Ajax-loader

Bornai Tibor könyvei a rukkolán


Bornai Tibor - A ​morfondírozás határai
• Rengeteg ​ember és állat hal meg nap mint nap. Ellenségeidnek vagy jóakaróidnak száma Növekszik a túlvilágon? • Az idő szigorúan emberhez köthető fogalom. Ha létezne idő az embertől függetlenül is, Isten már rég halálra unta volna magát. • A hazugság ellen úgy védekezem, hogy mindent elhiszek. Jézus is hagyta magát megfeszíteni. • Nem tetszik, amit látok. A világ lett ilyen, vagy én változtam meg? •

Bornai Tibor - Lőj ​az ördögre
Három ​gyermekkori barát, akiket vérszerződés köt össze. Mindhárman tehetségesek, Gábor ígéretes zenész, aki pontosan tudja, mit akar elérni az életben – sikert és pénzt. Mihály kötelességtudó és szófogadó, sokáig bizonytalanul mozog világban, és csodálja barátja céltudatosságát és elszántságát. Neki leginkább a töprengéshez van tehetsége. A szövetség harmadik tagja kettejük gyerekkori szerelme, Szilvi, viszont színpadra született. Egészen különböző életpályát jár be a három főhős, de sorsukat átszövi a politika. Mihálynak a pokolba kell alámerülnie, hogy megtalálja saját útját. Gábor mindent megkap, amit akar, elnyeri Szilvit is. A sikert azonban drágán mérik; van, aki a lelkével, és van, aki az életével fizet érte. Mindez a kádárizmus Magyarországán, pontosabban Budapestjén történik, ahol egy Villányi úti telefonfülkéből két forinttal körbe lehet telefonálni az egész világot, egy szintetizátorért azonban Németországig kell autóznia az elszánt zenésznek. A beszervezők és beszervezettek világában, ahol a legjobb barát is bármikor árulóvá válhat, és a tartótisztek ügynökeikkel a Múzeum kávéházban jönnek össze egy kis „dumcsipartira”. Bornai Tibor lírai, ugyanakkor ironikus hangvételű regényében megidézőnek a kor fiataljainak kedvenc helyszínei, a BS és a KEK, felbukkan a zenei élet megkerülhetetlen figurája, „Dr. Erőss”, és bepillanthatunk a sztárélet csillogó, ám sokszor tragikus világába is.

Bornai Tibor - A ​sors kvantumfizikája avagy a Bornai-sejtés
„Gyerekkorom ​óta biztosan tudom, a világ, amelyben mozgok, nem más, mint egy megfejthetetlen rejtvény. Azért megfejthetetlen, mert annyira egyszerű, hogy a megoldás majd' kiveri az ember szemét, annyira kézenfekvő, hogy képtelenek vagyunk észrevenni. Tudom, hogy létezik irány, amerre nem tudunk ujjal mutatni. Tudom, hogy az idő üres, és mi egyre csak töltjük, azért telik. Tudom, hogy amit tudok, nem olyan biztos, mint amit érzek. Úgy érzem, fontos, hogy elmondjam, milyennek látom a helyzetet, amit anyagi világnak hívunk. Nem azért, mert tudom az igazságot, hanem azért, mert általam tudatosulhat egyik nézete a sokmilliárd közül, és ez a Nagy Egész számára fontos. Amit leírok, olyan, mint egy festmény. Nem az igazságában kell gyönyörködni, hanem a szépségében. Ez az igazság.” (Bornai Tibor) A szerzőről: Bornai Tibor zenész, zeneszerző, szövegíró A hetvenes években lépett fel először mint énekes. Késúbb a Küllőrojt együttesben, majd azt átkeresztelve, az Almáriumban zenélt. Ezután a Kentaur együttesben játszott. 1981 és1991 között a KFT szerzője, valamint billentyűs-énekese volt. 1984-től Koncz Zsuzsa, Somló Tamás, Mácsai Pál, Sivók Irén, Nagy Natália, Ács Enikő, Görbe Nóra, Eszményi Viktória dalainak zeneszerzője, szövegírója. A Baba Yaga együttes zeneszerző-billentyűse. 2001-ben Ultramarin néven zenekart alapított. 2002-ben életre hívta a Komoly Férfiak produkciót, amelynek albuma (Tesztoszteron) abban az évben jelent meg.

