Ajax-loader

Vathy Zsuzsa könyvei a rukkolán


Vathy Zsuzsa - Lúdtalpbetét ​Adonisznak
A ​kötet egyik elbeszélése szinte képtelen véletlenre épül: egy fiatal nő motorkerékpár-baleset ájult sérültjét veszi föl autójába, hogy minél hamarább kórházba szállítsa. A segítségre szorulóban földijét ismeri föl, aki neki vagy tíz évvel azelőtt - értehetlen módon - ádáz ellensége volt, s beosztása révén gyülölködve akadályozta őt abban, hogy továbbtanulhasson, sőt, hogy tűrhető fizikai munkához juthasson a helyi üzemben. E váratlan találkozás, ez a bizarr helyzet teremt belső konfliktust s emberségpróbát a fiatalasszony számára. Az éjjeliőr című kisregényben bűnügyi történet a lélekelemzés kerete. Mégsem ezek az írások jellemzőek Vathy Zsuzsa érdeklődésére. Ritkán élezi ki ennyire hősei sorsát, szereti a legköznapibb helyzeteket, a mindennpok közönséges gondjait és lelki megpróbáltatásait,. Cselekmény, helyszín, izgalmas fordulat pusztán csak ürügy számára, hogy markáns portrékat rajzoljon alakjairól. Gyári munkásokról, gépkocsivezető-oktatókról, albérletet keresőkről és rigolyás főbérlőkről, csecsemőgondozási segélyen levő anyákról és alkalmi gyerekpásztorokról, újságírókról és jogászokról, fatelepi őrről és szabómesterről. És az olvasó egyre nagyobb csodálkozással merül bele Vathy Zsuzsa világába, ebbe a hétköznapi világba, mert azt találja, hogy a mindennapok kisemberei színes, bonyolult, nehezen megismerhető egyéniségek, s szinte megdöbbenünk azon, mennyi apró dráma, fojtogató izgalom fűszerezi-nyomasztja életüket. Semmit nem bíz a képzeletre, mindent és mindenkit a mi mai világunkból és környezetünkből emel át az ő írói világába, ezért olyan elevenek, szuggesztívek elbeszélései.

Vathy Zsuzsa - Beszélő ​kert
Nem ​akartam soha író lenni - minek dicsekedjem vele? Egyik nyáron, vegyészhallgató koromban, hazamentem vakációra, úgy, mint máskor. Olvastam, vártam, vakációztam, és tudtam, valaminek történnie kell. Történt. Szeptemberben azzal a megmásíthatatlan elhatározással indultam vissza: író leszek. Erről (is) szól ez a könyv, az előtte és az utána következő évekről, rólam, másokról, a korról, egy kisvárosról és egy nagyvárosról.

Vathy Zsuzsa - Kalandregény
Akáciusz ​most egyedül marad. Tizenegy nap szabad. A feleség a pszichiátrián, évi rendes kezelés. Mit rejt ez a város (Budapest) az ötvenes értelmiségi férfinek? Akáciusz beleveti magát a nagyváros zűrzavarába, a "kalandokba". Csavargók, alvilág, baleset, halál, szerelmi játék, osztálytalálkozó... mindez az ezredvégi metropolis szokott paravánjai előtt. Ismerős helyszínek tűnnek föl (gyorséttermek és mamutáruházak, forgatagos utcák), ismerős alakok töltik ki a tereket. Akáciusz kalandos napjait kísérve a saját mindennapjainkat vehetjük górcső alá. Vathy Zsuzsa új könyve kalandregény, s egyben a kalandregény szellemes paródiája is. Szórakoztató, üdítő olvasmány. Látlelet rólunk, a mi életünkről, a minket környező világról.

