Ajax-loader

Tóth Gábor Ákos könyvei a rukkolán


Tóth Gábor Ákos - Szökevények
- Neve? - Tóth ​Gábor Ákos. - Született? - 1955-ben Budapesten. - Anyja neve? - Wladár Gizella. - Végzettsége? - Tanárképző főiskola. - Foglalkozása? - Tördelőszerkesztő. - Vallása? - Hiú vagyok. - Ezt hogy érti? - Ahogy Pascal. A kíváncsiság, a tudni vágyás csupán hiúság. Azért akarunk tudni, hogy aztán beszélhessünk róla. - Tervei? - írni az olvasni tudóknak. - Itt írja alá! Az író - könyvéről: „Szökevénnyé válni manapság viszonylag egyszerű dolog. Életünkben egyre szaporodnak a különböző korlátok, tilalmi zónák, ugyanakkor egyre nehezebb kitapintani ezeket, igazodni hozzájuk. A köztük surranó, cselező emberek nem mindig úgynevezett összeférhetetlen figurák, mégis számtalanszor kerülnek szorult helyzetbe, ahonnan kénytelenek »kilépni«. Ezért az én szememben éppúgy Szökevény a zebrán átmenekülő gyalogos vagy a hivatalok packázásaiba belebetegedett polgár, mint a kábítószert csempésző turista vagy a tilosban vadászó férj.”

Tóth Gábor Ákos - Elengedlek ​végre
Ahogy ​telnek az évek, lassul a pörgés, lassul a tempó, s egyre többet morfondírozunk azon, honnan hová jutottunk. Kik voltak a társaink, s kiket vesztettünk már el, s ki lesz a következő, aki itt hagy bennünket? Az öregedés óhatatlanul felértékeli az időskor értékeit, kezdjük jobban megbecsülni saját öregeinket, ha még élnek. Ez a könyv azokhoz szól, akik akarnak, és tudnak tenni idősebb szeretteikért, hogy amikor azok elmennek - mert ez elkerülhetetlen -, ne kelljen ostorozni, vádolni magukat a ki nem mondott szavakért, az elmulasztott gesztusokért.

