Ajax-loader

Géczi János könyvei a rukkolán


Géczi János - Vadnarancsok
A Vadnarancsok négy élettörténet-rekonstrukciójában az író napjaink deviáns fiataljairól ad látleletet: kiforrott írói eszközökkel, szuggesztiven és szociográfiai pontossággal mutatja meg, hogy kiegyensúlyozatlan egyéniségük és a külső körülmények összjátéka sodorta őket a társadalom peremére. A Vadnarancsok-at egy nagyobb vállalkozás gyűjtőcíméül is választotta Géczi: versciklusban (melynek rlszleteit már közölték az irodalmi folyóiratok), készülő regényében, szociográfiájában és tervezett drámájában nemcsak a fiatal korosztályok szélsőséges magatartásformáiról tudósít, hanem saját életérzéseiről, világképéről is vall.

Géczi János - A ​Bunkerrajzoló
Szétesik ​– helyreáll. Két egészen különleges szellem találkozik ebben a könyvben. Géczi János József Attila-díjas író, a máig legendás Vadnarancsok szerzője most a Vad Fruttik énekesének élettörténetét rakja újra, építi fel – darabokból, emléktöredékekből, szorongások és tripek elképesztően izgalmas sorozatából. A Bunkerrajzoló nem Likó Marcell életrajza. Inkább egy fiatal fiú története, aki elmerül a reménytelenségben. A kábítószerek és a céltalanság örvénye mélyre sodorja, ám sorsa az, hogy megkapaszkodjon mégis, és lépjen mindig feljebb. A Bunkerrajzoló azt mutatja meg, tűélesen, hogy Marci a Géczi Jánossal folytatott beszélgetésekben hogyan éli meg, milyennek látja a múltját. Élet a halál előtt. Hol komikus, hol nagyon is drámai hangon – de elejétől a végéig az őszinte feltárulkozás átütő erejével.

Géczi János - Csányi Vilmos - Őszi ​kék
Mihez ​kezdenénk, ha holnaptól ezer évig élhetnénk? Hogyan ad értelmet az ember saját pillanatnyi létének a földi élet végtelen folyamatában? Értelmezhető-e evolúciós szempontból a kultúra és a morál? Hogyan okoz tragédiát a legjobb emberi szándék is? Miért vágyakozunk mindig máshová, és miért keressük a kapcsolatot földön kívüli fajokkal, ha még a delfinekkel sem tudtunk egy jót beszélgetni? Csányi Vilmos etológus és Géczi János író párbeszéde nem mindennapi intellektuális utazásra csalja el az olvasót. Két homo sapiens próbál átlépni az emberi megismerés korlátain. Két barát beszélget életről és halálról, alkotásról és kudarcról, apaságról és önmagunk becsapásáról. Arról, ami fontos, és arról, amit sohasem érthetünk meg. "Mindig utálom, amikor az életemről kérdeznek" - mondja az interjú alanya. A kérdésekre adott válaszok azonban lépésről lépésre nemcsak a tudós elfogulatlan ítéleteit, de egy kivételes ember kivételes életének személyes fordulópontjait és meghatározó felismeréseit is felfedik az olvasó előtt.

Géczi János - A ​rózsa labirintusa
Hogyan ​lett a virág az édenkert, majd a teremtés harmóniájának szimbóluma? Miért festettek rózsát a felvonulási épületre Knósszoszon? Milyen gyógyszerek alkotórésze volt különböző korokban és helyeken? És mi köze a rózsának az erotikához? A rózsa rejtvény, amely megfejtésre vár. A rózsa több egyszerű virágnál. Egyetemes szimbólum, amely a legkülönfélébb gondolatok és érzések kifejezését tette lehetővé. Keleti és európai kultúrák tükörképe, szemet gyönyörködtető vagy épp elképesztő ábrázolások tárgya, mítoszok, mesék, szerelmes történetek főszereplője. A rózsa és a rózsát szemlélő ember egyedülálló története, Géczi János gazdagon illusztrált, források százait bemutató könyve nemcsak egy virág kultúrtörténetét, de önmagunk megértését is segítheti.