Vathy Zsuzsa - Itt ​a szépséget nézzük
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vathy Zsuzsa - Adjál ​nekem vasfogat
Egy ​reggel furcsa kézbesítő csönget be Ánizs és Ánidi lakásán, még furcsább üzenettel: "Ánidi kisasszonyt az Antalanta Társaság meghívja... szívélyesen meghívja. A meghívásban benne foglaltatik két tetszés szerinti útvonalon lebonyolított utazás, innét a tengerig és onnét vissza, részvételi jegy a Tenger Szörnyeinek őszi fesztiváljára, továbbá teljes ellátás. Az utazás saját érdekében mielőbb megkezdendő. Aláírás: Poszejdon Aurél." Mi ez? Játék, gyerektréfa? Kicsoda Ánizs és Ánidi, és kivált honnét jött a meghívás? Milyen titokzatos erő áll a meghívás mögött, amely ismeri Ánidi rejtett legbensőbb vágyát az utazás iránt, de azt nem tudja, hogy Ánidi nem kisasszony, hanem feleség, aki nem hajlandó utazni a férje nélkül. Miért utazik el mégis? De ott a másik elbeszélés, melynek Drakula a hőse, nem a rémtörténet alakja, hanem jámbor literátor, aki vidéki kisvárosokba bujdokolt látomásai és gyötrő munkaképtelensége elől. Honnét került ez a figura a magyar hétköznapok valóságába? Vagy a harmadik írás hőse, Kir. Gyermekkorunk ismert alakja, a legendás kisfú, akire szent csodálattal tekintenek föl a diáktársaik, s akiből mire felnő, nem lesz semmi és senki? Valóban ők-e Vathy Zsuzsa írásainak igazi főszereplői, vagy esetleg a többi alak inkább, akik az ő révükön kerülnek az olvasóval ismeretségbe, akik hétköznapiak, szürkék, közönségesek és ugyanakkor érdekesek, vonzóak, titokzatosak. (Mint az a kis munkáslány, aki fölvillan Kir barátjának - az elbeszélőnek, az üzemi szociográfiákat készítő regényalaknak az életében - és éppen olyan titokzatosan tűnik el, mintha nem is egy valóságot ábrázoló műben, hanem napkeleti mesében szerepelt volna.) Vathy Zsuzsa írásművészetének, azt hisszük, ez az egyik varázsa: hősei mindennapiak, maiak, barátaik, és ismerőseik mégis titokzatosak, izgalmasak, érdeklődést keltők. Valóság vagy mese, amit Vathy Zsuzsa ír? Mindenképpen valóság, ezt azonban meseszerűen izgalmasnak, színesnek, sőt titokzatosnak látja, olyannyira, hogy az általa megjelenített valóság már mesének hat. De hát a mese nem a valóság kvintesszenciája?

Vathy Zsuzsa - Ki ​látott rétisast?
A ​kisregény szereplője látszólag Győző, az "exíró", akinek mindössze röpke tíz nap áll rendelkezésére, hogy megírjon egy televíziós forgatókönyvet, és megjavíttasson egy vécéöblítő víztartályt. A egyik föladat kilátástalanabbnak látszik, mint a másik. És voltaképpen ez a nehézkesség, ez a semmi jót nem ígérő tehetetlenség, ez a véletlenek kénye-kedvére való kiszolgáltatottság a történet tulajdonképpeni antihőse. Győző, mindennapjaink esendő alakja, csetlik-botlik a vécétartály és a közeli kocsmahelyiség, valamint a televízió között. Fölbukkan életében tettre-kész házmesternő, akkurátus, vízvezeték-szerelő és egy izgékony pesti fruska tévédramaturgnő, valamint egy alkalmi ismertség is: szellemi csavargó, vagy ha úgy tetszik, forradalmár. Fokról fokra rajzolódnak ki Győző körül az őt meghatározó környezet elemei, családi élete is persze. És az állóvíznek, sőt posványnak látszó mozdulatlanságban a dolgok mégis alakulnak, sőt, mondhatni előbbrejutnak. Vathy Zsuzsa immáron markáns írói egyéniség, szűkszavúsága, halkra fogott ábrázolásmódja, fanyar alig iróniája ellenére is keményveretű prózája mély bölcseleti valóságszemlélet hordozója.