Tóth Gábor Ákos - Családrobbanás
A ​Családrobbanás többek között arra keresi a választ, miért értékeljük le magunkat folyamatosan egy olyan világban, ahol minden az egyén önmegvalósításáról szól. Miért merülünk el saját felelőtlenségünk ingoványában, amikor egész élettevékenységünk arra irányul, hogy bebiztosítsuk a jövőnket? Válságban a család intézménye, széthullóban a tartós párkapcsolatok, a fiatalok valósággal menekülnek otthonról – mind több ilyen vészjelzés jelenik meg a médiában, sokkolva ezzel korunk emberét. A kiváltó okok között éppúgy szerepel az általános értékválság, mint a felgyorsult életritmus, vagy a hagyományos társadalmi és vallási közösségek hitelvesztése. A diagnózis, a bajok eredetének feltárása minden bizonnyal korrekt, ám ettől még az egyes ember a saját konkrét problémájának megoldásával szemben többnyire tanácstalanul áll. Egyszerűen nem vagyunk felkészülve a veszteségekre. Sikerorientált világunkban eltoljuk magunktól a lehetőségét is – talán attól tartunk, hogy a kudarccal való foglalkozás gyöngíti a nyerési esélyeinket az élet kíméletlen versenyében. Holott épp az által kerülhetünk a leszakadók közé, ha adott helyzetben nem vagyunk képesek kezelni a veszteségeinket. Egy család alapon legalább három generációból áll, melyek együttműködését lányegében három dolog veszélyezteti – ezek a halál, a válás és az elszakadás. Az első veszélyforrást az Elengedlek végre című munkámban próbáltam feltérképezni, a másik kettő esetében viszont meggyőződésem, hogy közös tőről fakadnak, ezért ebben a kötetben együtt boncolgatom őket – illetve a kiváltó okokat. Nem kívánok receptkönyvet, megoldás gyűjteményt összeállítani, ellenben szeretném az olvasókat egyenként eljuttatni a hibáik felismeréséig, az önmagukkal történő szembesülés belső kényszeréig. Amikor a családon belüli nagy összeomlásokra gondolunk, házastársak esetében elválásról beszélünk, a gyermekek önállósulási próbálkozásait pedig elszakadásnak nevezzük. A két dologban ugyanakkor közös, hogy olyan folyamat eredménye, amelyben mindkét fél óhatatlanul vesztesnek érzi magát. Tény, hogy minden változást az életünkben kisebb-nagyobb szomorúság, veszteségérzet is kísér. Az a természetes, ha az iskolai ballagásokon az új életszakasszal belépő örömök és kihívások felülkerekednek a negatív érzéseken, ugyanúgy, ahogy egy munkahelyváltásnál is előbb-utóbb a pozitívumokra koncentrálunk. Egy válás, a gyerekek kirepülése vagy egy haláleset azonban olyan csapásként nehezedhet ránk, amitől tartósan lehangoltnak, zaklatottnak, szomorúnak érezzük magunkat. Különösen nagy lelki traumával járhat, ha váratlanul, felkészületlenül kerülünk az új élethelyzetbe. Mindenképpen időre van szükség, amíg feldolgozzuk a történteket, és a lelki békéig vezető hosszú úton nagyon sok kellemetlen, vagy éppen elviselhetetlennek tűnő érzés fog végig kísérni. Pedig mindez alakulhatna másképpen is – annak érdekében, hogy kevésbé legyen fájdalmas, hogy kevésbé legyen úgymond igazságtalan. Sokakkal ellentétben azt állítom, hogy nem minden szenvedésből lehet pozitív energiát kovácsolni – ebben az esetben nem igaz a mondás, miszerint teher alatt nő a pálma. A fentebb vázolt problémák olyan terhek, amelyek alatt derékba törhet életfánk... Nos, induljunk ki abból, hogy vannak olyan „kötelező” rossz momentumok az életünkben, melyekre (minthogy sorsszerűnek tűnik bekövetkezésük) meg kellene próbálnunk lelkiekben felkészülni. És ez nem lehetetlen, még csak nem is újszerű igény az ember részéről, hiszen a különféle, például az életféltéssel kapcsolatos fóbiákra – mondjuk víz- és repülésiszony – már vannak „felkészítő” tréningek, s az érintettek előbb-utóbb képesek lesznek átlépni a saját árnyékukon. Tegyünk magunkkal egy próbát: amikor úgy érezzük, hogy mérhetetlenül csalódtunk, mert felnőtt lett a gyerekünk, mert csak magával törődik, mert úgy viselkedik, mintha nem is a mi nevelésünk lenne, vagy belepusztulunk a fájdalomba, a veszteségérzetbe, az elhagyatottságba, mert tönkrement a párkapcsolatunk, képzeljük el magunkat, amint tízezer méterről szabadesésben zuhanunk a föld felé, vagy hajótöröttként a koromsötét viharos óceánon küzdünk az életünkért a hullámok között. Összemérhető a kétféle gyötrelem? Miért ne lehetne magunkat előre trenírozni olyan végletes (és sokszor végzetes) eseményekre, melyekről rendre azt állítjuk, hogy tönkre tették az életünket, képtelenek vagyunk feldolgozni, felállni ebből a vert helyzetből. Ha mondjuk a családot egy űrhajóból és egy hordozórakétából álló egységnek tekintenénk, eszünkbe se jutna azt állítani, hogy elválnak, elszakadnak egymástól. Azt mondjuk: leválnak egymásról. Noha annak előtte egymásra voltak utalva, innentől külön utat járnak be. Betöltötték a másikhoz szabott feladatukat és leválnak egymásról. Ugye, érezzük a különbséget. Mennyivel természetesebb ez a kifejezés, mennyivel elfogadhatóbbnak, mennyivel a dolgok lényegéből fakadóbbnak érzékeljük. Mintha hirtelen feloldódni látszódna az érdek és a szeretet fogalmak közti, áthatolhatatlannak tűnő ellentmondás. Egyaránt felfedezhetjük az érdek pozitív mozgató erejét, és a szeretet álszent, hazug rétegeit. Megtalálhatjuk a két véglet között azt az előrevivő motiváltságot, amit úgy hívnak, hogy egymásrautaltság. Meggyőződésem, ha így tudnánk szemlélni a családban betöltött szerepünket, kevesebb konfliktust, hiányt, csalódást, önvádat és szenvedést kellene elviselnünk akkor, amikor a fentebb említett kataklizmák – elszakadás, válás, szeretteink elvesztése, saját megöregedésünk – bekövetkeznek. Az Elengedlek végre – Nézzünk szembe a halállal! és a Nézz szembe a koroddal! című munkáimhoz hasonlóan ezúttal is azokat a minden emberben szunnyadó képességeket, lehetőségeket szeretném felszínre hozni, melyek életvitelünk, társadalmi széttöredezettségünk okán kényszerültek Csipkerózsika álomra. A Családrobbanás többek között arra keresi a választ, miért értékeljük le magunkat folyamatosan egy olyan világban, ahol minden az egyén önmegvalósításáról szól. Miért merülünk el saját felelőtlenségünk ingoványában, amikor egész élettevékenységünk arra irányul, hogy bebiztosítsuk a jövőnket? Miért gondoljuk, hogy az álszentség, a vizet prédikál, bort iszik effektus nem üt vissza a következő generációkkal folytatott együttélésünk során? Miért hitetjük el magunkkal, hogy a problémák megoldása az, ha kívül helyezkedünk azokon, ha távol tartjuk magunktól, abban a hitben, hogy majd valaki megoldja azokat? Meggyőződéssel állítom, hogy ha valaki az elszakadás és a válás okozta traumákra felkészülten, magabiztosan tud reagálni, akkor az élet végső szakaszának nagy kihívásait is kevésbé sínyli majd meg. Tartalom I. CSALÓDÁS 1. Nem ismerek rá! 2. Mindent megadtam neki, de úgy látszik, hiába 3. Az ember a családtagjaiban sem bízhat 4. Azt gondoltam, ez velem nem történhet meg 5. Ezt az érzést nem kívánom senkinek II. HIÁNY 1. Van, de még sincs 2. Én miért nem hiányzom neki? 3. Amikor a rossz is hiányzik 4. Ha még egyszer megérinthetném... 5. Tényleg elhagyottan kell élnem? III. ÖNSAJNÁLAT 1. Szinte odakínáltam a torkomat 2. Ha néha magamra is gondoltam volna 3. Ezt kívánom annak is, aki elvette tőlem 4. Mindenki csak szánakozik rajtam 5. Valóban csökkent értékű lennék? IV. ÖNVÁD 1. Mivel távolítottam el magamtól? 2. Nem figyeltem eléggé oda rá 3. Nem támogattam eléggé 4. Ki akartam sajátítani 5. Ránehezedtem a szeretetemmel V. BŰNBAK KERESÉS 1. A családtagjaim nem figyelmeztettek 2. A barátok voltak a cinkosai 3. A tanácsadó könyvek rossz receptjei a hibásak 4. Megirigyelték a boldogságunkat 5. Végérvényesen elromlott a világ VI. SZEMBEFORDULÁS 1. Ezzel meghalt számomra 2. Soha többet nem szolgáltatom ki magam ennyire 3. Majd meglátjuk, ki nevet a végén! 4. Eztán én tolok ki mindenkivel! 5. Elengedem, hogy ne fájjon többé VII. SZÖVETSÉGEST KERESEK! 1. Nincs reménytelen helyzet 2. Tanulni akarok mások kudarcából 3. Induljunk újra – csak másképp 4. A közösség támogató ereje 5. Az együttműködés záloga: a kölcsönös előny VIII. MIT CSINÁLTAM VOLNA MÁSKÉPP? 1. Ne becsüljük le a teljesítményét 2. Ne szapuljuk a hobbiját 3. A kommunikáció nem csak vitatkozás 4. A látszólag értelmetlen dolgok értelme 5. Ne akarjunk mindig győzni

