Ajax-loader

Garai Gábor könyvei a rukkolán


Garai Gábor - Ablakban ​a nap
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_83758
elérhető
0

Garai Gábor - Bizalom
_A ​költő vallomása:_ "Csaknem harminc esztendő alatt írt verseimből ad válogatást ez a kötet.Úgy kezdtem én verset írni, ahogy minden ember, nemcsak a költő, szavakat keres a szépségre, az elragadtatásra, a döbbenetre, megpróbálja kimondani a kimondhatatlant. Ezért tartom eredendően közös emberi dolognak a költészetet: köztársaságában a költők csak abban különböznek a velük egyenjogú és egyigényű többiektől, hogy nekik néha sikerül - mások számára is érvényesen - megzendíteni a hangtalant, formát adni a testtelennek, megállítani az elviharzó pillanatot. Eddig még sohasem volt esztétikai értelemben vett költői programom, konok elszánásom, hogy így és nem másképp akarok írni. Emberi programom volt és van. Keresni a szót, mely közösséget teremt, áthidalja a lélek magányát; keresni a szót, az igazat, mely összeköt saját népemmel és a világ minden népével; köszönteni a tavaszt, az élet születését, a napkeltét, a szerelmet, tiltakozni a nyomorúság, a megaláztatás, a gyanakvás, a közöny és a halál ellen. Főképpen és megátalkodottan a közöny és a halál ellen, mert százszorosan drága lett az életünk s körülöttünk minden, ami él, mióta vérünkké vált a bizonyosság, hogy ez a földi lét az egyetlen üdvösségünk. A költészet eszközeit mindig jól szolgáló, hűséges és engedelmes szerszámokként tiszteltem. Ha kellett (értsd, ha az élmény, a perc, a sugallat úgy kívánta), szigorúan zárt, kötött formákban fejezem ki magam, ha kellett, szabad versben, pontosabban magam alkotta szerkezetekben. Megszoktam ezt a szabadságot, hogy nyersanyagomat a mindenkori benső követelmény és az ígérkező harmónia parancsa szerint alakítom - most már aligha mondok le róla. Olyankor érzem, hogy nem volt hiábavaló verseket írnom, amikor egy-egy olvasóm szóban vagy írásban megvallja, hogy élete nehéz, válságos szakaszán segítették át a verseim, vagy belőlük sejtette meg, hogy amit én túléltem, neki is túlélhető. Nem azért örülök ennek, mert házi használatra szánt vigasz-varázsigéket igyekszem termelni, csupán azért, mert a visszhang igazolja, hogy létrejött az áramösszeköttetés, a költészet lényege: ami nem fért meg bennem - nélkülözhetetlen élet-forrás lett a másik póluson. Ebben az értelemben, s nem valami előre kicsikart halhatatlansággal kacérkodva írtam 1966-ban a _Kis csodák_-ban, hogy >>Élek még, itt vagyok<< és >>El ne hagyjatok, én is veletek maradok örökre<<."

Covers_167716
elérhető
0

Garai Gábor - Visszfény
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_194569
elérhető
0

Garai Gábor - Nyárvég
A ​költő - válogatott verseiről: Bármily különös , azt kell hinnem, szerencsés időben szegődtem a költészet szolgálatába: tizenhét év próbálkozásaira és eredményeire, és eddig megjelent öt kötetemre visszatekintve úgy látom, egyetlen versemet sem kell - mai szemmel vagy elveim parancsára - megtagadnom vagy érdemlegesen megmásítanom. Sorokat persze, javítottam, jelzőket irtottam, képeket "restauráltam", s végleg elhagytam jó néhány tucat verset, gyengéket, unalmasakat, meg olyanokat, amelyek gondolatai, látomásai később érettebben, sikerültebben megismétlődnek. Így hát nem összegyűjtött verseimmel kínálom meg az olvasót (mint ahogy a jó háziasszony sem hozza a kéthetes, kővé szikkadt házi süteményt a vendég elé, de alig leplezett büszkeséggel tálalja fel a befőttes üvegben épen maradt tavalyi őszibarackot), hanem meglehetős szigorral és szubjektivitással összeállított válogatást teszek elébe. Mindemellett meg kell vallanom: utolsó két kötetemből, a Mediterrán ősz-ből és az Artisták-ból alig selejteztem ki valamit, az eddig még meg nem jelent versekből pedig éppenséggel semmit sem hagytam el. De ez talán megbocsátható. Sőt, alighanem ennyi "kritikátlan" alázattal tartozik is a költő tulajdon jelenének - s holnapi önkritikus felbuzdulásának: hogy tíz év múlva is hadd legyen mit eldobnia, mint elévült ifjúkori zsengét, a ma terméséből. Az efféle szövegekben szokásos ars poetica-fogalmazványtól pedig ezúttal eltekintek. Az ilyen irányú esetleges érdeklődés kielégítésére a kötetben fellelhető verseimet ajánlom. Még a költészetre vonatkozó nézeteim sincsenek elrejtve bennük.