Vathy Zsuzsa - Erőterek
„Azt ​hiszem, ha holnap megkérdezné valaki tőlem, mi szeretnék lenni, összevissza beszélnék: jógi Indiában, közgazdász, szerzetes, Szindbád, spártai harcos, utcai árus, Don Quijote, farmer, Afrika-kutató, tanítvány…”

Vathy Zsuzsa - Úgy ​hívtak, hogy Nyúlpatikus
"Kisgyerek ​koromban igen nagy hatással volt rám egy állatorvos, akivel Erdőstarcsán ismerkedtem meg. Elvitt magával az útjaira is, mindent elmagyarázott... Abban az időben állatorvos szerettem volna lenni... A nyulak révén kapcsolatban álltam a fél faluval, cserélgettünk, úgy hívtak, hogy Nyúlpatikus - meséli egyik "interjúalanyom".A könyvben szereplő tíz-egynéhány fiatalt nem meghatározott szempontok szerint választottam ki, mondhatnám azt is, véletlen, hogy épp róluk írtam. Írhattam volna akár padszomszédjukról vagy a névsorban előttük lévőről is" - írja a szerző.

Vathy Zsuzsa - Szívrepestve
_Valami ​különös melegség hatja át_ Vathy Zsuzsa leheletfinom novelláit, melyeknek tartalma alig-alig mesélhető el, hiszen jóval többet mondanak önmaguknál. Az írónő most is nüanszokból, apró lélekrezdülésekből, rebbenő tekintetekből, illatokból és múltakból építi alakjait, történeteit. Írásaiból lágyság árad, melegség és hit. Vathy Zsuzsa és hősei agyonracionalizált, eldologiasodó világunkban is hisznek, hinni akarnak a szeretet védelmező és megtartó erejében. Mert a szeretet az egyetlen varázslat, amivel az ember kifoghat a világon, legyőzheti a Rontást: betegséget, reménytelenséget, kiszolgáltatottságot, halált... A szeretet őrizhet meg attól, "hogy az éltünk botrány legyen", ez dacolhat az elmúlással és a felejtéssel, hogy anyánk hangja, kertünk valaha kedves virágai, a gyerekkor fészekmelege, a meghittség egykor forró pillanatai ne vesszenek a semmibe, mindörökre velünk maradjanak. Ez az egyetlen menedék és kapaszkodó Vathy Zsuzsa törékeny hősei számára. Szép páncél ez, áttetsző és sérülékeny. Olykor megfoghatatlan vagy éppen nagyon is valóságos hatalmak rátiporhatnak, összezúzhatják, és nem védekezhetünk ellene. Más, és keményebb páncélt pedig ha növesztünk is, mindhiába. Sóvárogva visszavágyunk a lágyság állapotába, ami nem más, mint maga lüktető élet, hiszen lágy minden, ami él, "lágy a magzat, az anyaméh... lágy az öröm, lágy a víz, lágy minden kezdet". Van-e hát menedék, van-e oltalom? Az írónővel együtt szeretnénk hinni, hogy van, hogy amíg él bennünk a szeretet képessége, megóvhatjuk egymást a földi veszedelmektől.

Vathy Zsuzsa - A ​túlélés románca
A ​"románc" színtere korántsem költői: komor, füstös belvárosi bérház, "a liftben szotyola, hamu, a sarokban csillogó váladék, mintha a bérházban ezer csiga lakna, és a pincéből a padlásra, lifttel vendégségbe járnának egymáshoz". A házban persze nagyon is emberek laknak, rokonszenvesek és kibírhatatlanok, tündérek és szörnyetegek. Itt él a történet hősnője is, Beatricse, aki tankönyvíró, családjával. Szidikét, a nagylányt bűbájos szerelmes levelekkel ostromolja az albérlő diák, szép szerelmük beragyogja a komor lépcsőházat. A történet azonban mégsem csak egy mikrovilág krónikája, hanem vallomás is, önvallomás. Egy nemzedék "románca" is, melynek túl kell élnie önmagát, megalázottsága, lezüllesztése évtizedeit. Egy nemzedéké, amely már csak az éjszakába meri besuttogni reményeit: talán most már elmúlnak a sivatagos évek, a sok baj, vége és a rontás.

