szavak fehér párává változtak, és nem jelentettek mást, kurta ragyogást a csillagfényben...

Andreï Makine - A ​francia hagyaték
Andrei ​Makine negyedik regénye, a Francia hagyaték 1995-ben egészen kivételes módon egyszerre kapta meg a két legrangosabb francia irodalmi díjat, a Médicist és a Goncourt-t. Ez természetesen meghozta a piaci sikert is, s korábbi regényeit is fölértékelte, olyannyira hogy 1998-ban Makine már fölkerült a legtöbbet fordított és a legkelendőbb francia szerzők listájára.Andrei Makine 1957-ben, Szibériában született, a nyolcvanas évek vége óta él Franciaországban, és csak 1996-ban kapta meg a francia állampolgárságot. „Makine mindegyik regénye az eredetek könyve s egyszersmind az újjászületésé, oldás és kötés. Ne feledjük, hogy o nem az anyanyelvén lett íróvá, hanem „nagyanyai nyelvén” – ékes bizonyítékául annak, hogy az író nyelvében teremti újjá önmagát. Makine regénye egyszerre önéletírás és fikció, melyben a nyíltan vállalt prousti örökség, mindenekelőtt az emlékezés szövevényes mechanizmusa az elbeszélőmódot is meghatározza.”

Andreï Makine - Ki ​szerette a cárnőt?
Andreï ​Makine legújabb műve egyszerre izgalmas regény és nagyszabású történelmi tabló. Párhuzamosan bonyolódnak benne a régmúlt és a jelen eseményei, nyomon követhetjük Nagy Katalin életét, uralkodását és a róla készülő film, illetve tévésorozat mozgalmas forgatását. Rengeteg anekdota színesíti a cselekményt, amelyek felidézik Katalin cárnő legendás szerelmi kalandjait (például híres-nevezetes, s talán meg sem történt románcát kedvenc lovával), az udvari cselszövéseket, a jelenből pedig a szovjet korszak társbérleti tömeglakásait, az új oligarchia testőrös luxusvilágát, a filmforgatások olykor mulatságos, olykor tragikomikus zűrzavarát... A Ki szerette a cárnőt? 2013-ban jelent meg Franciaországban. A magyar fordítás a legelső a külföldi fordítások sorában.

Andreï Makine - Schreiber ​hadnagy hazája
A ​főhős az ismert Servan-Schreiber-család tagja, a jelenleg 96 éves Jean-Claude, aki végigharcolta a háborút, nem akármilyen áron, hiszen hiába volt kiváló tiszt, a német megszállás alatt zsidósága miatt leszereltették, s csak miután kérvényezte reaktiválását, kapta vissza rangját. A főhős idősödvén, Makine ösztönzésére megírta emlékiratait, majd nagy nehézségek árán sikerült kiadót találnia, de szinte síri csend fogadta könyvét. Ez a nagyon lényeges kérdéseket taglaló alaptörténet. Természetesen Makine nem éri be ennyivel. A hozzáadott érték a két férfi kapcsolatának, barátságának megindító története a másik megismerésének, elfogadásának, támogatásának kivételesen szép, őszinte ábrázolása

Kollekciók