Gantner Ádám könyvei a rukkolán

Gantner Ádám - A ​siksze
Gantner ​Ádám könyvében A Sikszében, a regény főszereplője, aki egyben a könyv narrátora is, az internetes társkereséstől való ön- és közveszélyes függőségétől megszabadulni indul Izraelbe. A Szentföldön azonban nyugalom helyett élete legnagyobb kísértése és szerelmei várják a bábeli nyelvek zűrzavarában, egy ellenállhatatlanul szép dél-afrikai zsidó lány személyében, megtetézve egy szintén elragadó, ám katolikus és bizony alkalmanként antiszemita elveket valló felvidéki, magyar hölgy iránti vonzalmában. Mindeközben bepillantást nyerhetünk a nagy számú külföldi önkéntesek és a kibucban élők nyári táborok hangulatát megidéző munkával, szerelemmel teli hétköznapjaiba is. Hősünk gyötrő magánéleti dilemmája és valós identitásának keresése végigkíséri útját a kibuctól beköszönve Jeruzsálembe, ahol vallásos zsidó ortodoxokkal próbál zöldágra vergődni nyakában himbálózó kereszttel, amit átmenetileg felcserél a hőn szeretett Dávid-csillagára, megpihenve Tel-Avivban, majd a kíváncsiságtól és szerelemtől vezérelve a puskaporos, kődobálós Hebron és Betlehem felé veszi az irányt, némi Dunaszerdahelyi és Fokvárosi kitérővel. A megválaszolásra váró kérdések végig ott sorakoznak a regény folyamán, mint a hovatartozás a holokauszt árnyékában, az identitás égető problémája, döntés a szerelem két fajtája között és a magyarországi antiszemitizmus megértése és azzal együtt a megélése. Gantner Ádám könyve egymás elfogadásáról szól. A merész, helyenként provokatív, tabuk sorozatát döntögető, sokakat érintő problémákat feszegető, lefegyverző őszinteséggel tárgyaló fordulatos regény más - más okokból, egyformán fontos mondanivalót tartogat zsidóknak, nem zsidóknak, fél zsidóknak egyaránt, levonva a legfőbb tanulságot: mind egyformán értékesek vagyunk, identitástól, származástól, vallástól függetlenül.

Gantner Ádám - A ​lator
Aki ​olvasta Gantner Ádám korábbi könyveit, az vagy megszerette, sőt megirigyelte őt, vagy felháborodva (és titokban talán sóvárogva) szidta fékezhetetlen pajzánságáért, kalandvágyáért, vagányságáért. Egy azonban bizonyos: nem maradt érintetlen - hasonlóan a hölgyekhez, akik a legendárium szerint a bűvkörébe kerültek. Új kötetében a szerző kissé háttérbe lép, udvariasan előreengedve a gyengébb nem képviselőit: hadd mutatkozzanak meg az írói (és persze férfiúi) reflektorfény élességében erényeik és bűneik, erősségeik és gyengeségeik. Mindehhez a kulisszákat a legnagyobb huszonegyedik századi "vadászterep", az internetes társkeresők világa adja, miközben újra és újra felbukkan a gyengéd nosztalgiával ábrázolt múlt is; a fanyar humorral átszőtt, imponálóan szemtelen, mégis meglepően empatikus nőportrékat keresetlenül őszinte, kamaszkori emlékidézések gazdagítják. A mű tehát egyúttal a férfivá válás története, és hiteles beszámoló arról, ami férfi és nő között történhet: virtuálisan és valóságosan.

Gantner Ádám - Az ​Üvegszív
„Isten ​számolja a nők könnyeit” „Miért lépnek félre a párkapcsolatban élő férfiak? Meddig képesek elmenni a csalásban lelkiismeret-furdalástól gyötörve, szeretteik rovására? Megannyi férfi titok, amit csak ők tudhatnak, teljességében kizárva a nőket, eltitkolt második életükből. Na és mi történik ott legbelül, a női lélekben, ahová csak nagyon kevés férfinak van szabad bejárása? Vajon melyik nő szólna büszkén az eljátszott orgazmusairól, a párkapcsolati fiaskóiról, az idegennel szembeni fellángolásáról, egész életét beárnyékoló testképzavarról, és a szüléssel kapcsolatos megpróbáltatásokról? Melyek azok a gondosan rejtegetett párkapcsolati kudarcok, amelyek felszínre kerülésével alapjában megrendülhet egy biztonságosnak hitt párkapcsolat? Pontosan úgy, mint Dóra és Giorgio, a regény írói képzelet szőtte, mégis ízig-vérig valóságos, a mai negyvenes korosztályba tartozó főszereplőinek a házasságában. Ez a könyv több mint regény: tanítás a hazugságokról, az emberi buktatókról, a házasságokon belüli testi-lelki elfáradásról. Közvetett párkapcsolati tanácsadó ahhoz, hogy jobban értsük, és ezáltal jobban el tudjuk fogadni, és talán bölcsebben is szeretni egymást.”