Géczi János - Vadnarancsok II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Géczi János - Kívül
"Megtanultam a jobb helyett a bal kézzel történő írást. Telihold függött az égen, szerelmes voltam, pedig akit szerettem, nem volt szerethető állapotban. Emiatt magam sem lettem szerető. Egyetlen minutum alatt tűnt el a múltam, mint fövenyen a víz, s hogy valaha is volt, arra kizárólag a hiánya emlékeztet." - ezzel a váratlan felütéssel kezdődik Géczi János új kisregénye, a Kívül. A szöveg elbeszélője szenvedélyes kereső és mániákus gyűjtő, aki az Isten és a történet hiányához közelebb eső városban él. Hogy mit is keres és gyűjt valójában, arra nehéz egyértelmű választ adni, de az elbeszélés útvonalai kijelölik nekünk egy szenvedély térképét.

Géczi János - Kusza képmezők
Géczi János a világjáróra jellemző felfedezői hajlam halálos szenvedélyével gyűjti a roncsolt plakátokat sok-sok esztendeje a különféle kultúrák helyi fűszerezésű nyelvi beágyazódásaiból. Így történhet meg, hogy szaggatott plakátfelületein kirajzolódik az írásmódok és a nemzeti nyelvek egyetemes tárháza. A határtalan írásos-nyomtatásos gazdagság törzsökös különbözőségei mellett feltűnni látszanak azok a finom jelentés nélküli struktúrák is, amelyek mindenhol a földkerekségen ugyanolyanok, mert az alkotói kifejezés és az anyag megmunkálásának a fogásait érvényesítik, nem pedig a tartalmi üzenet továbbításának a szempontjait tartják elsődlegesnek. Itt úgyis szinte minden a szemnek, pontosabban a vizuális látványnak szól, hiszen a széttöredezett és értelmüket vesztett szövegszilánkok a megszokott kötöttség zárványai helyett immár a kötetlenség óceánján himbálóznak. Várva várnak a végső megsemmisülésre, amikor is rájuk borul egy újonnan felvitt papiruszlepel, eddig soha nem látott nyelvi üzenetek avatott hordozójaként. Aztán kezdődik minden elölről.

Géczi János - András Ferenc - A test mint antropológiai tér
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Géczi János - Kívül
"Megtanultam ​a jobb helyett a bal kézzel történő írást. Telihold függött az égen, szerelmes voltam, pedig akit szerettem, nem volt szerethető állapotban. Emiatt magam sem lettem szerető. Egyetlen minutum alatt tűnt el a múltam, mint fövenyen a víz, s hogy valaha is volt, arra kizárólag a hiánya emlékeztet." - ezzel a váratlan felütéssel kezdődik Géczi János új kisregénye, a Kívül. A szöveg elbeszélője szenvedélyes kereső és mániákus gyűjtő, aki az Isten és a történet hiányához közelebb eső városban él. Hogy mit is keres és gyűjt valójában, arra nehéz egyértelmű választ adni, de az elbeszélés útvonalai kijelölik nekünk egy szenvedély térképét.

Géczi János - A ​torony
V. ​Antal ágyékára ült a lány, hintázott és nyökögött - amikor széttöredezett az arca. A jobb szemöldökdudor fölött jelent meg egy pon, ami hálósan szétterjedt. A repedések mögött láthatta az agyvelő lisztes, fehér tekervényeit, árkait, és a kékvörösen rángó ereket. Aztán felhasadt a lány felső ajka, a szájpadlás kettévált, a lágy szájpad húsos része rálógott a dagadt nyelvre. Nem csókolóztak.

Géczi János - Hosszúversek ​/ Képversek
Géczi ​János (1954) költői pályájának különböző szakaszain készült a négy hosszúvers, miként a hozzájuk illesztett, különböző eljárásokkal készített képversek csoportjai is. A szöveg- és képtár együttese, a szöveg konstruálta képiség, a kép szövegesülésének lehetőségei végigkövetik az alkotó pályáját, s nem kettő szimmetrikus történetet, hanem egyetlen históriát jelenítenek meg.

Géczi János - A ​rózsa és jelképei - Az antik mediterráneum
Ez ​a kötet az i.e. 2 évezred és a 6-8. század közötti korszakok kultúráiban szerephez jutó rózsák és a hozzájuk fűződő botanikai alapú vagy arról éppen merészen ellentmondó nézetek, rózsaképek históriáját tekinti át. Érinti a megelőző s az azt követő időszak rózsaképzetét is. E vizsgálódás szempontja kettős: egyszerre botanika- és szimbólumtörténeti irányultságú, újdonsága talán éppen e perspektívakettőzés. A rózsatörténet alakulása, úgy fest, a köznapi tevékenységek mentén mondható el a legérthetőbben, s az ember önfenntartása és fajfenntartása az a két csomópont, amely körül a virághoz fűződő képzetek leginkább mintázatba rendeződnek.

