Ajax-loader

Ménes Attila könyvei a rukkolán


Ménes Attila - Folyosó ​a Holdra
Ismerős ​kelet-európai, csencselőkkel, kisstílű bűnözőkkel, szélhámosokkal, műkedvelő és profi prostituáltakkal, lecsúszott egzisztenciákkal, hóbortos alakokkal, lerongyolódott hippikkel és kalandvágyó kispapokkal teli, kissé végítéletszerű vásári forgatagban téblábol az elmegyógyintézetből kiszökött Csucsu, a húga, Lenácska/Maddalena, aki a testét bocsátja áruba megélhetés végett, és Lenácska fia, Kenyér, aki arról álmodozik, hogy könyörtelen gyilkos, a várost uraló bandák főnöke lesz, ha megnő. A vásárba várják a bolgár-török-román-albán szövetséges csapatok által ellenőrzött, ám függetlenségére büszke ország elnökét, akitől fontos bejelentés várható. Baljós jelek sokasodnak, érezni, hogy valami szörnyűség készül... Három mesterien megkomponált monológból, Csucsu, Lenácska és Kenyér nézőpontjából bontakozik ki egy a jelentől nem is oly távoli, lehetséges jövő negatív utópiája.

Covers_106714
elérhető
11

Ménes Attila - Hidegdauer
A ​regény a hetvenes évek nyomasztó, kisszerű világának krónikája egy kamaszlány, Juli nézőpontjából. A lányát egyedül nevelő anya férjhezmenetelről álmodozik, a fel-felbukkanó udvarlók, az anya munkahelyi konfliktusai panoptikumszerű körképet adnak a korszak tipikus középegzisztenciáiról. A regény nagy erénye, hogy miközben Juli történetmesélésében a hétköznapok ezernyi hiteles és jól megragadott részletből összeálló szövedéke a maga zárt értelmezési körében forog, az írónak sikerül minden kommentár, szerzői magyarázat, ideologikus célzás és parabola nélkül a kegyetlenségig pontos diagnózisát adnia egy perspektívátlan létezésnek. Az 1961-ben született Ménes Attila ezzel a könyvével bebizonyította, hogy nemzedékének legjobbjai közé tartozik.

Ménes Attila - A ​négy rántott hús
Akár ​a magyar "mágikus realizmus" megteremtődését is ünnepelhetnénk Ménes Attila új, erős atmoszférájú, remek novelláskötetével. Egy sajátos, nagyon magyar, nagyon szerethető, nagyon közeli világ darabkái állnak benne össze varázslatos univerzummá, teljes élettörténetté. Minden egyes elbeszélés egy-egy figura, egy-egy téma kibontása, minden egyes elbeszélés egy-egy hosszú mondat a mágikus realizmus sok finom, apró részletével, az önirónia, a világ megértésének bölcsessége hangján.

Ménes Attila - Nyugati ​utcai rémtörténetek
Minden ​a Nyugati utcán kezdődött nekem. Ez a debreceni kis utca különben keresztülvezet Kijeven is, aztán egy kanyart vesz Bagdad szíve felé, és elér egészen Calcutta külvárosáig. Nagyon rendes emberek laknak itt, évtizedekig haldokló özvegyasszonyok, szellemi fogytékos fiatalemberek, életük delén tolókocsiba került férfiak. Megnéztem egyszer egy XVIII. századi térképen is, és akkor kiderült, hogy ez a város utolsó utcája. Innen már a szikes rétek kezdődnek, meg a mocsár, amerre csak a cigánycsapatok szoktak kódorogni.

Ménes Attila - Egy ​délután Noémivel
A ​regény egy keresztény fiú és egy zsidó lány szerelméről szól. Igaz a főszereplők valójában hitehagyottak, és csak a fővárosi underground szubkultúrában érzik jól magukat. A lány egy napon ismeretlen helyre távozik és vége szakad az idillnek... A fiú nekiindul, hogy felkutassa és visszaszerezze elveszett kedvesét. Tér-idő utazásba kezd, csavaros utakon közlekedik, gyalogos road-movie-ja, odüsszeiája, gulliveriádája, budapesti anabázisa mindössze egyetlen délután leforgása alatt zajlik...

Ménes Attila - Gyógyulófél
A ​fiatal író újabb novellái - az első kötetéből (l.: Képzelt testek, 9307088) megismert ijesztő abszurditástól eltérően - valamifajta klasszicizálódás jeleit mutatják, különösen két vonatkozásban: részint jellemzőjük a szociografikus megfigyelés és lejegyzés pontosságára való törekvés, részint a szenvedő ember testi-lelki kínjainak már-már naturalista megjelenítése. Szinte valamennyi írását a tárgyi és emberi világ precíz rajzolata határozza meg; a gyomorbeteg öregember történetét (Démonok a WC-n), a fiatalember falusi hódításának kicsinyes és alpári pikareszkjét (Sci-fi), a testműködés és életfunkció - sokszor takargatott - elemzését (Tihi) éppen úgy, mint a tipikus kórháznovelláét (Seherezádé). Minden szenvedéstörténet mögött egy-egy életút húzódik meg, amely megint csak a rossz sors képlete, ám ezt a komor tónust, ezt a sötétre fogékony naturalisztikus, szociografikus, látleletező stílust befedi, némiképp eltakarja az író decens, kissé spleenes, borongásaival együtt elegáns életértelmező, lélekmagyarázó modora. A pokol bugyraiba tekint Ménes Attila, de nem visszataszítón, hanem őszintén és pontosan, és nem öncélúan. - Minden, a lét valóságos kínjaival szembenéző és e valóságot kendőzetlenül megismerni kívánó olvasónak ajánlható a kötet.

Ménes Attila - Képzelt ​testek
Ezen ​első kötetes szerző: ostoba, aljas, brutális, rosszindulatú, primitív, szemét alak, kötekedő, sértődékeny, mindenkit csak kihasznál, kellemetlen fráter, gátlásos, tolakodó, pökhendi, úrhatnám, szószátyár, manipulált, kleptomán, büdös, koszos, szemtelen, hazudozó, ötlettelen, nagyképű, kisstílű, haszonleső, haszontalan, helyezkedő, karrierista, bálványimádó, istentelen, mindene a pénz, visszataszító, folyton megjátssza magát, massmédián butult, önállótlan, kivénhedt, hisztis, alamuszi, aberrált, divat-hullámlovas, üresfejű, most szökött a diliházból, tanulatlan, tudatlan és tehetségtelen. Ezen első kötet: rossz, érzelgős, csöpögős, huszadrangú fércmű, állkapocsszaggatóan unalmas, érdektelen, száraz, mellékes, pongyola, ponyva, émelyítően édeskés, irodalom alatti, dilettáns, műkedvelő, első kötet, ásatag, lerágott csont, agyonírt, a lényeget elhallgató, izzadságszagú, manipuláló, háttérolvasmány, utánérzés, koppintás, merő trágárság, meddő kísérletezés, mákonytól átitatott, egyenetlen, kaotikus, katolikus, balszerencsés csillagzat alatt íródott, hibáktól hemzsegő, antihumánus, légből kapott, álproblémákon rágódó, magyartalan nyelvezetű, hatásvadász, közhelyes, silány, gusztustalan, fantáziátlan és értéktelen.

Kollekciók