Ajax-loader

Petőcz András könyvei a rukkolán


Petőcz András - A Hunor utca titka
A Hunor utca titka egy különös kamaszvilágba vezet minket, ahol az álom keveredik a valósággal, és ahol a főhős mindenáron be akarja bizonyítani, hogy ő egy "valódi hős"

Petőcz András - Bojtorján
És ​akkor ezek itt olyanok, mintha történetek lennének? kérdezte tőlem valaki, és ez a valaki közben úgy csinált, mintha nem is érdekelné, mit válaszolok majd. Egyfolytában a tigrise bundáját tisztítgatta. Imádta tisztogatni a tigrise bundáját. Nem, mondtam, ezek valóban történetek, csak éppen úgy tesznek, mintha versek lennének. Szigorúan nézett rám. Mi az, talán nem érted?, kérdeztem. Ugyan, mondta, szerintem jobban értem, mint te. Kicsit gondolkodott, aztán hozzátette, hogy szerintem még ez a tigris is jobban érti, merthogy még neki is több a fantáziája. Erre már nem tudtam mit válaszolni. De minek is válaszoltam volna? Azt, hogy igaza van, úgyis nagyon jól tudta. Petőcz András

Petőcz András - A ​születésnap
"A ​Nagy Fényképalbumban minden benne van, mondogatta mindig az apám, és nemcsak minden, de az egész életünk, mert a Nagy Fényképalbumból minden kiderül, az is, hogy kikkel és mikor voltunk együtt, és mit is csináltunk akkor, amikor együtt voltunk velük, és hogy valójában szerettük-e oket valamikor, avagy nem", meséli Tóni, a narrátor, aki meglehetősen különleges tulajdonsággal bír: nem öregszik. A regény mintegy 30 évet ölel fel, de Tóni megmarad annak, ami, vagyis gyereknek, aki a maga sajátos perspektívájából nézi a körülötte zajló eseményeket. A születésnap című művében a szerző a már népszerű lett "családi történeteit" dolgozta át egységes regénnyé.

Petőcz András - Egykor ​volt házibarátaink
Petőcz ​András "családregénye" lazán összefüggő események sorozata. Állandó szereplői - Irma, a nagylány, akivel "mindig történik valami", Anya és Apa, akik hátteret és biztonságot jelentenek a gyerekek számára, valamint Toncsi, a kisfiú, aki a család barátairól mesél nekünk - igencsak különlegesek, mert nem öregszenek: a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek "hősei" tűnnek fel ennek a könyvnek a lapjain, de a család ugyanaz marad, a gyerekek nem nőnek fel, és a "dolgok", ahogy azt a kötet mottója is ígére, "elképesztően változatlanok". Megjelenik itt, többek között, Géza, a nagy utazó, aki vegetáriánus létére felzabálja a vasárnapi paprikás csirkét, Lajos bácsi, a festőművész, aki egész életét egy monumentális május 1-jei kép elkészítésének szenteli, és Irén néni, aki van már olyan bölcs, hogy tudja az alapigazságot, miszerint "finggal nem lehet kést köszörülni". Az örökké álmodozó, semmit megvalósítani nem tudó apa, a családot apró léptekkel folyton körültáncoló anya és a két gyerek döbbenten figyeli, ki mindenki tűnik fel, majd tűnik el a látszólag érintetlenül maradt család környezetéből.

Petőcz András - Ancika
"Uramisten, ​mondom magamban, nem lesz erőm szépen beszélni az Ancikáról, mert eszembe jutnak az ő sajátos és furcsa dolgai, és mégis, beszélnem kell róla, mert különben nem marad meg semmi belőle, és belőlünk sem, nem marad meg semmi, és jönnek a mások, az idegenek, akik elfoglalják a helyünket itt, a világban, mi pedig névtelenek maradunk, ezt pedig nem engedhetem meg magunknak, hogy névtelenek maradjunk, mert az Ancika, az anyám olyan valaki volt, aki minden volt, csak névtelen nem, mert ismerte őt mindenki, és a neve mindenki számára ismerősen csengett szerte a faluban." Petőcz András 2006-ban megjelent A születésnap című regényének egy képzeletbeli apa volt a főhőse. A most megjelent Ancika ennek a 2006-os műnek a folytatása azzal a különbséggel, hogy itt egy kitalált anya a főszereplő.

