Géczi János könyvei a rukkolán

Géczi János - Vadnarancsok
A Vadnarancsok négy élettörténet-rekonstrukciójában az író napjaink deviáns fiataljairól ad látleletet: kiforrott írói eszközökkel, szuggesztiven és szociográfiai pontossággal mutatja meg, hogy kiegyensúlyozatlan egyéniségük és a külső körülmények összjátéka sodorta őket a társadalom peremére. A Vadnarancsok-at egy nagyobb vállalkozás gyűjtőcíméül is választotta Géczi: versciklusban (melynek rlszleteit már közölték az irodalmi folyóiratok), készülő regényében, szociográfiájában és tervezett drámájában nemcsak a fiatal korosztályok szélsőséges magatartásformáiról tudósít, hanem saját életérzéseiről, világképéről is vall.

Géczi János - A ​Bunkerrajzoló
Szétesik ​– helyreáll. Két egészen különleges szellem találkozik ebben a könyvben. Géczi János József Attila-díjas író, a máig legendás Vadnarancsok szerzője most a Vad Fruttik énekesének élettörténetét rakja újra, építi fel – darabokból, emléktöredékekből, szorongások és tripek elképesztően izgalmas sorozatából. A Bunkerrajzoló nem Likó Marcell életrajza. Inkább egy fiatal fiú története, aki elmerül a reménytelenségben. A kábítószerek és a céltalanság örvénye mélyre sodorja, ám sorsa az, hogy megkapaszkodjon mégis, és lépjen mindig feljebb. A Bunkerrajzoló azt mutatja meg, tűélesen, hogy Marci a Géczi Jánossal folytatott beszélgetésekben hogyan éli meg, milyennek látja a múltját. Élet a halál előtt. Hol komikus, hol nagyon is drámai hangon – de elejétől a végéig az őszinte feltárulkozás átütő erejével.

Géczi János - A ​rózsa labirintusa
Hogyan ​lett a virág az édenkert, majd a teremtés harmóniájának szimbóluma? Miért festettek rózsát a felvonulási épületre Knósszoszon? Milyen gyógyszerek alkotórésze volt különböző korokban és helyeken? És mi köze a rózsának az erotikához? A rózsa rejtvény, amely megfejtésre vár. A rózsa több egyszerű virágnál. Egyetemes szimbólum, amely a legkülönfélébb gondolatok és érzések kifejezését tette lehetővé. Keleti és európai kultúrák tükörképe, szemet gyönyörködtető vagy épp elképesztő ábrázolások tárgya, mítoszok, mesék, szerelmes történetek főszereplője. A rózsa és a rózsát szemlélő ember egyedülálló története, Géczi János gazdagon illusztrált, források százait bemutató könyve nemcsak egy virág kultúrtörténetét, de önmagunk megértését is segítheti.

Géczi János - Csányi Vilmos - Őszi ​kék
Mihez ​kezdenénk, ha holnaptól ezer évig élhetnénk? Hogyan ad értelmet az ember saját pillanatnyi létének a földi élet végtelen folyamatában? Értelmezhető-e evolúciós szempontból a kultúra és a morál? Hogyan okoz tragédiát a legjobb emberi szándék is? Miért vágyakozunk mindig máshová, és miért keressük a kapcsolatot földön kívüli fajokkal, ha még a delfinekkel sem tudtunk egy jót beszélgetni? Csányi Vilmos etológus és Géczi János író párbeszéde nem mindennapi intellektuális utazásra csalja el az olvasót. Két homo sapiens próbál átlépni az emberi megismerés korlátain. Két barát beszélget életről és halálról, alkotásról és kudarcról, apaságról és önmagunk becsapásáról. Arról, ami fontos, és arról, amit sohasem érthetünk meg. "Mindig utálom, amikor az életemről kérdeznek" - mondja az interjú alanya. A kérdésekre adott válaszok azonban lépésről lépésre nemcsak a tudós elfogulatlan ítéleteit, de egy kivételes ember kivételes életének személyes fordulópontjait és meghatározó felismeréseit is felfedik az olvasó előtt.