Garai Gábor - A ​lady lovagja
Mióta ​verset írok, jóformán azóta írok prózát is. Eddig kiadott próza-köteteimben kritikák, esszék, verselemzések, interjúk és versekkel dúsított útinaplók kaptak helyet. Ez az első olyan könyvem, amely epikus - vagy többé-kevésbé epikus - írásokat tartalmaz. Többségük inkább csak történet - hogy ne mondjam: anekdota -, mint valódi elbeszélés. A kötet első részéből jobbára saját élettörténetemmel, ifjúságom viszontagságaival ismerkedhet meg az olvasó. A kötet második része főleg a hatvanas évek irodalmi életének néhány humoros epizódját villantja fel, derűvel és szeretettel emlékezve több olyan jelentékeny alkotóra is, mint Déry Tibor, Illyés Gyula, Fodor József, Darvas József, Dobozy Imre, Váci Mihály, akik sajnos már nincsenek közöttünk. Garai Gábor

Garai Gábor - A ​szenvedély évszakai
Garai ​Gábor, kétszeres József Attila-díjas, Kossuth-díjas költő, 1929-ben született Budapesten. Középiskoláit befejezve közgazdászhallgató lesz, de tanulmányait anyagi kényszerűségből abba kell hagynia - munkát vállal. Később a bölcsészkaron szerez tanári diplomát, az Európa Könyvkiadó szerkesztője, majd az Írószövetség külügyi titkára. Jelenleg az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese. Első kötete, a Zsúfolt napok, 1956 tavaszán jelenik meg, de első, igazi, figyelemre méltó sikerét a Tűztánc antológiában megjelent verseivel, majd az Ének gyógyulásért (1958), Artisták (1964) című kötetekkel szerzi. A Tűztánc erőteljes képei, indulati hőfoka, majd köteteinek mondanivalója rendkívül pontosan fejezi ki generációjának életérzését, programját. E költői programban az elkötelezettség intellektuális fegyelemmel, artisztikus formateremtéssel párosul. A megálmodott lehetőség és megszenvedett valóság feszültségteremtő ereje, hitelessége egy rendkívül érzékeny, a köznapi csodákra és korunk legnagyobb kérdéseire egyként rezonáló költészetben teljesedik ki. A szenvedély évszakai, a több mint tíz kötetnyi életmű gyűjteményes kiadása, a méltán híressé vált közéleti versek mellett tartalmazza a gyermekkori táj és természet-élmény színezte Budapest-ciklust, úti élményeit, szerelmes verseit, valamint verses színműveit, köztük a különleges varázsú Orpheusz átváltozásait, valamint nagyobb lélegzetű alkotásait, a Jóbot és Dávidot.