Vathy Zsuzsa - Angolpark
A ​rejtőzködő írónak tartott Vathy Zsuzsa új kötete meglepetés, hiszen olyan novellák sorakoznak benne, amelyek az életút legfontosabb állomásait idézik fel. Az ötvenes évek fojtogató légkörét, benne a vidéki értelmiségi család megpróbáltatásait, az osztályidegenség bélyegét, a fiatal vegyészmérnök szárnyaló szabadságvágyát, a fővárosi újságíró szívós munkáját a Kádár-korszakban, a házasságot a két éve meghalt Lázár Ervinnel, a gyász és a megnyugvás nehéz útját. Az önmagát sok-sok iróniával láttató, különös, könnyfakasztó és mulatságos élethelyzetekben megmutatkozó Vathy Zsuzsa az élet legfontosabb kérdéseire keresi a választ: miért olyan nehéz hangot találnunk egymással, vajon a végtelen szabadság boldoggá tesz-e, mit jelent, milyen formát önthet az igazi szeretet, véget ér-e az élet a halállal? Miközben nagy igazságérzettel, önmegvalósító igyekezettel csetlünk-botlunk a világban, miért nem vesszük észre, mit mulasztunk? Miért csak utólag tudatosul bennünk, hogy élni jó, hogy a legnehezebb időkben is boldogak lehetünk? A kötet utolsó ciklusa Lázár Ervin felejthetetlen alakját idézi meg meghatóan és kivételes éleslátással.

Vathy Zsuzsa - Angyalhíd
Ennek ​a regénynek egy lány a főszereplője. Csakhogy ez az egy lány valójában öt lány. Mert nem éri be azzal az egy élettel, ami adatna neki. Valószínűleg semelyik korban sem érné be, hogy érné hát be abban a szűkös és sötét korban, amelyikben éppen kamaszodni kezd: 1952-ben ismerkedünk meg vele Magyarországon. De szerencsére van neki egy őrangyala - kicsit izgága ugyan, alig érteni, olyan hadarva beszél, olykor még dadog is - Bódognak hívják egyébként -, de mégis csak őrangyal, és hajlandó közbenjárni az égi hatalmaknál, hogy az Irénből Renivé önállósodott kíváncsi és mohó kislány megtapasztalhassa azt a négy másik életsorsot is, amelyiket megáhít magának. Így kerül tizenhárom évesen Milánóba 1489-ben a nagybátyjával, aki Mátyás király követe, így futja be a népszínművek vidéki csillagának a tüdővész által kurtára szabott pályáját 1859 és 62 között, így próbálja ki a sokgyerekes iparosfeleség szerepét a XX. század elején, egy kis módosítással: a német eredetű mészáros-vendéglős fia, apja nagy csalódására, tanár lesz a vidéki város tanítóképzőjében, neki szül hat gyermeket a tündérszép Somló (Schmidek) Ilus, és viseli el az első boldog évek után egyre nehezebben férje mind sűrűbb italozásba hanyatló szakmai becsvágyát; és végül így merészkedik ki egyedül a nagyvilágba a század húszas éveiben mint emancipált fiatal festőnövendék, s bukik bele kis híján a túlságos szabadság szakadékába. De Bódi őrangyal résen van, a gonoszság erői hoppon maradnak. És Reni is felnő - hatvanéves, amikor megint találkozunk vele: az ország a végre valódi felszabadulásának tizedik évfordulóját ünnepli, és Renit még mindig a kíváncsiság élteti, az élet tarkasága nyűgözi le - akárcsak az olvasót, Vathy Zsuzsa új regényében.

