Ajax-loader

Ladányi János könyvei a rukkolán


Ladányi János - Csanádi Gábor - Szelekció ​az általános iskolában
"K: ​Miben gyengék? V: Magatartásban. K: Mit jelent ez? V: Kötekedők, agresszorok, és csak az ösztönre hallgatnak, és a belső dolgokra, és már azért tudnak disztingválni, tudják azt, hogy szabad, nem szabad. De nem tudja legyőzni azt, hogy mondjuk, ha óra alatt énekelni van kedve, tudja azt, hogy nem szabad, de énekel. Ha más a véleménye egy adott témáról, hogy ő azt ne nyilvánítsa ki. Vagy mondjuk a fogalmaknál: például ha a tanító néni tanítja, hogy mi a hőmérő, és ha visszakérdezi, hogy mire használják, akkor az otthon hallott szavakkal mondja, hogy a kistestvéremnek hová dugják. Nem hogy a fenekébe, hanem népies motívumokkal. És nem tudja, hogy ezt nem szabad. Aztán amikor már kimondta, akkor már érzi."

Ladányi János - A ​burkolt szelekciótól a nyílt diszkriminációig
Az ​ebbe a kötetbe összegyűjtött tanulmányok nem arról szólnak, hogy milyenek a cigányok, hanem azt a társadalmat vizsgálják, amely a "szegényt" és a "cigányt" folyamatosan kitermeli és újratermeli. Azokkal a társadalmi intézményekkel, település- és lakásrendszerrel, önkormányzatokkal, szociálpolitikával és iskolarendszerrel, a gazdasági és társadalmi kirekesztés különböző mechanizmusaival foglalkoznak, amelyek szegény és cigány sorsban tartják magyar állampolgárok egy jelentős részét

Ladányi János - Lassú ​elszakadás
Eddigi ​munkásságom során már rengeteg mindenről írtam, de Újpestről, a szülővárosomról, a családomról, származásomról még soha. Úgy gondolkodtam, hogy ezekkel a meghatározottságaimmal kapcsolatban nem tudok, nem is akarok objektív lenni. Az ilyen, nem objektív témakörökkel pedig ne szociológusok, inkább alanyi költők foglalkozzanak. Ebben a könyvben elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy egy egymáshoz nagyon közel élő, meglehetősen heterogén közösség tagjai hogyan vélekednek saját magukról, ismerőseikről és barátaikról. A könyv egyes részei Újpestről, az elsüllyedt városról, a valaha Újpesten élt családomról, szomszédainkról, 1956 emlékezetéről, újpesti iskoláimról, Duna mellett töltött fiatalkoromról, újpesti barátaimról és politikai szerencsétlenkedéseimről szólnak. A szöveges részekhez fekete-fehér archív és új fotók társulnak. Az utóbbiak Csanádi Gábor munkái.

Ladányi János - Szelényi Iván - A ​kirekesztettség változó formái
A ​közép- és délkelet-európai romák történeti és összehasonlító szociológiai vizsgálata. A kirekesztés alakváltozásait történeti és nemzetközi összehasonlításban tárgyaló mű első, a történeti- szociológiai részében a szerzők kísérletet tesznek a szakirodalomban általánosan használt és sokat vitatott underclass fogalom tisztázására, illetve azon sajátos történelmi helyzeteknek és speciális társadalmi feltételeknek a körvonalazására, amelyek a társadalom ilyen típusú kettészakadását eredményezik. Mindezen elméleti fejtegetéseiket egy észak-kelet- magyarországi kistelepülésen 12 éven át végzett kutatásuk eredményeivel egészítik ki. A könyv második részében a szerzők nemzetközi összehasonlításban elemzik a szegénység és roma etnicitás egymással való összekapcsolódásának variánsait. Megvizsgálják, hogy mennyire sajátos vagy mennyire tipikus az a folyamat, amelyet az általuk vizsgált településen megfigyeltek, felvetik a kérdést, hogy beszélhetünk-e underclass kialakulásáról.