Géczi János - Vadnarancsok II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Géczi János - Kívül
"Megtanultam a jobb helyett a bal kézzel történő írást. Telihold függött az égen, szerelmes voltam, pedig akit szerettem, nem volt szerethető állapotban. Emiatt magam sem lettem szerető. Egyetlen minutum alatt tűnt el a múltam, mint fövenyen a víz, s hogy valaha is volt, arra kizárólag a hiánya emlékeztet." - ezzel a váratlan felütéssel kezdődik Géczi János új kisregénye, a Kívül. A szöveg elbeszélője szenvedélyes kereső és mániákus gyűjtő, aki az Isten és a történet hiányához közelebb eső városban él. Hogy mit is keres és gyűjt valójában, arra nehéz egyértelmű választ adni, de az elbeszélés útvonalai kijelölik nekünk egy szenvedély térképét.

Géczi János - Kusza képmezők
Géczi János a világjáróra jellemző felfedezői hajlam halálos szenvedélyével gyűjti a roncsolt plakátokat sok-sok esztendeje a különféle kultúrák helyi fűszerezésű nyelvi beágyazódásaiból. Így történhet meg, hogy szaggatott plakátfelületein kirajzolódik az írásmódok és a nemzeti nyelvek egyetemes tárháza. A határtalan írásos-nyomtatásos gazdagság törzsökös különbözőségei mellett feltűnni látszanak azok a finom jelentés nélküli struktúrák is, amelyek mindenhol a földkerekségen ugyanolyanok, mert az alkotói kifejezés és az anyag megmunkálásának a fogásait érvényesítik, nem pedig a tartalmi üzenet továbbításának a szempontjait tartják elsődlegesnek. Itt úgyis szinte minden a szemnek, pontosabban a vizuális látványnak szól, hiszen a széttöredezett és értelmüket vesztett szövegszilánkok a megszokott kötöttség zárványai helyett immár a kötetlenség óceánján himbálóznak. Várva várnak a végső megsemmisülésre, amikor is rájuk borul egy újonnan felvitt papiruszlepel, eddig soha nem látott nyelvi üzenetek avatott hordozójaként. Aztán kezdődik minden elölről.

Géczi János - András Ferenc - A test mint antropológiai tér
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Stirling János - Alföldy Gábor - Géczi János - Régi ​magyar kertek
"A ​budai várban tárgyaló pápai legátus Mátyás király kútjait és kertjét földi paradicsomhoz hasonlította. Dzselálzáde Musztafa török krónikás szerint pedig maga a szultán olyan gyönyörűnek látta Budát és a palotát, hogy legszívesebben Isztambulba vitette volna. "Itt négyszögletes függőudvar van - írta Oláh Miklós a visegrádi királyi kertről -, boltozatokra, illetve borospincékre támaszkodik, s épült királyi költséggel, ezek tágasak és szépek, hasonlóan négyszögletes kövekkel van fedve, s rajta egyenlő távolságban egymástól hársfákat ültettek, ezek illata tavaszidőben mindent eláraszt, és látványuk is igen kellemes. A kellős közepén remekbe készült forráskút emelkedik, vörös márványból faragták, a múzsák alakja domborodik rajta, s csúcsán egy Cupido-szobor márványtömlőre telepedve nyomja ki a jó ízű, hideg vizet." (...) A 16. század végén főurak és főrangú asszonyok különleges gyümölcsfákkal, egzotikus növényekkel, bokrokkal, cserjékkel betelepített kerteket hoztak létre. A levelezésekből újfajta kertek páratlan gazdagsága tűnik elénk, virágos- és gyümölcsös-, méheskert, sáfrányoskert, orvosi kert, káposztáskert, csűröskert, vadaskert, manduláskert, szénáskert és tököskert." "Görgényszentimre udvarházának leírása [szerint] a kertben két 'szegfüves tábla' volt zsályával körülültetve, valamint négy tábla puszpáng, melyek közül kettőt ugyancsak zsálya szegélyezett. A táblákat elválasztó ösvény két oldalán ciprusfák (Santolina Chamaecyparissus?) sorakoztak, de a Görgény vize felé eső táblarészeket egy rend köszméte és egy rend tengeri szőlő keretezte. Ez utóbbi név valószínűleg a ribiszke megfelelője lehet. A déli oldalon fekvő puszpángtábla végében egy tábla saláta volt, bazsarózsával (Paeonia officinalis) körülültetve. A harmadik puszpángtábla után egy tábla vöröshagymát és egy ágyás mogyoróhagymát ültettek magnak való retekkel szegélyezve. A napórához vezető déli ösvény mellé egy tábla vöröshagymát és egy tábla tárkonyt vetettek. A filagória melletti egyik puszpángtáblát izsóppal szegélyezték, közvetlenül mellette őszi fokhagyma, mogyoróhagyma és magnak való hagyma termett."

