Ajax-loader

Albert Gábor könyvei a rukkolán


Albert Gábor - Útvesztők, verőfényben
"Nem a vak szeszély és vizenyős véletlen, hanem a szenvedélyes kutatási láz hajtott, a csalódottság csördített minduntalan a nyakam közé" - írja Albert Gábor Tükörkép című novellájában. Az író morális érzékenységgel kutat múltjában, s egy-egy felvillanó kép vagy érzés visszaidézi a nyomasztó élményeket éppúgy, mint a szépeket. Élesen exponált pillanatfelvételei csak látszólag objektívek, valójában mindegyiknek ő a fényképésze, de a lencsevégre kapott szereplője is. Önmagát keresi a különböző "állapotokban" és "bontott perspektívákban" is. Az élménysíkok átgondolt keverése, a prespektívabontás, az asszociácikók líraian önkényes hullámzása jellemzi novelláit. Látszólag kevés történik Albert Gábor írásaiban, de az élménytöredékek, az emlékmozaikok mégis úgy rendeződnek saját törvényű képbe, hogy felvillantják az életmód vagy életérzés hangulatait, gesztusait. A zaklatott képek mögött izgalmas belső világ tárul fel a figyelmes olvasó előtt.

Albert Gábor - Kagylóhéjban
Az ​ember helyét, önmegvalósításának lehetőségeit kutatja Albert Gábor új regényében is, a tőle megszokott, s egyéniségéhez hozzátartozó gondolatébresztő stílusban. Egy járványkórház varázshegy-hangulatát teremti meg könyvében az író. S a kirekesztettség, a betegségtudat, a szenvedés és bezártságélmény, a halálfélelem, az ösztönökbe süllyedő, menekülő öntudat pilléreire építi fel a történetet. Fura figurák, különös sorsok tűnnek elő, miközben a főhős tudatában realizálódnak ezek a társakká vált idegenek. Mozdulataik, mocorgásaik, történeteik idéztetik fel a főfigurában is megélt élményeit, s ők adnak lehetőséget rá, hogy együttérzését, jóságát, sőt hipokrita hamisjátékait, és önfeláldozását is kiélhesse - miáltal megtisztultabban, igazabb emberként okosabban a kiegyensúlyozottabban kerülhet vissza a próbáló hétköznapokba.

Albert Gábor - Hol ​vannak azok az oszlopok?
Albert ​Gábor regényeben minden arra az igazságtevő és megtisztító viharra utal, amelyet 1956 októbere a magyar és a 20. századi világtörténelemben jelentett. A cím a Bibliából ismert, százszor megalázott, csapdába ejtett, megvakított, de még vakon is a rárótt kötelességét teljesítő Sámson hőstettére utal. Ő kérdi ugyanis rabtartójától és kísérőjétől, mikor cirkuszi mutatványként a két hatalmas oszlopon nyugvó templomba viszik, hogy hol vannak azok az oszlopok? `Azzal átfogta Sámson a két középső oszlopot, amelyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével. Megfeszítette erejét, úgyhogy a ház rádőlt a városfejedelmekre, és mindazokra, akik benn voltak.` (A bírák könyve 16. rész. 26-30. vers) A könyv `hősei` közül többen is erre a sámsoni szerepre készülnek, s a regény nem más, mint `fogáskeresés` azokon a bizonyos, rendszert tartó oszlopokon. Jóslás, prófécia, tiszteletadás egyszerre ez az 1956 szellemét sugárzó, annak emlékét idéző, emberi sorsidéző, emberi sors.

Albert Gábor - Parázsról gyújts tüzet
"Albert Gábor novelláiban és regényeiben hatalmas láttató erővel az idő teljessége szólal meg, s az ebből fakadó sokszólamúság nyűgözi le az olvasót. A leghétköznapibb esemény is (pl. kajakmosás a csónakház előtt) felszakítja az esetlegességek fátylát, s rálátást enged a fátyol mögött rejtőző másik, igazi, vagy annak hitt valóságra, amely olykor szinte villanó társadalmi igazság (Bontott perspektívák), máskor az álom izgató vágyképe. Albert Gábor sosem ismétli önmagát, minden írása újabb és újabb kalandra csábítja olvasóját. A belső monológ az előbb említett fátyol szövetét bontja szálakra, s ebből a nyersanyagból szövi újra a történelem panorámáját, bontja ki a másik síkon megvalósuló bizonyosságot, állítja elénk a villódzó, félelmekkel és féltett reményekkel átszínezett valóságot. A kötet végén lírai, hitelesítő burokként borul rá a történet-sorra a vallomásnak is beillő Esti beszélgetés halott apámmal című záró novella, amely a személyesség varázsával forrósítja át a könyvet.