Ladányi János - Leselejtezettek
A ​"Leselejtezettek" a magyarországi piacgazdasági átmenettel járó nagy átalakulás társadalom- és térszerkezeti hatásait és mindenekelőtt a tartós társadalmi kirekesztettségben élő cigány és nem cigány népesség kialakulását kívánja megragadni. A rendszerváltást követő években Magyarország békebeli történelmének eddigi legsúlyosabb gazdasági válságán ment keresztül. Nemcsak a szegények száma és a szegénység mértéke növekedett meg számottevően, hanem a szegénység jellege is jelentősen átalakult. A szegénység megszűnt döntően egyenlőtlenségi mutatókkal leírható társadalmi kérdés lenni alapvetően integrációs problémává vált. Már nem egyszerűen alacsonyabb jövedelmet, rosszabb lakáskörülményeket, alacsonyabb életszínvonalat és hasonlókat jelent, hanem mindenekelőtt azt, hogy Magyarországon megjelent egy olyan, a társadalom többségétől élesen elkülönülő, tartósan leszakadó társadalmi csoport, amelynek a jelenlegi tendenciák folytatódása esetén esélye sincs arra, hogy bekapcsolódjon a munkamegosztás újonnan kialakult rendszerébe, hogy "normális" munkája, jövedelme, lakása, társadalombiztosítása legyen, hogy gyerekeit megfelelően tudja iskoláztatni. Ma már nyilvánvaló, hogy ez a probléma nem oldódik meg automatikusan a gazdasági fellendüléssel. A fellendülés ugyanis az igen magas arányban cigány származású, tartósan leszakadó réteget szinte meg sem érintette, ami még nyilvánvalóbbá teszi e réteg "feleslegességét" a kialakulófélben lévő új rendszer számára. Ők azok, akiknél a társadalomból való "kiilleszkedés" folyamata még be sem fejeződött, de mára már minden anyagi és mentális tartalékaikat kimerítették.

Ladányi János - Önpusztító ​nemzeti habitus
Magyarország ​az öngyilkosságok gyakoriságát tekintve legalább másfél évtizede világelső, vagy ahhoz közeli pozíciót foglal el. Kevésbé ismert, hogy ha nem is ilyen egyértelműen ez nemcsak az öngyilkosságokra, hanem mindenféle önpusztítással kapcsolatba hozható jelenségre is igaz. A tartósan rossz helyzetet időnként javuló periódusok váltják fel, de az alaptendencián, tehát azon, hogy hazánknak két világháborún, területe és népessége jelentős részének elvesztésén és legalább hét rendszerváltáson átívelő időszakon keresztül is sikerült megőriznie ezt a kétes dicsőség pozíciót, nem sokat változtat. Ez a könyv arra vállalkozik, hogy a különböző nemzetkarakterológiai érveléseket, szellemes metaforákat és bonmot-kat meghaladó, tudományos igény magyarázattal szolgáljon ezzel a társadalmi ténnyel kapcsolatban.

Ladányi János - Egyenlőtlenségek, ​redisztribúció, szociálpolitika
Ladányi ​János kutatási területe az egyenlőtlenség problémája az oktatásban, a hátrányos helyzetű csoportok egyenlőtlenségének térbeli megjelenése, különös tekintettel a szociális és etnikai csoportok szegregációjára és a leszakadás kérdésére. Jelen kötet a szerző egyik korábbi tanulmánykötetének, a Szociális és etnikai konfliktusok című kiadványnak (Budapest, Új Mandátum Kiadó, 2005) a bővített kiadása. Utóbbi csak az 1987 és 2005 közötti tanulmányokat gyűjtötte egybe, jelen kötetben megtalálhatjuk az 1974-1987 és a 2005-2010 közötti időszak írásait is. A kötet a szerző önállóan és szerzőtársaival, mindenekelőtt Szelényi Ivánnal, továbbá Csanádi Gáborral, Csepeli Györggyel, Liskó Ilonával és Gerő Zsuzsával közösen írt fontosabb cikkeit és tanulmányait adja közre. Olyan időszak ez, amelyben a gyors ütemű, gyökeres változások igen gyakran nehézzé tették az alapos vizsgálódást és a biztonságos eligazodást. A közölt írások terjedelme és műfaja jól tükrözi ennek az átmeneti korszaknak a képlékenységét; a kötetben tüzetes kutatómunkán alapuló, terjedelmes társadalomelemzések váltakoznak újságcikk terjedelmű, politikai érdeklődésre is igényt tartó írásokkal. Olvashatunk az újraelosztás rendszerének zavarairól, az iskola és az értelmiség helyzetéről a változó stratifikációs térben, a társadalmi egyenlőtlenségek térbeli leképeződéséről, a posztkommunista átmenet szociális hatásairól, a romák helyzetéről, az új szociáldemokrácia lehetőségeiről és korlátairól, valamint a válság és a szociálpolitika viszonyáról is. A kötet függelékében a szerző polgárjogi írásait találhatjuk. Szakkönyvtárak számára ajánlott mű. (Kello)

Kollekciók