Géczi János - Judith, ​avagy a baltás gyilkos felesége
Az ​emlékezésnek nem idő-, hanem érzelmi rendje van, s a hozzánk legközelebb álló emberek személyiségét is nehéz "összerakni" a különböző pillanataikban rögzült képekből. Géczi János regényében mégis folyamatosan, akár évtizedeken át erre tesznek kísérletet nemzedék- és kortársak, messzire szóródott családtagok, akiknek - akár tudtukon kívül is - közös a történetük. Főhősünk, ha van, Judith névre hallgat, ismerhetjük A tenyérjós című könyvből, amint szegedi kollégisták, pesti elitértelmiségiek, amerikai campusok és a szovjetzóna sokszögében keresi önmagát. Ismerhetjük? Mindent mindig elölről kell kezdenünk, ha tájékozódni akarunk az ezredforduló szerepcseréknél súlyosabb, ólmosabb mozgásai között, amelyekbe minduntalan nagypolitikai szándékok kavarnak bele. Nyomozhatunk saját bűneink után. "Egy ember: sokféle kisebbség", mondja Géczi egy korábbi esszéjében. Ez a tétel most megtestesül egy nyugtalanító-felajzó regény lapjain. "Judith ráébred arra, hogy a sorsa elől nincs menekvése. Hívhatják ezt akár ennek a távlatokban gondolkodni képtelen magyar kultúrának, akár a nagyhatalmiságában tetszelgő orosz politikának, akár a kőolajfényben tündöklő Azerbajdzsánnak, egyikben sem találja meg saját magát. Most meg - írja Esze, néhány nappal azelőtt, hogy belehal az életébe - azt hiszi, a nyolcadik kerületbe elmehet jövőt látónak, ott majd emberi archoz jut, amely, ha nem is lesz ráncoktól mentes, de az övé. Olyan pedig, tudhatta volna ezt Esze is, nincs, hogy sors. A rosszul elolvasott múlt, amely a jövőt meghatározza, nem sorsnak nevezendő, hanem téveszmének."

Géczi János - Szűz ​a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral
Ebben ​az országban mindannyian arról beszéltünk, a zsarnokot közösen öltük meg. Mígnem előállt egyik korábbi reggelen ő, akiről évek óta szól a mesénk. Aztán, napra a nap, újabbak érkeztek, a tőlük nem csupán öregebbek, de a tiszteletre inkább méltóbbak, s más volt mindegyiknek a parancsnoka. Vérüket venni mi mutatkoztunk képtelennek. Tömegnyi összeverődött kényúr zajong hajnalonta, követelik a jussukat. Tudjuk, ha a bűn közös, az mit jelent. Van több időszak, melyeknek azonos mind a nyelvtana, mind a szónoklattana.

Géczi János - Sziget, ​este hét és hét tíz között
1993 ​nyarán íródott Géczi János emlékezetes versciklusa, a 21 rovinj, amely a mesterség útkeresését egybeszőtte az adriai utak élményével. Huszonöt évvel később egy új versciklus már a szigetek egyikén otthont talált költő számvetése a mediterráneumban. Az olvasó kényelmét most sem szolgálja a tenger monumentalitása és szokványos szépsége, amivel találkozik, az nem egzotikum, hanem a közép-európai ember önarcképe peremvidéki háttérben. A megkísértő évezredes mítoszok darabokra hullnak, a versekben a fények és a színek szétszedve, egy nyelvi birodalomban más-más képzetekbe költöztetve. Így lesz az Adria-élményből alkalom a tárgyias józanságra. A sziget befogad - és minduntalan kivet magából: A levegő remeg, vele a vidék. Rovar cirpel, kabóca tán, a jelenetből hogy felriasszon: amit megpillantok, jogcím nélkül nézem. Géczi János 1954-ben született Monostorpályiban. Verseskötetei mellett számos regénye, szociográfiája és esszé-gyűjteménye jelent meg. Artisjus- és József Attila-díjas.