Albert Gábor - Jóslás és mementó
"A Jóslás és mementó folytatása annak a magatartásformákat és eszméket elemző esszélabirintusnak, amelynek feltérképezésére Albert Gábor a Profik és amatőrök valamint a Túlélési technikák esszéfolyamában vállalkozott. Bűn és bosszú, felejtés és megbocsátás, erkölcs és politika viszonyrendszerét követték ezek az esszék Platóntól (Szókratész védőbeszéde) a tizenkilencedik századi eszméken át a Fukuyama-féle történelemvízióig. A jelen kötetben megidézettek Vatai László, Szabó Zoltán, Ravasz László, Szent-Iványi Domokos, Bibó István, Teleki Pál, Pap László, Mikó Zoltán, és még hosszan lehetne folytatni a sort valamennyien a magyar huszadik századi történelem sorsalakító szereplői. Figyelmeztetés ez a könyv, lélekidézés, gondolatelemzés és tiszteletadás: hitek, eszmék és meggyőződések előtt. Többek között bemutatja a kötet, hogy milyen erők sodorták a szubjektív életérzés filozófusát, Vatai Lászlót a politika területére, s miért kellett menekülnie az országból; a teológus Ravasz László hogyan kerül kapcsolatba a szabadkőművesekkel, s a háború után milyen praktikáknak lett áldozata; és a parasztpárti Bibó István egész fejlődését mennyiben és hogyan alakította soha meg nem szakadó barátsága Erdei Ferenccel. Az elemzések mélyén mindig ugyanaz a kérdés sejlik fel: Európa és a magyarság jövője."

Albert Gábor - Velünk történt?
„A háború végén, visszavonulás közben, már Csehország területén estünk fogságba, és nem is akárhogyan. A tényleges tisztek mindenáron át akartak jutni a nyugati zónába, mi tartalékosok viszont azt tartottuk a legfontosabbnak, hogy minél hamarabb hazakerüljünk. Még elég közel voltunk Magyarországhoz, és valósággal összeesküdtünk. A tartalékos tisztek közt én voltam a rangidős, és a legénységet is bevonva, együttesen elhatároztuk, hogy az első adandó alkalommal megszökünk. A térképen mindjárt ki is néztem egy olyan helyet, ahol szakadékos partok közt, erdőben vezetett az út. Nyolcas csoportokat alakítottunk ki, és az összes tartalék élelmiszert kiosztottuk. Mindenki kapott géppisztolyt, kézigránátot és annyi lőszert, amennyit csak elbírt. Minden elő volt készítve, mindenki engem figyelt, és várta a megbeszélt jelet. Megyünk az úton. A tisztek mit sem sejtve elöl lovagoltak, én mint bemérő tiszt ott mentem köztük. Amikor láttam a térképről, hogy most következik a kiszemelt szakadékos hely, valamilyen címen hátramaradtam, és megadtam a jelet. Mindenki lecsúszott a nyeregből, óvatosan megveregette a lova nyakát, s eltűnt a patakmederben. A tényleges tisztek gyanútlanul lovagoltak az élen, a jámbor tüzérlovak húzták a katona nélküli ütegeket. Mintha mi sem történt volna: a szerszámok csörögtek, a paták dobogtak, a nehéz kerekek alatt dübörgött a föld. A tisztek nem zavartatták magukat, hátra sem pillantottak, úgy érezték, minden rendben megy. Én maradtam utoljára, és még láttam, ahogy a kanyarban eltűnt ez a furcsa, katona nélküli kísértethadsereg."