Géczi János - A ​napcsíkos darázshoz
Gyűjteményes ​verseskötetében több mint négy évtizedes úton kísérhetjük végig Géczi Jánost, szálláshelyeit tekintve a hajdúsági szülőföldtől a szegedi egyetemi éveken át Veszprémig, a Balaton-felvidékig s onnan újra és újra barangolásra indulva a Mediterráneumba. Szellemi-művészi kibontakozására nézve pedig ez az út a természettudományos világlátás állomásait jelenti, a hetvenes évek végi neoavantgárd eszményektől a magát a természetbe beleíró, jelhagyó ember szerepéig. A verslátványt a fiatalabb pályatárs, Csehy Zoltán jellemzi a legpontosabban: "A nyelv alapvetően testi matéria, melyből a költő önjáró, kiismerhetetlen élőlényeket formáz." Bárhol lapozzuk fel a műveket, érzéki módon élhetjük át a szöveg megfoganását, virágba borulását, termését, elmúlását. S folytonos újjászületését. A napcsíkos darázshoz Géczi János költészetének keresztmetszetét adja. Nem "összes", inkább a pálya ívét hivatott minél erőteljesebben, karakteresebben fölrajzolni.

Géczi János - Elemek
Géczi ​János verseskötete három könyvből áll. A szerző sok műfajúságát mutatja fel ismét az Elemek. Aki a költő világszemléletének magvát keresi, az első könyvben, a Vadnarancsok című ciklusban megtalálja. Felfedezheti, hogy e szemlélet elsősorban természettudományos. Itt nem merül fel a divatos kétféle kultúra kérdése; kézenfekvő, hogy emberi tudásunk, műveltséganyagunk: EGY. Arra azonban ügyeljen az olvasó, hogy a költészet és a modern tudomány versírássá ötvöződését ne a külsődleges jegyekben, matematikai formulák versbe emelésében vélje felfedezni. Ellenkezőleg, keresse némelyik szonettben azt, ami a századunk végén élő ember tudatában matematikán, biológián, ismeretelméleten át az etikáig szublimálódott, s végül versben öltött testet.

Géczi János - A ​tenyérjós
Mit ​árul el egy tenyér a pesti Józsefváros jósnőjének - a múltról? Nem a jövendőt kell fürkésznie, hanem visszafelé kénytelen felfedezőutakat tenni, az ezredforduló évtizedeibe, amikor egy vidéki kollégium fojtott légköréből robbanásszerűen szóródtak szét a sorsok az észak-amerikai campusokig, Jeruzsálemig vagy akár Bakuig. Egy egész nemzedék szembesül önmagával Géczi János filozofikus kalandregényében.

Géczi János - Az ​egyetlen tőr balladája
Időben ​is, térben is messzire néznek ezek a versek, fölküldik szerzőjüket a paloznaki meredekre vagy a peljesaci oromra, hogy a végtelen vizekre láthassanak. A költő engedelmeskedik, de közben tudja, hogy teendőjében póztalannak és fegyelmezettnek kell lennie: Miként mozdony az üres vagonokat Két betűt el- vagy összetolni.

Géczi János - Jerusalaim
Géczi ​János (1954, Monostorpályi) költő.Legutóbbi kötetei: Viotti négy vagy öt élete (regény, Kaligramm, 2011)- Lassú árnyék (esszék, Gondolat, 2012)- Hosszú/Kép/Versek (versek és képversek, Gondolat, 2014).„Úgy leszek majd, gondoltam, mint a görögök, s majd a rómaiak, miután az érdeklődésüktől orruknál fogva vezetve felkeresik a Templomot: érthetetlen és döbbenetes számukra, hogy a zsidó világ közepén egyszerűen nincs semmi látnivaló.”Kitartó unszolásra utaztam Jeruzsálembe, s mert soha nem hittem, hogy eljutok oda, akárcsak Xianba, avagy Krétára, Rómába. Hiszen én mindig Dél-Amerikába vágytam. S mivel Kína-, Róma-, Kréta- illetve a Veszprém-esszét jól kisilabizáló, tanítványomból vált barátom akarta, hogy olvassam el a városát, és írjam át a magam betűivel, engedtem kérésének. Ő vezetett el a kötet esszéihez. ..