Garai Gábor - Eszköz ​és eszmélet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Garai Gábor - A ​viszályokon át
"... ​szavaink befogadóival együtt adjunk szabatos nevet korunk reményeinek és veszedelmeinek, gyönyöreinek és rettegéseinek; mert meg kell osztoznunk mindezen, hiszen nem maradhatunk magunkra, meg kell osztoznunk még a magánosságunkon is, hogy elmúljék tőlünk" - írja Garai Gábor, szinte már a lélegzetvételével igazolva, hogy vers és próza a legtermészetesebben lehet egyfogantatású, hogy a legkülönbözőbb műfajok "ihletküszöbe" is lehet azonos. A viszályokon át vallomásai, esszéi és kritikái nagyon közeli rokonságban vannak Garai Gábor lírai termésével. Nemcsak akkor, ha ars poetica érvényűek vagy életrajzilag motiváltak, hanem akkor is, ha elődök, kortársak és pályatársak eredményeire, műveire hívják fel a figyelmet. Minden írásban a költő egyénisége ad irányt a gondolati és lírai elemeknek, a reflexiókban és a rezonanciákban is az elkötelezett lírikus fejezi ki magát. Természetesen nem a tárgyiasság és az objektivitás feloldásával vagy feladásával - ezt a könyvet éppen a tárgyiasult személyesség és a vallomásos tárgyilagosság emeli a szép és izgalmas tanulmánykötetek közé.

Garai Gábor - Kedd
Garai ​Gábor Kossuth-díjas, József Attila-dijas költő, 1929-ben született. Értelmiségi szülők gyermeke. Iskoláit a fővárosban végezte. Az érettségi után előbb a Közgazdaságtudományi Egyetemre iratkozott átiratkozván a bölcsészetre, majd 1960-ban magyar szakos tanári diplomát szerzett. 1950-tol 1958-ig a MÁV-nál volt pénzügyi előadó, 1958-tól az Európa Könyvkiadó angol-német nyelvű szerkesztője, majd az Élet és Irodalom című hetilap szerkesztője. Jelenleg az Irószövetség külügyi titkára. Első versei lapokban, folyóiratokban 1948-ban láttak napvilágot. Pár éves hallgatás után 1954 ben kezdi újra publikálni műveit. Közben novellapályázaton díjat nyer. Első verseskötete, a Zsúfoft napok 1956-ban jelenik meg. A Kedd a hetedik verseskönyve, 1965-ben adták ki tanulmányainak válogatását, Eszköz és eszmélet címen. Müfordítói munkássága is jelentős. Garai Gábor annak a fiatal költőnemzedéknek egyik legtehetségesebb képviselője, amely az 1956 os ellenforradalom után jelentkezett, s a szocialista magyar irodalom továbbfejlodéséért szállt sikra. Garai Gábor Intellektuális fegyelmü. derüs emberségü, pártos költészete a kifogyhatatlanul teremtő, emberi energia szépségét hirdeti, a mindennapok eleven mozgását, a szocialista közösség sokszlna arcát mutatja be. A Kedd cimü új kötet versei eddigi költészetének szerves folytatásaként a szocialista etika gondolatait, az egyén új, megváltozott erkölcsi érzéseit fejezik ki, elsosorban a szocialista hazaszeretetét, amely gondolat koré épiti egész könyvét, más tartalmú verseit is. világos és tiszta képalkotásával, koltai stilusával nem a szakebb versolvasó elitnek, hanem a versre talált olvas6k tiz- ezreinek kiván maradandó élményt nyújtani versei is méltán számíthatnak ugyanarra a nagy népszerüségre és szeretetre. amely eddigi köteteit fogadta.

Garai Gábor - Artisták
Gondolatiság, ​intellektuális ihletettség jellemző Garai verseire. A töprengő-meditáló, problémákkal viaskodó ember költészete ez. A szellem szuverenitásán, a mélyen megélt művészi gondolat kikristályosításán alapulnak alkotásai. Az értelmen, a szabad ráción nyugvó emberi méltóság szépsége ragyogja be őket: sorai a fétisek, dogmák, szellemi etikai béklyók ellen lángolnak. A holnap új, szocialista embertípusáért, a közösségi, forradalmi eszmények tartós realizálásáért csatázik verseivel a költő. Súlyos veret, nagyívű pátosz, a nehéz gondolatok röpte, erkölcsi síkra transzponált közösségi líraiság, már-már szentenciózus feszítettség jellemző rá: a fogalak és ideálok, az eszmék és eszményi magatartástípusok líraisága. Erkölcs és gondolat: a jövőjét tudatosan alakító ember magatartásformáinak költészetébe emelése vezeti tollát. Intellektuális, de nem elvont verseket alkot Garai: minden sejtje eltéphetetlenül a közösség, a szocialista társadalom, a való világ áramlásaihoz kapcsolódik, belőle újul, formálódik.