Petőcz András - Csigaházi ​Eduárd
A ​legkisebbekhez szól Petőcz András új verseskötete, amely Damó István kedves és játékos illusztrációival jelenik meg. "Nagyon siet a kis csiga: holnap lesz a lagzi, házasodik Béka sógor, s nincs sehol egy taxi" Vagy mégis?

Petőcz András - Sárga ​virág a feleségem
A ​napokban egyébként kitettem a teraszra a feleségem, lavórral, földdel együtt, és mostanában már éjszakára is kint hagyom”, írja a szerző a kötet címadó novellájában. A „koreai történet”, amelyben a főszereplő felesége sárga virággá változik, azt sugallja, semmi sem lehetetlen. Olyan korban élünk, amikor bármi megtörténhet velünk. Petőcz a könyv mindkét felében, elbeszéléseiben és „sportnovelláiban” is az abszurdot mutatja meg. A kitalált sportok, vagy Eric Moussambini esete, aki Sidney olimpiai úszóversenyén alig tudta végigúszni a távot, mind-mind azt az érzetet keltik az olvasóban, hogy ez egy képtelen világ, és mint ilyen, nagyon is ismerős. Még szerencse, hogy az abszurdban benne van a humor, a nevetés lehetősége. Petőcz András 1959-ben született. József Attila-díjas író.

Petőcz András - Betűpiramis
1959. ​augusztus 27-én születtem, Budapesten. 1980 óta publikálok különböző irodalmi folyóiratokban. Vizuális verseimmel szerepeltem az 1982-ben megjelent Ver/s/ziók antológiában. Vezető szerkesztője voltam a Jelenlét időszakos irodalmi kiadványnak. Ebben a kötetben jobbára 1981 végéig írt verseim olvashatók. Lassanként összeáll második kötetem is, _Önéletrajzi kísérletek_ lesz a címe. Bemutatkozásul ennyit. "Talán ennyit." Petőcz András

Petőcz András - Aysa
Petőcz ​András trilógiájának amelynek az első két, ugyancsak önálló könyvként is teljes értékűen olvasható része, az Idegenek és a Másnap külföldön, így Németországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Grúziában is sikerrel jelent meg most a harmadik kötete kerül kiadásra. Az Aysa, ugyanúgy, ahogy a trilógia korábbi részei, alapvetően vízió. Vízió egy lehetséges világról, ami nem létezik, vagy talán csak létezhet valahol. Mint Orwell 1984 című műve, Petőcz regénye is a képzelet világában játszódik. A trilógia maga egy lehetséges háború előzménye, folyamata és vége, benne ott van a terror, ami tudjuk napjaink valósága. Ez a könyv a képzeletbeli háború végét, illetve a háború utáni egy hónapot jeleníti meg számunkra. Benne az Idegenekben megismert Anna már érett nő, fogoly, akinek el kell viselnie minden olyan megaláztatást, amit egy érett, és különös adottságokkal bíró nőnek egy fogolytáborban fogolyként el kell viselnie. Megaláztatást, erőszakot, mindent. Anna, akinek a valódi neve Aysa, ugyanazt teszi, amit a kislány Anna is tett az Idegenekben, illetve az immár kamaszlánnyá, fiatal nővé serdült Anna is tesz a Másnapban: megpróbál mindent túlélni. A harc az életben maradásért folyik, és ebben a harcban minden megengedett, minden eszköz bevethető. Ahogy az Idegenekben sem tudtuk, itt sem tudjuk pontosan, hol játszódik a történet. Nem is lényeges, játszódhat bárhol, valahol Európa peremén, vagy a Közel-Keleten, vagy Ázsiában. A trilógia második fejezetében, a Másnapban Anna menekülés közben megtalálni vélte soha nem látott apját, amikor is kiderült, hogy az igazi neve Aysa, tehát az Anna név is hazugság volt. Ebben a könyvben, a trilógia harmadik fejezetében Anna, illetve Aysa a terroristák kiszolgálója lesz, prostituálja magát a túlélés érdekében. Elképzelhetetlen borzalmakat él át, miközben évtizedeket tölt a barbárok fogságában. A történet végére biztosan csak annyit tudhatunk, hogy harminc nappal vagyunk a háború után. Petőcz András regénye, az Aysa, egy lehetséges világot mutat meg nekünk, amely világ, reméljük, nem létezik.