Albert Gábor - Királyok ​könyve
1235. ​augusztus 2-án a Bécs és Fehérvár közti erdőségben két fiatalember lovagol: Béla, az ifjú király, és gyerekkori játszótársa, Türje Dénes. Béla gondolataiban a fiú, az új nemzedék ítélkező elégedetlensége sistereg. A belső monológból kibomlik a meggyilkolt anya, Gertrudis alakja, a példaképnek tekintett nagyapáé, III. Béláé, és a könnyűvérű, a fiába minden tettével visszatetszést keltő apáé, II. Endréé. 1242. március 6-ának éjszakáján kis sajka menekíti a Magyarországot feldúlt tatár horda elől IV. Bélát. A magányba szorító sötétség, a himbálózó csónak oldalát nyaldosó hullámok csobbanása keretezi a sorsával szembenézni kényszerülő király egyre mélyebbről felfakadó vívódását. Huszonkét év múlva a nyúlszigeti kolostornak két látogatója van . Az apácaként élő, arcát félhomályba rejtő Margit előtt előbb a testvér, István, majd az apja tárja fel legrejtettebb gondolatait, viaskodik önnön lelkiismeretével. Ellenségekké váltak, ítélkeznek egymás fölött, mentséget, feloldozást keresve saját tetteikre. Az ötödik monológ hangulata a tengeren töltött éj komorságát idézi. Margit sírja előtt a halálosan beteg, magányos király, V. István ül prémekbe burkolva... Albert Gábor belső monológokkal építkező regényében az ember legbensőbb gondjait tárja fel, azokra keres választ.

Albert Gábor - Szétszóratás ​után
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Albert Gábor - Kiért ​szól a hidasi harang
Mi ​történt 1945–46-ban Magyarországon. Igazságtétel vagy bosszú? Mire kell és mire érdemes visszaemlékeznünk? Albert Gábor esszéjében, amely joggal nevezhető számon kérő és számlát rendező röpiratnak, olyan kérdéseket feszeget, amelyek azóta is az európai lelkiismeret-vizsgálat előterében állnak. A nemzetiség hogy épülhet a (nemzet)közösségbe? A magyarországi Volksbund működését milyen történeti felelősség terheli? Az ők és a mi számvetésünk hogyan egyeztethető össze? Kik a felelősök, és kik az áldozatok? A felelősség hogy oszlik meg a kitervelők, a végrehajtók és a valódi tettesek között? A röpirat a gazdagon dokumentált véleményeket annak reményében ütközteti, hogy egy öntudatában megerősödött, önérzetes Magyarország a föderatív Európa keretében ezekkel a kihívásokkal meg tud birkózni. A PONT Kiadó a röpiratot rövidesen német és francia nyelven is megjelenteti.

Albert Gábor - Emelt ​fővel
Albert ​Gábor műve a második világháborút követő telepítésekkel és a bukovinai székelyek kálváriájával foglalkozik. Albert Gábor elmélyült tudósi alapossággal és megszenvedett személyességgel megírt munkája a magyar szociográfiai irodalom klasszikusa. Magában foglalja mindazt, ami a korabeli történelemkönyvekből hiányzott, helyére kerülnek a dél-dunántúli népmozgások, a felvidéki, a bukovinai, a moldvai és a délvidéki magyarok szenvedéstörténetei, a magyarországi németek és délszlávok meghurcoltatásai, kirajzolódik a II. világháború körüli remények és poklok láncolatának az ok-okozati képe.

Albert Gábor - Lidérc ​minden, mi homályba vezet - Szemere Bertalan leveleskönyvét olvasom (1849-1865)
Történelmi ​levélregény dokumentumokban

Albert Gábor - Őslakosok ​és telepesek
Bő ​negyed évszázada jelet meg először Albert Gábor Emelt fővel című szociográfiája (Magyarország felfedezése sorozat, 1983), nagy érdeklődést és visszhangot kiváltva. Most, hogy a sok vitát kiváltó szociográfia második, javított kiadása újra az olvasó asztalára kerül, e hármas osztatú könyvecske a szerző kételyeit is az olvasó elé tárja; azt is: miként fogadta a művet a hajdani kritika - és a mai olvasót a javított kiadás világába öleli.

