Ajax-loader

Bérczes Tibor könyvei a rukkolán


Bérczes Tibor - A ​holland foci
A ​holland foci az 1960-as évek legvégén váratlanul robbant be a köztudatba, mindjárt forradalmasítva is a játékot. A totális futballt játszó holland válogatott és az Ajax csodálatos játéka a futball egyik legnagyobb alakja, Johan Cruyff vezényletével nem csak a focirajongók számára jelent inspirációt azóta is. A mai, szintén egyfajta totális futballt játszó Barça létrejöttében Cruyff játékosként és edzőként is kulcsszerepet játszott, és az ő tanítványa volt Guardiola. A holland futball azóta is folyamatosan hallat magáról, mert a hátország megszakítás nélkül termeli az újabb és újabb nagyszerű tehetségeket, gondoljunk csak Van Bastenre, Bergkampra, Van Nistelrooyra, Rijkaardra és a többiekre. Ez a sok képpel illusztrált, olvasmányos könyv részletesen bemutatja a sikerek történetét és hátterét, a holland futball társadalmi környezetét. Abból indul ki, hogy a holland foci egy sajátos nemzeti kultúra, egy jellegzetes gondolkodásmód egyik megnyilvánulási formája. A könyv izgalmas és látványos holland kultúr- és társadalomtörténet is egyben.

Bérczes Tibor - Élni ​és halni hagyni
Azt ​szinte mindenki tudja, hogy Hollandiában legális az eutanázia. Azt viszont már jóval kevesebben, hogy ezzel a lehetőséggel milyen feltételek mellett lehet élni - illetve ez esetben meghalni -, és a legalizálás óta eltelt tizenöt év milyen kérdésekkel és dilemmákkal szembesítette a holland társadalmat. Az itt közölt beszélgetések egyértelművé teszik, hogy az eutanáziával kapcsolatos kérdésekre mindig is világnézetfüggő marad a válasz, de azt is, hogy jobb, ha eggyel több, mint ha eggyel kevesebb választási lehetőségünk van. A legalizálással korántsem zárult le, csak új szakaszába lépett az eutanáziáról immár jó ötven éve zajló hollandiai diskurzus. Talán, hisz ezért készültek, ezek az interjúk is hozzájárulnak majd ahhoz, hogy ez a vita egyszer majd nálunk is ténylegesen elkezdődjön. "Az eutanázia megélését és megítélését szerintem nagyban befolyásolja, milyen viszonyban van az ember azzal, aki eltávozik. De én csak illúziónak gondolom, hogy ha nem eutanáziával, hanem természetes módon hal meg, ki lehetett volna beszélni a lerendezetlen ügyeket. Sőt, úgy vélem, hogy azzal, hogy az ember tudja az időpontot, kifejezetten lehetőséget kap rá, hogy elvarrja a szálakat. Én úgy éreztem, hogy épp azzal, hogy sok apró, alapjában véve jelentéktelen dologról tudtunk beszélgetni, lezártuk a történetet. Amikor például elmesélte, hogyan jártak az apjával korcsolyaversenyekre, és az milyen bensőséges kapcsolat volt, nekem az valahogy sokat adott, mert éreztem, milyen sokat jelentett neki. Fura mód épp arról az időszakról beszélgettünk sokat, amikor fiatal volt, és amelyet én természetesen nem ismerhettem. Talán épp az volt a legszebb, hogy ezeknek a kis történeteknek nem volt semmilyen gyakorlati hasznuk.

Bérczes Tibor - Bíró Eszter - A ​halál életkérdés
Ha ​egyszer odajut, mindenki szeretne méltósággal, emberhez méltó módon meghalni. A hospice ebben akar segíteni, és mint ilyen ez az egyik legemberibb intézmény. Ez a könyv arról szól, mi minden kell ahhoz, hogy a hospice be tudja tölteni ezt a feladatát, és mi minden kell ahhoz, hogy a halál közelébe jutott ember el tudja viselni az elviselhetetlent. Ebben a kötetben két halandó, egy laikus kérdező és egy szakpszichológus oldott és kötetlen stílusban olyan kérdésekről beszélget, amelyek ott vannak mindannyiunk fejében, csak nem merjük vagy nincs alkalmunk feltenni őket. Íme néhány mutatóba: Szembesítenünk kell-e a haldoklót a tényszerű helyzetével? Hogyan hasznosulhatnának jobban a kötődésből meríthető energiáink? Be kell-e, be szabad-e vonnunk a gyerekeket ebbe a történetbe? Hogyan dolgozzuk fel a veszteséget? A 17 éve az óbudai hospice-ban dolgozó Bíró Eszter válaszai nem kinyilatkoztatások, hanem elméleti ismeretekből és gyakorlati tapasztalatokból leszűrt következtetések. Vállaltan személyes meggyőződések, melyeket nem kötelező elfogadni, viszont érdemes végiggondolni mindenkinek, aki szeretné megtalálni a maga számára elfogadható válaszokat. És az, aki ezt megteszi, nemcsak arra a kérdésre tud majd nagyobb eséllyel válaszolni, hogyan lehet méltósággal meg-halni, de arra is, hogyan lehet halandóságunk tudatában (még) jobban szeretni az életet. A Magyar Hospice Alapítványt 1991-ben alapították meg, hogy rákbetegeknek és családjaiknak nyújtson szakszerű, emberséges, tüneteket enyhítő és méltóságot őrző ellátást az élet utolsó szakaszában; elsősorban a betegek saját otthonában, családtagjaik körében, szükség esetén pedig a 2005-ben nyílt fekvőbeteg rész-legen. 2010 óta speciális képzettségű team gondoskodik gyógyíthatatlan beteg gyermekek otthoni ellátásáról, szüleik támogatásáról is. Az Alapítvány laikusok, egészségügyi szakemberek, pedagógusok számára szervezett gyakorlat- orientált képzései mögött szilárd az elméleti meggyőződés, hogy az emberi méltóság az élet utolsó pillanatáig megőrizhető.

Kollekciók