Ajax-loader

Lipp Tamás könyvei a rukkolán


Lipp Tamás - Hályogkovácsok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lipp Tamás - Levedi ​népe
Ez ​a regény a néhány éve megjelent Medvenemzetség folytatása. az első könyv egy finnugor nagycsalád - a mítosz időtlen ködébe vesző - életét eleveníti meg. A folytatás Levedi népének története - a 800-as években játszódik. Ekkor törnek elő a nagy folyók vízi útjain a viking harcosok, s ezzel megbontják a Volga-Don-vidék egyensúlyát. Elkezdődik egy bonyolult, feszültségekkel terhes időszak, amely alapvetően meghatározza a magyar törzsk további életét is. Levedi népének történetét a 860-as évekig kísérjük nyomon. A magyarok ekkor nem szétszórt törzsekben élnek, hanem egyerős törzsszövetségben. Főembereik élénk figyelemmel kísérik a frank, morva, bajor belháborúkat, s hol az egyik, hol a másik fél oldalán állnak harcba. 861-ben Levedi fia Kurszán először lép a Kárpát-medence földjére, hogy a morvák hívására megütközzék a bajorokkal. Erről az időszakról írott források csak hézagosan tudósítanak. ez a könyv gazdagon merített a népi díszítőművészet képi világából is. Hiszen a festett bútorok medveábrázolásai vagy az ezüsttálak szarvassal viaskodó ragadozó madarai egyként erről az időszakról vallanak. ( A szarvas a Kurszán nemzetség, a héja az Álmos nemzetség totemállata volt.)

Lipp Tamás - Álom ​szocreál kivitelben
Szociográfia ​– ÚSZK, 2009 Egy új lakótelepre nagyon sokfelől érkeznek a lakók, sokféle szokásrendszerrel, eltérő életvitellel. Bekerülnek egy nagy ház panelfalai közé, egyforma méretű laká­sokba, pontosan szabályozott ritmusú világba. A lakásokban jól hallani, mi történik a szomszédban, a „szoros testközelség” ablakot nyit egymás életére, a családoknak nincs és nem is lehet titka egymás előtt. Mindenesetre, sok bosszúságot takaríthat meg magának, aki nem sérti meg a telepi élet rendjét. Amikor egy házba beköltöznek a különféle körülmények közül érkező lakók, elkezdődik az egymáshoz csiszolódás folyamata. A lakótelepi normákhoz való alkalmazkodás könnyebb azoknak, akik bérházból, s nehezebb azoknak, akik különálló, kertes lakás­ból jöttek. Az életformaváltás annál nehezebb, minél jobban eltér az új környezet a régitől. Megtanulni új körülmények között élni – ez senkinek sem könnyű feladat. Talán azoknak a családoknak a legnehezebb a lépésváltás, akik eddig a legmostohább körülmények között éltek, és minden átme­net nélkül kerültek az új lakásba. Elsősorban azért, mert a régi, rossz környezetben megromlott az egészségi állapotuk, de azért is, mert e családok gondja nem oldódott meg azzal, hogy új la­kásba, rendezett körülmények közé költöztek. Sok esetben még csak rosszabbodott a helyzetük, hiszen jó néhányan erejükön fölüli megterhelést vállaltak. A drasztikusan megemelkedett rezsi-költségek gyakran fölborították a családi költségvetés. A korabeli, Újpalotáról készült filmhíradók képeit beragyogta a napfény, szép összeállítások jelentek meg a magazinokban boldog családokról, akik új életet kezdtek az új falak és bútorok között. Minden kényelmes, tiszta és világos. Életre kel az „új falak között új életforma született” mítosz, az álom luxuskivitelben életérzés. A könyv írása során a sok nyomorúságos előtörténetet végighallgatva először én is elhittem: azzal, hogy a lakók az egészségtelen, testet-lelket nyomorító környezetből új lakásba költöztek, vége a történetnek. De aztán, nem is annyira a lépésváltás botladozásaiból, inkább a mozdulatok, a mondatok mélyén fölsejlő repedésekből arra a következtetésre jutottam, hogy ilyen egyszerűen mégsem zárható le a honfoglalás krónikája. Érdemes lesz bepillantani a békés idill kulisszái mögé is. Mire a könyv végére értem, a korábban feltett kérdés átfogalmazódott bennem: lehet, hogy az 1960-1980 között épült lakótelepek – miként az újpalotai is – a szocializmusról szőtt álmaink szocreál kivitelben készült emlékművei?

Lipp Tamás - Kánkánia
Kánkánia ​főkötős asszonyainak titkos naplóiban és frivol álmaiban Spanga még gyakran visszatér. Írók kísértik emlékét. Úgy ül ott a századvég kávéházainak márványasztalánál, "mint egy rettegett cselekmény vad, bezárt lehetősége, mint valami lakatlan korallsziget a körülötte láthatatlanul locsogó értekezések végtelen tengerében.