Géczi János - Az ​egyetlen tőr balladája
Időben ​is, térben is messzire néznek ezek a versek, fölküldik szerzőjüket a paloznaki meredekre vagy a peljesaci oromra, hogy a végtelen vizekre láthassanak. A költő engedelmeskedik, de közben tudja, hogy teendőjében póztalannak és fegyelmezettnek kell lennie: Miként mozdony az üres vagonokat Két betűt el- vagy összetolni.

Géczi János - Hosszúversek ​/ Képversek
Géczi ​János (1954) költői pályájának különböző szakaszain készült a négy hosszúvers, miként a hozzájuk illesztett, különböző eljárásokkal készített képversek csoportjai is. A szöveg- és képtár együttese, a szöveg konstruálta képiség, a kép szövegesülésének lehetőségei végigkövetik az alkotó pályáját, s nem kettő szimmetrikus történetet, hanem egyetlen históriát jelenítenek meg.

Géczi János - A ​térre én...
A ​kötetben gyerekeknek és kamaszoknak szóló verseket és képverseket találunk. "A térre én raktam két padot...", és Géczi János sok egyebet is rakott ebbe a kis kötetbe, melyet érdemes lapozgatni úgy a gyerekeknek mint a kamaszoknak, irodalomkedvelő fiataloknak. A természet szeretete nem csupán a kisversekben fogalmazódik meg, de a virág formájú képversekben is kifejezésre jut. A költő nyelvezete, asszociációi mind-mind élvezetes perceket ígérnek a kötet olvasói számára.

Géczi János - A ​rózsa és jelképei - A reneszánsz
A ​civilizációs növények közé, ha nehezen is, de beilleszthető rózsa négy évezreden át képes volt fennmaradni a mediterráneum térségében születő s onnan szétterjedő kultúrákban. Állandó, illetve művelődéstörténeti korszakonként változó okokkal egyaránt magyarázható, hogy mégis azon növények közé tartozik, amelyre bőséggel hivatkoztak és hasznossága miatt kiterjedt termesztésére vállalkoztak - a reneszánsz idején is. Mintha a rózsának két története lenne, melyeknek egymáshoz alig mutatkozik közük. Erre a következtetésre jut az az olvasó is, aki hol a színpompás virágot, hol a paradicsomot megidéző illata miatt elhíresült növényt bemutató forrásokat értelmez, de az is, aki a társadalomról, eltérő kultúrájú csoportok mentalitásáról, illetve gondolkodásról referáló rózsákhoz kapcsolt jelentések sorát tekinti át a fennmaradt tárgyi írott és képi források mentén.

Géczi János - A ​torony
V. ​Antal ágyékára ült a lány, hintázott és nyökögött - amikor széttöredezett az arca. A jobb szemöldökdudor fölött jelent meg egy pon, ami hálósan szétterjedt. A repedések mögött láthatta az agyvelő lisztes, fehér tekervényeit, árkait, és a kékvörösen rángó ereket. Aztán felhasadt a lány felső ajka, a szájpadlás kettévált, a lágy szájpad húsos része rálógott a dagadt nyelvre. Nem csókolóztak.