Petőcz András - Nagy ​Kalap és Pici Sál
Petőcz ​András gyerekverseiből megtudhatjuk, ki lakik az Egérvárban, odaér-e a csiga a buliba, hogyan lesz valakiből ikon a számítógépen, elvarázsol-e a bojtorján éneke, hány macskája van Csí mágusnak, és ki tudja-e húzni Nagy Kalap Pici Sálat a vízből? Számos mesebeli lény, kitalált és valós alak népesíti be a versek világát, amelyen átragyog a felnőtt humora és a gyerek bölcsessége. A gyerekverseket összegző válogatás tükrözi Petőcz András sokféle költői hangját: a verses mesétől a rövid, csattanóra kihegyezett állatverseken és az avantgárd lírán át a költői szerepjátékokig változatos költői világ tárul elénk.

Petőcz András - Idegenek
- ​Hazudni anyám tanított - mondja a regény elején az elbeszélő, egy nyolcéves kislány. Majd így folytatja: "De azért azt el kell mondanom, hogy ez a történet nem a hazugságról szól. Az anyám megtanított hazudni, hogy életben maradjak. Ennyi. Nem tudom, minek kellett életben maradnom. Sokkal egyszerűbb lenne minden, ha én is úgy végzem, ahogy Amélie. Akkor most nem kellene elmesélnem ezt a történetet. Mint ahogy azt sem tudom, hogy azért maradtam-e életben, mert tényleg tudok hazudni. És azt sem tudom, hazudtam-e egyáltalán. Nyilván, hogy hazudtam. Mindenki hazudik. A felnőttek is. Szavakkal, mozdulatokkal, viselkedéssel. Ki, ahogy tud. Mert mindig mindenki túlakar élni. Túlélni valamit. Csak tudnám, minek. Amikor Amélie meghalt, úgy emlékszem, egyáltalában nem szenvedett. Mi szenvedtünk. Akik láttuk a halálát. Az övét, és a többiekét." Az elbeszélő szavaiból nem derül ki, pontosan hol és mikor játszódik az Idegenek. Valahol Európában, vagy Európa peremén, de az is lehet, hogy az amerikai kontinensen, vagy Ázsiában. Talán a huszadik században, de az is lehet, hogy a huszonegyedik század első évtizedében. Biztosan csak annyi tudhatunk, hogy éppen harminc perccel vagyunk a háború előtt. Az Idegenek, Petőcz András új regénye, egy kislányról szól, aki az elnyomás, a terror világában is emberi értékeket képes megőrizni. A történet végén sem lehetünk biztosak abban, hogy a narrátor, a nyolcéves kisgyerek eljut-e a szabad és békés világba, ahol nincsenek merényletek, ahol nem katonákról és terrorról szólnak a hétköznapok. A regény századunk már megtörtént eseményeit dolgozza fel, sűríti azokat egybe, úgy, hogy - ezzel talán enyhítve a borzalmat - a konkrét eseményeket fikcióvá, szépirodalommá alakítja át.

Petőcz András - Az ​Egészen Kicsi Kis Létező és egyéb történetek
Egy ​napon, váratlanul, találkoztam az Egészen Kicsi Kis Létezővel.  Erről írok ebben a könyvben. Erről a találkozásról.  „Szóval, néztem a hajót, meg a vizet. Aztán egyszerre csak ott állt mellettem. Az angyal. Kicsi volt, olyan, mint egy négyéves kislány. (…)  December volt, hideg.  – Nézem a sárkányokat – mondja.  – A sárkányokat? – kérdezem.  – Igen, a sárkányokat. Ott vannak a hajó alatt, látom őket. Megisszák a vizet, ezért lesz kicsi a víz itt, a két kapu között. Amikor meg azt akarják, hogy megint sok legyen a víz, akkor kiköpik, amit korábban megittak.  A négyévesforma kislány egyedül volt, nem láttam a közelben senki felnőttet. Azért is neveztem magamban angyalnak, mert olyan volt, mint aki a semmiből jött (…).  – Honnan tudod ezeket? Honnan tudod, hogy a vízben sárkányok vannak, és ha vannak is, hogy mit is csinálnak ezek a sárkányok? – kérdeztem.  – Ó, már régóta ismerem őket. A sárkányokat. Mind a barátaim. Van olyan, hogy velük úszkálok a hajók körül. Olyankor ők is feljönnek a víz felszínére, nagyokat csapdosnak az uszonyukkal. Örülnek, hogy velük vagyok. Most nem úszkálok velük, mert hideg van. De nyáron! Nyáron sokat szoktunk lubickolni. Persze, amikor erre járok (…).  Lehet, hogy csak álmodtam ezt a találkozást.  Néha már-már azt gondolom, nem is láttam az angyalt soha, soha életemben, és nem beszélgettem vele ott, a Deule partján, a zsilipelő hajókat figyelve.”