Vathy Zsuzsa - Az ​ősi háztető
Ha ​egyetlen mondatban kellene jellemezni Vathy Zsuzsát, azt mondhatnánk: a leghétköznapibb ember rendkívüli lélekállapota novelláinak tárgya. Nem kedveli a harsány történelmi helyzeteket, nem érdekli a különleges sorsú, kivételezett, kiemelkedő tehetségű epikus hős egyetlen fajtája sem. Megelégszik azokkal az emberekkel, akik körötte élnek, akikkel boltban, munkahelyen találkozik. Csakhogy az ő közönséges alakjai itt és most éppen olyan nagyságrendű válságokat, rögeszméket élnek át, mint akár az ókori sorstragédiák hősei, téveszméik rabjaként heroikus küzdelmet folytatnak - önmagukkal vagy környezetükkel. Vathy Zsuzsa különleges írói varázsa éppen abban rejlik, hogy mindennapjaink pillanataiban képes fölfedezni a sorsokat formáló nagy drámát és az embert gyötrő lélekölő meghasonlásokat. Abból az alaptételből kiindulva, hogy minden embernek a saját gondja-baja a legnagyobb, tuja novellába sűríteni a mindennnapok nem mindennapi feszültségeit.

Vathy Zsuzsa - Életünk, ​halálunk
11 ​novellát tartalmaz Vathy Zsuzsa legújabb kötete, amely novellák a finomhangú, a világot "egészen másképp látó" írónő vallomásai. Vallomások egy gúzsbakötött, mégis lebegően szép ifjúságról, amelyben a legszebb az volt, "hogy éltek még a holtak", élt még az öccs, a "jogász", a világot rendszerben látó. Az életrajzi elemeket is felvonultató elbeszélések némelyikének háttere a forradalom. De már sokszor átszűrve az emlékek szitáján, már sokszor átrostálva az időn. Így bennük is az maradt meg, ami univerzális, ami egységesen szép. És aztán az utolsó, megrázóan szép, a kötetnek is címet adó Életünk, halálunk címmel ellátott írásban megjelenik az, aki szinte minden eddigi novellában jelen van, de ebben már post mortem: egy nagy darab, sokszor esetlen, az életet hatalmas darabokból újra alkotó "férfi tündér": az egy éve elhunyt férj, Lázár Ervin, a "tündéres" magyar író. Az Angyali történet, a Töröttkezű kalandjai, a Minerva temetője - mindannyian újra meg újra megteremtik Lázár Ervin légkörét. Vagy talán azt mondhatnánk, a férfi légkörét az asszony varázspálcájának segítségével.

Vathy Zsuzsa - Kvarcóra ​ír himnusszal
"Egy ​csöndes kis utcában szerenádot adunk a tornatanárnak, majd - besötétedett már - "kocsisunk" petróleumlámpát gyújt, és megyünk a fizikatanárnőhöz. A lányok arcán kezdenek elhalványulni a rúzsból rajzolt szívek, Hibácskó Gyöngyi, a Lennon-szemüveges, előkap egy rúzst, kipirosítja száját, és sorba csókolja elmaszatolt arcú társait. Megcsókol mindenkit, és szerelmes ölelést is játszik hozzá. Kertész tanár úr néha leszáll, a "kocsishoz" lép, és mond neki valamit..." Ez a könyv elsősorban a kiskunfélegyházi 608-as szakmunkásképző intézetről szól. Ezenkívül arról, hogyan élnek ezeknek a szakmunkástanulóknak a szülei, hozzátartozói, ismerősei. Egy kis túlzással arról, milyen munkásnak lenni.