Gantner Ádám - Kissinger ​és én
Amitől ​ellenállhatatlan Szindbád kétségkívül kalandor, léhűtő, csapodár figurája, attól szerethetőek Gantner Ádám írásai is: a pimaszul őszinte férfibájtól, a lezser attitűdtől, amibe éppúgy beleférnek a sármos gaztettek, mint az alkalmankénti fellángolások és a valódi érzelmek, az ábrándos nosztalgia és a türelmetlen unalom, a kötetlenség és a tökéletlenség vállrándításos vállalása, a fanyar önirónia és persze a szabadság igénye — minden értelemben véve. Ez egy valódi énregény, a fókuszban a narrátorral — valójában azonban mindvégig ott kísért mellette a másik főhős, ama bizonyos nagybetűs Nő, aki számtalan alakban (szeretett, vágyott, kipróbált, megunt formában, csajként, hölgyként, szeretőként, szerelemként, numeraként, barátként, vagy épp anyaként és nővérként), de mindvégig jelen van minden esszében.

Gantner Ádám - Ősz ​Jeruzsálemben
A ​kötet elviszi az olvasót, bibliai tájakra, bebarangoljuk vele az Óvárost, az ortodox negyedet, bekukkantunk jesivákba, zsinagógákba, rácsodálkozunk az örmény negyedre, de a muszlimok szűk sikátoraiba, életükbe is bepillantást nyerhetünk. A novellák a kilencvenes évek közepének Izraelét mutatják be, olyannak, amilyennek a szerző látta. Bő tíz évvel később visszatér Jeruszálembe. A határ menti kibucoktól indulva keresztül kasul bejárja a sivatagot, végül eltéved... Visszatérése új élményekkel gazdagítja a megkezdett novellafüzért. Keres valamit. Az emlékeit, az elfeledett barátokat, régi szerelmét, identitását, önmagát. A hajmeresztő kalandokon és a kibuci hétköznapokon túl, mély filozofikus kérdések fogalmazódnak meg a szerzőben, a zsidóságról, hovatartozásról, Izraelről. Gantner Ádám könyve, könnyed stílusával felvillantja az izraeli hétköznapok színes forgatagát.

Gantner Ádám - A ​szobapincér
A ​modernkori nyugati úri osztály és a hazai cselédség metszéspontja áhított luxusba csomagolva Budapesten, egy feddhetetlen hírű, ötcsillagos szállodában. Napjaink Magyarországának lényegében ismeretlen munkahelyi szegletébe kapunk meghívást egy kőkemény kelet-európai történettel, a rendszerváltás veszteseiről. A regényben csak a nevek fiktívek, mindenki a maga kijózanító igazában jelenik meg. Egy budapesti luxusszálloda küszöbén állunk. Kíváncsiskodva lesünk be a Ház küszöbén, lenyűgözve figyeljük a főúri pompát. Tovább időzve azonban elborzadva követjük az újkori munkásosztály megdöbbentő hétköznapjait a szálloda falain belül. Hirtelenjében fájdalmassá lesz a tónus, megváltozik a hangnem, és pillanatok alatt arra eszmélünk, hogy már magunk is az egymás torkát átharapó személyzet bőrébe bújva vívjuk fájdalmas csatáinkat: a kollégáinkkal, a nyugati hatalmasságokkal és a vendégeinkkel szemben. De valójában mi történik a csillogó felszín alatt? Kik és miként működtetik ezt a korántsem makulátlan gépezetet, amelyet bár vendéglátásnak hívunk, voltaképpen teljesen más a fő mozgatórugója. A történet főhőse Giorgio, a negyvenes éveit taposó, munkájába belefáradt szobapincér. Körülötte sorra tűnnek fel a közvetlen munkatársai: a tolvaj felszolgálók, a cselédsorba taszított szobalányok, a homofób, antiszemita szakácsok, a hazai munkaerőt mélyen lenéző nyugati management, és a hotel vonzáskörének járulékos elemei: a prostituáltak és futtatóik. Ebben az ízig-vérig jellegzetes, balkáni viszonyokat megidéző környezetben követhetjük nyomon Giorgio egy évének a történetét, s mire az utolsó lapra érünk, nemcsak a főhősről fogunk radikálisan mást gondolni, de a luxusnak gondolt ötcsillagos szállodák illúzióromboló, hamis világáról is.