Petőcz András - A ​jelben létezés méltósága
Ez ​a gyűjtemény mindazokról szól, akik valamiképpen fontosakká lettek számomra. Majdnem mindazokról, hiszen fájó hiányaim még vannak, írók, költők, művészek, sokan-sokan, akikről beszélni kell; pontosabban tehát az a fogalmazás, hogy akikről ebben a gyűjteményben írok, biztosan és mindenképpen fontosakká lettek a gondolkodásomban, szemléletem kialakításában. Mindenekelőtt Tamkó Sirató Károly, akinek elvei-elképzelései igen-igen hatottak rám, és Erdélyi Miklós, akinek szigorú tekintetét még most is magamon érzem. Megpróbálom ebben a könyvben feltérképezni napjaink sokat vitatott műfaját, a vizuális költészetet, az avantgárd irodalom jellemzőit pedig - sajátos felfogásban - az olvasó elé tárni. Ilyen módon a Magyar Műhely külföldön élő szerkesztőiről és Tandori Dezsőről, Kassák Lajosról és Barta Sándorról és másokról gondolkodom ebben a kötetben, és talán nem alaptalan az a reményem, hogy könyvem jelzéseket ad majd mindazoknak, akik a modern törekvések labirintusában jeleket, netán útmutatást várnak. Külön magyarázatot igényelhet maga a cím: Bízom abban, hogy magyarázatot bőven kap majd az olvasó, ezért itt és most talán annyit, hogy az utóbbi években ez lett számomra a legfontosabb: létezni, jelben, méltósággal.

Petőcz András - A ​napsütötte sávban
Három ​hónapig aludtam egy kollégium nyolcadik emeleti szobájában. Aludtam, aztán néha futottam egy közeli parkban, egyébként meg nem csináltam semmit. Mondhatnám így is: rengeteg minden történt jelem ez alatt az idő alatt. És legfőképpen pedig: megtanultam lazán és titokzatosan mosolyogni. Ez a könyv ennek a háromhónapi semmittevésnek az igaz története.

Petőcz András - Cicaszobor ​áll a téren
Petőcz ​András kötetében rengeteg a cica, tele velük - és álmaikkal - a tér, és körülötte a sokszínű világ. Mert ebben a csodálatos, villódzó, vidám, olykor mégis bánatos világban, amelyet a költő a gyerekolvasó elé tár: igen változatos események zajlanak. A kötet minden verse emlékezetes, élményszerű, és külön meglepetés, hogy a költői képeket gyerekek rajzai keltik életre. Varázslatos versek gyerekeknek - gyerekek rajzaival. Igazi irodalom, nem csak gyerekeknek.

Petőcz András - Arcok
Különböző ​helyszíneken játszódó történeteket olvasunk, mégis úgy érezzük, hogy az események és az "arcok" mögött felbukkanó mesélő, vagyis a főhős mindig egy és ugyanaz. Bárhol vagyunk a világban, ugyanazokkal találkozunk, ugyanazon konfliktusokkal nézünk szembe: erről beszél új könyvében az elmúlt év Márai-díjas regényének, az Idegeneknek a szerzője, Petőcz András.