Garai Gábor - Mediterrán ​ősz
Garai ​Gábor negyedik verseskötete jut el most az olvasóhoz. A versek művészi jelentőségét az a nagyfokú közösségi élmény adja meg, mely már előző kötetét is áthatotta: a költő ráébredt arra, hogy micsoda erőt, energiát, erkölcsi pátoszt jelent az emberiség részének tekinteni önmagát, hisz az emberiséget e korban nagyszerű tettek dicsérik. Alapállása az egész kötetben kifejezetten ünnepies, fennkölt, emelkedett. Versei leginkább költői magánbeszédek az ódaiság magas hőfokán. Erénye a képi látás érzékletessége, konkrétsága, a sorokat alkotó szavak, kifejezések expresszivitása. Érzelmileg, hangulatilag mennél összefogottabb, koncentráltabb versépítésre törekszik, minél erőteljesebb belső jelentésre, költői szimbolikára.

Garai Gábor - Kis ​csodák
"Áldottak ​a köznapi kis csodák, a váratlanok, a gyermekiek" - írja a költő címadó versében - "mert szép a szenvedélyek villámló vihara, de még szebb embernek megmaradni vonzások és féltések hullámtajtéka fölött; hálát adva a jóért, amit csak önmagunkkal tudunk viszonozni..." Ezt a küzdelmes emberi programot, az embernek megmaradni szép pátoszát példázzák a "kis csodákkal" teli versek éppúgy, mint a szenvedélynek és érzelemnek mélyrétegeiből fel-feltörő vallomásaival teli hosszabb költemények. Garai Gábor költészetének jellegzetesen szép vonása, hogy a nagy átfogó érzések, gondolatok mellett mindig rá tud érezni a mindennapok szinte észrevétlen szépségeire, meghatóan emberi gesztusaira, a folytonosban láttatni tudja az egyszerit, s ezáltal telítődnek meg versei azzal a költő intimitással, amely varázskörébe vonzza olvasóit. Így tehát új kötetének versei is szervesen hozzátartoznak eddigi életművéhez, méltó kiegészítői annak a költői küzdelemnek, amely a világnak mindig újabb és újabb területeit hódítja meg önmaga és olvasói számára.

Garai Gábor - A ​megtartó költészet - prózában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Garai Gábor - Végtelen ​meg egy
válogatott ​versek

Garai Gábor - Napkeltenyugta
... Garai ​Gábor nemcsak költőként, hanem műfordítóként is nemzedékének élvonalába tartozik. Gazdag és sokszínű műfordítói termését, ebbe a kötetbe összegyűjtott verstolmácsolásait ő maga így jellemzi: Jobbára az utóbbi tíz évben készült versfordításaimból válogattam össze egy kötetre valót. ...

Garai Gábor - Anyaföld
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Garai Gábor - Meghitt ​beszélgetések
"Különös ​szeretettel ajánlom ezt a könyvet a fiatal olvasók figyelmébe, mert remélem, hogy miként én is, ők szintén tanulnak kortársaink életéből s munkásságából. Emellett -- s ezzel együtt! -- remélem nemcsak okulásul szolgál, hanem igaz örömöt is szerez nekik ez a néhány író és költő, akiket megszólaltattam, és pályaképüket felvázolhattam ebben a könyvemben" -- írja Garai Gábor, aki ezzel a munkával Simon István nagy sikerű _Írószobák_ című könyvét folytatja, miközben tizenöt újabb írószobába kalauzolja olvasóit.