Tóth Gábor Ákos - Szerelmem, ​Balaton
"Hirtelen ​végigpergett bennem az elmúlt hónapok minden történése - legalább olyan komolysággal, mintha életem utolsó pillanatának moziját néztem volna. Az a sorsszerűség, az a magával ragadó erő rémisztett meg, amely egészen idáig repített bejáratott hamiltoni mindennapjaimból. - Miért van az, hogy az ember számtalanszor érzi a veszélyt, mégsem tesz ellene semmit?" T. G. Oaks, a kanadai kertészeti vállalkozó és felesége minden erejükkel és elhatározásukkal vetik bele magukat hihetetlen körülmények között megörökölt balatoni kúriájuk felújításba és hisznek abban, egy szezon alatt nemcsak tökéletes állapotú, vendégseregek fogadására alkalmas palotát építenek, hanem sikeres borászati vállalkozásukat is be tudják indítani. Ó, a boldog tudatlanok! - mondanánk hóbortosnak tűnő ötleteikre, ha nem ismernénk már jól a könnyelműségében is csalhatatlan ösztönű házaspárt. Az édesvízi mediterrán életformába, a szőlőültetvényekbe és a varázslatos Balatonba és természetesen, a nekik új otthont adó falu lakóiba egy életre beleszerető T. G. és Françoise számára finoman szólva sem indulnak zökkenőmentesen a dolgok: nemcsak az egyre jobban elmérgesedő szomszédi háborúskodással és a kúria körüli felújítási hercehurcával, hanem Oaks bogaras édesapjának hazaköltöztetésével is meggyűlik a bajuk. Ám minden nehézség ellenére Oaksék szép lassan ráébrednek, hogy a Fenséges Rommal nemcsak új otthonra, hanem egy szép, nagy családra is szert tettek. Tóth Gábor Ákos háromkötetesre tervezett sorozatának második részében újra elmerülhetünk a semmi mással nem összetéveszthető, igazi balatoni mediterrán vidék hangulatában és életérzésében.

