Rónay László könyvei a rukkolán

Rónay László - Kosztolányi ​Dezső
1926. ​március 26-án írta Kosztolányi Árpád fiának, Dezsőnek azt a köszöntő levelet, melyben szinte poétikus szépséggel foglalja össze születésének körülményeit. "Március 29-e - írja a többi között - 1885-ben, mikor születtél, éppen virágvasárnapra esett. Szép, enyhe, verőfényes tavaszi nap volt. Vidáman, reményekkel telten állottunk az ágy körül, melynek párnái között aludtad első édes álmodat. Anyai nagynéném, özv. Mukics Mátyásné, született Kádár Rebeka (a jó Rébi néni), mikor téged bepólyázottan karjaira vett, így szólott: "szép és jeles napon született, híres ember lesz belőle." A Kosztolányi és a Brenner család is szívósan őrizte és gyakran idézte hagyományait. A Kosztolányi családban mindenki nagy büszkeséggel emlegette, hogy az ősök valaha főnemesek voltak, s ezt a már-már arisztokratikus tudatot színezte újabb elemekkel Kosztolányi Ágostonnak, a költő nagyapjának szabadságharcos vitézsége és üldöztetése. A nagyapa emigrációja egy részét Amerikában töltötte, s ott megismerkedhetett azzal a polgári életformával, melyet hazatérte után a maga számára is igyekezett kialakítani. Szabadkára települt, ott kiskereskedést nyitott, s hamarosan szép polgárházat emeltetett. Kosztolányi Árpád, Dezső édesapja, s ide tér vissza, hogy házastársául válassza Brenner Euláliát, aki szintén polgári családból született, s olyan környezetben nevelkedett, ahol divat volt könyvekről, színházi előadásokról, hangversenyekről beszélni. Igazi értelmiségi családok voltak ezek, ahol senki sem csodálkozott azon, hogy Kosztolányi Árpád tudományos ambíciókat melengetett szívében. Ez a környezet és ez a szemléletmód, de az öntudatos, hazafias öünszemlélet is, mely kivált a Kosztolányiakat jellemezte, mindvégig döntő befolyással lesz majd Kosztolányi Dezső érdeklődésére és ízlésére.

Béládi Miklós - Pomogáts Béla - Rónay László - A ​nyugati magyar irodalom 1945 után
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rónay László - Tudják-e, ​ki vagyok?
Tersánszky ​Józsi Jenő egyik legkülönösebb írónk. Kor- és nemzedéktársaink java része műveltségével, gazdag ismereteivel keltett figyelmet és elismerést, ő szinte kérkedett vele, hogy nem olvas, mégis mindent ismer. Rendületlenül dolgozott, de szíve mélyén mindig abban reménykedett, hogy nem irodalmi sikerei révén lesz közismert, hanem találmányai, Képes Könyv Kabaréja vagy füttyművészete teszi világhírűvé. Legkevésbé sem érdekelték a sznobok, a lihegő irodalmárok, annál otthonosabban érezte magát szerény kocsmai pultoknál és borkimérésekben. Az élet elesettjeinek, kivetettjeinek volt az embere. Az ő küzdelmüket, napi harcukat akarta megszépíteni, mikor felejthetetlen figuráit alkotta, s életük alakulásával bizonyította be, hogy az ember, abban mindig bekövetkezhetik a csoda, s hogy sokat szenvedett, tűrt századunkban is érvényesek az emberiesség vonzó példái.

Rónay László - Hullámhegyek, hullámvölgyek
Történeti folyamatába ágyazva mutatja be Rónay László könyve azt a mélyszerkezetet és fejlődést, amely a XX. század magyar irodalmával ismerkedni akarók előtt legtöbbször rejtve marad. Érzékeny látásmódjával rátapint azokra a pontokra, okokra, amelyek ezeket a fölfelé vagy lefelé vivő időszakokat jellemzik. Kitűnő íróportréival és az irodalmi csatározások önmagukon túlmutató elemzésével olyan fejlődési képet rajzol meg, amelynek hullámhegyei azok az időszakok, amelyekben természetes módon ötvöződik az alkotói tehetség és Isten ujjának érintése, míg hullámvölgyei az istentagadásnak, a kommunizmus egyházüldözésének, a hitlerizmus pusztító antiszemitizmusának és a legújabb kori Isten nélküliségnek időszakára esnek. Hatalmas merítéssel nemcsak irodalomtörténeti, összehasonlító irodalomtörténeti, kultúr-, eszme- és vallástörténeti, alkotáslélektani kalauzt, hanem alapos pályaké-peket is kapunk ismert és kevésbé ismert íróinkról.