Petőcz András - Idegennek ​lenni
„Az ​»idegenség« önmagában is érték”, mondja a kötet utolsó írásában, a vele készült interjúban a szerző, Petőcz András. A Márai-díjas regény, a több európai nyelvre lefordított Idegenek (Harminc perccel a háború előtt) írója mintha újból és újból ezt vizsgálná: mit is jelent „idegennek lenni” a világban, vagy éppen abban a közegben, ahol a mindennapjainkat éljük.  Bő évtizednyi esszé, elmélkedés, jegyzet, napló, vagy újságcikk: Petőcz András pályatársakról villant fel emlékképeket, elemzi a nyolcvanas évek új művészeti irányzatait, naplót ír franciaországi tartózkodásáról, értelmezi a párizsi külváros fiataljainak emlékezetes „felkelését”, az úgynevezett „éhséglázadást”, és mindig, minden pillanatban az „idegenség”, az „otthontalanság” sajátos, talán tipikusan XXI. századi problematikáját boncolgatja, ezzel is hátteret adva egyre aktuálisabb szépprózai műve születésének történetéhez.  Az Idegennek lenni meglepően egységes kötet. Olvashatjuk akár úgy is, mint valami önéletrajzi regényt, hiszen még a legobjektívabb írás mögül is felbukkan egy, az emberi otthonkeresés, otthonteremtés igényét érzékenyen figyelő, jelentős író arcvonása. Átvitt értelemben ugyan, de nagyon „lírai” könyv ez, mondhatjuk úgy is, írói vallomás, kitárulkozás.

Petőcz András - Medúza
Egy ​régóta kikísérletezett, mára hibátlanul működő versépítésmód. Variációkat ír, választott költői, írói motívumait kapja fel, alakítja, társítja, forgatja, hullámoztatja őket. (Lator László) Meghökkentő, hogy egy ennyire formai és irodalmi fogantatású kötet ennyire tele legyen élettel, az élet ennyiféle változatával. (Orbán Ottó)

Petőcz András - Petőcz ​András legszebb versei
Petőcz ​András író, költő, szerkesztő, egyetemi oktató, a magyar P.E.N. CLUB alelnöke, a Magyar Könyv Alapítvány Kurátora. "1959-ben születtem, Budapesten. Irodalmi pályámat 1980-ban kezdtem, szerkesztőként és költőként. Az elmúlt 25 évben számos irodalmi szervezet tagja lettem, irodalmi munkásságomat több tekintélyes díjjal jutalmazták. Eddigi munkásságomról Vilcsek Béla írt monográfiát. Dolgoztam újságíróként, tanítottam több egyetemen és főiskolán. 2009. március 13-án az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola "Nyugat" Oktatási Programja keretében Tamkó Sirató Károlyról és a Dimenzionista Kiáltványról írt PhD-disszertációmat summa cum laude minősítéssel védtem meg, így doktori fokozatot nyertem el."

Petőcz András - Európa ​rádió
„Szeretném ​azt hinni végre, hogy országom partjait ismét három tenger mossa, mint egykor, régen, hősi időkben. Jogokkal bíró állampolgár akarok lenni, aki legalább 27 államban érezheti otthon magát, aki országa nyugati partjától a keletiig igazolvány felmutatása nélkül modern autópályákon juthat el, ha ahhoz van kedve, akinek pénzváltással nem kell törődnie, és aki, ha hozzá honfitársai a legkülönbözőbb nyelveken szólnak, képes örülni országa sokszínűségének. Szeretném végre belakni nagyra nőtt országomat. Szeretném hinni, hogy hazámmal együtt ismét nagy lehetek. Ez a könyv, talán, erről is szól.” Petőcz András

Petőcz András - Kalandjaim ​a mágusképzőn
Gőgh ​megfordult, meglátta kezemben az aranypálcát. Egyszerre lendült a két bűvészpálca. Úgy éreztem a párbaj elkerülhetetlen, amikor villanásnyira felidéződtek bennem Bagyula szavai: "Vigyázz, Tajtékos! Ez nem valami Harry Potter -történet, és mi nem vagyunk varázslók!Nehogy nekem párbajozni kezdj Gógh Lajos bűvészpálcájával!

Petőcz András - ...és ​arcára álarcot teszen
Két ​napig velem volt a francia nő, könnyed volt, vékony, előkelő: szerettem hallgatni, ahogy nevet. Aztán elsietett. Nem tudom, merre jár, és mi a dolga, talán épp Párizst ostromolja: mióta láttam, hiányzik nagyon. Mindenik hajnalon. Lehet, hogy itt sem volt, néha ezt hiszem, vagy megbánta már hogy a kezem játszódott mindazzal, ami csak ő: francia szerető.

