Ajax-loader

Győrffy Ákos könyvei a rukkolán


Győrffy Ákos - A ​hegyi füzet
Győrffy ​Ákos most naplót írt, dátumok nélkülit. Szereti járni az erdőt, a hegyeket, főként kedvenc hegységét, a Börzsönyt, amelynek a peremén lakik. Egy alkalommal egy feltört hétvégi házikóban üres füzetet talált és abban rögzítette gondolatait, emlékeit, álmait, félelmeit. Fáradhatatlanul vizsgálja önmagát, és többek közt azt állítja, hogy ami tiszta bennünk, az sem mi vagyunk. Ennek ellenére szembe kell néznünk magunkkal, a megtisztulás reménye nélkül is. Mindannyiunknak kellene egy ilyen füzet, csak nem biztos, hogy találunk az erdőnkben, és még kevésbé, hogy ilyen mélységekig alá tudunk szállni. De nem baj, itt az övé, megteszi benne helyettünk is. Csak olvasnunk kell. (Oravecz Imre)

Győrffy Ákos - Havazás ​Amiens-ben
Győrffy ​Ákos versei egy olyan személytelen tartományba vezetnek vissza bennünket, amely egyszerre meditációs tér és szakrális közeg - ahol ismét felismerhetőek lesznek azok a koordináták, amelyek közt élnünk mégiscsak érdemes lehet. Minél pontosabban érzékeljük a versbeli tájak képeit, annál inkább eltűnnek: annál inkább saját magunk sebzett, letarolt, belső ipari tájaira ismerünk. Ám aki megszólal e versekben, mégsem a pusztulásra vagy annak okaira, borzalmára koncentrál, hanem a következményeit veszi számba, kíméletlen szelídséggel, s kimondatlanul is az újrakezdés esélyein tűnődve - mert ami elveszett, mégis megvan, megtapasztalható, a tényeknél reálisabb formában; persze kérdés, hogy alkalmasak vagyunk-e rá.

Győrffy Ákos - Nem ​mozdul
Madarak, ​fák, vizek, fények és árnyékok töltik be és határolják a kötet verseit. Győrffy Ákos látszólag eszköztelenül ír, mégis úgy válogatja képeit, hogy hatásuk szokatlanul és váratlan pillanatokban felerősödik - mint ahogy egyik kritikus írta: "Valami tárgytalan, mély megrendülés, amit az olvasóban hátrahagy." Az új kötet sajátos összegzés: az elmúlt tíz évben megjelent versek át- és továbbírt változatai, kiegészítései: a költői pozíció immár markánsabb, a megfogalmazás pontosabb, miközben a tekintet iránya ugyanaz: nem mozdul.

Győrffy Ákos - Haza
"Aki ​emlékszik arra, milyen az időtlenség, örökre magányos marad ebben a világban." "Győrffy Ákos útra kelt, hogy elkísérje azt a titokzatos idegent, akit mindig is szeretett volna közelebbről megismerni. Saját ismeretlen énjének szegődött a nyomába, hogy megtapasztalja annak idegenségét. Bolyongásaik során emberekkel alig-alig találkoznak; annál inkább az embereknél is elevenebb természettel. Erdőkön, mezőkön, vizeken és sűrű bozótosokon át vezet az út. Ezek a tájak e könyvben a lélek tájai is. És ahogyan a külső és belső táj egyre jobban hasonlítani kezd, úgy kerül közelebb a szerző is ahhoz a titkos és nehezen fölfejthető élethez, amely saját élete mögött húzódik. A könyv végére már eldönthetetlen, hogy a szerző kíséri-e saját ismeretlen énjét, vagy az őt. Bárhogyan van is, többé nem tévesztik szem elől egymást. A kegyelmi pillanatokban pedig, amelyek e könyvben újra és újra feltűnnek, megkülönböztethetetlenek lesznek. E pillanatokról ad hírt Győrffy Ákos, akinek esszéíróként a műfaj legjobb magyar képviselői között a helye." (Földényi F. László) Győrffy Ákos 1976-ban született Vácon. Könyvei a Magvetőnél: Nem mozdul (2007) Havazás Amiens-ben (2010)

Győrffy Ákos - A ​Csóványos északi oldala
Érett ​költőként debütál Győrffy Ákos, aki nagyon össze nem illő dolgokat képes harmóniába hozni: verseinek igen erős motívuma a táj, ugyanakkor csaknem valamennyi művének - a leíró műfajúaknak is - van valamilyen epikus sodra, elbeszélő vonulata. Nála a látványelemek egymásutánja történést sejtet (nap; beszél a halálról; Kálváriadomb; A kép; Most a sötét vízen; Vajon ki az stb.), mintha maga a fölsorolás dinamizálná a verset, mintha a látvány fölidézése teremtene fluxust. Mindenképp sajátos hangon szól, éspedig egyenletesen kitartott tónusban: mindvégig bírja erővel az új és újabb látványok, látomások rögzítését, mozgásban tartását, illetve ezek egymásutániságának feszítettségét. Különösen igaz ez par excellence tájverseire, amelyek a természet elementumainak számbavételével önmagukban hatásosak (a Hiányok, A Csóványos északi oldala és Belső hegység című ciklusok darabjai). Győrffy nem akar "szép" vagy akár poétikus verset teremteni; magát adja, vagyis hagyja, hogy meglátott képeit lelkének ereje hozza mozgásba, állítsa epikus áramlatba. "Merülök, arccal fölfelé, a nap ezer darabra szakadt / szét, puha fénycsomók a vízen. / Így maradni" (Spiaggia). A versek belső dinamikájának egyik legerősebb mozgatója ő maga, hiszen a költő sokszor "beleáll" a képbe, és a maga személyiségének gazdagságával, a lírai szubjektum varázsával, sajátos gesztusaival, emberi hitelével hozza mozgásba alapvetően nominatív mondandóját - a tájról. Különös, nem egykönnyen átlátható, megfejtésre érdemes, és mégsem rébuszos költészet ez - igényes olvasóknak élménye lesz.

Győrffy Ákos - Akutagava ​noteszéből
Győrffy ​Ákos saját világot teremt váltakozó hosszúságú prózaverseiben. Az Akutagava noteszének minden egyes számozott szövege önmagában is külön világ, legjobban egy álombeli tájhoz hasonlító saját univerzum. A kötetté rendezett írások egybekapcsolva azonban még erősebben utalnak egy nem létező, megalkotott világra. Az egy-két soros vagy néha egyoldalas írásokban szakrális helyek szerepelnek: erdei ösvények, vadászles, egy sáncvár romjai, egy pajta, egy gerendaház, a móló kőfala, sóderzátony. A meditáció terei vagy épp az emberi szorongás, körbenjárás helyei. Győrffy megrendítően pontosan ábrázolja az emberi állapotokat, a szövegek élesen és közhelymentesen fogalmazzák meg a magány érzését, a párbeszéd lehetetlenségét, az élet értelmetlenségét. A gondolatok lecsupaszítottságuk és végérvényességük ellenére is olyannyira frissek, a képek annyira újak, hogy kristálytiszta pontossággal adják vissza az összes emberi és nem emberi rezdülést. Mintha csak most fedezné fel valaki e régről ismert érzéseket, de olyan világban mutatja be őket, melyen az olvasó kívül áll és ezért neki csak az őszinte, szinte gyermeki rácsodálkozás marad - kétségbeesést, melankóliát nem hív elő.

Kollekciók