Rónay László - Leletmentés
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rónay László - Mécs ​László
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rónay László - Kalandozások ​unokáimmal
Rónay ​László önéletrajzi ihletésű művei nagy népszerűségre tettek szert az évtizedek során. Ebben a kötetében már, mint nagyszülő ír felnövekvő unokáiról, de saját gyermek- és ifjúkorát is láttatja az elgondolkodtató, múltat és jelent összefűző történetekben. Az ifjonti izgalmak tovatűntek, labdarúgás közben már csak az unokák kapnak sebeket, s kényelmesebb a nyugágyban vagy nyáron a bogrács mellett pihenni, mint kirándulni. Ám a nagy család körében szó sem lehet szerzetesi elvonultságról: a felnőtt ember szelíd tanácsai, bölcsessége, és a gyermeki lélek tisztasága mutat tükröt itt egymásnak - az olvasónak.

Rónay László - Napok ​nyomában - Naplójegyzetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rónay László - Felhegyi ​legendák
Rónay ​László népszerű, Hajrá Felhegy! című diákregényének folytatását veheti most kézbe az ifjú olvasó. Az ismerősként viszontlátott gyermek-szereplők - Pufi, Muci és a többiek - a Felhegyi Legendák lapjain már a nagybetűs Élettel ismerkednek. A szerző a tőle megszokott érzékenységgel s láttató erővel jegyzi le a pesti piarista gimnáziumban játszódó diák- s tanártörténeteket, az akkori idők szigorú világában sem adva okot a túlzott szomorkodásra. A valóságos élményekből táplálkozó, önéletrajzi ihletésű regény az ötvenes évek világába kalauzolja fiatal Olvasóját. A szerző diákszemmel figyelve, sok-sok humorral fűszerezett történetekben mutatja be az ötvenes évek ellentmondásos légkörét.

Rónay László - Elárvult ​panoptikum
Előfordul, ​hogy a szobrok is elfáradnak. Kikészíti őket a dologtalan álldogálás, elcsüggeszti valamennyiüket, hogy csak az évfordulókon nagy a felhajtás körülöttük. Leszállnak hát a talapzatról, hogy körülnézzenek. Csüggesztő tapasztalatokat szereznek, némely jelenséget meg sem értenek. Csak reménykedhetünk, hogy múzeumba történő visszatérésük után a gonoszságok, ostobaságok elenyésznek. Ha nem, az a mi szégyenünk. Rónay László

Rónay László - Közelítések ​Szabó Dezsőhöz
Szabó ​Dezsőt nem csak úgy látom, mint az Életeim javítgatóját, hanem mint a halálára készülőt is. 1944 decemberében akkori jelenéből jegyezte föl: "Itt közben egy orosz gránát szele betörte az egyik ablakomat. A nedves, hideg, ólmos decemberi levegő nem éppen ösztönzőleg hat írásomra. De még mindig nem engem ért a gránát, még mindig írhatok, s az apokaliptikus mától elmenekülhetek gondolatban, el hősen és tisztán megélt életem egy igazolásába." Mégsem volt menekvése. 1945. január 13-án elhunyt. Halálát alighanem kikezeletlen tüdőgyulladása okozta. Egy ideig sokan emlékeztek rá pártok és hívei, majd meghamisították, lenullázták, pedig hatalmas hibáival és érdemeivel a múlt század fontos írója volt, akinek mindenképp helye van az irodalomtörténetben, bármennyire utálta is ezt. Közelítése során megkíséreltem ilyen szemmel is értékelni szerteágazó, ellentmondásos életművét.

Rónay László - Komor ​hónapok
Rónay ​László irodalmár naplója a 2008 májusától szeptemberéig tartó nyári, de mégis komor hónapok történéseit öleli fel. Hogy mi a komorság oka? Elég végignézni a minisztereknek kiosztott osztályzatokon...

