Ajax-loader

Gyáni Gábor könyvei a rukkolán


Gyáni Gábor - A történeti tudás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gyáni Gábor - A ​történeti tudás
Történész ​ritkán szánja rá magát, hogy számot adjon arról: mit miért csinál, és mi képezi szakmai tevékenységének az elvi alapját. Magyar történetíró pedig kivált nem szokott kötélnek állni, hogy színt valljon elvi és módszertani kérdésekről. Az ilyen tudást külföldi forrásokból szokás nálunk beszerezni. Az talán némileg még érthető is, hogy a 19. század végén, amikor a magyar történetírás szakszerűsödésének még csak a kezdetén tartott, idegenből fordított munka töltötte be ezt a szerepet. Annál meglepőbb, hogy érdemben azóta sem sokat változott a helyzet ezen a téren. A történetelmélet ma szinte a virágkorát éli a nagyvilágban. Ennek a nem szubsztanciális, sokkal inkább analitikus történetfilozófiának a hatása érződik e könyv gondolati felvetéseiben és érvelésmódjában egyaránt. Nem történészeknek szóló tanmese ez arról, hogy hogyan kellene a történelmet írniuk, hanem puszta elmélkedés arról, hogy mit csinálnak, amikor írják a történelmet. Azokkal a történész körökben ritkán tudatosított elvi kérdésekkel foglalatoskodom ebben a munkámban, melyek ismerete nélkül is lehet történelmet írni, de talán nem árt tudni a létezésükről, mivel láthatatlanul is ott munkálnak minden egyes gondolati rezdülés és minden egyes leírt mondat mögött. A dolgot kibeszélve akár még jobb történelem is kikerülhet a történész műhelyéből.

Gyáni Gábor - Nők ​a modernizálódó magyar társadalomban
_Az ​Artemisz Könyvek sorozat célja, hogy a magyar közgondolkodásban is elterjedjen a társadalmi nemi szerepek kritikai vizsgálata. A sorozat meg kívánja őrizni a megközelítések elméleti és módszertani sokszínűségét, olyan könyveknek ad helyet - legyenek bár tudományos vagy szépirodalmi művek, magyar nyelven írott könyvek vagy a "klasszikusok" fordításai -, amelyek vizsgálják kulturális beidegződéseinket és alternatívát is kínálnak velük szemben._ A kötetben közzétett tanulmányok nem kizárólag csak a nőkről szólnak. E vizsgálódások szinte minden esetben érintik a két nem időben változó, összetett, olykor azonban meglepő folytonosságot mutató viszonyának a kérdését. S természetesen plasztikus képet adnak arról a társadalmi környezetről is, amely úgyszólván mindig gyanakodva tekintett mindazokra, akik nem voltak hajlandók megmaradni a hagyományos női szerep szűk korlátai között.

Dénes Iván Zoltán - Frank Tibor - Gyáni Gábor - Hunyady György - Kelemen János - Romsics Ignác - Szabadfalvi József - Szegedy-Maszák Mihály - Ujváry Gábor - Ungváry Krisztián - Papp Gábor - Konzervatív ​gondolkodók a két világháború között
A ​Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztálya 2015. novemberében egész napos tudományos ülést szentelt egy aktuális történeti kérdéskörnek A konzervatív társadalomtudósok politikai válaszútja az 30-as, 40-es években címmel. Olyan korszakot igyekezett sokoldalúan tárgyalni, amely a 20. század magyar történetének újragondolása és újraértékelése során a társadalmi és szakmai figyelem előterébe került. Ezen belül egy olyan szellemi irányzat alakulását vette szemügyre, amely a Horthy-korszak fontos alkotóeleme tükre és formálója volt, amelynek szereplői formálisan és informálisan a kulturális-tudományos élet markáns pozícióit töltötték be: témát, értékszempontokat, intellektuális arculatot kölcsönöztek a hazai politikai küzdőtér nemzeti-konzervatív erőinek. A tudományos ülés is felszínre hozott a tárgyszerű tudományos vizsgálódás területén teljesen természetes nézet- és hangsúlykülönbségeket, abban tekintetben azonban egységes és egyértelmű következtetés levonására volt alkalmas, hogy a 30-as évek végén és a 40-es évek elején a szellemi életben domináns konzervatív irány politikai (és az egyéni utak változatosságát látva kimondhatjuk: morális) választás elé került: a német birodalmi befolyással felerősödő radikális jobbratolódásra milyen választ ad, mennyiben és hogyan ébred nemzeti felelősségének tudatára, hogyan készül a második világháború kimenetelére és tágabb perspektívában miben látja az ország és a társadalom jövőjét.