Petőcz András - Önéletrajzi ​kísérletek
A ​legfiatalabbak nemzedékéhez tartozó költő 1959-ben született Budapesten. Végzős bölcsészhallgató. Verseit 1980 óta rendszeresen közlik az irodalmi folyóiratok. Szerepelt a Ver(s)ziók és az Állóháború című versantológiákban. Első kötete Betűpiramis címmel 1984 elején jelent meg. Költeményei "önéletrajzi kísérletek", amint ezt már nyitó versében bejelenti: "én nem is vesztegetek szavakat. / Mindig csak éppen beszámolok. / Mindig csak magamról számolok be. / Hogy mit csinálok mostanság." De ez a középpontba állított "én" amennyire tényleges, annyira kitalált is, "kollektív szubjektum", saját generációja életérzésének, életvitelének megszemélyesítése, megszólaltatása. Hangsúlyozott pillanatnyisága, laza alkalomszerűsége és direkt dokumentumjellege félig játék, amely nem nélkülözi a művészi sűrítést, kreativitást, mint ahogy stílusának kiemelt hétköznapisága sem a kiszámított váratlansággal felvillanó-felcsillanó költőiséget.

Petőcz András - Óbudai ​Mágusképző
"Milyen ​is az élet a Vörösvári Úti Általános Bűvész- és Mágusképző Bentlakásos Iskolában? Abban az iskolában, ahol csak "egyszerű" bűvészeket képeznek, de olykor ezek a bűvészek nagyon is hasonlítanak az "igazi" varázslókra. Milyen is az oktatás ezen a különleges helyen? Furcsa egy iskola, az biztos. A fiúk nem csupán bűvészeknek készülnek, de kiválóan fociznak is, sőt, olyanok is járnak ide, akiknek a neve mindenképpen ismerős lehet azoknak, akik szeretik a jó focit: Puska Feri, Hidegkurta Nándi éppúgy az iskola tanulója, ahogy Ron Aldo is, vagy éppen Krójf Jancsi. A Bűvészképző diákjai rendszeresen szerepelnek a Hunor téri kispályás labdarúgó-bajnokságon, miközben elvileg el sem hagyhatnák az iskola területét. Még szerencse, hogy "nemláthatika" porral befújhatóak a diákok, így észrevétlenül mehetnek ki az iskolából. Tény azonban az is, hogy nem egyszerűen a fociról szól ez a regény, hanem arról is, hogy vannak "fekete mágusok", akik el akarják foglalni a Mágusképzőt, és akik ilyen módon nagyon is veszélyesek lehetnek a fiatal bűvészekre. A "fekete mágus" Gőgh Lajos ármánykodása odáig fajul, hogy még el is rabolják az egyik fiatal bűvészt, akinek a kiszabadítása kulcsfontosságú lesz a történetben.

Petőcz András - Másnap
Petőcz ​András új regénye, a "Másnap", ismét megidézi Annát, a szerző "Idegenek" című nagysikerű, Márai-díjas könyvének tragikus sorsú főhősét. A kislány ebben a történetben végre eljut a "szabadság", a "bőség" világába, ahol, legalábbis kezdetben, "minden jó", ahogy azt ő maga tízenéves gyerekként gondolja. Aztán a háború mindent tönkretesz. Anna, már majdnem felnőtt nőként, sehol sem érzi otthon magát, folytonos idegenségérzését csak fokozza a mindennapokban egyre jobban jelenlévő terror, valamint a tudat, hogy hontalan menekültként a magányát semmi sem tudja feloldani. Talán ha megtalálná ismeretlen apját, minden megváltozna... Petőcz a tőle megszokott stílusban, nyugodt, világos mondatokkal fogalmazza meg vízióját napjaink világáról. A főhősnek, Annának a kiszolgáltatottsága a 21. század emberének félelmeit, szorongásait tükrözi.

Petőcz András - Vészhelyzet ​a mágusképzőn
Két ​óra volt. Hajnali két óra. - Ébresztő! - nem is súgta, szinte lehelte egy baráti hang. Akkor ismertem meg Czigler Pali hangját. - Gyere, Tajtékos! Körülnézünk kicsit! Elemlámpa villant, és a fényében megpillantottam Hanzély Tibit. Már útra készen állt, teljesen felöltözve. Zavartan néztem rájuk. - Figyeld a macskát! - mondta ekkor a kis Hanzély, és látszott rajta, hogy nagyon jól mulat. Nyávogást hallottam, és a sötétben megjelent a vörös sziámi macska. Éppen Hanzély Tibi lábához dörgölőzött, és dorombolt is hozzá nagy kéjesen. - McGalagony professzor asszony! - suttogtam ijedten. - Jó estét kívánok! Én nem tudok semmit! Tényleg semmit!

Kollekciók