Albert Gábor - Sárkány ​és oktaéder
Ki ​volt a mestered? Kinek a tanítványa vagy? - Számtalanszor elhangzott ez a kérdés, s minden alkalommal zavartan hallgattam. Kit is vallhatnék mesteremnek? Dosztojevszkijt említsem, akinek egyik-másik könyvét még döcögő fordításban olvastam, és a bukdácsoló mondatok mögül felém süvítő forró szélvihar jócskán megperzselte a kamasz olvasót? Vagy Zrínyi Miklós Török áfium ellen való orvosság-ával huzakodjam elő? Kemény Zsigmond elfogult és démonikusan tárgyilagos maga- és országmentését, a Forradalom után-t tartsam magam elé pajzsként? Itt közreadott írásaim náluk nélkül meg sem születtek volna, szellemkezük nyomát azonban alig-alig fedezheti fel az olvasó. Ki vagy mi volt hát tanítóm, mesterem és ösztönzőm? - Mindig a hiány, a gyötrelmes szomjúság, az egésznek, a teljességnek vágya. A történelem és a jelen idő valósága kínálta a mozaikokat, a gyakran elfogadhatatlan realitások éppúgy, mint a valóságon túli irracionalitások valóságai. Ők voltak mestereim és a nyelv, amelyet a család hagyományozott rám, a gyermekkor paraszti környezete gazdagított, és eggyé ötvözött a nyelvrontó és nyelvteremtő nagyváros. A legsúlyosabb, vigasztaló tanítást a történelemből kaptam, s rá kellett döbbennem, hogy a mag nemcsak hó alatt, hanem háborúk, katasztrófák pernyéje alá temetve is él, és sejtjeinkben ott kavarog elválaszthatatlanul a sokarcú múlt az egysíkúnak látszó jelennel. Az idő malomköveinek zúgása pedig kötelességeinkre figyelmeztet: a halottak temessék el az ő halottaikat, az élők törődjenek az élők dolgával.

Albert Gábor - Védekező ​halálraítéltek
A ​könyvet olvasva szinte szemtanúként lehetünk részesei az ezer sebből vérző Athén vajúdásának, ahogy az egymást követő rendszerváltozások során legjobbjait, akik még megmenthetnék, küldi halálba. A két halálraítélt, a forradalmár Bakunyin és a filozófus Szókratész kettős arcképében pedig a homo politicus és a homo moralis védekezése túlélési stratégiája szembesül egymással.

Albert Gábor - "Nem ​fáj az a kőnek..."
Albert ​Gábor (1929, Egyházasharaszti) író, műfordító, akinek írásai a magyar szellemi élet alapkérdéseit érintik. Munkásságának és jelen könyvének is egyik jellemvonása a művek és műfajok közötti „átjárás”, a köztük lévő szabad áramlás. Regényeiben esszéisztikus részeket találunk, szociográfiai mélyinterjúiból dokumentumnovellát formál, tanulmányait szépírói megfigyelések gazdagítják. Most megjelent kötete tanulmányokat, mikrofilológiai elemzéseket, olvasónaplót, műelemzést, meditatív jellegű kommentárt egyaránt tartalmaz, melyek közös vonása, hogy bennük a századvég magyarságának jelenét és jövőjét meghatározó problémákkal viaskodik. A szerző széles látóköre, írói ábrázolóképességgel párosuló problémaérzékenysége, a tárgyszerűséget átszövő személyes reflexiói biztosítják, hogy „esszéi izgalmasabbak, bizonyos értelemben „olvasmányosabbak” is, mint napjaink sok szürke, s legfeljebb csak unalmat árasztó szövegirodalma”. (Domokos Mátyás)