Géczi János - Anekdota
Nincs ​olyan történet, amelynek ne lenne egyszer vége - elérkezett az ideje a részleteiben 1994-től napvilágra került Tiltott Ábrázolások Könyve lapjain elmondottak befejezésének is. "A császár azonban tudott írni, még ha azt a rómaiak nem is tekintették írásnak. Az illíreknél az volt a szokás, hogy az üzenetet kődarabkákkal írták meg: ahány szó, annyiféle színű, alakú, nagyságú kövecske; a levél készítőjének semmi mást sem kellett tennie, mint mozaikká fogalmazni az üzenetet. E szokásnak a régi rómaiak termeket díszítő mozaikjaiban rejlett az eredete, habár ők maguk elfelejtették, hiszen nehézkes és lassú volt az üzenetek megírása, s talán azért is, mert hosszú szöveget, a kirakott lap súlya miatt, vontatottan juttattak el az egyik helyről a másikra. A szöveg megalkotása a következők szerint történt: a mozaikkészítő megérkezett kövekből álló szótárával a levélíróhoz, és diktálás után összerakta a mondatokat. Legvégül összeragasztotta: az ékesszólás mestereinek kimondott mondatai alapján rendszerint pompás tájak, szép tartású ember- és állatalakok, gyümölcsökből, zöldségtermésekből és virágokból bonyolult módon egybefont füzérek alakultak ki. Ezekkel aztán, minthogy a rómaiak közül senki nem ismerte és értette a képek valódi értelmét, nemhogy olvasni tudták volna, a termek padlóját díszítették, illetve a templomok falába építették vagy fogadócsarnokok bejárata mellé függesztették, bár Justinos mozaikírási képességéről alig voltak, akik tudtak, ez idővel feledésbe is merült, a mesterek munkájára igény mutatkozott: a csarnokok díszítésének egyetlen módjává változott. Ezt majd utódja, Justinianus és neje, Theodóra megrendelései terjesztették el a maradék birodalomban, de sosem feledték el, hogy maguk is megírták az üzeneteiket s a nekik tetsző, illetve kívánatos történeteket." - állítja a szerző, akit jelenleg Géczi Jánosnak neveznek, bár hívhatnák Cholnoky Viktornak, szólíthatnák a bizánci Prokopiusnak, esetleg Romanosz-nak, avagy annak a déltengeri viharnak, amely a fölkavart hullámokkal betűket ír a fövényre, hogy a szöveget onnan menten lemossa.

Géczi János - Sziget, ​este hét és hét tíz között
1993 ​nyarán íródott Géczi János emlékezetes versciklusa, a 21 rovinj, amely a mesterség útkeresését egybeszőtte az adriai utak élményével. Huszonöt évvel később egy új versciklus már a szigetek egyikén otthont talált költő számvetése a mediterráneumban. Az olvasó kényelmét most sem szolgálja a tenger monumentalitása és szokványos szépsége, amivel találkozik, az nem egzotikum, hanem a közép-európai ember önarcképe peremvidéki háttérben. A megkísértő évezredes mítoszok darabokra hullnak, a versekben a fények és a színek szétszedve, egy nyelvi birodalomban más-más képzetekbe költöztetve. Így lesz az Adria-élményből alkalom a tárgyias józanságra. A sziget befogad - és minduntalan kivet magából: A levegő remeg, vele a vidék. Rovar cirpel, kabóca tán, a jelenetből hogy felriasszon: amit megpillantok, jogcím nélkül nézem. Géczi János 1954-ben született Monostorpályiban. Verseskötetei mellett számos regénye, szociográfiája és esszé-gyűjteménye jelent meg. Artisjus- és József Attila-díjas.