Vathy Zsuzsa - Herend, ​az más
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vathy Zsuzsa - Kávérajzok
Vannak ​még polihisztorok? Megváltható-e a világ, ha négy-öt magyar újra összehajol? Vagy csak „hivatásos” álmodozók vannak? Vathy Zsuzsa új könyvében korunk művészetfelfogását, s benne a lehetséges kultúrcsinálókat keresi-elemzi. Főhőse afféle tudósember, aki rendszeresen szimpozionokat tart, az asztaltársaság dizájnerekből, építészekből, tanárokból áll. A „kávézós” beszélgetések okán-folytán térben és időben vándorolunk: a hetvenes-nyolcvanas évek szocialista országainak világa is megjelenik, a „tűrések-tiltások-támogatások”, az első nyugati utak, a tapasztalatcserének nevezett-álcázott ösztöndíjak, a nagy találkozások időszaka. És a besúgók jól megtervezett hálózata is... Fragmentált kisregény ez a művészetről, szabadságvágyunk szimbolikus kiéléséről, az emberi szellemről: kór- és körkép a közelmúltról.

Vathy Zsuzsa - Az ​élet vásárcsarnoka
Mi ​mindig szomorúak vagyunk, vagy bosszankodunk, gondolja Psziho. Ha mérni lehetne a szomorúságot mivel is? szomorúságmérővel? , kiderülne, hogy nálunk egy ötvenéves ember a megélt tizennyolcezer napjából kétszer annyit tölt el rosszkedvűen, mint egy olasz, egy francia vagy egy spanyol. Mi az oka? Országos depresszió? Vagy rosszul kezeljük a lehetőségeinket, és ennek következményeitől leszünk búskomorak? Vathy Zsuzsa első novellája 1968-ban jelent meg az _Új Írásban_. Első kötete 1970-ben a Magvető Kiadónál. Vegyészmérnöki pályáját ezután félbehagyta, a százhalombattai olajfinomítótól újságírónak ment el. Először üzemi lapoknál, majd országos lapoknál dolgozott. 1992 óta szabadúszó író. Novellái, kisregényei és szociográfiai írásai jelentek meg az elmúlt években. József Attila-díjas, Márai-díjas, Príma-díjas. Legutóbbi kötetei: _Angyalhíd_ (2003), _Herend az más_ (2006), _Életünk, halálunk_ (2007), _Angolpark_ (2009), _Columbo autója_ (2011), _Kávérajzok_ (2013). Annak próbáltam utánagondolni, mai életünkben mit tartunk fontosnak? Mit akarunk elmondani, mi okoz élményt? A művészet? A tudomány? A talált tárgyak? A sötétség, a világosság? És milyen élményt okoz? Esztétikait? Katarzist? Katarzis, van még ilyen? Könyvem műfaja: elbeszélések. Nem úgy, mint az egykori novellák, hogy történet, jellem, korrajz, hanem valami, ami elmondásra vár. Némelyik csak szkeccs, rövid esemény, annak szomorú vagy vidám változata. De ennél fontosabb, hogy ugyanakkor az ismeretlennel való találkozás is, valaminek a felderítése, szellemi kapcsolat létrejötte. Máskor csak sejtés, valami, amit racionálisan nem érhetünk el, de tudjuk, hogy fontos, hogy szükségünk van rá. Mi késztetett erre? Természetesen az életem és mások élete. Ha a világ gyorsan és sokat változik, az írónak egyre kevesebb a lehetősége, hogy az élet eseményeit követni tudja. Esetleg unja, mert ismétlődik, mert ki tudja, hányszor leírta már. Akkor mi marad az író számára? Nem tudjuk. Keresse és találja meg mindenki a saját megoldását. Könyvemet Weöres Sándor segített megírni. Van, aki fiatalon fedezi fel Weörest, van, aki érett korában, van, aki idősen. Nekem az ő versei a szabadságot jelentették. Tragikusak vagy komikusak, vagy tragikusak és komikusak egyszerre. Világa sokszor gyermekien leegyszerűsített, létfilozófiája magas szintű, irigylésre méltó. Derű és játék nála az élet nélkülözhetetlen kelléke, ugyanígy a szerepjátszás és a kísérletező kedv. Muszáj volt megkérnem, hogy segítsen. Segített.