Gyáni Gábor - Bérkaszárnya ​és nyomortelep
Milyen ​lakásokban élt a budapesti munkásság, mit jelentett a lakáshiány a kiegyezéstől a második világháborúig terjedő időszakban e különösen népes társadalmi osztály esetében, milyen tanulságokkal szolgálnak a lakásszektorral szorosan összefüggő tőke- és vagyonmozgások a kései utókor számára, az 1945 előtti lakáspolitika hogyan, mely módszerek alkalmazásával és mennyire sikeresen vagy sikertelenül tudott a kihívásokra válaszolni. Ezeket a kérdéseket boncolgatja a szerző statisztikai adatok, történeti esettanulmányok, korabeli szociográfiák, valamint emlékiratok és a szépirodalom felhasználásával.

Gyáni Gábor - A ​történelem mint emlék(mű)
Újabban ​sokakat foglalkoztat, hogy vajon kollektív emlékezetre vagy történetírásra van nagyobb szükség? A történelem napjainkban megfigyelhető sokoldalú használata szüli a fenti dilemmát, ami abban is megnyilvánul, hogy a politikai elit gyakorta eszmei fegyverként forgatja a múltról vallott felfogását. A könyvben olvasható történeti rekonstrukció arra irányul, hogy érzékeltesse a múltbeli kollektív emlékezetek sajátos természetét, és egyúttal rámutasson történelmet formáló befolyásukra. Így kívánja a történész nem csak magyarázni, de érteni is a múltat.

Gyáni Gábor - Relatív ​történelem
E ​tanulmánykötet írásaiban a szerző változatos témák kapcsán tesz újra és újra kísérletet a történelem relatív fogalmának tisztázására. Nem a puszta elméleti kinyilatkoztatás, hanem a bizonyítás szándéka vezeti eme törekvésében. Ennek során a történeti gondolkodás és a konkrét történetírói gyakorlat kiterjedt felületén megtapadva igyekszik az elvont tézist kézzelfogható állításként bemutatni és igazolni. A vita ezzel nyomban le is kerül arra a szintre, ahol elvégezhető a hipotézis falszifikációja. Ily módon tehető ugyanis szabaddá az út a történészek termékeny eszmecseréje számára, melyet a múlt megismerhetőségének fogas kérdéséről szoktak folytatni. Gyáni Gábor társadalomtörténész, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, számos monográfia, társadalom- és kultúrtörténeti, historiográfiai tanulmány szerzője

Gyáni Gábor - Nemzeti ​vagy transznacionális történelem
Könyvünk ​bemutatja, hogy milyen út vezet a nemzeti történelem tudományától a nemzetfeletti, a nemzetek-közötti történelem fogalma felé. A történelem nemzeti szempontú elbeszélése fontos hozzájárulás volt annak idején a modern nemzet és nemzet-állam létrejöttéhez. Égető probléma, hogy milyen hatással van napjainkban világunk globalizálódása a történeti gondolkodásra. Erre az elodázhatatlan kérdésre keresi a választ a szerző mostani könyvében. Tudományos irányzatokról, egyéni, olykor csoportos szellemi kezdeményezésekről esik a munkában szó, amelyek nem helyettesíthetik a nemzeti történetírást, ugyanakkor mérsékelhetik, olykor kiküszöbölhetik annak bizonyos egyoldalúságait. A tárgyalt gondolati áramlatok némelyike már korábban is hatott valamiképpen a történészekre, arra késztetve őket, hogy átgondolják saját nemzeti horizontjukat. Újabban viszont megnyílt az út a transznacionális történetírás előtt is, amely tudatosan szakít az egyedül a nemzeti látószög alapján tudakozódó történetírással. A transznacionális történetírás teljes értékű tudományos törekvés, amely - ígérete szerint - feltárja azt a múltat, melyet többnyire elfed előlünk a tisztán nemzeti történeti hagyomány. Nem vitás, a nemzeti történetírás ma is élénk olvasói igényt elégít ki azzal, hogy beszámol egy adott ország önmagában vett múltjáról. A transznacionális történetírás, ezzel szemben, tényleges (térbeli) összefüggéseiben kívánja láttatni a valaha megtörtént eseményeket, és a múltbeli világ mélyén ható szerkezeti adottságokat. Ennek a megújulóban lévő történetírásnak a mához szóló üzenete szerint a történelem jóval gazdagabb annál, hogy kizárólag azt értékeljük benne, ami - látszólag - a nemzet modern kori fejlődését vetíti előre. A transznacionális történeti vizsgálódások mind gyakrabban folynak ma már az úgynevezett elsődleges (a levéltári) források bevonásával, ami pedig a nemzeti történetírásokkal egyenértékű tudományos teljesítményre képesíti a bennük elmélyülő történészeket.