Géczi János - Kezét ​reá veté, hogy lásson...
Az ​író mondja könyvéről: "Úgy hiszem, e regény a Vadnarancsok ciklusnak az a darabja, amely gondolatkörömből a legtöbbet hivatott összefogni. Etikai problémám az, hogy korunkban szó lehet-e még individuális szerzőségről. Akár közvetlenül felhasznált idézetekkel, akár más szerzőktől sajátunkké idomított gondolatokkal - de mindahányan plagizáltak. Így talán ma már ismét nem fontos, hogy az írói mű szerzője kicsoda. Ez hát regényem egyik fontos fonala, amelyet öt íróember kényszerű összezártságban közösen alkotott művek képvisel. De mi az a mű, amit együtt írnak? Ez az a történet, amelynek ürügyén elmondható a fő pszichológiai kérdés, hogy tudniillk, a befelé vagy a kifelé fordult ember valósítja-e meg inkább önmagát. Végy egy hosszú papírcsíkot, és mielőtt két végét összeragasztanád, hogy gyűrűt alkosson, az egyik végén fordítsd egyszer félkörnyit a papír hossztengyely mentén. Csak most ragasztd össze a végeket. A kapott alakzat úgynevezett Möbius-szalag. Különös geometriai sajátságai közül legmeglepőbb ha hosszában vonalat húzunk rajta, ez a ceruza felemelése nélkül végigjárja az egész papírcsíkot, visszajut a kiindulóponthoz úgy, hogy nem lesz grafitvonal nélküli része a szalagnak. Csak látszlólag van "külseje" és "belseje", valójábn egyetlen felület. A könyvben az öt szerző által közösen írt regény két főhőse valójában ugyanúgy egyetlen személy, mint ahogy a Möbius-szalagnak is csak egy oldala van."

Géczi János - Sétáló ​árnyék
„A ​lassú nézés a szem tulajdonosát megajándékozza a nyugalommal, a részletek harmóniájával, tulajdonképpen az időtlenség érzésével. Abban a faluban, ahol gyermekkoromban élek, s amely település oly sokban hasonlít a jelenlegi községhez, nos, a faluban, nyáresténként, a csorda érkezte után, amikor elül a por, hűvösül a levegő, s a magányosan járó éjszakai szenderek helyben függeszkednek az illatos petúniatölcsérek, illetve a faládákban nevelt leanderbokor rózsaszín virágai előtt, a kiskapu melletti lócán, itt is és ott is, emberek jelennek meg, letelepszenek, s nem arra várnak, hogy beszédbe elegyedjenek a ritkán elhaladó,fáradt léptű járókelőkkel, hanem hogy megszemléljék azt, amit tegnap, tegnapelőtt,s azelőtt is alaposan megnéztek már. A változatlanságot. Azt a helyszínt, ahol nem ígérnek semmit, s ezért, hogy ki mit teljesít, nem is kell ellenőrizni.”

Géczi János - Törek
„Tolnai-versből ​érkezik / a karsztról az aranysakál / s a Géczi-sorba távozik. / Látom, ahogyan láttatik.”

Géczi János - A ​muszlim kert
A ​muszlim gyakorlat azonban az élelemszerzésnek és az élőlényhasználatnak ezt a gazdag örökségét sokszor vallási, vallásjogi megfontolásokból átalakította, átértelmezte és egyes elemeit törölve, másokat pedig kifejlesztve hozta létre saját mezőgazdasági kultúráját. Ezzel párhuzamosan fokozatosan módosult a hagyományokban rögzített jelképek használata és értelmezése, míg ki nem fejlődött a muszlim kert jelentéslehetőségeit összefoglaló, az iszlám világképének megfelelő, saját szimbólumrendszer.