Lipp Tamás - Diákregény
"Englert ​- mintha gyomorszájon vágták volna - egészen összegörnyed. Arra gondolok, ennek megint vécére kell mennie. De nem. Egyszer csak elkezd kiabálni. Megfenyeget, hogy vigyázzak a mocskos pofámra, mert ha így folytatom, alkalmatlan leszek a banét viselésére, s akkor ő elfogja venni tőlem. Rám parancsol, hoagy azonnal szálljak le a mgas lóról, mert amióta Szeder Zsuzsa néha leül velem egy kicsit lelkizni, azóta elviselhetetlenül magabiztos vagyok, s úgy fent hordom az orromat, hogy minden eső bele fog esni. És egyébként is olyan vagyok, mint egy hörcsög, még a fogam is úgy áll. Englert egészen fölindult. Azt ordítozta, bármi történjék is, ő nem fogja odaadni a táskarádióját, mert az az ő szuverén tulajdona. És vegyem tudomásul, az én drágalátos sompolygó kebelbarátom - Sajtos Imre - már régen kivetette ránk a hálóját, s most mint egy keresztespók, ott lapul a radarernyő közepén. Először azt hittem, szegény szobatársamnak megint elvette az eszét a láz. De nem. Valami más történt vele. Talán rosszat álmodott. Mindenesetre, ő megmondta, ő figyelmeztetett... Csak tudnám, mire. Egész testemmel rémülten füleltem. Hogy még idejében meghalljuk, hogy még idejében ki tudjuk kerülni... Attól fogva egy darabig minden éjszaka a Nagy Csapdáról álmodtam."

Lipp Tamás - Így ​élt Gárdonyi Géza
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lipp Tamás - Honfoglalás ​Újpalotán
Lipp ​Tamás könyve Budapest legújabb városrészének szociografikus leírását adja. A gördülékeny stílusú riporter érzékletesen mutatja be a kisváros nagyságú lakótelep életét, mindennapi gondjait. A könyv témaválasztását feltétlenül indokolttá teszi az a tény, hogy Budapest egyik falusias jellegű kerületében, búza- és kukoricaföldek helyén egy majd százezer lakosú munkásváros nőtt ki az utóbbi években, melyről eddig jobbára csak újságcikkeket olvashattunk. Lipp Tamás leírja az életforma-változás nehézségeit, melyek legerősebben Újpalotán jelentkeznek, ahol többségében a régi, szanált háztömbökből ideköltözött munkások laknak. számukra nemcsak a megszokott lakóhelyi közösség elhagyása okozott gondot, hanem az új lakás berendezésével, fenntartásával kapcsolatos költségek előteremtése is. Az új környezet egyúttal a hagyományos közösség fellazulását, a szabad idő eltöltésével összefüggő nehézségek növekedését jelentette az ideköltözőknek. A riportkönyv tehát, amikor részletesen foglalkozik az új lakásba költöző munkások életmódjának változásával, a művelődés és a fiatalok problémáival, izgalmas és részben még feltáratlan területre kalauzolja az olvasót. Lipp Tamás a tárgyilagos leírásokon túl portrékat is rajzol, felvillant néhány lakótelepi figurát, néhány egyéni sorsot, s így a megörökített gondokat személyes hitellel ruházza fel. Lipp Tamás riportkönyve az új, szocialista munkáséletmód kialakulásával foglalkozó vitáink fontos dokumentuma, egyszersmind izgalmas leírás arról, hogyan alakul a jövő munkásosztályának élete.

Lipp Tamás - Turulmadár ​fenn az égen
"Regényes ​és színpadias, petárdáktól hangos kor, amely a forradalom és a szabadságharc után következett, s jórészt a bukott forradalom nimbuszára alapozódott; őszies pompájú, melankolikus századvég, a boldog békeidők végjátékával. Vagy inkább tavasziasan pezsgő, szikrázó századelő? A korabeli sajtót lapozgatva valami különös zamat érződik: valami enyhén sós, jódos mellékíz. (...) Mi ez: önbecsülés, biztonságérzet, harsányság, honszeretet vagy túlfejlett nemzeti érzület? Vajon a kor igazi lelke hol lakik? Az épülő európai nagyváros tágasságában, a király lelkiismeretes gondoskodásában vagy inkább a monarchiabeli hétköznapok közjogi taposómalmában, az adott szó becsületében, a liberális eszmékben, netán az eszlári zsidók ellen indított középkorias, balkáni ízű perben?" Ezekre a kérdésekre is választ keres a szerző, amikor a magyar történelem ismétlődő, körkörös csapdáit a forradalom és szabadságharc bukása utáni időszaktól kezdi el vizsgálni. "Persze, kezdhettem volna korábban is - írja. - A nemzeti érzés torzulásai már ott sejlenek a II. József germanizációs, abszolutista törekvései ellen támadt mozgalomban, amely az 1790. évi budai országgyűlésen kapott először hangot, amikor többen is kifogásolták " "a nemzeti érzület nyilvánulásának módját". (...) Kölcsey pedig, évtizedek múlva, a maga szókimondó módján, egyszerűen " "sujtásos nemzetnek" mondta a magyart." (Lipp Tamás)