Gyáni Gábor - Történészdiskurzusok
Valamivel ​több mint egy évtized írásait gyűjtöttem össze a tanulmánykötetemben azért, hogy a tágabb olvasóközönség is megismerkedhessen kollégáim történelemértelmezéseivel. Mások hangján szólal meg tehát a múlt a könyvben, ám enyém a szelekció és az értelmezés felelőssége. A historiográfiának nem az életrajzi és faktográfiai műfaja vonzott, amikor történetírói történetek rekonstruálására, elemzésére és kritikájára vállalkoztam, hanem elsősorban a tudományos diskurzus foglalkoztatott. Az utóbbi néhány évtized magyar történetírásának mérvadó diskurzusai közül válogattam a terepszemle során, azokra fordítva több figyelmet, melyekkel kapcsolatban magam is tevékeny kutatóként vettem részt a munkában. A sokféle történetírói interpretáció e könyvben olvasható megannyi interpretációjával szerettem volna bebizonyítani, hogy a történetírás olyankor (is) felettébb izgalmas tevékenység, ha nem primer források alapján jeleníti meg a múltat, és persze akkor sem kevésbé érdekfeszítő, ha művelőit nem a közvetlen politikai hasznosulás vezeti diskurzusaik során. (Gyáni Gábor)

Gyáni Gábor - Budapest ​- túl jón és rosszon
A ​19. századdal beköszöntő modern kor sorsdöntő átalakulással járt a munka- és a lakóhely, valamint az állam és az individuum kapcsolatában. Ekkor alakult ki a modern városi élet ma is érvényes rendje. A történetírás eddig is sokat foglalkozott már a modern városfejlődés okaival és egyes gazdasági, társadalmi összetevőivel. Kevés figyelemben részesítette azonban azt a kérdést, hogy mi ment végbe az emberek fejében az urbanizáció hatására. Mit vett észre a kor embere a szűkebb környezetében, valamint a saját belső világában lezajló változásokból, és milyen fogalmat alkotott magának a nagyvárosi fejlődés nagyszabású folyamatáról? Kimerítő vizsgálatot kíván tehát, hogy miféle tapasztalatok kísérték, milyen élmények formálták a "nagy átalakulás" időszakát. Az Osztrák-Magyar Monarchia második metropolisza, Budapest kínálja magát e vizsgálat céljaira; kivételesen gyors és átütő erejű urbanizációja a történelmi tapasztalatok gazdag tárházát nyújtja e téren. A szerző levéltári és nyomtatott források, irodalmi szövegek, valamint képi dokumentumok megszólaltatásával igyekszik rekonstruálni és értelmezni a modernség valamikori életérzését és a nagyvárosi identitást megteremtő 19. század végi, 20. század eleji sajátosan budapesti mentalitást.

