Ajax-loader

Ingeborg Bachmann könyvei a rukkolán


Ingeborg Bachmann - A ​kimért idő
„A ​tragikus körülmények között elhunyt írónőt, akit már életében a II. világháború utáni osztrák irodalom egyik legfontosabb alakjaként tartottak számon, a magyar olvasóközönség inkább prózájáról ismerheti, lírai életművének eddig csak töredéknyi része jutott el hozzánk. (…) Sokezer éves témák, röviden: szabadság és szerelem szólalnak meg ezen a lírai hangon, klasszicizáló, hol rímes, hol időmértékes formákban, hol pedig ezek és a szabadvers látszólag szeszélyes társításában – a versek újdonsága keletkezésük idején a női lírai én egyszerre komor és bátor, nőiesség és férfiasság között vibráló, hol idillien lágy, hol elkötelezetten kemény hangfelütésében leledzett. Képeinek sok helyütt enigmatikussá redukált sűrűsége és eredetisége, a lírai pozíciók prizmatikus törtsége, a történelmi múltakkal is szembenéző önreflexió pedig maradandóan kihívó, olvasásra és újraértelmezésre provokáló erővel tölti fel e mára klasszikussá, iskolai tananyaggá nemesült költészetet.” (Részlet az utószóból)

Ingeborg Bachmann - Malina
Az ​önéletrajzi elemekből építkező osztrák regény alaphelyzete klasszikus szerelmi háromszög, kulisszája Bécs a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. A kapcsolatai között vergődő női főszereplő nem csak az önpusztításig odaadó szerelemben éli át a kiszolgáltatottságot: meghatározó tapasztalata a civilizált közösségi formák mögött lappangó hadiállapot, ami halálfélelemmel itatja át az életét

Ingeborg Bachmann - Malina ​(német)
Aus ​Anlaß des 80. Geburtstags von Ingeborg Bachmann am 25. Juni 2006 legt der Verlag mit Malina das 1971 erschienene Kultbuch, den einzigen vollendeten Roman der Autorin, in einer Sonderausgabe vor. Das Nachwort zu dieser Ausgabe stammt von Elfriede Jelinek, die auch das Drehbuch zu der Verfilmung des Romans mit Isabelle Huppert unter der Regie von Werner Schroeter schrieb.

Ingeborg Bachmann - Undine ​geht
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ingeborg Bachmann - Szimultán
Az ​1945 utáni osztrák irodalom legkiemelkedőbb alakja a tragikus körülmények között, 1973-ban fiatalon elhunyt Ingeborg Bachmann. Hírnevét elsősorban verseivel szerezte, de prózája sem marad el költészete mögött. Novelláiban kétféle embertípust ábrázol: az osztrák tartományok kisvárosaiban megöregedett, békés, de egyhangú életet élőket, a presszókat, a mindig ugyanarról társalgókat, akik csak úgy árasztják önmagukból az unalmat. A másik típus az, amelyik úgy véli, hogy minél hamarabb ki kell lépni ebből az életből, úgy, mint a Szimután hősnője teszi. Kilépni azonban csak egy irányba lehet: a nagyvárosba, Bécsbe, vagy valahova küldföldre, ahol azonban ezek az emberek gyökértelenné válnak, és belerokkannak hontalanságukba, idegenségükbe. Sem a legendás Trotta-nemzetség sarja, sem Elisabeth, a Három út a tóhoz c. elbeszélés főszereplője, sem Robert, az öccse nem lel hazát a "nagyvilágban". Sikereket érnek el, betörtek szakmájuk élvonalába - éppen mint maga Bachmann is, aki hosszú évekig élt Rómában, a halál is itt érte -, mégis egész életükben magukon hordozzák az idegenség bélyegét.

Kollekciók