Garai Gábor - Elégiák ​évada
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Garai Gábor - Legszűkebb ​hazám
A ​k&ouml;ltő legszűkebb haz&aacute;ja - mi m&aacute;s is lehetne? - &aacute;ltal&aacute;ban a verse, pontosabban: az &eacute;let dolgaib&oacute;l, a vil&aacute;g jelens&eacute;geiből mindaz, ami műv&eacute;ben verss&eacute; v&aacute;lik. Ilyen &eacute;rtelemben azt&aacute;n Garai G&aacute;bor &quot;legszűkebb haz&aacute;ja&quot; is t&aacute;gas k&ouml;ltői vil&aacute;g, amely a szem&eacute;lyes &eacute;let h&eacute;tk&ouml;znapi sz&iacute;ntereit - a V&eacute;rmezőt, &quot;a V&aacute;rdomb nyugati lejtőj&eacute;től a M&eacute;sz&aacute;ros utc&aacute;ig terjedő&quot; sz&uuml;lőf&ouml;ldet, a hozz&aacute; k&ouml;tődő eml&eacute;keket &eacute;s mai t&ouml;rt&eacute;n&eacute;seit - &eacute;pp&uacute;gy mag&aacute;ba z&aacute;rja, mint az idegen f&ouml;ld&ouml;n - egy Hanzav&aacute;rosban, Hamburgban t&aacute;madt hirtelen bar&aacute;ts&aacute;gnak, vagy Helsinki &quot;csacsog&oacute;, csicsergő&quot; sir&aacute;lyainak - versre ihlető &eacute;lm&eacute;nyeit, vagy az elk&ouml;telezetts&eacute;g csendes dr&aacute;m&aacute;it &eacute;s a k&ouml;lt&eacute;szet &ouml;r&ouml;k ihletforr&aacute;sait: a szerelmet &eacute;s az &eacute;vszakok kozmikus v&aacute;ltakoz&aacute;s&aacute;nak megunhatatlan szenz&aacute;ci&oacute;it, &quot;a t&eacute;l ors&oacute;-forma j&eacute;gcsapjait&quot; &eacute;s &quot;a vadgeszteny&eacute;k feh&eacute;r gyerty&aacute;it m&aacute;jus k&ouml;zep&eacute;n&quot;. Ezek a hetvenes-nyolcvanas &eacute;vek fordul&oacute;j&aacute;n sz&uuml;letett, &uacute;j Garaiversek az &eacute;rett k&ouml;ltő teljes mesters&eacute;gbeli fegyverzet&eacute;vel sz&oacute;laltatj&aacute;k meg a Legszűkebb haz&aacute;m mikrokozmosz&aacute;ban a teljes emberi vil&aacute;got.

Benjámin László - Kassák Lajos - Garai Gábor - Simon Lajos - 77 ​vers Leninről
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Garai Gábor - Gink Károly - Mihail Trahman - Ölelkezők
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Garai Gábor - Orpheusz ​átváltozásai
Orpheusz, ​a görög mitológia emberhőse, a költészet születésének és erejének ősi jelképe, évszázadok óta varázslatba ejti a költő képzeletet; szinte minden kor újrafogalmazta, saját mondanivalójával telítette, önmaga jelképévé formálta. Garai Gábor újszerű Orpheusza a hőst teljes életútján nyomon követi. Az íj, a lant és a vándorbot, ez az emlékezetesen szép szimbólumsor fogja keretbe a történetet, amelyből egy folytonosan változó, mégis, lényegét tekintve - a költői elhivatottságot - ugyanazon szenvedélytől telített emberi arc néz felénk. A dal témája változó. A természet dalát felváltja a szerelemé, a szerelemét a csupa pezsgés, csupa dal munkadalkoszorú. De a költészethez, a szépséghez való hűsége nagy változások során is megrendíthetetlen, s éppen ezért válik a hős, Orpheusz, halála után "tulajdon dalává".