Tóth Gábor Ákos - Édesvízi ​mediterrán
T. ​G. Oaks boldogan élte a kanadai magyarok álmosítóan unalmas életét egy hamiltoni kertes házban: önként hódolt be bolondos felesége egyre-másra következő aktuális hóbortjának, néha meglátogatta kissé bogaras édesapját az öregek otthonában. A hirtelen jött örökség értékesítésének ügyében nagy duzzogva a Balatonhoz utazik, ám a magyar tenger és annak édesvízi mediterrán lüktetése szépen lassan felőrli minden ellenérzését az óhazával kapcsolatban. A tóparti falu különc lakói először ugyan az őrületbe kergetik, de egy jó balatoni halászlé és egy pohár hűs kéknyelű után máris más színben fest az a bizonyos öreghegyi szőlőskerttel körbevett Fenséges Rom, amelyet ráadásul még egy titokzatos legenda is övez. Tóth Gábor Ákos háromkötetesre tervezett sorozatának első részében a kiváló toszkán és provanszi minták ihlette élményirodalomba kóstol bele, hogy soha nem látott szemszögből mutassa be a Balaton-felvidék ellenállhatatlan hangulatát.

Tóth Gábor Ákos - Hősök ​gatyában
Azok ​a boldog nyolcvanas évek! Valahogy így is kezdődhetne a történet… Kékkút kis falu a Balaton felvidéken. 1981-ben itt nyaralt vagy két tucat lengyel iskolás gyerek, akiket a Szolidaritás küldött Magyarországra… Aki ezek után azt gondolja, hogy egy újabb múltfényező eposzt tart a kezében, téved. A fanyar humorral, rendkívüli nyelvi bravúrral megírt Nyúltrapp afféle „történelem alulnézetben”, ahol a közelmúlt „hősei” számos izgalmas kalandon, szerelmeken, mámoros éjszakákon keresztül bukdácsolnak a kijózanító végkifejletig. Az első kisregény hősei természetesen nem sejthették, hogy a puha diktatúránál nagyobb veszedelem is leselkedhet rájuk. A pár évvel később bekövetkezett csernobili atomkatasztrófa azonban csak apropó A Richard Brautigan-bőrfuvar cselekményéhez, ürügy arra, hogy a szerző véleményt mondjon az elhallgatás és titkolózás mechanizmusáról. A kisregény főhőse egy teherautó sofőr, aki – Ukrajna és a kaliforniai Bolinas elképzelt határán – holmi vadkeleti cowboyként furikázik egy rakomány Csernobilban elhullott sugárzó állati tetemmel… Tóth Gábor Ákos író, újságíró, nyolc prózakötet, számos hangjáték és színdarab szerzője. Nevéhez fűződik az első irodalmi szamizdat megjelentetése Szféra néven.