Gyáni Gábor - Posztmodern ​kánon
Milyen ​kapcsolat fűzi a histórikust a múltnak azokhoz a szereplőihez, akikről beszél? Milyenek a történész lehetőségei a múlt megítélésében, meddig azonosulhat és azonosulhat-e egyáltalán a múlt megjelenített szereplőivel úgy, hogy a történelmi dokumentumokból megismert megnyilatkozásokkal magyarázza tetteiket? S ha viszont él a lehetőséggel nem él-e vissza vele, nem vezet-e munkamódszere kárhozatos elfogultsághoz, szubjektív részlehajláshoz? S egyáltalán létezik-e teljesen elfogulatlan történetírói megközelítés?

Frank Tibor - Gyáni Gábor - Hunyady György - Marosi Ernő - Nyíri Kristóf - Ormos Mária - Romsics Ignác - Ervin Staub - Szegedy-Maszák Mihály - Zsoldos Attila - Történelem ​és emlékezet
Az ​MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya 2014. májusában tudományos ülést tartott „Történelmi emlékezet és a történettudomány” címmel, amelyen kilenc akadémikus és egy külföldi szaktekintély vállalt tartott előadást. Jóllehet az ülés kimondottan nem kapcsolódott a Szabadság téri – akkor még csak tervezett – emlékműhöz, az előadások nagyobbik része vagy kifejezetten foglalkozott vele vagy utalt rá. Minthogy ilyen súlyú és rangú megnyilvánulások a szobor kapcsolatban sem addig, sem azóta nem voltak, a konferencia szokatlanul nagy médiaérdeklődést váltott ki. A rendezvény előkészületeit is már élénk közfigyelem kísérte, az érintett tudományos közösségek, érdeklődő laikusok, civil szervezetek, sőt még külképviseletek is kifejezték iránta való érdeklődésüket. Az ülésen résztvevők megtöltötték a felolvasótermet, sőt a szomszédos helyiségeket is. Soraikban voltak az utóbbi évtizedek magyar történetének aktív szereplői és történeti családok leszármazottai is. Mindez külső jele annak, hogy 2014-ben milyen aktuálisak a történettudomány és a társtudományok művelőit elméleti szinten is hosszabb távon foglalkoztató kérdések, amelyek a múltnak a köztudatban élő képével, az ezt formáló erőkkel, köztük a tárgyszerű tudásra módszeresen törekvő tudomány feladataival kapcsolatosak. Az előadások a magyar középkorra vonatkozó példát is felöleltek, de többnyire fókuszáltak a XX. század derekára, a Holokausztra és a vele kapcsolatos állami és társadalmi felelősségre, ám széles szakmai spektrumuk kiterjedt a történeti gondolkodás pszichológiai buktatóira, a képszerűség szerepére a történelmi kommunikációban, valamint az emlékőrző és - generáló emlékművek stílusváltozásaira és esztétikai értékeire is.

Gyáni Gábor - Emlékezés, ​emlékezet és a történelem elbeszélése
"Emlékezet, ​történelem: távolról sem egyjelentésű fogalmak, s rá kell ébrednünk, hogy minden szembeállítja őket. Az emlékezet maga az élet, melyet élő csoportok hordoznak...a történelem (ellenben) mindig problematikus és tökéletlen rekonstrukciója annak, ami már nem létezik." Pierre Nora francia történész e megállapítása az emlékezet ( s ugyanígy az emlékezés) és a történelmi tudás szétválásáról az utóbbi idők egyik jellegzetes történrtírói megközelítését alapozta meg. Az emlékezés újabb pszichológiai fogalma, és a történetírást az elbeszélés egyik lehetséges módjaként tudatosító elmélet viszont lényegi azonosságot, legalábbis némi folytonosságot teremt emlékezet és történelem között. Ez az elképzelés ugyanis az emlékezést, a belőle fakadó kollektív emlékezetet, végül pedig magát a történetírói tudást kivétel nélkül konstrukciókként magyarázza, így a belőlük adódó tudást (értékrendet és világlátást)nem "tükrözés", "utánzás", vagy "rekonstruálás", hanem a kifejezetten konstruálás eredményének tekinti. Mindezek folyományaként a modern (nemzeti) történetírás, amely múlt századi megszületésétől kezdődően az igazság és a tudományos ismeret egyedüli letéteményesének hirdeti magát, szintén radikálisan új értelmet kaphat. Így válhat lehetővé, hogy a korábbiaktól eltérően fogalmazzuk meg a szakszerű történetírás természetét. Ennek során szükségképpen előtérbe kerül a múlt ellentmondásának, az elbeszélés hogyanjának mindeddig alárendelt kérdése, az, amit hagyományosan a történetírói stílusnak szoktak nevezni. A könyvben részletesen kifejtett elgondolások értelmében az elbeszélői stílus valójában maga a történet, mivel az, ahogyan a történész az emlékezés, illetve az emlékezet megőrzött anyagából saját múltról szóló történetét megalkotja, döntően megszabja a múlt így megrajzolt képét.

