Ajax-loader

Viktor Jerofejev könyvei a rukkolán


Viktor Jerofejev - Élet ​egy idiótával
"Jerofejev ​igyekszik előráncigálni azt, ami titkos, amit a tudat mélyére száműzünk, amit megfosztunk a megszólalás jogától, különösen a szexualitás szférájában. Ebben, őszinté szólva, nincs semmi új. Ez ma már másodlagos irodalom. De azért irodalom!" "Világszenzáció! Viktor Jerofejev minden bizonnyal a legjelentősebb író, aki a Szovjetunió romjain felbukkant."

Viktor Jerofejev - A ​jó Sztálin
Viktor ​Jerofejev szereti meghökkenteni az olvasót. "Végül is megöltem az apámat" - írja például új könyvének első mondatában. Mint hamarosan kiderül, természetesen nem igazi "gyilkosságról" van szó: 1979-ben Jerofejev néhány íróbarátjával együtt illegális antológiát adott ki - a nevezetes Metropol-t -, s ezt olyan hatalmas, világra szóló botrány követte a brezsnyevi Szovjetunióban, amely diplomata apja karrierjének végét jelentette. Az orosz széplány szerzője önéletrajzi ihletésű regényében ennek a "politikai" gyilkosságnak az előtörténetét meséli el - azt a folyamatot, amelynek során egy szovjet diplomata gyerekéből író és disszidens lett. És elmeséli az apja életét is, aki Sztálin tolmácsa, majd magas rangú szovjet diplomata volt, és bár ő - ellentétben a szovjet emberek millióival - nagyon jól ismerte a Nyugatot és a nyugati emberek életét, soha egy pillanatra sem kételkedett a kommunizmus felsőbbrendűségében és végső győzelmében.

Viktor Jerofejev - Az ​orosz széplány
"Jerofejev ​prózája esztétikai és etikai provokáció." "A nyugati ember szemével nézve ez a regény mélyen erkölcsös. Azonkívül remekmű." "Természetesen ez ízlés kérdése, de én még sohasem találkoztam a trágárságnak és az istenkáromlásnak ilyen förtelmes elegyével."

Viktor Jerofejev - Az ​élet öt folyója
Viktor ​Jerofejev új műfaj megteremtésére tett kísérletet ebben a könyvében - "regényfolyója" egyszerre útirajz s groteszk filozófiai esszéfüzér, mely néha bizony zavarba ejti az immár Jerofejeven edződött olvasót is. A szerző ugyanis nemcsak a világ öt nagy folyóján utazik - a Volgán, a Rajnán, a Gangeszen, a Mississippin és a Nigeren -, hanem egy vad, perverzitásoktól hemzsegő tájon is, melyet az egyszerűség kedvéért nevezhetünk a regénybeli elbeszélő tudattalanjának. Ez a hol szentimentális, hol szadista - ám éles intellektussal mindig gátak között tartott - tudattalan lép különös, robbanásveszélyes kapcsolatba nemcsak útitársnőjével, a harsány színekkel megfestett német Gabyval- hanem a könyörtelen szemmel megfigyelt civilizációk kollektív tudattalanjával és tragikus ezredvégi problémáival is. Az ütközés olykor valóságos forradalmi robbanást eredményez (egyéb pollúciókról nem is beszélve). A könyv elején Jerofejev utazója (?) még "senki" - hasztalan küszködik az önmeghatározással (nem utazó, nem fölfedező, nem vándor), s miközben mesés-kalandos hajózásai során mind újabb szerepeket próbál magára (orosz próféta, forradalmár, anarchista, Kolumbusz Kristóf, szadista kéjenc, pedofil vérfertőző, orosz cár stb.), megmártózik különböző kultúrák mitológiájában, és akár valami szögesdrótra, különböző vallások rongydarabjai akadnak rá... nos, mindezek után ha önmaga (és Oroszország) meghatározásáig nem jut is el, az általa keresett új Istenhez (akit már a mottóban is idéz) végül - talán - közelebb kerül.

Viktor Jerofejev - Az ​orosz lélek enciklopédiája
Az ​oroszok sok mindenben tehetségesek, de az istennek se tudják normálisan megszervezni a társadalmukat. Úgyhogy nincs mese, fel kell kérni valamelyik nagyhatalmat, hogy gyarmatosítsa Oroszországot. Természetesen a németek nem jöhetnek szóba, mert az túlságosan rendszerető nép, ráadásul még idegesek is, és a végén még kiirtanák a trehány oroszokat. Mondjuk Japánt lehetne megkérni Oroszország gyarmatosítására, és akkor végre minden rendbe jönne. Ilyen – meg egészen másféle (hol mélyen bölcseleti, hol pimaszul hányaveti) – eszmefuttatásokból áll Jerofejev „regényenciklopédiája”, melyben szócikkeken keresztül szembesülünk a szerző mindig markáns (és olykor meghökkentő) nézeteivel az orosz lélek – meg az orosz történelem és kultúra – sajátosságairól. S ugyanakkor ez mégiscsak regény, amelynek maga a szerző a főszereplője: vagy legalábbis az oroszságát gyűlölve szerető Író, aki folyton az átlagoroszt megtestesítő Tahót keresi, s aztán mindenféle aljas – vagy épp fennkölt – dolgokat művel vele. S a szereplők között vannak még állambiztonsági szakik (akik szintén Tahót keresik), meg Gregory Peck, aki útmutatót ír az oroszokról nyugati kémek számára, meg a felesége, Cécile (aki természetesen imád oroszokkal szeretkezni), meg egy kapafogú menyasszony (hogy az orosz nő is képviselve legyen). Különös, egyesek szerint botrányos könyv – mint Jerofejev minden műve –, amelynek elolvasása után talán jobban fogjuk érteni az oroszokat.

Viktor Jerofejev - Férfiak
A ​mai férfi, Viktor Jerofejev szerint, fél a nőktől, és a megadás fehér zászlajával fogadja a XXI. századot. A mai férfi elbizonytalanodott, nincs stílusa, elismerte ugyan a nők egyenjogúságát, de tétován keresi helyét ebben a feminizmustól fűtött, furcsa, posztkommunista világban (mert többé nem futhat "férfi-lóként" a ménesben a "boldog jövő" felé)... és, hát igen, a mai férfi már az ágyban sem érzi jól magát, mert bármikor ráförmedhet az öntudatra ébredt nő, hogy MÉG!... és a mai férfit, pontosabban a "pasast" (mert ugyan hol vannak igazi férfiak?) ettől a MÉG!-től kellemetlen remegés fogja el, megszeppen, úgy érzi, mintha nem is létezne igazából...

Kollekciók