Vathy Zsuzsa - Búrkifli
Vathy ​új könyve, a Burkifli, alighanem vízválasztó alkotás lesz írói életében, most jutott el arra a szakmai vadászlesre, amelyen döntésre kényszerül, eljegyzi-e magát mindhalálig azzal a vadászattal, amelynek szakrális fontossága a jelenlegi képtelen irodalmi viszonyok között is megmaradt, vagy mint kallódó hősének húga, utánalegyint a megváltoztathatatlan, kiszámíthatatlan és főleg meg nem érdemelt zuhanással fenyegető életnek; leszáll, leteszi nagyvadak leterítésére mostmár minden tekintetben biztonságos vadászfelszerelését, és békén hagyja a nagyvadakat, teszi azt, amire szintén adottsága képesíti, beszívja a veszedelmes erdőség gomba és cserjeillatát, s a mikrovilág közelítésével felejthetetlen zsánerképeket fest a bennünket összetartó világ falára. Művészete kibomlott, megérett, mindent megengedhet már magának, szűkít, bővít, a némasággal szól, vagy felordít az ábrázolt helyett. A Burkifli novellák, álmok lelkifurdalások, felismerések, novellavázlatok és művészi erejű riportok olyan összesítése, amely leemeli az eddig is komor mélységet takaró, félig már az abszolút igénye felé csúsztatott kútfedelet: míg önmagát keresi hol önmagában, hol társában, hol egymást váltó időszakok között, a kút babonás színhely, döntése pillanatáig még biztonságosan rögzített benne a kötél, az író a mélység és magasság között vacogó foggal határoz, és belepréseli magát a vödörbe ég és föld között.

Vathy Zsuzsa - Itthon ​vagyok
Egyszer ​csak észreveszed, hogy kezd elhagyni a gyerekkorod. Távolodik tőled szüleid arca, elmosódnak a közös emlékek, és a világ, amelyben minden tárgy olyan fontos volt - egyszerűen megsemmisül. Akkor kapkodva keresgélsz, próbálod összeszedni, ami még elérhető, a helyén van vagy egyáltalán létezik. Gyerekkoromban mindig azt hallottam, a világot értelmünkkel kell felfogni, a dolgokat eszünkkel és tapasztalatunkkal megérteni. Kamaszlényem úgy tiltakozott ez ellen, hogy regényhősöket, valaha élt történelmi személyeket választott magának ideálul, amíg ezek a hősök kiszorítottak az életemből mindenki, és szinte újra kellett megszületnem, hogy a valóságos, élő emberek is elférjenek a szívemben. Már tudom, hogy a kettő, a képzeletbeli és a valóságos ugyanaz. Szüleink, a mások szülei, az ismerősök az elmúlt negyven-ötven évet, és azok is, akik nem -, valamennyien hősök. Igazi hősök vagy igazi gonosztevők. Az ő életük már befejezett tény, legenda és történelem és nemsokára a miénk is az lesz.

Vathy Zsuzsa - Éjjel ​a fűben
Mintegy ​tizenöt esztendeje jelentkezett Vathy Zsuzsa elbeszéléseivel a magyar irodalomban. Már első kísérletei méltán keltettek föltűnést, mivel a kordivatoktól függetlenül, a saját hangján, a saját letisztult, sallangmentes formavilágával és témáival hívta föl magára a figyelmet. Stílusának keresetlenséges azonban nem szürkeség, mindig megtalálja azt a szót, azt a kifejezést, amely szuggesztív erővel hat, atmoszférát, helyzetet teremt. Jellemzései tömörek, s alakjai annak ellenére karakterisztikusak, színesek, hogy a leghétköznapibb életből, a mindennapi élet eseményeiből emeli ki őket írói vizsgálódásainak boncasztalára. De ez a meghatározás nem is pontos Vathy Zsuzsa módszereit megközelítendő: a helyszín, a közeg, a helyzet és az esemény éppen olyan természetes, magától értetődő, mint esendő, csellengő, magukat kereső, tétova alakjai. Írásművészetének varázsa abban rejlik, hogy hőseinek kisszerű, szürke, köznapi világát rendkívül szuggesztíven, érzékletesen, színesen tudja megjeleníteni.