Gyáni Gábor - Család, ​háztartás és a városi cselédség
A ​szerző olyan témát dolgoz fel először tudományos igénnyel, amelynek társadalomtudományi-szociológiai megközelítésére eddig senki nem vállalkozott. A század elején a fővárosba áramló, a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből származó fiatal lányok ezrei szegődtek el rövidebb-hosszabb időre a közép- és nagypolgárság háztartásaiba cselédnek. Az ő életükről, sorsukról jobbára csak a századforduló és a századelő irodalmából kaphattunk eddig némi képet. Gyáni Gábor most társadalmi mozgásokra, adatokra, különböző tendenciákra építve rajzolja meg ennek a társadalmi rétegnek a szociológiai arcképét.

Gyáni Gábor - Magánélet ​Horthy Miklós korában
A ​sorozat izgalmas történelmi intimitások képeskönyve. Feleleveníti a nagy korszakok hétköznapi életét: a kor egyszerű embereinek mindennapjait, szerelmi és családi életét, étkezési szokásait, lakását, öltözködését, mindezt korabeli képekkel illusztrálva. Szerzői azt vallják ugyanis, hogy a kis történetek szerves részei a nagy történelemnek.

Gyáni Gábor - Magyarország ​társadalomtörténete II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gyáni Gábor - Hétköznapi ​élet Horthy Miklós korában
A ​Corvina Kiadó sorozata, amely a hétköznapi élet eseményein keresztül ismertet meg az emberiség történetével, a világtörténelmi témák mellett eredeti művekben dolgozza fel a magyar történelem fontos korszakait. A Kádár-korszakot bemutató kötet után Gyáni Gábor történész könyve a Horthy-korral, a két világháború közötti időszak hétköznapjaival foglalkozik. A kiadvány az 1919-től 1945-ig tartó, mintegy 25 éves korszak köznapi életét tekinti át, színes képet adva ezen időszak munka- és életkörülményiről, lakóhelyeiről, közlekedéséről, sajtóéletéről, családi körülményiről, divatjáról, testápolásáról, táplálkozásáról, bűnözéséről, kultúrájáról, ünnepeiről és sok egyéb témáról. A szöveget korabeli idézetek és nagyrészt eddig publikáltan fotók gazdagítják.

Gyáni Gábor - Az ​utca és a szalon
A ​tér fizikai alakja, a térnek tulajdonított társadalmi jelentés, végül a tér gyakorlati birtokbavételének megannyi módja együttesen képezi a könyv témáját. Arra várunk választ, hogy a használat során hogyan nyeri él végső formáját a nyilvános és a privát tér, ami azután megszabja napi életünkben betöltött szerepüket. A tér ugyanis nemcsak puszta fizikai adottságaival hat. A társadalmi tér osztályspecifikus jellegéből következik,' hogy a teret létrehozó és ellenőrző várostervezők, építészek, hatóságok és háztulajdonosok számára gyakran egészen mást jelent a tér, mint hétköznapi használóinak. Ezért sem elegendő, ha csak tervrajzok, topográfiai ismérvek vagy egyedül az építők szándékait tükröző egyéb dokumentumok alapján vizsgáljuk a város terét. Ilyen nyomok felkutatására és megfejtésére vállalkozik a szerző a századforduló Budapestjének köztereit és otthonait vizsgálva.