Tóth Gábor Ákos - Nyúltrapp
Tóth ​Gábor Ákosnak, a fiatal írónak ez a regénye érdekes, elgondolkoztató és szórakoztató olvasmány. Egy 1981-es esemény adja az írás hátterét, keretét; amikor is magyar "máskéntgondolkodók" szervezésében, közadakozásból a lengyel szolidaritás által küldött gyerekeket üdültettek Magyarországon. A regény azonban szinte napjaink görbe tükrévé bővül, a fiatal értelmiség maró öngúnnyal is fűszerezett vallomása saját sorsáról, magatartásáról, kilátástalanságáról, megcsömörlöttségéről, tétova, jól-rosszul tervezett és végrehajott cselekedeteiről. A házasság kudarcai, a válás, a jópofa vigyorgásokba, röhögésekbe, szexuális kalandokba fojtott vagy éppen ezekkel kendőzött keserű cinikusság, a szeszmámor görcsöket, félelmeket, gátlásokat oldó álmegoldásai, s a mindezeket követő csömör... - ezek azok a jelenségek, amelyek felvillantásával, bemutatásával mindezek okait igyekszik láttatni az író. A GARABONCIÁS regénypályázat zsűrije ezt a törekvést, s az egyéni hangot, írói megközelítés- és látásmódot, a sajátos stílust ismerte el a pályázat első díjának odaítélésével.

Tóth Gábor Ákos - Forrásvidék
A ​regény helyszíne egy aprócska magyar falu, Kúthely - valahol az Őrségben, melynek lakói különböző okokból kimaradtak a meggazdagodási folyamatból, ami a környéken leginkább a lovas turizmusra és a gyógyfürdőkre épül. A történet viszont jó pár évtizeddel korábban és több ezer kilométerrel távolabb kezdődik. A hatvanas években számos magyar olajmérnök dolgozott Kubában, egyikük oda is nősült. Egy fia született, a félig kubai, félig magyar Leonardo, aki a hivatásában is követte. Amikor az apa meghal, fia a hagyatékban talál egy tanulmányt arról, hogy az Őrségben komoly kőolajlelőhelyek lehetnek. Amikor felvásárol egy elhanyagolt, szikes területet, a faluban mindenki bolondnak nézi. Amikor fúrásokat végez, még inkább. Azért kicsit hisznek is az új lehetőségben, így aztán nem igazán tudják, miként viszonyuljanak az idegenhez. Modern kori "esőcsináló" történet, ami többek között görbe tükröt tart elénk, magyarok elé is. Kultúrák, emberek és vágyak csiszolódnak össze számos buktatón és vakvágányon keresztül, hogy végül egy igazi közösség kovácsolódjék a szereplőkből. Tóth Gábor Ákos a Balaton trilógia után új történetbe kezd; a helyszín és a szereplők újak, a konfliktusokra végül megoldásokat kínáló, sodró mesélőkedv a régi...

Tóth Gábor Ákos - Majdnem ​horror
...a ​jó halál gondolata - tehát a gyógyíthatatlan vagy idős beteg átsegítése a másvilágra - valószínűleg az ember etikai ontogenezisének egy új állomása. Mert ugyebár tilos volt a magzatelhajtás is, ma mégis törvényes lehetőség! Akkor meg mit vacakolunk? Miért ne lehetne az élet másik végén is megcselekedni ugyanazt, mint az egyiken? Milyen jogon szabályozza ezt egy olyan paternalista társadalmi berendezkedés, mely a két végpont között bármikor, bármilyen ürüggyel megfoszthat az élettől? S miért érezzük úgy, hogy szociális gondoskodás címén egy megfoghatatlan és kiismerhetetlen Hatalom gyakorol ellenőrzést felettünk? Nos, ez az elmélet. Ám ha egy szerettünkről van szó - kezdve a Déditől egészen a tengerimalacig -, akkor imigyen sikolt már agyunk: ...mi jogon merészelünk... de hiszen ez gyilkosság... ezt az egészet valahogy meg kellene állítani... kirúgni az orvos kezéből a fecskendőt... elvégre csak egy szavunkba kerülne... a pokolba is, de nehéz Istennek lenni...