Albert Gábor - Egy ​magányos merénylő elmélkedései
"A ​könyv írója tudatában van annak, hogy minden elmélet fakó, csupán az élet aranyló ága zöld. A tett, a mű. Az élet nagy pillanatai: egy titok megfejtése, rátalálás a felszabadító témára, vagy egy-egy a hatalomnak nem tetsző fölfedezés közzététele. Különösen olyan körülmények közt, mikor magánleveleink első olvasói igen gyakran nem a címzettek, hanem a III/III-as figyelőszervezet emberei, s olykor a leghűségesebb barátról, családtagról derült ki, hogy ellenségeink markában vergődő emberek. A Magányos Merénylő elmélkedései ezekről is számot adnak. A kacskaringókkal teli élethelyzetekben, amelyek legyenek bármilyen kacskaringósak, ott rejtőzik a kitörési kísérlet lehetősége, és a véletlennek látszó hiábavalóságok mögött a lényeg, amiért érdemes élni, amiért érdemes vállalni a merénylet kockázatát. Mert igaz ugyan, hogy útvesztők szövedékében élünk, de hogy melyik utat választjuk, azért mi vagyunk felelősek. Ennek a kockázatvállalásnak naplója a Magányos Merénylő elmélkedései, s ennek során a harmadik évezred létproblémáival szembesülve ebben a tükörben nemcsak a szerző, de a figyelmes olvasó tulajdon arca is földereng."

Albert Gábor - Nagy ​záporok után
Albert ​Gábor elbeszéléseit olvasva szinte a saját bőrünkön érezzük, átélhetjük azt a várakozást, amely a rendszerváltozást megelőzte. Amikor a ,,nagy záporok" elvonultak, újra meg újra számvetést kell készítenünk, tájékozódnunk kell. Az elbeszélések alakjai a mában élnek, így vagy úgy, próbálkozásuk olykor sikerrel jár, máskor a mindennapok követelte ,,alkalmazkodás" kudarccal végződik, de elkövetkezik az a pillanat, mikor a legvégső kérdésekkel is szembe kell néznünk. A szerző tanulmányaiból ismert ,,szociográfiai és történeti hűséget" elbeszéléseiben egy másfajta, művészi, ábrázolási hűség váltja fel. Ez a jelenségekben is jelképeket láttató ábrázolás teszi felejthetetlenné a _Hűvös hajnalok_ egyetemessé növelt húsvétvárását, a _feltámadás_t sóvárgó vágyat. A válogatott művek második kötetében közreadott hat elbeszélés azt a gazdag és változatos művészi eszköztárat is bemutatja, amellyel Albert Gábor a valóságot megközelíti és értelmezi. Igaz, egyik írásában látszólag az angolnák különös életéről ír _(Ezüst óriás)_, de olyan lírai hevülettel, hogy az olvasónak egy pillanatnyi kétsége sem lehet, hogy ki vagy mi a novella, az egész kötet valódi hőse.

Albert Gábor - Profik ​és amatőrök
Széchenyi ​Istvánt döblingi száműzetésében miért látogatja oly szorgalmasan a „pölöskei inspektor”? Kit takar ez a név? A hírneves ügyvéd, Eötvös Károly a Vajda, ötvennyolc évesen hogy keveredik az irodalomba? A toprongyos Mednyánszky báró, miért nevezi magát Öreg Kutyának? Albert Gábor olykor szinte novellákba hajló tanulmányai ezekre a kérdésekre is válaszolnak, miközben a magyar irodalom olyan elfelejtett alakját is megidézik, mint a francia szalonok világában otthonos Justh Zsigmondot, aki otthon, parasztjai közt szeretne meghalni. De essék szó arról, hogy az öngyilkosságát megelőző éjjel Teleki Lászlót ki kereste fel nagy titokban, vagy hogy a miniszterelnök Tisza Kálmán miért védte a dzsentriket, és miért nem állt a bukovinai székelyek mellé: a háttérben a teljes magyar múlt eszmei panorámája kirajzolódik. A szerzőnek ugyanis az a meggyőződése, hogy a múlt alapos ismerete nélkül jelenünkben is csak botladozhatunk.

Albert Gábor - Zsákutcák ​hősei
A ​könyv főszereplői a Kisázsiába internált kormányzó, Kossuth Lajos, az internálás elől elmenekülő miniszterelnök, Szemere Bertalan és a forradalom franciaországi megbízottja, Teleki László. Nemcsak történetükkel foglalkozik a könyv, hanem a történetbe ágyazva azt is bemutatja, hogy a főszereplők milyen tervek és vágyak áramában, milyen megfontolások alapján alakítják ki véleményüket a forradalomról, mi kapcsolja össze vagy távolítja el őket egymástól.