Garai Gábor - Kelet-nyugati ​kerevet
Az ​író írja könyvéről: "Ezt a kis könyvet - vagy inkább: versekkel tarkított naplót. 1978 őszén kezdtem el írni, azután, hogy visszatértem a Szovjetunióban tett utazásomról, s úgy megtelítődtem az először látott Üzbeginsztánból, Örményországból és a sokszor - de sohasem elégszer - látott Moszkvából hozott élményekkel, hogy a szó szinte kicsordult belőlem. A kicsordulást valóban gyors és lázas munkakezdés, majd már-már gátszakadás, aztán zátonyképződés követte. Megtorpantam; egyszerre áttekinthetetlennek tetszett az egész élményhalmaz; úgy éreztem, nem tudom teljesíteni azt, amire vállalkoztam - s ráadásul elkallódott néhány jegyzetfüzetem. Beletörődtem: nincs más hátra, fel kell adnom ezt a küzdelmet... Aztán, jóval később, 1981 tavaszán részben előkerültek elveszettnek vélt jegyzetfüzeteim. Megejtett a kísértés: talán mégis lehet ebből a könyvecskéből valami?! Lassanként újra munkához láttam, s nemsokára - sűrű kétségek között - átadtam a kiadónak az apránként kötetté kerekedett kéziratot. Kérem a kedves olvasót, ne tekintse se útbaigazításnak, se tájékoztatónak, se tudósításnak ezt a könyvecskét. Tekintse annak, ami: egy költő személyes vallomásának és találkozásai tanúságtételének csodálatos városokkal, tájakkal és emberekkel (köztük más költőkkel is), és tekintse útra hívásnak - mert a legszívesebben útra hívnám minden olvasómat azokra a földrajzi és szellemi vidékekre, amelyeket én is bejártam."

Garai Gábor - Írás ​a falon
Hogyan ​válik az élmény verssé? Hogyan lesz a vers közös élménnyé - Ezt a varázslatot érhette tetten a Televízió nézőközönsége Garai Gábor Írás a falon című költeményének bemutatásakor, s élhette át maga a költő, akinél a számtalan levélíró mellett még az a kislány is jelentkezett, akihez az a bizonyos írás a falon - ami a költőt versre ihlette - abból a célból címeztetett, hogy valahányszor kitekint ablakán, eszébe jusson róla távol élő barátja. Ilyen kitekintésre nyújt alkalmat a költő új kötete is, hiszen nagyobbrészt a fővárosnak azokat a képeit, színeit gyűjti össze, amelyek varázsa mellett közönyösen elrobogunk, vagyis a poézis vibráló betűinek segítségére van szükségünk, hogy szépségüket újra felfedezzük. "Állítólag már Babits megmondta - írja a költő ez alkalomból -, hogy magyar költő csak vidéken születhet, és csak Budapesten élhet. Én viszont Budapesten születte, s egyre inkább csak úgy tudok élni, ha mind sűrűbben utazom vidékre, bármerre az országba, hogy mélyebbet, tisztábbat lélegezzek. És mégis nagyon szeretem - sokszor haragosan, keserűen, háborogva - ezt a várost, a szülőföldemet. Sohasem terveztem külön kötetet Budapestről; szinte önkéntelenül és természetesen adódott, hogy immár húsz év terméséből összeállt egy olyan gyűjtemény, amelynek minden sóhaját, kiáltását, ujjongását és álmodozását a szűkebb haza folyton megújuló élménye, nehéz és felelős szerelme mondta tollba nekem. Talán önálló könyvként is megállná a helyét ez a Budapest-ciklus, de a költő - amíg él -, úgy látszik, javíthatatlanul türelmetlen. Én sem állhattam meg, hogy e versek mellé ne tegyem oda más, újabb írásaimat. A Száraz szatírák-at a hazavágyódás szüntelen áhítatában fogant Vándorút-at és a Dávid-könyvé-t, ezt a huszonegy strófából álló időszerűtlenül mai verset.