Rónay László - Legyél ​önmagad
Egy ​régi történet szerint az ötvösmester arra oktatja fiatal tanítványát, hogy miként kell a nemesfémet az öntéshez előkészíteni. Az inas rövidesen megkapja a választ: "Addig hevítsd míg a saját arcodat nem látod tükröződni benne! "Hogyan igazódjék el Gábor –az ifjú szerkesztőinas – ebben a felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be egy számára idegen közösségbe, milyen módon induljon neki önálló életének? Talán neki is hinnie kell abban, amit egy hamis világnézet eléje tár? Önéletrajzi kisregényében – a Hajrá Felhegy! és a Felhegyi legendák folytatásaként – ezekre a kérdésekre keresi a választ az író, aki gondoskodó szüleinek és barátainak köszönhetően hamar felismeri: a világ Isten olvasztótégelye, melyben mi magunk vagyunk a nemesfém. Megtalálni és megtartani önmagunkat nehéz, de szép: keresztény emberhez illő és méltó feladat... és az Isten – a régi mesterfogás szerint – addig olvaszt minket, míg meg nem látja saját képmását lelkünkben.

Rónay László - Földindulás ​előtt
"Amikor ​úgy éreztem, hogy teljesen bekerített a politika, amely az életünknek azokra a területeire is beszüremkedik, ahol semmi keresnivalója sincs, s lesújtó véleményem közzétételére nem nagyon volt (van) lehetőség, naplót kezdtem írni. Ebben a művemben megkötöttségek nélkül fogalmazhatom meg bírálatomat, s szólhatok az életnek azokról az ajándékairól, az Evangéliumról, a családomról, barátaimról, olvasmányaimról, a zenéről és az oktatás-nevelés örömeiről, amelyek védelmemül szolgálnak e csüggesztő világban. A kiválasztott három hónap történései talán azt is sugallják, hogy minden rossz véget ér, ha értékeinkbe és kikezdhetetlen emlékeinkbe kapaszkodunk." (Rónay László)

Rónay László - A ​szavak szárnyán az ég felé
A ​kötet azt a folyamatot értékeli, ahogy a katolikus irodalomszemlélet meghaladta XIX. századi elképzeléseit, és megvalósította az egyetemesség egyfajta ideálját. A folyamat lelkiségi síkon, Pro­hászka Ottokár fellépése után indult meg, aki a szó szoros értelmében átlelkesítette a katolikus hitéletet és létszemléletet. A katolikus irodalomértelmezés nagykorúsodása vele kezdődik. Az ő nyomán és hatása alatt Sík Sándor és Kállay Miklós nagyjából közös ideálokat követve vetettek számot a katolikus irodalom problémáival. Rónay György szerepe azért fontos, mert nemzedéke több írójával az egyetemes magyar irodalom szerves részévé tette a katolikus irodalmat. A folyamat tetőpontja Pilinszky Jánosnak az irodalommal foglalkozó prózai írásaiban érzékelhető, ő képviselte legkövetkezetesebben, spirituális gondolatokkal átszőve, a katolikus létszemlélet egyetemességét, amely a földi súlyokat levetve tökéletesebb világrend felé tájékozódik.

Rónay László - Mesterek ​és legendák
Rónay ​László (1937) irodalomtörténész, akadémiai doktor. Fő kutatási területe a 20. századi magyar irodalom. Ebből a tárgykörből monográfiák és tanulmánykötetek sorát írta. Emellett rendszeres kritikusa korunk irodalmának. „Talán meglepő párosítás: egyazon kötetbe sorolni piarista tanáraim, ifjúságom kiemelkedő bencéseinek arcképeit és kedvenc focistáimról feltámadó emlékeimet. Ám abban az időben a kettő valamiféle egységet alkotott: a piarista gimnáziumban és a Fradi-meccseken ugyanaz a szellem uralkodott, ellenállás a korszellem rombolásával és hazugságaival szemben. Úgy érzem kötelességem tanáraim iránt érzett hálámat és tiszteletemet ebben a formában is kifejezni, s felidéznem azok emlékét, akik hajdan ezreket és ezreket csaltak a pályára, s mindezzel egyfajta erkölcsi magatartásról is jellemzést adnom.” (Rónay László)

