Ajax-loader

Zám Tibor könyvei a rukkolán


Zám Tibor - Szeplős ​fogantatás
Életemben ​mindig nyomon kísért valamiféle lemaradás. Később lettem szobatiszta, mint kortársaim, és később lettem fiúból férfivá. Amikor olvasni tanultam, az ujjam maradt el a szövegtől, amikor meg írni: a tudatlanság tudata akadályozta előmenetelemet - harminckét éves voltam első könyvem megjelenésekor. De a legnagyobb lemaradásom az, hogy csak most, ötvenkét évesen, százhatvannégyről százhatvan centire töpörödve állok elő az első novellás kötettel. De még most sem tudom, azonos vagyok-e önmagammal, amikor a kései, rendhagyó kezdés szigora és becsvágytalansága máris kétségbe vonatja velem a fedőlapok közé szorított írások valósnak hitt értékét. Kívülről látom magamat, s kételkedve nézem a kezemmel író embert - amivel csupán azt akarom jelezni, hogy a hitem is lemaradt élettapasztalatom mögött. Ha e szeplős fogantatású világról, amelynek későn érett, sokszor meghasonlásba rokkant gyermeke vagyok, mégis mondottam volna néhány érvényes mondatot - szívből kívánom magamnak, hogy örüljön neki az olvasó. De kötelességem figyelmeztetni mindenkit, hogy nincs saját stílusom. Szociográfiai köteteimben - Hortobágyi jegyzetek, Bács-Kiskunból jövök, Tanyabejáró - még azonosítható az író önmagával, mert az említett művek közös vonása a kikezdhetetlen tényszerűségre való törekvés. Két kisregényem azonban - Interurbán, Túl a poklon - már olyan stiláris különbséget mutat, hogy két különböző szerző nevén is eladható lett volna. E novelláknak sem kohéziója a kifejezésmód. Akármilyen sorrendben kerülnek egymás mellé, nem rokonulnak, inkább szembesülnek, feleselnek egymással. Melyik így, melyik úgy próbálja kisajátítani és demonstrálni a szerzőt: eredménytelenül. A változatosságok és váltások mögöttesében azonban írástudói alázat munkál. Soha nem sietek, tapintom, forgatom, méregetem témáimat, és csak akkor kezdek megírásukhoz önbizalommal, ha már birtokomban érzem a kellő és kézhez álló eszközöket. De hadd mondjam még egyszer: az alázattal végzett munka ihletében is meg-megkísért a kétely, hogy jól végzem-e a dolgomat.

Zám Tibor - Túl ​a poklon
Te ​akkor még ismerhetted a Berci szamaráról való mondát, de asszonyod ellen jó eredménnyel forgattad saját fegyvereit, legelsőbben a makacsságot. Hiába volt ricsaj, könnyáradás, kérlelés, toporzékolás: ha kimontad valamire, hogy nem, ahhoz tartottad magad. Első csengetés, kopogtattad meg a fürdőszoba ajtaját, de Zsálya csak a második csengetésre jött ki. Azt még elnézted volna, hogy zöld szeme köré valamilyen meghatározhatatlan színű kozmikus mezőt pingált, de a nagyanyja fekete réklije láttán megcsóváltad a fejedet. Azt mondtad, hogy te nyilvános helyen. Nejed azonnal replikázott: neked szabad kockás ingben és kordnadrágban színhá... Neked szabad, vágtál szavába, mert te nem vagy ő, nálad a kockás ing meg a kordnadrág egy művekkel igazolt magatartás megfelelője, míg őnála a rékli a tartalmatlan feltűnni vágyás és ízlésficam szimbóluma, ami óriási különbség. Ha azonnal magára húz valami rendesebb rongyot, a harmadik csengetésre még odaértek. Később nem leszel hajlandó vele menni, mert aki kezdés után csörtet be a nézőtérre, az közbűntényes gonosztevő. Két perced van, drágaságom. Zsálya nem lett volna lelki rokonságban a Berci szamarával, ha normálisan viselkedik. Előbb könnyekkel, azután toporzékolással akart meggyőzni, hogy most a rékli a divat. Míg arénázott, az ultimátum lejárt.