Vathy Zsuzsa - Ki ​nevet a végén?
A ​megáradt Duna három méterrel a börtön ablaka alatt folyt el, hullámzott, csobogott. Attila negyedik éve rab, és még nyolc éve van hátra kifűrészelte ablaka rácsát, majd sötétedés után, előre eltervezett mozdulatokkal, ruhástul, bakancsostul belevetette magát a Dunába. Kiszámította, negyven métert kell úsznia víz alatt, hogy kikerüljön az őrök látótávolságából. De miért ne? Tud ő ennyit víz alatt úszni, akkor is, ha több mint három éve nem próbálta, ha tizennégy fokos a víz, akkor is. Kötött pulóvere háromszor beleakadt a szögesdrótba, a lába görcsöt kapott, de kijutott a reflektorok fényköréből. Elérni a sziget csúcsát, utána át, a túlsó partra, Tahitótfaluba. Ha már ott lesz, megnyerte az első játszmát. Vihar jön, jeges zápor, mennydörgés és megint izomgörcs, reszketés, de szerencsére már a szigeten van, egy gyümölcsösben, a fákat koronájukig ellepi a víz. Vathy Zsuzsa első novellája 1968-ban jelent meg az Új Írásban, első kötete 1970-ben a Magvető Kiadónál. Vegyészmérnöki pályáját ezután felcserélte az újságíróival. Először üzemi lapoknál, majd országos lapoknál dolgozott. 1992 óta szabadúszó író. Novellái, kisregényei és szociográfiai írásai jelentek meg az elmúlt években. József Attila-díjas, Márai-díjas, Príma-díjas. Legutóbbi kötetei: Angyalhíd (2003), Herend az más (2006), Életünk, halálunk (2007), Angolpark (2009), Columbo autója (2011), Kávérajzok (2013), Az élet vásárcsarnoka (2015). Úgy gondolom, az ember csak akkor olvassa újra korábbi írásait, ha valami oka van rá. Az elmúlt negyvenöt év elbeszéléseit, kisregényeit én azért olvastam el, mert ki akartam válogatni azokat, amelyekről azt gondolom, hogy akár a fiatalok, akár a velem egykorúak, ha elolvassák őket, megértik, vagy újra átélik a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas éveket

Vathy Zsuzsa - Columbo ​autója
Roland ​a szerencse fia, még akkor is, ha egy milliós nyereséggel kecsegtető kvízjátékon elbukja a kérdést: milyen márkájú Columbo hadnagy autója? A József Attila- és Márai Sándor-díjas Vathy Zsuzsa új könyve a budapesti Kén utcába, a Dzsumbuj közepébe kalauzolja az olvasót. Itt él szüleivel és három lánytestvérével Roland, a kivételesen tehetséges, remekül rajzoló, szavaló, zenélő cigányfiú. Vajon ki lehet-e törni a nyomorból? Van-e esély a felemelkedésre? Mire elegendők a kiváló adottságok? Mi hiányzik ebből a kedves, olykor link és vagány, de folyton álmodozó fiúból? Vathy Zsuzsa, mielőtt a Roland-novellákat papírra vetette, hosszú ideig látogatta, figyelte, hallgatta hőseit, így tudott hiteles képet festeni arról a világról, amelyet sokan messzire elkerülnek, amelynek szereplőire többnyire legyintenek. A sokszor mulatságos, máskor keserű történetek arra intenek, az előítéletek gyakran tévútra vezetnek minket, mielőtt ítélkeznénk, ismerjük meg, hogyan élik mindennapjaikat 2011-ben a Kén utcaiak. Mit jelent ezen a lepusztult környéken a munka, a barátság, a szerelem, a család?

Kollekciók