Géczi János - Carmen ​figuratum
A ​Carmen figuratum, a figurális vers hagyománya az antikvitás korába nyúlik vissza. A műfaj története a képírással kezdődik, amely írásmód híven tükrözi az ember szinesztetikus befogadóképességét, mert egyesíti a képi és a nyelvi gondolkodást. A hieroglifák képekben rögzítik a gondolati tartalmat, egyenesen a fogalmat jelenítik meg, nem pedig a beszéd során artikulált hangsort. Az egyiptomi hieroglifírás az emberi kultúra történetének még azon korszakában született, amikor a képi és a nyelvi gondolkodás egyenrangú volt, és az ember életében a képi gondolkodás az olvasás része volt anélkül, hogy közvetítésre szorult volna. A hieroglifírás eltűnésével a képi gondolkodás alternatívája háttérbe szorult a nyelvivel szemben. A képi és nyelvi rend együttműködésének lehetőségére azonban akadt kiút, maradt egy közös játéktér, a képvers, mely produktíven őrizte meg a nyelvi-vizuális hagyományt az idők folyamán. Géczi János verseinek fiktív világa erős képi megjelenítettségre reflektál (a görög ekphraszisz, vagyis képleírás hagyományának értelmében), legtöbb alkotása a látásra/láttatásra épít. A líraiság és a képiség, e két érzéki terület találkozása valósul meg képverseiben. Géczi János képversei az avantgárd hagyományú kalligramtól kezdve a kollázson és a konkrét költészeten át egészen a posztmodern tapasztalatokkal szembesítő Róma-ciklusig a műfaj történeti alakzatainak egész sorát vonultatják fel. Az Orpheusz Kiadó által gondozott életműkiadás Képversek kötetében napvilágot látott képtár, a Madárház befogadási szituációja a jelen kötetben bemutatott 2002-es kiállítás előzményének is tekinthető. Az 1983-as kiállítás egyszerre volt szemlélhető térbeli megrendezettségében, ahol a képversek térversekké váltak; és képtárlatként, ahol a képversek a kiállított madarak testeként, illetve környezeteként mutatkoztak meg. A képversek térbelépésének eseménye, az egyidejű képi-nyelvi gondolkodás felépítményjellegű megidézése a képvers születésének pillanatához vezeti vissza nézőit/olvasóit. Sz. Molnár Szilvia

Géczi János - Jutunk-e, ​s mire, édes úr?
Kortársát ​faggatja így Géczi János azon a közös nyelven, amelyen évszázadok óta beszél a magyar vers. Jutunk-e…, s persze: mire jutottunk… Tudni véljük a választ, a kérdés költői volna, ha egy kötetnyi új darab nem hirdetné mégis az irodalommá lett élet és az életté, sorssá lett irodalom gyönyörét. Mint korábbi próza- és verstermésében mindig, Géczi a mediterráneum - tengertől a veszprémi vároldalig kiterjesztett – időtlen világát idézi elénk, s már ismerős, bensőséges motívumai elfogyhatatlan erejűek.

Géczi János - Múlik
Géczi ​János új kötete a szerző elmúlt öt évben írt szövegeinek legjavát gyűjti egybe. Miközben a kötet írásai az esszé műfajából adódóan különféle gondolati utakat járnak be, meglepően egységes benyomást keltenek: egy ember belső életrajzává állnak össze, sajátos naplóként olvashatók. Alaptémáik – a személyes kultúra ismételt fölfedezése, az utazás, a megtalált vagy elveszített emberek, az elmerült és újra felbukkanó emlékek, élet és halál, élőlények és könyvek – az egyszerre konkrét és elvont értelemben vett sajátkertből bontakoznak ki, és oda is térnek vissza.

Géczi János - Sétáló ​árnyék
„A ​lassú nézés a szem tulajdonosát megajándékozza a nyugalommal, a részletek harmóniájával, tulajdonképpen az időtlenség érzésével. Abban a faluban, ahol gyermekkoromban élek, s amely település oly sokban hasonlít a jelenlegi községhez, nos, a faluban, nyáresténként, a csorda érkezte után, amikor elül a por, hűvösül a levegő, s a magányosan járó éjszakai szenderek helyben függeszkednek az illatos petúniatölcsérek, illetve a faládákban nevelt leanderbokor rózsaszín virágai előtt, a kiskapu melletti lócán, itt is és ott is, emberek jelennek meg, letelepszenek, s nem arra várnak, hogy beszédbe elegyedjenek a ritkán elhaladó,fáradt léptű járókelőkkel, hanem hogy megszemléljék azt, amit tegnap, tegnapelőtt,s azelőtt is alaposan megnéztek már. A változatlanságot. Azt a helyszínt, ahol nem ígérnek semmit, s ezért, hogy ki mit teljesít, nem is kell ellenőrizni.”