Gyáni Gábor - Hétköznapi ​Budapest
A ​huszadik század elejének hétköznapjai elevenednek meg a kötetben. A polgári életmód, a házasodási szokások, az öngyilkosságok okai, a fogyasztói magatartás, a fogyasztási szerkezet alakulása, a pesti nyelv állapota, a telefon és rádió megjelenése és terjedése, a városi ember divatos szórakozása a történész vizsgálódásának tárgya.

Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András - Budapest ​története a kezdetektől 1945-ig
Hézagpótló ​könyvet tart a kezében az olvasó. Budapest történetének egyes - főleg újabb kori - szakaszairól kiváló munkák jelentek meg az utóbbi években. Most először született azonban olyan, a nagyközönség számára is élvezetes történelmi munka, amely a kezdetektől a közelmúltig mutatja be fővárosunk történetét. Budapest, illetve Buda közel ezredéve Magyarország fővárosa. A török uralom idején ezt a szerepét ugyan elvesztette, a XVIII. századtól kezdve azonban fokozatosan újból kereskedelmi központtá, közlekedési gócponttá, az ország szellemi és politikai központjává válik, a XIX. században pedig Buda és Pest a reformkorral újraéledő Magyarország igazi fővárosává nő. Ezt a fejlődést koronázza meg a városegyesítés majd a múlt századforduló körüli hatalmas fellendülés. Ekkor Budapest közép-európai világváros lett, a "Kelet Párizsa". A legjobb úton volt afelé, hogy Közép-Európa központja legyen. A történelem akkor közbeszólt, de most ismét esélyünk van rá, hogy az egész régió centrumává váljon.

Gyáni Gábor - Az ​urbanizáció társadalomtörténete
A ​könyv egy tanulmánykötet, amelynek minden eleme megjelent már könyvben, vagy folyóiratban. A tanulmányok témája társadalom-, mentalitás-, város-, és életmódtörténet. Röviden a szerzőről: 1950-ben született Hódmezővásárhelyen. Történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a MTA BTK Történettudományi Intézetének kutatóprofesszora, az ELTE és a CEU professzora. Kutatási területe a 19-20. századi város és társadalomtörténet, mentalitástörténet és történetelmélet.

Gyáni Gábor - A ​nő élete - történelmi perspektívában
Ez ​a könyv a női nem 19. és 20. századi hazai történetéről szól változatos megközelítésben. A női történelmi tapasztalat egyedisége különösen indokolja, hogy különálló történetként beszéljünk róla. Ez nem azt jelenti, hogy a női nem történetét bármi módon kiszakíthatnánk a történelem általános menetéből, jóllehet ma már elégtelen a férfiak múltjára szűkített történelem megszokott történetírói fogalma. A női nem azon túl, hogy komoly történelemformáló erő volt, gyökeres átalakulásokon is átesett az idők során. A nők élete látszólag mindig ugyanabban a mederben folyt, amely bezárta őket a magánélet világába; idővel azonban ez a helyzet is változott. Könyvünkben azt a modern kori folyamatot ragadjuk meg történeti forrásokra alapozva, amely a patriarchális családi keretekből fokozatosan kibontakoztatta a női egyéniséget. Ez az átalakulás felölelte a nők jogi státuszának és a munka nyilvános világában betöltött szerepüknek a mélyreható módosulását. S kivált jelentős fejlemény volt a női személyiség érzelmi és értelmi önállósulása, amely könyvünknek is kiemelt tárgya. A magyar női nem társadalomtörténetét csak az európai történelmi összefüggésekbe ágyazva láttathatjuk érdemének megfelelő módon.