Géczi János - Tiltott ​Ábrázolások könyve
Nincs ​olyan történet, amelynek ne lenne egyszer vége - elérkezett az ideje a részleteiben 1994-től napvilágra került Tiltott Ábrázolások Könyve lapjain elmondottak befejezésének is. "A császár azonban tudott írni, még ha azt a rómaiak nem is tekintették írásnak. Az illíreknél az volt a szokás, hogy az üzenetet kődarabkákkal írták meg: ahány szó, annyiféle színű, alakú, nagyságú kövecske; a levél készítőjének semmi mást sem kellett tennie, mint mozaikká fogalmazni az üzenetet. E szokásnak a régi rómaiak termeket díszítő mozaikjaiban rejlett az eredete, habár ők maguk elfelejtették, hiszen nehézkes és lassú volt az üzenetek megírása, s talán azért is, mert hosszú szöveget, a kirakott lap súlya miatt, vontatottan juttattak el az egyik helyről a másikra. A szöveg megalkotása a következők szerint történt: a mozaikkészítő megérkezett kövekből álló szótárával a levélíróhoz és diktálás után összerakta a mondatokat. Legvégül összeragasztotta: az ékesszólás mestereinek kimondott mondatai alapján rendszerint pompás tájak, szép tartású ember- és állatalakok, gyümölcsökből, zöldségtermésekből és virágokból bonyolult módon egybefont füzérek alakultak ki. Ezekkel aztán, minthogy a rómaiak közül senki nem ismerte és értette a képek valódi értelmét, nemhogy olvasni tudták volna, a termek padlóját díszítették, illetve a templomok falába építették vagy fogadócsarnokok bejárata mellé függesztették, bár Justinos mozaikírási képességéről alig voltak, akik tudtak, ez idővel feledésbe is merült, a mesterek munkájára igény mutatkozott: a csarnokok díszítésének egyetlen módjává változott. Ezt majd utódja, Justinianus és neje, Theodóra megrendelései terjesztették el a maradék birodalomban. de sosem feledték el, hogy maguk is megírták az üzeneteiket s a nekik tetsző, illetve kívánatos történeteket." - állítja a szerző, akit jelenleg Géczi Jánosnak neveznek, bár hívhatnák Cholnoky Viktornak, szólíthatnák a bizánci Prokopiusnak, esetleg Romanosznak, avagy annak a déltengeri viharnak, amely a fölkavart hullámokkal betűket ír a fövenyre, hogy a szöveget onnan menten lemossa.

Géczi János - A ​térre én...
A ​kötetben gyerekeknek és kamaszoknak szóló verseket és képverseket találunk. "A térre én raktam két padot...", és Géczi János sok egyebet is rakott ebbe a kis kötetbe, melyet érdemes lapozgatni úgy a gyerekeknek mint a kamaszoknak, irodalomkedvelő fiataloknak. A természet szeretete nem csupán a kisversekben fogalmazódik meg, de a virág formájú képversekben is kifejezésre jut. A költő nyelvezete, asszociációi mind-mind élvezetes perceket ígérnek a kötet olvasói számára.

Géczi János - Jutunk-e, ​s mire, édes úr?
Kortársát ​faggatja így Géczi János azon a közös nyelven, amelyen évszázadok óta beszél a magyar vers. Jutunk-e…, s persze: mire jutottunk… Tudni véljük a választ, a kérdés költői volna, ha egy kötetnyi új darab nem hirdetné mégis az irodalommá lett élet és az életté, sorssá lett irodalom gyönyörét. Mint korábbi próza- és verstermésében mindig, Géczi a mediterráneum - tengertől a veszprémi vároldalig kiterjesztett – időtlen világát idézi elénk, s már ismerős, bensőséges motívumai elfogyhatatlan erejűek.

Géczi János - A ​rózsa és jelképei - A reneszánsz
A ​civilizációs növények közé, ha nehezen is, de beilleszthető rózsa négy évezreden át képes volt fennmaradni a mediterráneum térségében születő s onnan szétterjedő kultúrákban. Állandó, illetve művelődéstörténeti korszakonként változó okokkal egyaránt magyarázható, hogy mégis azon növények közé tartozik, amelyre bőséggel hivatkoztak és hasznossága miatt kiterjedt termesztésére vállalkoztak - a reneszánsz idején is. Mintha a rózsának két története lenne, melyeknek egymáshoz alig mutatkozik közük. Erre a következtetésre jut az az olvasó is, aki hol a színpompás virágot, hol a paradicsomot megidéző illata miatt elhíresült növényt bemutató forrásokat értelmez, de az is, aki a társadalomról, eltérő kultúrájú csoportok mentalitásáról, illetve gondolkodásról referáló rózsákhoz kapcsolt jelentések sorát tekinti át a fennmaradt tárgyi írott és képi források mentén.

Géczi János - Múlik
Géczi ​János új kötete a szerző elmúlt öt évben írt szövegeinek legjavát gyűjti egybe. Miközben a kötet írásai az esszé műfajából adódóan különféle gondolati utakat járnak be, meglepően egységes benyomást keltenek: egy ember belső életrajzává állnak össze, sajátos naplóként olvashatók. Alaptémáik – a személyes kultúra ismételt fölfedezése, az utazás, a megtalált vagy elveszített emberek, az elmerült és újra felbukkanó emlékek, élet és halál, élőlények és könyvek – az egyszerre konkrét és elvont értelemben vett sajátkertből bontakoznak ki, és oda is térnek vissza.