Garai Gábor - Szélcsönd ​és újra szél
Garai ​Gábor 1929-ben született Budapesten, szülővárosában érettségizett 1948-ban, utána a Közgazdasági Egyetem hallgatója lett, majd pénzügyi tisztviselőként dolgozott az Államvasutaknál 1958-ig. Közben a budapesti bölcsészkaron végezte tanulmányait, s 1960-ban tanári oklevelet szerzett. Írói pályáját - szórványos verspublikációkkal - 1948-ban kezdte, első verseskötete 1956-ban jelent meg. 1958-tól 1960-ig az Európa Könyvkiadó szerkesztőjeként, 1960-tó 1964 ig az Élet és Irodalom rovatvezetőjeként, majd 1968-tól főszerkesztő-helyetteseként dolgozott 1972-ig. 1964-ben az Írószövetség külögyi titkára, 1972-ben főtitkárhelyettese, 1976-ban főtitkára lett. Költői munkásságáért kétszer kapott József Attila -díjat, 1965-ben Kossuth-Díjjal tüntették ki. Eddig 18 verseskönyve jelent meg.

Garai Gábor - Delfin ​és medúza
Garai ​Gábor legutóbbi köteteit (Szélcsönd és újra szél, Jégkorszak után, Indián nyár) olvasva hozzászoktunk már, hogy versei többnyire a lélek belső tájairól indulnak vagy oda érkeznek el, s arról a küzdelemről adnak költőileg is hiteles hírt, mely ezeken a tájakon csaknem szüntelenül folyik. A lírai főszólam a Delfin és a medúzá-ban is a belső küzdelemé. A versek jó részét a személyes sors inspirálta - a léthelyzet, az időélmény s főképp a lázadás az idő fenyegető hatalma ellen, Garai Gábor illúziótlanul néz és szegül szembe ezzel a könyörtelen hatalommal, és illúziótlansága nem csak a küzdelem drámaiságát növeli, hanem morális szépségét is. S ebben az új kötetben, melynek versei 1979-től 1981-ig keletkeztek, ismét nagyobb szerepet kap a külvilág, anélkül hogy ez a "kifelé fordulás" a személyes hitelt, a vallomásszerűséget a legkevésbé is veszélyeztetné. A kötet záróverse - a Századvég - korunk reális és egyetemes fenyegetettség-érzésével az emberi helytállás és sorsvállalása erkölcsi tövényét, a pátosztalan küldetéstudatot szegezi szembe.

Garai Gábor - Indián ​nyár
Fiatalabb ​koromban mindig a tavaszt és a nyarat vártam, tapasztalatom szerint ezekben az évszakokban nyílt ki a szemem a külső és belső világra, ilyenkor teremtek a versek. Most, hogy elértem és elhagytam az ötvenet, egyre inkább azt tapasztalom, hogy az ősz - pontosabban - kora ősz - az én igazán bőtermő időm. Talán azért, mert a természetben, a gyümölcsöskertekben is így van ez? Alig hiszem. Talán azért, mert az életem is az ősz évszakába érkezett? Könnyen meglehet. Mindenesetre 1979-ben szeptember közepén Karlovy Varyban kezdtem el sorozatban verset írni, hosszú hónapok hallgatása (vagy magamban-dadogása) után. Ekkor írtam, egyebek mellett, a Kelet-nyugati kerevet ciklus verseit, ekkor keletkezett a kötet címadó verse, az Indián nyár is. Köztudomású, hogy Észak-Amerikában indián nyárnak a késő őszi első fagyok után következő enyhe, napos, kicsit ködös időszakot nevezik, tehát nem ugyanazt (bár affélét), amit mi vénasszonyok nyarának mondunk. Én talán önkényesen, úgy éreztem, olyanféle lehet a valódi indián nyár is, mint amit ott, Karlovy Varyban átéltem. Az ott és akkor irt versek adtak önbizalmat ahhoz, hogy otthon aztán újra kézbe vegyem a "magamban-dadogott" (s persze azért papírra vetett) verskezdeteket, töredékeket, a hosszabb idő óta noteszlapon fonnyadókat is, és befejezzem, együvé rendezzem vagy elvessem őket. Így állt össze ez a kötet, lényegében két év terméséből. A figyelmes olvasó bizonyára észreveszi, hogy a költői közérzet változásainak hullámvonala az előző két köteteméhez (Szélcsönd és újra szél, Jégkorszak után) hasonló, s észreveszi talán azt is, hogy tovább kísérletezem egy eddig nem használatos, a hangsúlyost az időmértékessel elegyítő verselési forma kialakításával.

Kollekciók