Gyáni Gábor - Nép, ​nemzet, zsidó
"Olyan ​kulcsfogalmakat vizsgálok a könyvben, melyek a jelenbeli vitáknak is változatlanul fontos tárgyai, olykor nyílt vagy burkolt hivatkozási pontjai. Sőt nem is csupán tárgyai, hanem ténylegesen kiindulópontjai az egymástól eltérő, egymással ütköző szemléletmódoknak és világlátásoknak. A „népben-nemzetben” gondolkodó író, politikus és ideológus, valamint a zsidó életszemléletet középpontba állító értelmiségi a mai valóság, és persze a történelemként tekintett múlt egymástól eltérő magyarázatával szolgál. Történészként nem ezt az utat járom: a szóban forgó fogalmak megszületését is vizsgálva elsősorban jelentésük sokrétűségére vagyok kíváncsi. De miként tudható meg valami egy adott fogalom jelentéséről, ami folyton változik az időben és a helytől függően is lehet más és más? Ez irányú tudásunk gyarapításának legcélravezetőbb módja a fogalom reprezentációját illető beható vizsgálat. Az a közelebbi valóság, amire a nép, a nemzet é s a zsidó szavak utalnak, nem egy már elve adott tárgyi létező, hanem a szüntelenül és egyidejűleg többféleképpen is folyó értelemadás és jelentéstulajdonítás eredménye. Ezért is élek a metatörténeti és a tág értelemben vett diskurzuselemzés eszközével, hogy megtudakoljam: milyen jelentés felel meg a népnek a néprajztudományban, és mi felel meg a fogalomnak a fikcióban (a regényben), vagy a népi szociográfiában és szociológiában. Hasonló eljárást követek akkor is, amikor a nemzet kategóriáját fogalomtörténet elemzésnek vetem alá a történetelméleti gondolkodás vagy a történetírói és a politikaelméleti diskurzus anyagából szemelgetve. Éppígy járok el akkor is, amikor a zsidó fogalmát tisztázom úgy, hogy a tudományos okfejtésekben, az ideológiai diskurzusokban vagy a mindennapi tudat artikulációiban jelen lévő jelentését igyekszem megfejteni." (a Szerző)

Gyáni Gábor - Pritz Pál - Romsics Ignác - Szarka László - Tomka Béla - A ​mi 20. századunk
Az ​ezredforduló a világ számos történészét késztette arra, hogy a 20. századról véleményt alkosson. A 2000 körüli években egy vagy több szerzős világ- és régiótörténetek éppúgy nagy számban jelentek meg, mint hosszabb, rövidebb ország-történetek. Ennek ellenére a téma nem kimerített, magyar vonatkozásban hangsúlyosan nem. A magyarság számára ugyanis a hosszú és/vagy rövid ez nyilvánvalóan nézőpont és tematikai szempontrendszer kérdése 20. század nem egyszerűen a szélsőségek kora volt, hanem a minden korábbinál gyorsabb technikai haladás és a minden korábbinál borzalmasabb önpusztítás mellett szétszakíttatásunk kezdete, az idegen megszállás és a függetlenség elvesztésének, valamint az állandó újrakezdéseknek az időszaka is. Az ismétlődő kényszerhelyzetek és gyakorta beszűkülő mozgásterek okán szinte állandósultak a kiegyensúlyozott fejlődést megszakító törések. A magyar 20. század akár a többnyire egymást tagadó, folytonos újrakezdések időszakaként is értelmezhető lenne. A külső és belső történések eközben egyidejűleg keltettek felfokozott reményeket és pillanatokon belül szenvtelenül romboltak le illúziókat. Olyan nehezen érthető száz év volt ez, amelyben mintha több évszázad történései sűrűsödtek, teleszkopizálódtak volna. Súlyos és mindmáig értelmezésre váró, több olvasatú történeti üzenetek és tanulságok tárháza, amelyek egymásnak gyakran ellentmondó történelemképek konstruálására ösztönözték és ösztönzik még ma is a különböző szocio-kulturális csoportok emlékezőit és identitáspolitikusait. Az 1867 utáni dualista időszaknak végén az ún. boldog békeidőkkel majdnem ugyanolyan ellentmondásos a megítélése, mint a Horthy-, vagy a Kádár-korszaknak. Egyik időszakról sincs olyan össznemzetileg elfogadott, konszenzusos történelemképünk, mint 1848-49-ről vagy a legtöbb korábbi korszakról. Az interpretációs sémák a század főbb folyamatairól és fordulópontjairól mind a mai napig igen ambivalensek, gyakran egyoldalúak. Ezért nem csoda, hogy olykor éles ellentmondásban állnak egymással. Ilyen megfontolásokból kiindulva döntött úgy 2009-ben szerkesztőségünk, hogy a nagy összegzések időrendben haladó narrációi helyett tematikai szempontból tekintjük át a magyar 20. század jellegzetes vonásait. Vagyis nem egyes korszakok komplex teljesítményét tesszük mérlegre, hanem meghatározott szempontokból hosszú távú folyamatokat vizsgálunk meg, és ezek belső logikája szerint viszonyítjuk egymáshoz az egymást követő korszakokat. Öt ilyen alapvető szempontot találtunk. Ezek a következők: politika rendszerek, társadalmi változások, gazdasági fejlődés, külpolitika és magyar kisebbségek. A feladatra az egyes témák legavatottabb magyarországi történész szakértőit a témák sorrendjében: Romsics Ignácot, Gyáni Gábort, Tomka Bélát, Pritz Pált és Szarka Lászlót kértük fel. Felkérésünknek valamennyien vonakodás nélkül eleget tettek, s a Korunk 2010. áprilisi száma így A mi 20. századunk címmel jelenhetett meg. A szám fogadtatása Erdélyben és Magyarországon egyaránt igen pozitív volt. Ez indított bennünket arra, hogy a tanulmányokat kibővítve külön kötetben is kiadjuk. Ezzel azt a hagyományt kívánjuk folytatni, amelyet a 2001. május 25-én, Budapesten tartott konferenciánkon elhangzott előadások kötetbe rendezésével kezdtünk el 2003-ban (Erdélyről Európában mítosztalanul), majd 2005-ös kolozsvári konferenciánk anyagainak a kiadásával folytattunk 2006-ban (Történelmünk a Kárpát-medencében. 1926-1956-2006). Az öt szerzővel együtt erősen bízunk benne, hogy vállalkozásunk nem volt hiábavaló, s kötetünk eljut olyanokhoz is, akik nem olvassák a Korunkat. S már most jelezzük, hogy sorozatunk folytatódik: az első három kötethez az elkövetkezendő években újabbak fognak csatlakozni reményeink szerint a magyar, és ezen belül az erdélyi történelem iránt érdeklődök örömére és megelégedésére.