Géczi János - Ősz ​vagy Júlia
ezen ​az éjen is felkapaszkodott a Hold a hegycsúcsra

Géczi János - 21 ​Rovinj
ROVINJ ​Az Isztriai-félsziget délnyugati részén található, Pólától 30 km-re. Rovinj legvonzóbb része a messzire kimagasló Szent Eufémia templomtól kiinduló, szűk utcákból, sikátorokból álló óváros. A városka közelében lévő szigetek, Katerina, Crveni Otok, a Limski-fjord, kellemes kirándulásokra adnak lehetőséget. Rovinjból menetrend szerinti hajójáratok indulnak Velencébe. Ibusztours, '94

Géczi János - Elemek
Géczi ​János verseskötete három könyvből áll. A szerző sok műfajúságát mutatja fel ismét az Elemek. Aki a költő világszemléletének magvát keresi, az első könyvben, a Vadnarancsok című ciklusban megtalálja. Felfedezheti, hogy e szemlélet elsősorban természettudományos. Itt nem merül fel a divatos kétféle kultúra kérdése; kézenfekvő, hogy emberi tudásunk, műveltséganyagunk: EGY. Arra azonban ügyeljen az olvasó, hogy a költészet és a modern tudomány versírássá ötvöződését ne a külsődleges jegyekben, matematikai formulák versbe emelésében vélje felfedezni. Ellenkezőleg, keresse némelyik szonettben azt, ami a századunk végén élő ember tudatában matematikán, biológián, ismeretelméleten át az etikáig szublimálódott, s végül versben öltött testet.

Géczi János - A ​rózsa és jelképei - Az antik mediterráneum
Ez ​a kötet az i.e. 2 évezred és a 6-8. század közötti korszakok kultúráiban szerephez jutó rózsák és a hozzájuk fűződő botanikai alapú vagy arról éppen merészen ellentmondó nézetek, rózsaképek históriáját tekinti át. Érinti a megelőző s az azt követő időszak rózsaképzetét is. E vizsgálódás szempontja kettős: egyszerre botanika- és szimbólumtörténeti irányultságú, újdonsága talán éppen e perspektívakettőzés. A rózsatörténet alakulása, úgy fest, a köznapi tevékenységek mentén mondható el a legérthetőbben, s az ember önfenntartása és fajfenntartása az a két csomópont, amely körül a virághoz fűződő képzetek leginkább mintázatba rendeződnek.

Géczi János - A ​tenyérjós
Mit ​árul el egy tenyér a pesti Józsefváros jósnőjének - a múltról? Nem a jövendőt kell fürkésznie, hanem visszafelé kénytelen felfedezőutakat tenni, az ezredforduló évtizedeibe, amikor egy vidéki kollégium fojtott légköréből robbanásszerűen szóródtak szét a sorsok az észak-amerikai campusokig, Jeruzsálemig vagy akár Bakuig. Egy egész nemzedék szembesül önmagával Géczi János filozofikus kalandregényében.

Géczi János - A ​rózsa és jelképei - Fejezetek a 17-18. századból
A ​reneszánsz közepén és az azt közvetlenül követő időszakban a különféle kulturális terekben élő, többféle mentalitású európai népesség nem azonos módon viszonyult a rózsákhoz és a rózsákhoz bőséges változatossággal kötődő jelképekhez. Az élettudományok (az orvosláshoz kötődő gyógyszerészet és a lassan kialakuló botanika) a növényt tudományos vizsgálatok tárgyául választotta, a tájkertészet számára azonban a növény idegen maradt. A rózsa szó – miként a vele megnevezett virág – a középkorra jellemző enciklopédikus módon egységbe fogja az értékesnek tudott, erkölcsileg értékes tartalmú dolgokat, eszméket, érzéseket.

Géczi János - Sajtó, ​kép, neveléstörténet
Iskolakultúra ​könyvek. Géczi János, az Iskolakultúra főszerkesztője sorra veszi a magyarországi pedagógiai szakmódszertani folyóiratokat a 19–20. századtól a rendszerváltásig. Tárgyalásának szempontjai, súlyponti kérdései: a szaksajtó és a neveléstudomány kapcsolata, a pedagógiai folyóiratok az aktuális társadalmi berendezkedésben, a szocialista gyermekfelfogás, a túlkorosok és a felnőttek oktatásának kérdései, megszűnő, átalakuló szakfolyóiratok, az ikonológia-ikonográfia mint a történeti pedagógia segédtudománya.