Albert Gábor - Beavatási ​szertartások
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Albert Gábor - ...mi ​pedig itt maradtunk
"... ​én is gyönyörködöm Isten csodálatos alkotásában, a titokteljes asszonyi test szépségeiben... nekem is álruhát kellene öltenem, s ott élni köztük, szolgálni őket, velük örülni és velük sírni, hallgatni pletykáikat és a folyton vágyakozó test bűneinek megvallását, hogy mindennap lássam falánkságukat, apró hiúságaik csapdáit, s érezzem az asszonyi princípium folytonos jelenlétét, bámulatos változatosságát és változékonyságát..." Csak egy a fontos, ne hitegessük egymást, de higgyünk egymásnak Hogy nemcsak ők, hanem mi is. Hogy nemcsak velük, hanem velünk is. S nemcsak olykor-olykor, hanem szüntelen folyamatossággal. Csakazértis!

Albert Gábor - István ​király fanyar bora
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Albert Gábor - A ​cet gyomrában
A ​betegség, a járványkórház az a misztikus szörny, amely nyomorúságával és szörnyűségeivel úgy öleli magához, úgy szakítja ki az embert - Albert Gábor regényének lapjain megelevenedő alakokat - a hétköznapok szürkeségéből, mint annak idején a prófétaság elől menekülő Jónást a Cet. Ez a mindent magába nyelő Gyomor, a nyomorúságnak és a gyönyörnek ez a háza maga a kaotikus élet, amely a gonoszt és a jót, a szánalomra méltót és a jobb sorsra érdemeset, a szépet és a rútat egyaránt el akarja emészteni. Tulajdon szerves mocskában mindent átmos, meghemperget, és ha tudja, elveszejti, magához teszi hasonlóvá. Mindannyian a Cet gyomrában emésztődünk, de az emészthetetleneket kiköpi magából.A regény lapjain bizair sorsok, hóbortos figurák tűnnek elő, és a Cet gyomrában valamennyit társunkká kell fogadnunk. Mozdulataik, mocorgásuk, haláluk, történeteik itt, a kirekesztettség, a betegségtudat, a szenvedés és a halálfélelem rácsai között tulajdon sorsunkká válnak. A jelen és a múlt, a megtörtént és az elképzelt, az emlék és az élmény közti határok elmosódnak. Egyszerre születik meg a jóság vágya és a képmutatás, az irtózás és a szelíd együttérzés, hogy aztán egymással birkózva egyesek elemésztődjenek, míg másokat szinte újra megszüli a velünk vemhes, hánykolódó Cet.ALBERT GÁBOR 1929-ben született Egyházasharasztiban, középiskolát Pécsett, bölcsészkart Budapesten végzett. Sok műfajú alkotó: prózát, esszét, tanulmányt, kritikát, szociográfiát egyaránt ír. A PONT Kiadónál megjelent kötetei: Királyok könyve (2000), Boltívek, vízköpők, rózsa ablakok (2002).

Albert Gábor - Túlélési ​technikák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Albert Gábor - A ​modern kor hajnalán
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Albert Gábor - Hűvös ​hajnalok
Albert ​Gábor novelláinak "hősei": az 1950-es évek egyetemistáinak jellegzetes mindennapjait élik, és hiába a komor történelmi-társadalmi háttér: az ifjúságnak, az életkor adta szabadságnak ebben a soha vissza nem térővilágában védi az egyént az a különös igézet, amelyben egymásra ismernek a közelmúlt, a jelen és a közeljövő fiataljai. A mindenkori fiatalok "soha vissza nem térő világa" felől, az ifjúság nézőpontjából szemlélt, megélt és láttatott élet, a sokat vitatott ötvenes évek valósága is különös színezetet kap Albert Gábor novelláiban.