Rónay László - Sebek ​áztatása
Sok ​mindent elvehetnek tőlünk, az emlékeket soha. Ezekhez akkor is makacsul ragaszkodunk, amikor homályosulnak, hiszen vigasztalást adhatnak, megajándékoznak az ifjúság tünékeny varázslatával,önvizsgálatra késztetnek, jó érzéssel vagy a mulasztás szorongásával töltenek el. Régebben, ha tehettem, a Farkasréti temetőben szüleim sírjánál álldogálva beszélgettem velük, s bár nem válaszoltak kérdéseimre, éreztem jótékony, segítő jelenlétüket. Nekik köszönhetem,hogy életem állomásaira visszapillantva az a meggyőződésem:szerencsém volt, mindenütt beilleszkedtem, jól éreztem magam a bicskei cigányosztályban éppúgy, mint az egyetemen. Igazi ajándéka életemnek a családom, aggodalmasan óvó gyerekeim, unokáim,akiket én dédelgettem, ám fordult a kocka: ma már ők támogatnak. Ajándék, hogy megmaradtak barátaim, elbeszélgetünk fiatalságunkról,terveinkről – még vannak! – és természetesen a betegségeinkről. Arcok merülnek fel a múltból, kiváló íróké, művészeké, akik„megörököltek” bennünket, s akik közül nem egy a modern irodalomkiemelkedő alakja, s akiktől sokat tanulhattam. És a fiatalok! Őket tanítottam, s az élet egyik legnagyobb jótéteményeként ma is taníthatom az újabb és újabb nemzedék érdeklődő tagjait. Nem kis büszkeséggel figyelem egyikük-másikuk felívelő pályáját, örömmel olvasom tanulmányaikat, könyveiket, s ha nagy néha találkozunk, ámulva veszem tudomásul, hogy kezdenek őszülni. Nincs szebb, ösztönzőbb, mintha szeretetben élhetünk. Nekem megadatott,s hálát adok érte az égieknek.

Rónay László - Thurzó ​Gábor
Thurzó ​Gábor a Nyugat úgynevezett "harmadik nemzedékének" írója. Pályája a harmincas évek elején indult, s későbbi írásaiban is ironikusan-önironikusan idézte vissza az ifjúi esztendők lelkesedését, várakozását, sikertelenségeit. Később a magyar prózairodalom egyik legizgalmasabb, legellentmondásosabb írója lett, aki Márai Sándort követve a polgárság igényeit elégíti ki színműveiben, s a két világháború közötti katolicizmus súlyos ellentmondásait ábrázolja regényeiben és elbeszéléseiben. Nem egyenletes pálya Thurzó Gáboré, de vannak olyan alkotásai is, melyek a huszadik századi magyar próza legnagyobbjai közé tartoznak. E kismonográfia szerzője a teljességet, a mélypontokat és a felíveléseket egyaránt híven mutatja.

Rónay László - Devecseri ​Gábor
Devecseri ​Gábor még szinte itt él közöttünk, emlékével nap mint nap találkozunk, gyakorta forgatjuk köteteit, fordításait, amikor a korszak és az életmű kiváló ismerője, Rónay László megkísérelte, hogy felvillantsa előttünk e sokágú pálya, a kalandos művészsors teljes gazdaságát, hogy megidézze a költőt és az embert alkotásai és vallomásai tükrében. Korai lenne még eldönteni, hogy ebből a rendkívül sokágú életműből mi fog kihullani az idő rostáján, és mi kap új hangsúlyt. Egy bizonyos: Devecseri izgalmas - és úgy tűnik, felülmúlhatatlan - kalauz az antikvitásban. Újabb irodalmunkban elsőként mutatott példát arra, hogyan lehet korszerűen közeledni az antik kultúrához, hogyan lehet átmenteni és beépíteni a klasszikus költők világát mai műveltségünkbe. Rónay László a teljes életműnek ezt a darabját állítja előtérbe, és innen magyarázza a pálya többi ívét, hiszen a klasszikus kultúra vonzása érvényesül verseiben éppúgy, mint kései regényében, drámáiban vagy tanulmányaiban, életszemléletében éppúgy, mint tájékozódási kedvében. Az életmű irodalomtörténeti elemzése mellett Rónay László a pályatársak visszaemlékezései és az író vallomásai alapján feleleveníti

Rónay László - Növekvő ​unokáim
Rónay ​László Unokáim könyve után hasonló írásokkal lepi meg olvasóit. A szeretetteli családi légkörben játszódó kedves és valós történetek igazi karácsonyi ajándék az olvasónak, amelyeket Szűcs Édua művészien bájos és karakteres karikatúrái tesznek még élvezetesebbé.

