Ajax-loader

Frans Eemil Sillanpää könyvei a rukkolán


Frans Eemil Sillanpää - Emberek ​a nyári éjszakában
"Ha ​egy geológiai katasztrófa következtében a tenger árja elöntené a finn félszigetet - írja a könyv fordítója a világhírű finn klasszikusról készített tanulmányában -, és elpusztulna minden kép és festmény, amely Finnország természeti szépségeit ábrázolja, a finn természet diadalmasan élne tovább Sillanpää műveiben, és könyveinek lapjai közül kiáradna az a szavakba nem foglalható varázs, amellyel a finn tájak bánatos szépsége megigézte azok lelkét, akik ismerik Finnországot. A finn nyár tenger, amelyen az élet minden évben átmegy az új tavasz partjáról az új ősz szemközti partjára. Olyan a nyár, mint valami láthatatlan, egyre gyarapodó erő, amely mindenre kiterjeszti hatalmát. Időtlen az örök és fehér fényű éjszaka is. Nemcsak az egymás földrajzi közelségében élő emberek sorsát fonja össze - mint az Emberek a nyári éjszakában c. regényben -, hanem összekapcsolja az egymást felváltó nemzedékeket is, egybeolvasztja a múltat a jelennel, a jelent a jövővel."

Frans Eemil Sillanpää - Hiltu ​és Ragnar
Egy ​verőfényes nyárutói napon kel útra szegényes erdei viskójukból Toivola Hiltu, hogy a gyönyörű Pyhäjärvi-tó partján fekvő nyaraló tulajdonosánál, a megboldogult Palmerus népiskolai tanító özvegyénél cselédlányként munkába álljon. Apja kíséri el, az a Toivola Juha, akinek szívszorító történetét Sillanpää a Jámbor szegénység című, Nobel-díjjal kitüntett s magyarra is lefordított regényében írta meg. A nyaralóban a szünidő utolsó napjait tölti az igazgatóné szeme fénye, egyetimsta fia, Ragnar, akit az anyai féltés burokként vesz körül, igyekezvén megóvni őt a világ s nem utolsósorban a nők csábításaitól. Az igazgatóné Hiltuban ideális cselédlányra talál: csendes, szorgos, alázatos falusi leányka, mentes mindazon külső-belső tulajdonságoktól, melyek bármiféle veszélyt jelenthetnének fia számára. Így aztán végre rászánja magát egy hosszabb utazásra, magukra hagyván a fiatalokat a nyaralóban. Az éber anyai ösztönök azonban, ha mégoly kifinomultak is, nem sejthetik, hogy a természet törvényei milyen alakoskodásra késztethetnek egy fiatalembert, aki korábbi kudarcai után most végre biztos szerelmi zsákmányt remél. A kettesben töltött néhány nap és éjszaka során ez a két fiatal teremtés a felnőtté érés minden kínját és gyönyörűségét megéli, ki-ki a maga módján, félve és reménykedve, próbálván hol siettetni, hol megállítani az időt, mintha csak tudnák, hogy tragédiát hordoz magában, hiszen a kettejük között bontakozó érzelem már születése pillanatában halálra van ítélve. A történet egyszerű, hétköznapi; ereje varázslatos nyelvében rejlik, s abban a lírai hitvallásban, amely minden nagy sikerű Sillanpää-regényben kifjezésre jut: "az ember elpsztulhat, ám az élet megmarad".

Frans Eemil Sillanpää - Silja ​/ Egy férfi útja / Emberek a nyári éjszakában
Amikor ​Sillanpaa 1964-ben, hetvenhat éves korában meghalt, a finn nép legnagyobb klasszikus íróját gyászolta benne. Minden művében a szegények, az elnyomottak oldalán áll, rokonszenve azoké, akik a boldogságért, a tiszta emberi életért küzdenek. 1939-ben Nobel-díjat kapott. A bizottság főtitkára ezt írta a döntés indoklásában: "Nagyszerű művekben ábrázolta a finn nép jellemét, életét, küzdelmét, alakjait, a finn természet szépségét." N. Sebestyén Irén, Sillanpaa legjobb magyar tolmácsolója, majdnem hetven esztendőt töltött el a finn irodalom, a finn kultúra szolgálatában. Sillanpaa stílusának pontos érzékeltetésével eleveníti meg a mai magyar olvasó előtt a század első harmadának viharoktól terhes levegőjét, a finn klasszikus író hőseinek leki gazdagságát és tisztaságát.