Zám Tibor - Interurbán
Az ​író e kisregényében nem követi az irodalmi divatot, fejtegetések helyett eleven és fordulatos történetet nyújt az olvasónak. Gondolkodásra és ítélkezésre serkent, de nem filozofálgatással, hanem egy tragikomikus botrány hátterének bemutatásával. Az eset maga, vagy annak előképe a sajtóból ismert. Egy mama, aki kislányáért mindenre kész, egy miniszter felesége nevében felhívja a megyeszékhely gimnáziumának igazgatóját, és protezsálja Erzsikét (saját lányát). A kislányt, persze, azonnal felveszik a gimnáziumba. S mikor - mulatságos körülmények között - kiderül a turpisság, ugyancsak haladéktalanul ki is vágják onnan. Mindez azonban csak előzmény. A bonyodalmak - amelyek szálait Zám igazi írói leleménnyel szövi - itt kezdődnek. A kisregény igaz és kemény társadalomkritikai állásfoglalás, amellett szellemesen előadott, szórakoztató történet.

Zám Tibor - Tények ​és indulatok
Az ​ötvenöt éves korában, alkotóereje teljében elhunyt író, publicista mondja a szociográfiáról, melynek műfajában talán a legotthonosabban mozgott: „Egyfajta sajátos szolgáltatást végzünk, amely se túlbecsülendő, se le nem becsülendő. Igazi dolgunk nem az észlelt torzulások megmutatása, az elhibázott tettek kritizálása volna a kész tények elé állított ember szerepére kényszerítve, igazi dolguk a forrongásban lévő állapotok elemzése, vagyis a döntések tökéletesítésén való munkálkodás lenne – ez a cselekvő részvétel, amire elődeink példája, a nép és a nemzet boldogulásáért belénk oltott féltés és felelősség kötelezne bennünket.”

Zám Tibor - Bács-Kiskunból ​jövök
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Zám Tibor - Jelenések ​napja
A ​nemrég, alkotóereje teljében elhunyt író nevét és munkáit főként vitákat kavart szociográfiai révén ismerik az olvasók, elég utalnia Hortobágyi jegyzetekre, a Tanyabejáró c. kötetben is szereplő Szeszmesterekre. Szépirodalmat - példaszerű igényessége miatt - viszonylag keveset publikált, de életében megjelent utolsó két könyve, a Túl a poklon és a Szeplős fogantatás igazolta kivételes tehetségét. A Jelenések napja a legjobb értelemben sommája Zám Tibor szépprózai életművének. Szarkasztikus látása, könyörtelen tényfeltárása, szellemes és a bűnügyi regények izgalmasságát idéző előadásmódja vitathatatlanul bizonyítja: szuverén, az igazságnak és a valóságnak egyaránt elkötelezett író távozott közülünk.

Zám Tibor - Tanyabejáró
E ​mostani kötetet -a Tanyabejáró - a Duna - Tisza köz dűlőútjait bebarangoló Zám Tibor legújabb felfedezéseinek dokumentuma, a szó legközvetlenebb és legnemesebb értelmében. A hét tanulmányban a szemtanú szenvedélyes tárgyilagosságával elemzi azokat a változásokat, melyek a 70-es évek első felében érlelődtek meg, és váltak szemmel is láthatóvá a tanyavilágban. Szociográfiájának ezúttal is legfőbb erőssége a kikezdhetetlen tényszerűség. Továbbá az a következetesség, mely egyaránt érvényesül a tények feltárásában, és a konzekvenciák levonásában. Így válik Zám Tibor méltó követőjévé annak az el nem évülő hagyománynak, mely nálunk, Magyarországon minden korokban kötelezi a szociográfust: ne csak a népről írjon, hanem a népért is.

Kollekciók