Lipp Tamás - Árpád ​és Kurszán
A ​regény a néhány évvel ezelőtt megjelent _Medve nemzetség_nek és a _Levédi népé_nek folytatása; a trilógia harma­dik, befejező része. A mítoszok opálosan fénylő, tiszta forrásától eljutottunk a birodalmi külpoli­tika sötét, de lebilincselően izgal­mas, bonyolult útvesztőjébe. 894-ben, a honfoglalás előestéjén Bölcs Leó bizánci császár követe­ket küld a magyarokhoz, meg­próbálja rábeszélni őket, nyújtsa­nak segítséget a Birodalomnak a bolgárokkal vívott háborújához. A bizánci követséget Niketasz patrícius vezeti, akit Konstanti­nápolyban csak „Keménynek” hívnak. A magyarokat két főemberük: Árpád gyula és Kurszán kende képviseli. A találkozóra az Al-Dunánál kerül sor. A jelek szerint a magyarok hajlanak az egyezségre, pedig a leendő ellen­séggel, a bolgárokkal, szegről­végről rokonságban vannak: ko­rábban egyazon államszervezet­hez, az onogur birodalomhoz tar­toztak. Talán Árpád és Kurszán egy távolabbi cél érdekében szö­vetkezik Bizánccal? Vajon sike­res lesz-e az egyesség? Erről az időszakról sajnos egy­korú magyar írásos emlékek nin­csenek. Ám a bizánci források gazdagon tudósítanak a történ­tekről. Ez a könyv is a bizánci kró­nikák (egy nagyhatalom) nézőpontjából mutatja be az esemé­nyeket.

Lipp Tamás - A ​sátán körzője
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lipp Tamás - A ​nagy titok
A ​szerző írja a könyvéről: "Gyerekkoromban gyakran elmentem meglátogatni Metykó urat, nagyanyám nyolcvanéves asztalos barátját. Naphosszat üldögéltem a gyalupad mellett egy háromlábú széken, és szívtam magamba a faforgács melegségét és békét árasztó szagát. Azt hiszem, Metykó úr nagy hatást gyakorolt rám. Nem elég, hogy asztalos szerettem volna lenni, de mindig paprikás krumplit akartam enni, olyat, amilyet Metykó úr főzött magának a műhelyben, a forhant villanyrezsón. Nem lettem asztalos. Metykó úr emlékének csupán ezzel a könyvvel tiszteleghetek. Mesteremberekről írtam, fazekasokról, favágókról, szénégetőkről, szegkovácsokról, suszterekről, üvegfúvókról, kőfaragókról, esztergályosokról, martinászokról: Metykó úrról és a többiekről. Róluk, akik az alaktalan anyagból formát és rendet teremtenek. Azt, hogy ez a könyv megszületett, nekik köszönhetem. Tőlük tudom, hogy csak a pontos, a teljességet ostromló munka adhat értelmet a végtelen idő mákszemnyi darabjának."

Kaiser Ottó - Lipp Tamás - Kastélyok, ​várak, paloták
Kastélyok, ​várak, paloták... Vajon kik építették ezeket a gyönyörű épületeket? Nyilván azok, akiknek pénzük volt. De nemcsak pénz kellett a nagyszabású építkezésekhez, hanem magas rang, hivatal, tájékozottság, s főként - jó kapcsolatok. Érdemes ebből a szempontból is megvizsgálni a bőkezűen építkező nemesi famíliákat: a családi birodalmak alapjait megvető főurak legtöbbje a 'kamaránál' tevékenykedett. 1848-ig a Magyar Kamara volt ugyanis a kincstár jövedelmeinek legfőbb felelőse, kezelője, gondozója - a korabeli Kincstári Vagyonkezelő Rt. De lehetett az építkező főúr vármegyei ember: főispán, táblabíró. Akkor is közel volt a tűzhöz. 2003.

Lipp Tamás - Medvenemzetség
"Mai ​mozdulataink és mondataink igazi értelmét csak úgy tárhatjuk föl, ha a történelem és az emberi természet legrejtettebb zugaiba is bemerészkedünk... A múlt itt van bennünk, akkor is, ha nem _tudunk_ róla. Zsigereinkben, mint egy mélységes mély kútban, évezredes emléknyomatot őrzünk. Csak jó hívó szó kell, s a régi képek újra felködlenek" - írja az író könyve előszavában. Regénye olvastán az olvasóban föltárul a múlt mélységes kútja, testet ölt az öregember, a nemzettség atyja. Azé a nemzetségé (nemzeté), melynek története talán akkor kezdődött, mikor a bátor öreg először nevezte nevén a "fényes állatot": a medvét, kitől egykoron ő maga is származott. Talán ezzel vette kezdetét népünk, nemzetünk története.

Kollekciók