Tóth Gábor Ákos - Kinyírlak
"- ​Hú, basszus, el sem hiszem, hogy ezt csináljuk - fújta ki a levegőt a jablanicai vadkan. - Esküszöm, olyan, mint egy film." Negyven évvel a Charta '77 nyilatkozat aláírása után négy idősödő kelet-európai irodalmár elhatározza, hogy leszámol az őket "nyugdíjba" küldő, az aktuális trendeket meglovagoló, az írást labormunkaként felfogó bulvárszerzők hadával. Az intellektuális zsiványok attól sem riadnak vissza, hogy meghackeljék a frankfurti könyvvásárt... A legalantasabb átverésekkel kiírnak, sőt kinyírnak jó néhány "irodalmi" celebritást a köztudatból. Nem mellesleg beintenek az önmagával szembe kerülő európai értelmiségnek, az elbaltázott rendszerváltások szereplőinek- teszik mindezt szabad szájú, gyilkos humorral, mégis szerethetően. A szerző annak idején maga is aláírta a Chartát, illetve ő jegyezte az első hazai irodalmi szamizdatot, a Szférát is. Ezt az időszakot az 1990-ben megjelenő Nyúltrapp című prózájában örökítette meg, amelynek egyenes ági szellemi örököse a mostani regény. "Fogalmazzunk úgy: Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a ressentimentje. Szóval igazán jópofa, szellemes szatíra, amihez csak gratulálni tudok." Garaczi László "Marx szerint az emberiség kacagva búcsúzik a múltjától. TGÁ szerint épp ideje, hogy a jövőjétől is elköszönjön. Jó vihogást kívánok!" Németh Gábor "Az olvasó a rendszerváltásnak nevezett katyvasz utáni évek egyik legizgalmasabb irodalmi feldolgozását veheti kézbe." Farkas Péter - Köln "TGÁ úgy bánik a közelmúltunkkal, mint egy Bukowski-figurába oltott hentes. Miközben trancsírozza a disznót, szivarozik és valami olcsó pálinkát szopogat." Bárdos András

Tóth Gábor Ákos - Nézz ​szembe a koroddal!
"Sok ​mindent elmondtak és leírtak már az öregségről - például hogy ez egy állapot, amit mindenki másképp él meg -, de ritkábban merül fel az a kérdés, hogy fel lehet-e készülni rá? Ha elmúltál negyven, és úgy érzed, kezedben tartod az életedet, kezdj el kételkedni ebben, mert valószínűleg a nagy önmegvalósításban elkövettél jó néhány hibát. Itt az alkalom, hogy korrigálj, mert később nem lesz rá lehetőséged: az öregség alattomosan magába süppeszt, mielőtt felocsúdnál." (Tóth Gábor Ákos)