Albert Gábor - Egy ​lakodalom végelszámolása
A ​nemzetközileg megbecsült zsebmetsző miért mond le nehezen megszerzett almáskertjéről? A részeg őrjöngésében betonoszlopokat megfejelő hosszú hajú, gitáros fiú vajon mire vágyik? A megrokkant, zongorázni képtelen művésznőt mi tartja életben? A tenger felé menekülő angolnák, ezek a hatalmas szemű ezüst óriások mit menekítenek? A megaláztatásokat hogyan lehet egészséges lélekkel átvészelni? Albert Gábor novelláinak hősei - legyenek azok az életet habzsoló fiatalok vagy ágyhoz kötött, béna öregek, falusi lakodalmak mulatozó társasága vagy a Budapest ostromának borzalmaiból, látomásaiból menekülő gyerek, háborús bűnös vagy a kuláküldözések ártatlan áldozata - arra keresik a választ: hogyan lehet, hogyan kell, és hogyan érdemes élni. A novelláknak nemcsak a témája változatos, de megközelítési módjuk is más és más. Lidércnyomásos álom, múltat és jövőt egybemarkoló kép, anekdotákból kibomló rezignált életfilozófia, esetlegességektől megtisztított riport, jelképpé növelt allegória egyaránt megtalálható a kötetben. A különböző módon megformált írásokat a belőlük sugárzó szellemi tartás és az élet tisztelete kovácsolja egységbe.

Albert Gábor - Albérleti ​szobák
Albert ​Gábor a fiatal értelmiség egy bizonyos rétegének ad hangot. Azoknak, akiket családjuk - kisgyermekkoruk még a régi világhoz köt. Mégis: már fiatalon, szinte gyerekfővel kerültek az új értelmiség iskolapadjaiba és soraiba. Milyen poggyászt hasznos magunkkal hozni a múltból? Mit kellene inkább otthonhagyniuk? Hogyan forr majd össze annyiféle elemből a szocialista Magyarország új értelmisége? - Ezek azok az izgalmas kérdések, melyeket feltesz, és ahol tud, magas színvonalú választ is ad rájuk. Legjobban sikerült novellái azok, melyek az ötvenes évek diákéletéről adnak személyes élmény hitelével átfűtött emlékezetes képet. Ezek - a Lárki-novellák - az egyetemek padjaiba, kis albérleti szobákba, hosszú hegyi sétákra, furcsa vakációkra vezetnek el, és szinte riportszerű, mégis irodalmi színvonalú híradást adnak az új értelmiség szellemi élményeiről - in statu nascendi. A későbbi darabok már napjainkban játszódnak, és Albert további útkeresésének érdekes dokumentumai. Irodalmi stílusát a kevés külső cselekmény, de sok belső lelki történés, pontos, szinte tudományos megfigyelések, hajlékony, érzékeny nyelvhasználat és atmoszférateremtő tehetség jellemzi.

Albert Gábor - Kövesdy Zsuzsanna - Boltívek, ​vízköpők, rózsaablakok
„Születésnapomon ​a magyar rádió többrészes, egész életem és eddigi pályám tablóját megrajzoló beszélgetést közvetített. Ez a műsor, különösen annak készítése, olyan zsilipeket nyitott fel, az emlékezés olyan, eddig csak zárványként, elszigetelten létező tartományait tette hozzáférhetővé, hogy nem csupán egy eseményeiben érdekes (olykor talán regényesnek is mondható), eszmetörténetileg is változatos sorsképletet - tulajdon sorsom képletét - vázolta fel, hanem meglepő módon, mintha egy misztikus lélekidézésnek lettem volna médiuma, új és váratlan felismerésekkel, sugallatokkal lepett meg. így bontakoztak ki, váltak láthatóvá tulajdon sorsom boltívei, amelyek Erdélyt összekötik a Dunántúllal, a családi legendák ködébe vesző Apafi fejedelem korát azzal a Magyarországgal, mely a trianoni megtörettetés után próbálta felépíteni azt a templomot, amit már Ady is számon kért" - írja Albert Gábor. A történelmi korokat, eszméket összekapcsoló boltívek, az ördögpofájú vízköpők és a szépséget, a művészetet jelképező rózsaablakok ennek a „misztikus lélekidézésnek" gyümölcsei. A megidézett múlt azonban nemcsak magyarázatot kínál, hanem arra is figyelmeztet, mit jelent azonosulni sorsunkkal, s látszólagos kudarcaink hogyan terelnek a helyes útra.

Kollekciók