Géczi János - Ezer ​veszprémi naplemente
Géczi ​János, szokásához híven, nem új verseiből állított össze könyvet, hanem éveken át írt egy izgalmas, tematikus kötetet, amelyből aztán elhagyott verseket."Veszprémlakó szabad kis zsandárversek" - így határozta meg a szerző a műfajt korábban. A versek 1993 és 1998 között születtek.

Géczi János - A ​rózsa és jelképei - A keresztény középkor
Az ​antik mediterráneum rózsatörténete után Géczi János most újabb monográfiával jelentkezik, amelyben a Földközi-tenger térségében kialakult s a hellenisztikus hagyományokon keresztül formálódott virágképzetek középkori változatainak összegzésére tett kísérletet. A rózsát és a rózsás jelképek megannyi formáját a középkor keresztény embere is alkalmasnak találta életviszonyai bemutatására, jellemzésére és értékelésére. A kezdetben Jézus Krisztus alakjához és az általa képviselt erényekhez, majd idővel Máriához kapcsolt, piros vagy fehér virágú növény a kereszténység egyik leggazdagabb, legtöbb információit hordozó jelképegyütteseként az európai kultúra sajátosságait is előtérbe állítja.

Géczi János - Carmen ​figuratum
A ​Carmen figuratum, a figurális vers hagyománya az antikvitás korába nyúlik vissza. A műfaj története a képírással kezdődik, amely írásmód híven tükrözi az ember szinesztetikus befogadóképességét, mert egyesíti a képi és a nyelvi gondolkodást. A hieroglifák képekben rögzítik a gondolati tartalmat, egyenesen a fogalmat jelenítik meg, nem pedig a beszéd során artikulált hangsort. Az egyiptomi hieroglifírás az emberi kultúra történetének még azon korszakában született, amikor a képi és a nyelvi gondolkodás egyenrangú volt, és az ember életében a képi gondolkodás az olvasás része volt anélkül, hogy közvetítésre szorult volna. A hieroglifírás eltűnésével a képi gondolkodás alternatívája háttérbe szorult a nyelvivel szemben. A képi és nyelvi rend együttműködésének lehetőségére azonban akadt kiút, maradt egy közös játéktér, a képvers, mely produktíven őrizte meg a nyelvi-vizuális hagyományt az idők folyamán. Géczi János verseinek fiktív világa erős képi megjelenítettségre reflektál (a görög ekphraszisz, vagyis képleírás hagyományának értelmében), legtöbb alkotása a látásra/láttatásra épít. A líraiság és a képiség, e két érzéki terület találkozása valósul meg képverseiben. Géczi János képversei az avantgárd hagyományú kalligramtól kezdve a kollázson és a konkrét költészeten át egészen a posztmodern tapasztalatokkal szembesítő Róma-ciklusig a műfaj történeti alakzatainak egész sorát vonultatják fel. Az Orpheusz Kiadó által gondozott életműkiadás Képversek kötetében napvilágot látott képtár, a Madárház befogadási szituációja a jelen kötetben bemutatott 2002-es kiállítás előzményének is tekinthető. Az 1983-as kiállítás egyszerre volt szemlélhető térbeli megrendezettségében, ahol a képversek térversekké váltak; és képtárlatként, ahol a képversek a kiállított madarak testeként, illetve környezeteként mutatkoztak meg. A képversek térbelépésének eseménye, az egyidejű képi-nyelvi gondolkodás felépítményjellegű megidézése a képvers születésének pillanatához vezeti vissza nézőit/olvasóit. Sz. Molnár Szilvia

Géczi János - Két ​puli feljegyzései
A ​könyv első részében, A kékszemű Naplóban egy különleges, írni és olvasni tudó okos, fürtös szőrű pulilány, Zádorvári Dugó meséli el az őt körülölelő világban szerzett tapasztalatait. Elragadóak és meghatóak a természetről, a virágokról, a tavasz szépségéről, a mulandóságról megfogalmazott gondolatai. Ironikusan bölcsek az emberek szeretetreméltó, bár olykor furcsa világára, akár imádott gazdájára, az Íróra vonatkozó észrevételei is. A kötet második felében Dugó legkisebb lányának, Adélnak a naplóját ismerhetjük meg. A már hathónapos korában naplót író kis puli kibővíti az első naplóból kutyaszemmel elénk táruló világot. A könyvből szeretet és humor árad, a létezés gyönyörűségét hirdeti.

Kollekciók