Tóth Gábor Ákos - A ​világ közepén
Akik ​az előző két kötetben (Édesvízi mediterrán, Szerelmem, Balaton) végigkövették a kanadai magyar házaspár „honfoglalását” a Balaton-part egyik legfestőibb szegletében, nem fognak csalódni Tóth Gábor Ákos balatoni trilógiájának befejező részében sem. Mikor már azt gondolnánk, hogy az Oaks család boldogsága elől elhárult minden akadály, főhőseinkkel együtt kénytelenek vagyunk azzal szembesülni, hogy a Fenséges Romként emlegetett örökség felújítása és a hozzá tartozó, kincset érő szőlőbirtok művelése közel sem emészti fel annyi energiájukat, mint az a sokszor mulatságos felsülésekhez vezető igyekezet, hogy a helyiek befogadják őket maguk közé a szerénytelenül csak a világ közepeként aposztrofált Balatonszépén. S bár látszólag minden adott lenne ahhoz, hogy felhőtlenül elmerüljenek a hamisítatlan balatoni élmények olykor szó szerint mámorító forgatagában, vagy éppen együtt kávézzanak Gérard Depardieu-vel, ehelyett hol felváltva loholnak Oaks idős apja után – aki többek között előszeretettel zargatja a kúriával együtt megörökölt háziasszonyukat –, hol kényszeresen igyekeznek megfelelni a vidéki romantikát kereső rokonok és ismerősök inváziószerű áradatának, olykor pedig kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megpróbáljanak eligazodni a magyar hivatalok zegzugos útvesztőiben... Nem véletlen, hogy ilyenkor újra meg újra felmerül bennük a kérdés: vajon szükségszerű volt az, hogy ekkora fordulatot vegyen az életük? S noha néhány jó barátra is szert tesznek ez idő alatt a kissé bolondos helyiek köréből – akik finoman szólva árgus szemekkel figyelik minden megnyilvánulásukat –, igazából csak akkor kapnak megnyugtató választ a kételyeikre, amikor kiderül, hogy az Oaks família hamarosan egy apró jövevénnyel gyarapodik... A híres toszkán és provence-i élményregényekkel vetekedő történet sodrását hatásosan adagolt sok-sok humorral, gasztronómiai kalanddal és életszeretettel fűszerezi a szerző, így aztán nekünk, olvasóknak nem marad más dolgunk, mint ismételten megmerítkezni a semmi mással össze nem téveszthető „édesvízi mediterrán” magával ragadó hangulatában és életérzésében.

Tóth Gábor Ákos - Szép ​új másvilág
Kalifornia ​és Ukrajna határán egy teherautónyi állatbőrnek álcázott, Csernobilban elhullott állat tetemét kell egy ZIL-sofőrnek a Végső Győzelem Téeszből egy hulladéktemetőbe szállítania. E szállítmány fájdalmas humorral megírt kalandjairól szól A Richard Brautigan-bőrfuvar című kisregény, míg a másik, a Camping a Másvilág kísértetjárása közelmúltunk groteszk figuráit idézi fel, akik a temetőben sátrat verő fiúkat kísértik. Tóth Gábor Ákos két kisregényében jól megfér egymás mellett a csernobili katasztrófa, Richard Brautigan, az amerikai beatnemzedék évek óta halott apostola és a számos ponton hasonló pályát bejárt egyik "utolsó selyembivaly", Hajnóczy Péter. A Szép új másvilág főszereplői mindazonáltal mi magunk vagyunk.

Tóth Gábor Ákos - Végtelen ​nyár
Noha ​a Balaton-felvidéki családregény a szerző szándéka szerint trilógiának készült, az olvasók másképp gondolták, és kikényszerítették a folytatást! Az Édesvízi mediterrán-sorozat immár negyedik kötetében azonban ahelyett, hogy kisimulnának a dolgok, megint bezavar a külvilág az aprócska Balaton-felvidéki falu életébe. A betelepülő kanadai magyar házaspár egy napon arra ébred, hogy a szomszédos szőlőbirtokon a tőkék módszeres kiirtása kezdődött meg. Ezt végignézni sem kellemes, ráadásul egy távoli viselkedéskultúra képviselőiként nem is hagyhatják szó nélkül. De vajon az Öreghegyi Kúria és Borbirtok tulajdonosai számíthatnak-e a helyiek segítségére, illetve Balatonszépe lakói elfogadják-e azt a "nyaralósok" kezdeményezte összefogást, amellyel megpróbálják felvenni a harcot a falu mediterrán báját veszélyeztető befektetői csoporttal? A Balaton irodalmi nagyköveteként is emlegetett szerző regényfolyamának újabb epizódjában a magával ragadó "bor, mámor, Balaton" hangulaton kívül olyan témák is terítékre kerülnek, mint a természetvédelem, a múlt örökségének értő felhasználása, vagy éppen a felelősség a minket befogadó közösségért. Ami nem változott az előző kötetekhez képest: az a szeretetteljesen csipkelődő hozzáállás, amellyel hősünk szemléli e picinyke "mediterrán" közösség - és a saját családja - hely- és harmóniakeresését ebben a tagadhatatlanul felbolydult világban.

Kollekciók