Rónay László - Szabálytalan ​arcképek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rónay László - Hullámhegyek, ​hullámvölgyek
Történeti ​folyamatába ágyazva mutatja be Rónay László könyve azt a mélyszerkezetet és fejlődést, amely a XX. század magyar irodalmával ismerkedni akarók előtt legtöbbször rejtve marad. Érzékeny látásmódjával rátapint azokra a pontokra, okokra, amelyek ezeket a fölfelé vagy lefelé vivő időszakokat jellemzik. Kitűnő íróportréival és az irodalmi csatározások önmagukon túlmutató elemzésével olyan fejlődési képet rajzol meg, amelynek hullámhegyei azok az időszakok, amelyekben természetes módon ötvöződik az alkotói tehetség és Isten ujjának érintése, míg hullámvölgyei az istentagadásnak, a kommunizmus egyházüldözésének, a hitlerizmus pusztító antiszemitizmusának és a legújabb kori Isten nélküliségnek időszakára esnek. Hatalmas merítéssel nemcsak irodalomtörténeti, összehasonlító irodalomtörténeti, kultúr-, eszme- és vallástörténeti, alkotáslélektani kalauzt, hanem alapos pályaképeket is kapunk ismert és kevésbé ismert íróinkról.

Rónay László - Segítő ​kezek
A ​szerző önéletrajzi ihletésű írásainak folytatása ez a kötet. Az elgondolkodtató történetekben, visszaemlékezésekben saját gyermekkorát is felidézi, egyre nagyobb teret és jelentőséget adva a nagyszülők kedvenceinek, az unokáknak. Az élet és az élettapasztalatok továbbadása közben a szeretet kölcsönösségét is megélik azáltal, hogy az unokák is segítik a nagyszülőket.

Rónay László - Mítosz ​és emlékezet
A ​kötetben szereplő tanulmányok nagyobbik része a Vigíliában jelent meg, s a többi is olyanokról szól, akik rendszeresen írtak a folyóiratba, vagy szellemiségük és irodalomfelfogásuk közel állt a lap által képviselt erkölcsiséghez. Manapság, amikor az irodalomban is a kételkedés és a bizonytalanság az egyik vezető szólam, az értékek megőrzésének és gazdagításának ösztönző példái azok az alkotók, akikről a kötetben személyes hangú esszét vagy tanulmányt olvashatunk. Rónay László úgy szól az írókról és műveikről, mint akinek az irodalom személyes ügye. Nemcsak megélt emlékeit idézi fel, hanem arról is szól, milyen fájdalmas hiányaink a holtak, s mennyire meg kell becsülnünk az élőket. Sík Sándortól Rákos Sándorig veszi számba századunk jeles alkotóit, s a különféle műfajokat elemezve azt a tanulságot szűri le, hogy az irodalom, az írás fontos emberi tett, amely magasabb rendi összefüggések felismerésére ösztönöz.

Rónay László - Tamás ​Menyhért
A ​Magyar Művészeti Akadémia kismonográfia-sorozatot indított Közelképek írókról címmel, Ács Margit sorozatszerkesztésében. A sorozatban összegző jelleggel mindeddig feltáratlan életművek kerülnek megismertetésre. A kötetekben válogatott bibliográfia és másfél íves képmelléklet is helyet kap. Tamás Menyhért íróról, költőről Rónay László írt áttekintő bemutatást.

Rónay László - Tersánszky ​Józsi Jenő
Kevés ​olyan alakja van a XX. századi magyar irodalom történetének, akit több legenda övezne Tersánszky Józsi Jenőnél (1888-1969). Tersánszky festőnek indult, volt sikeres kabaréművész, gitárját pengető, pánsípot fújó "zenebohóc", nagy becsvággyal dolgozott találmányain, saját elgondolású biciklifékén s folyami csónakján, közben pedig írt. S nem is akármit. Jó néhány műve, például a Viszontlátásra, drága..., a Kakuk Marci regénysorozat, A margarétás dal vagy a Legenda a nyúlpaprikásról modern irodalmunk remeklései közé tartozik. Rónay László, a jeles irodalomtörténész arra vállalkozik e kismonográfiában, hogy megmutassa Tersánszky életművének értékeit. Tudatosítani akarja a művek szerves folytonosságát, esztétikai vívmányait, meggyőzően szól a mögöttük meghúzódó Tersánszkys "csakazértis"-derű szemléletéről, az író robusztus, természetes, kompromisszumoktól berzenkedő alkatáról.