Géczi János - A ​napcsíkos darázshoz
Gyűjteményes ​verseskötetében több mint négy évtizedes úton kísérhetjük végig Géczi Jánost, szálláshelyeit tekintve a hajdúsági szülőföldtől a szegedi egyetemi éveken át Veszprémig, a Balaton-felvidékig s onnan újra és újra barangolásra indulva a Mediterráneumba. Szellemi-művészi kibontakozására nézve pedig ez az út a természettudományos világlátás állomásait jelenti, a hetvenes évek végi neoavantgárd eszményektől a magát a természetbe beleíró, jelhagyó ember szerepéig. A verslátványt a fiatalabb pályatárs, Csehy Zoltán jellemzi a legpontosabban: "A nyelv alapvetően testi matéria, melyből a költő önjáró, kiismerhetetlen élőlényeket formáz." Bárhol lapozzuk fel a műveket, érzéki módon élhetjük át a szöveg megfoganását, virágba borulását, termését, elmúlását. S folytonos újjászületését. A napcsíkos darázshoz Géczi János költészetének keresztmetszetét adja. Nem "összes", inkább a pálya ívét hivatott minél erőteljesebben, karakteresebben fölrajzolni.

Géczi János - Fegyverengedély
A ​Fegyverengedély sajátos szerkezetű mozaikregény. A főhős - egyben elbeszélő - azt a célt tűzi ki maga elé, hogy aprólékos műgonddal, figyelemmel és nem kevésszer tudományos pontossággal feltérképezze a környezetet, amiben él. A kis novellákra tagolódó regény minden szövegrésze a környezet megközelítésének egy-egy módozata. Láthatóvá válik a lakás, a kert, a város és a tájegység: Veszprém és környéke. Növények, állatok, épületek, műalkotások leírása követi egymást szigorú rendben: íme itt élünk. Útikönyv ez a regény. Önmagunk meghatározásának és megjelenésének útmutató könyve. Az olvasó számára a kötetben való mozgást térképek, iránymutató jelek könnyítik meg, kalandossá és játékossá téve az utazást. Géczi János új regénye mind szerkezetében, mind szemléletében a teljesség igényével lép fel, hogy mindaz az univerzum, amely darabjaira látszott szétesni, most újra egészként mutatkozzon meg és helyet adjon létünk főhősének: önmagunknak.

Géczi János - Két ​puli feljegyzései
A ​könyv első részében, A kékszemű Naplóban egy különleges, írni és olvasni tudó okos, fürtös szőrű pulilány, Zádorvári Dugó meséli el az őt körülölelő világban szerzett tapasztalatait. Elragadóak és meghatóak a természetről, a virágokról, a tavasz szépségéről, a mulandóságról megfogalmazott gondolatai. Ironikusan bölcsek az emberek szeretetreméltó, bár olykor furcsa világára, akár imádott gazdájára, az Íróra vonatkozó észrevételei is. A kötet második felében Dugó legkisebb lányának, Adélnak a naplóját ismerhetjük meg. A már hathónapos korában naplót író kis puli kibővíti az első naplóból kutyaszemmel elénk táruló világot. A könyvből szeretet és humor árad, a létezés gyönyörűségét hirdeti.

Géczi János - Jerusalaim
Géczi ​János (1954, Monostorpályi) költő.Legutóbbi kötetei: Viotti négy vagy öt élete (regény, Kaligramm, 2011)- Lassú árnyék (esszék, Gondolat, 2012)- Hosszú/Kép/Versek (versek és képversek, Gondolat, 2014).„Úgy leszek majd, gondoltam, mint a görögök, s majd a rómaiak, miután az érdeklődésüktől orruknál fogva vezetve felkeresik a Templomot: érthetetlen és döbbenetes számukra, hogy a zsidó világ közepén egyszerűen nincs semmi látnivaló.”Kitartó unszolásra utaztam Jeruzsálembe, s mert soha nem hittem, hogy eljutok oda, akárcsak Xianba, avagy Krétára, Rómába. Hiszen én mindig Dél-Amerikába vágytam. S mivel Kína-, Róma-, Kréta- illetve a Veszprém-esszét jól kisilabizáló, tanítványomból vált barátom akarta, hogy olvassam el a városát, és írjam át a magam betűivel, engedtem kérésének. Ő vezetett el a kötet esszéihez. ..