Gyáni Gábor - Kövér György - Magyarország ​társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig
A ​tankönyv a téma első monografikus feldolgozása, kiteljesítése a szerzők korábbi szöveggyűjteményeinek. Az egyetemi társadalomtörténeti oktatást szolgáló szintézis két időrendi egységben tárgyalja témáját. Előbb az alapfogalmakat definiálja, szembesíti a zömmel statisztikai forrásokkal, majd elemzi a történetírói diskurzusokat és kijelöli a lehetséges értelmezési kereteket. A konkrét elemzés a reformkortól az első világháborúig tartó fő fejezetben foglalkozik a népesség, valamint a települészerkezet változásaival, majd bemutatja a vagyon- és jövedelemszerkezet, valamint a rang- és presztízshierarchia folyamatait. A társadalom egészének dinamikáját a mobilitásvizsgálatok és élettörténeti elemzések rajzolják ki. A Horthy-kort tárgyaló rész a társadalmi nagycsoportok egyenkénti elemzésén alapul, amit kiegészít a lakáskultúrával, a szociálpolitikával, valamint a választói magatartással kapcsolatos kérdések egyenkénti megvilágítása.

Gyáni Gábor - Az ​elveszíthető múlt
A ​múlt nem a jelen meghosszabbítása az időben visszafelé, és nem is csupán a jelen előkészítése vagy közvetlen meghatározója. A jelen avatja történelemmé a múltat, bár tagadhatatlan, hogy korábban szerzett ismereteink beépülnek a mindenkori jelen történeti tudatába. A történész kutatási tapasztalatai nem feltétlenül vágnak tehát egybe a történelem szereplőinek tapasztalatával. Megismerhető, megérthető vajon a múlt, ha csupán a jelen fénytörésében pillanthatjuk meg? A probléma feloldhatatlan. A mentalitások múltjának kutatása ellenben segít tudatosítani a jelent a múlttól elválasztó idegenséget, és megteremti a történeti elbeszélés lehetőségét. Ezáltal a múlt és a jelen tapasztalati világa – ha feloldhatóvá nem is, de – összeegyeztethetővé válik.

Kollekciók