Rónay László - Hűséges ​sáfárok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rónay László - Hajrá ​Felhegy!
"-Balra ​add! Balra! A szőkés fiú, aki a labdát vezette, felnézett, s lágyan bal felé ívelt. A kövérkés szélső nekiiramodott, aztán óriásit lökött az előtte futó hátvéden. Az felhemperedett, s most már akadálytalanul futhatott tovább a Pufi becenévre hallgató gyerek. A mezén hatalmas zöld betűk hirdették, hogy az FTC tagja, a figyelmesebb szemlélő azonban felfedezhette, hogy a betűk házi gyártmányok. - Add be! Az ellenfél hátvédje közben feltápászkodott a földről, és dühösen ordított társai felé: - Ellökött! Szabadrúgás! Pufi közben beadta a labdát, amit szőke társa rögtön ki is rúgott a pályáról, egyenesen a halkan és méltóságteljesen közeledő autóbusz elé. A pálya, ahol a rangadót vívta a két csapat, voltaképp a tér egyik része volt, melyen a zöld gyepet régen kikoptatták a rohanó lábak. A kapukat hatalmas kövek jelképezték, melyeket egy építkezésről csentek el a fiúk. Hátrább bokrok zöldelltek, s ha valaki a kelleténél jobban belerúgott a labdába, az eltűnt közöttük. A pálya szélén padok álltak, de az öregek már rég elszoktak innen, csak egy-két merészebb néni kocsizott ide az unokájával."

Rónay László - Képes ​Géza
Képes ​Géze igen népszerű költő, noha sohasem kereste a nyilvánosságot és nem vett részt nemzedéke különféle csoportosulásaiban, folyóiratalapítási kísérleteiben. Magányosan alakította ki lírai programját, melynek a műfordítás is szerves része. Életművének terjedelmében is, jelentőségében is tekintélyesebb részét, természetesen, versei alkotják. Az életmű ma már megérett arra, hogy mérlegre tegyük. Ezt a munkát vállalja magára Rónay László, aki felméri és elemzi ennek a gazdag és szerteágazó költői pályának minden területét. Különös gonddal igyekszik felderíteni: hogyan válik ez a költészet egyre teljesebbé, míg végül a költő, az ősi hagyományoktól megtermékenyülve, elméleti kutatásai által felvértezve, kialakítja kristálykemény, de minden új törekvésre nyitott líráját. Képes Géza költészete összefonódik a század történelmével; benne az otthonát és eszményeit kereső ember vallomása fogalmazódik meg. A költő üzenetét igyekszik értelmezni és tolmácsolni e róla szóló könyv.

Rónay László - Unokáim ​könyve
Rónay ​László kötete elsősorban nem is az unokák, hanem a nagypapa könyve. Arról szól, hogy a leghétköznapibb "unokás" kalandok - egy balatoni strandolás, egy közös bevásárlás vagy egy esti mese - során hogyan tanulja a világot új szemmel nézni egy gyakorló nagypapa. Világosabbá válik: mi a fontos és mi a lényegtelen. Hogy az a világ, amelyben lakunk, mindennel együtt és mindennek ellenére lakható, az élet, amely adatott, élhető - és a figyelmes szem számára a gyermeki ártatlanság szépségének színeit rejti. A legtöbb lehetőséghez hasonlóan akár kegyelemnek is nevezhető, hogy az embernek nemcsak gyerekei, hanem idővel unokái is lesznek. És a nagypapa, akinek talán már kevesebbet kell küszködnie az élet fontos frontvonalain, nagy önzetlenségében vállalja, hogy rendszeresen pásztorolja az unokáit. A szülők örülnek, olykor legalább lélegzethez jutnak; örülnek a gyerekek is, mert hát a nagyszülőknél mégiscsak lazul valamit az otthoni rend és fegyelem. De a legjobban a nagyszülők örülnek, mert ők kapják a legtöbbet - nagy leckét és sok komoly tanulságot - ettől a lehetőségtől. Mindezeket ajándékozza tovább Rónay László igaz történeteiben, melyek gyermeki világa, bája és humora Szűcs Édua művészi karikatúráin is megjelenik a kötet lapjain.

Rónay László - "Ki ​volt ez a varázsló?"
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rónay László - Szoborpark
Életem ​során sok emberrel találkoztam. Szerencsémre jónéhányan voltak olyanok, akikre felnézhettem, akiktől tanulhattam s ezáltal gazdagodhattam, épülhettem. Neves írók, művészek, tudósok, kiváló tanárok, szerzetesek, papok és egyszerű emberek. A kötet írásaival az irántuk érzett nem múló tiszteletemet és hálámat próbáltam megfogalmazni. Eligazítóim voltak ők, akik kijelölték utamat. Emléküket azért is meg kellene őrizni, mert az emberség és szeretet fénylő példái.