Ajax-loader

Maurice Blanchot könyvei a rukkolán


Maurice Blanchot - Az utolsó ember
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Maurice Blanchot - Az eljövendő könyv
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Maurice Blanchot - Várakozás, felejtés
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Maurice Blanchot - Thomas, ​a rejtélyes árny
A ​modern francia irodalom klasszikusa, Blanchot első, eredetileg 1941-ben kiadott regénye valódi kultuszkönyv, a rejtélyes szerző egy rejtélyes élőhalottról szóló talányos regényének. A címszereplő hol élőként, hol halottként jelenik meg, miközben különös átváltozásokon megy át.

Maurice Blanchot - Aminadab
Maurice ​Blanchot Aminadab című regénye Kafka erőteljes hatását tükrözi. Ezért is közöljük sorozatunkban a prágai író műveiről szóló tanulmányait tartalmazó, Kafkától Kafkáig című kötet után.

Maurice Blanchot - Halálos ​ítélet
A ​Halálos ítélet (1948) Maurice Blanchot első, önéletrajzi elemeket sem nélkülöző kisregénye, amelyben a narrátor életének néhány különös eseményét meséli el. A szöveg első részében egy fiatal nő agóniájáról olvashatunk, melynek az elbeszélő is szemtanúja, sőt aktív részese. A Blanchot számára olyannyira fontos Orpheusz-mítoszt megidézve, a haldokló J. az elbeszélő hívására visszatér az életbe, végül mégis az ő tette által hal meg. A haláleset utáni rész a szöveget író névtelen férfi későbbi hónapjairól, újabb találkozásokról szól, azonban ekkor sem az élet kerül a középpontba, hanem a továbbélő halál, élet és halál egymásba fonódása. A szereplők egymás halálát hordozzák és élik meg, s a kisregény világában mindenek feletti törvényként uralkodik egy „csodás gondolat”, egy „jéghideg tekintet”, maga a halál múlhatatlan ítélete. De vajon J. valóban feltámadt? Vajon Nathalie, a későbbi barátnő az alvilágból mégis visszatért Eurüdikét testesíti meg, az elbeszélő pedig az immár a halált hordozó, a halál üzenetétől nem szabaduló Orpheuszt? Vagy mindez pusztán halálosan komoly fikció? Az olvasónak állított csapda? Aki kézbe veszi a könyvet, gondoljon Blanchot nyomatékos kérésére: „próbálja meg elképzelni a kezet, mely mindezt írja: ha látná, az olvasás talán komoly feladattá válna számára”.

Maurice Blanchot - Mikor ​eljön az idő
Egy ​különös szerelmi háromszög történetét dolgozza fel Maurice Blanchot válogatott műveinek újabb kötete, egy férfi és két nő féltékenységgel és vágyakozással teli közös életét, a három szereplő közötti találkozásokat és összetűzéseket, érintéseket és bántásokat. A végeredmény egy titokzatos tudatregény, mely az élet alapvető kérdéseire, az emlékezésre és a felejtésre keresi a választ.

Maurice Blanchot - A ​túl nem lépés
Az ​írás rendeltetése nem az, hogy nyomokat hagyjon, hanem hogy a nyomok révén eltöröljön minden nyomot; hogy eltűnjön az írás töredékes terében, annál is véglegesebben, ahogyan eltűnünk a sírban, vagy, ennél is inkább, az írás arra rendeltetett, hogy romboljon, romboljon láthatatlanul, a rombolás lármája nélkül.

Maurice Blanchot - Aki ​nem tartott velem
Az _Aki ​nem tartott velem_ a harmadik része annak a triptichonnak, melynek első két részét a _Halálos ítélet_ és a _Mikor eljön az idő_ alkotja. Három különböző elbeszélésről van szó, azonban mindhárom ugyanahhoz a tapasztalathoz kötődik. Ebben a kötetben a narrátor párbeszédet kezdeményez egy titokzatos „ő”-vel, aki önmaga.

Maurice Blanchot - Kafkától ​Kafkáig
Maurice ​Blanchot németes műveltségének köszönhetően korán felfedezte magának Kafkát, akinek a hatása már első elbeszéléseiben, de leginkább az Aminadab (1942) című regényében erősen érződik. Kritikusként csak ezután kezdett el behatóbban foglalkozni vele, és sorra születtek róla szóló tanulmányai – ezeket gyűjtötte egybe a jelen kötetben.

Maurice Blanchot - Az ​irodalmi tér
"Csak ​akkor kezdünk írni, amikor az írás ahhoz a ponthoz közelít, ahol semmi sem jelenik meg, ahol a rejtőzködés mélyén a beszéd még csak a beszéd árnyéka, nyelv, mely még csak a nyelv képe, képzeletbeli nyelv és a képzelet nyelve, az a nyelv, amelyet senki sem beszél, a megszakíthatatlan és a bevégezhetetlen mormotása, melyre csendet kell kényszerítenünk, ha azt akarjuk, hogy végre meghalljanak." /Maurice Blanchot/

Maurice Blanchot - L'Arrêt ​de mort
Le ​narrateur évoque des événements qui lui sont arrivés en 1938. «J., Collette, Simone et Nathalie, les quatre jeunes femmes de cet étrange récit, furent en même temps messages et messagères, ou plutôt l'occasion, pour le narrateur, de découvrir qu'il était lui-même le messager malheureux d'une vérité à sa mesure, qu'il aimait cette vérité, qu'il n'aimait qu'elle.»

Kollekciók