Frans Eemil Sillanpää - Jámbor ​szegénység
Sivár ​gyermekkor, örömtelen ifjúság, nélkülözésekkel teli férfikor, társtalan, szomorú öregség - ez jutott osztályrészül Toivola Jussinak. Hatvan keserves esztendőn át viselte jámboran, türelmesen nyomorúsága keresztjét ez a szegény finn zsellérember. Csak egyszer, egyetlenegyszer kísérelte meg, hogy lerázza magáról ezt a terhet, de ezért a "lázadásáért" meg kellett halnia. Csak egyszer, egy szemvillanásnyi időre magasodott cselekvő emberré a nehézkes észjárású, alázatosan tűrő Jussi - amikor fellángolt a forradalom Finnországban - hogy aztán nyomban a fehér vadászkülönítmény sortüze kioltsa megpróbáltatásokban elgyötört életét. Sillanpää megindító, mélyen emberi írása egyszerű szavakkal is megrázóan érzékelteti a Jussiéhoz hasonló sok millió emberi sors tragikumát Finnország történetének ebben a viharos korszakában.

Frans Eemil Sillanpää - Napsugaras ​élet
Ez ​a regény a Nobel-díjas író fiatalkori műve, a természet és a szerelem örök himnusza, a széppróza formájában megírt lírai költemény. Csodálatos, szinte varázserővel idézi fel a finn nyarat, az erdőt, a szántóföldeket, vizet és levegőt. A szereplők lelkének minden mozzanata összefügg a természet változásaival; az élet jelentéktelen és döntő cselekményei egyformán a természet hatására működő ösztönök teremtményei. Az elkövetett bűnt is az embernél hatalmasabb erő sugallja, a vétek elítélhető, de az ember maga bocsánatot nyerhet... Elias érettségije után hazamegy anyjához szülőfalujába, s ott megszeret egy egyszerű parasztlányt. A közeli birtokos leánya, Olga, aki egy városi fiatalember jegyese, unalmában kaland után vágyik, kikezd Elias-szal, s a fiú beleszeret Olgába is... Hányszor találkozunk ezzel a történettel! Ebben a könyvben azonban Sillanpäävilágában éljük át ezt a mindennapi tragédiát. A nagy író itt is azt nyújtja, amit a Siljá-ban, az Egy férfi útjá-ban is megkapunk tőle: a finn táj, a finn föld, a finn emberek lelkét.

Frans Eemil Sillanpää - Egy ​férfi útja
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Frans Eemil Sillanpää - Silja
A ​huszadik századi finn irodalom sajátos alkatú klasszikusa Frans Eemil Sillanpää. Egész szívét és irodalmi munkásságát az északi természet áttetszően tiszta és mégis titokzatos rezdülései és honfitársaink olykor poétikus, olykor döbbenetesen szomorú élményei töltötték be. Silja című regényéért tüntették ki Nobel-díjjal, de más műveiben is a lelki finomság és vergődés nyert páratlanul egyéni megörökítést. A regény hősnője, Silja, "egy régi családfa utolsó hajtása": maga is áttetszően tiszta - élete a körülötte kavargó viharokban csak tragédiába fulladhat. Leányságát és boldogságát az élet nehézségei és igazságtalanságai mérgezik meg. A regény hátterében zajló finn polgárháborút nem közvetlen politikai eszközökkel, hanem elsősorban a jó és a gonosz küzdelmeként ábrázolja az író: egy percre sem kétséges, hogy rokonszenve azoké, akik a szegények boldogságáért harcolnak. A tragikus végű idill így tágul világtörténelmi témává, és így lesz Silja mártíriuma a tragikus elbukás önmagán túlmutató jelképe is. N. Sebestyén Irén újonnan átdolgozott fordítása Sillanpää stílusának pontos érzékeltetésével hozza közel a mai olvasóhoz a kor viharoktól terhes levegőjét, Silja lelki gazdagságát és tisztaságát.

Kollekciók