Bornai Tibor - Korlátolt ​felelősséggel
„Egy ​zenekar valóságos élőlény. Megszületik, küzd a létért, szeret, gyűlöl, örül, bánkódik és meghal. A KFT sem kivétel. Ez a könyvem harminc évet fog át a zenekar életéből. És az enyémből. Ez a két élet összefonódott, néha teljesen együtt hullámzott, néha lazább kötelékekkel kapcsolódott egymáshoz. Emlékeim összessége vagyok. Akár pontosan emlékszem rá, mi történt velem, akár pontatlanul, az a kép beépül a végeredménybe, ami nem más, mint egy Bornai Tibor nevű figura. Ahogy újraolvastam ezt az írásomat, már kívülről szemlélve a harminc évet, és azt az embert, akivé lettem, néha még izgultam is. Hogy sikerüljön neki, hogy ne törjön össze, hogy bírja idegekkel, erővel és jókedvvel. Bőséggel. A végét nem lövöm le. Nem árulom el, ki a gyilkos, sőt azt sem, ki az áldozat. Ez egy ilyen krimi. Ezeket a szerepeket elolvasás után majd az olvasó osztja ki a könyv alakjai között. Vajon melyik leszek én? És elég jól alakítom-e majd a szerepet, hogy folytatni tudjam, úgy ahogy eddig? Ívelődik-e szépen tovább, vagy tört cikkcakkok mentén halad előre, kifelé ebből a regényből, befelé egy másikba? Harminc év múlva megmondom. :-)”

Bornai Tibor - Ültünk ​a mólón
Ültünk ​a mólón és néztük, hogy járja a táncát a vízen a fény… Legismertebb dalom, a Balatoni nyár első sorai ezek. Írtam már dalt a téli Balatonról is, és van még két ötletem, de ezeket egyelőre titokban szeretném tartani. A Balaton számomra a szabadsággal rokon értelmű szó. Ezt a két fogalmat: Balaton és szabadság, együtt tanultam meg, és máig egymás mellett élnek a lelkemben. (És nem csak azért, mert akkor mentünk családostul a Balatonra, amikor apám szabadságot vett ki…) Ebben a könyvben azt kutatom, vajon maradt-e még a szép szabadságból valamennyi a tó partján. A másik célom az volt, hogy pillanatfelvételt készítsek. Szavakba öntött fotót a Balatonról 2013-ban, hogy az eljövendő korok szabadság utáni vágyakozói összehasonlíthassák valamivel az akkori a tavat és a vidékét, pontosabban amit nekik hagyunk belőle. Arra is kíváncsi voltam, vajon mi jön velem szembe, ha „csak úgy” nekivágok, hogy körbejárjam a Balatont. Most már tudom, és el is mesélem. Az olvasónak csupán annyit kell tennie, hogy beül egy fotelba, és fellapozza ezt a könyvet.

Bornai Tibor - Morfondírozások
"DRÁNI ​morfondírjain tűnődve úgy érzem magam, mint ha egy még nyílt szívű gyerek egy már nyílt szívű aggastyán lágy szavait hallgatná, vagy egy már nyílt szívű aggastyán nézné egy még nyílt szívű gyerek éles képecskéit a világról, önmagáról és mindenekfölött a kettő lehetséges kapcsolatairól. Ez a pre- vagy poszt-szociális, elfogulatlan, senki-semmi által nem korrumpált látásmód olvasás közben valamelyest beköltözik az én szemembe is, és ilyenkor tiszta, meleg hála tölt el. Az ilyes, határtalan morfondírozások során az ember nem 'okosabb', hanem jobb és derűsebb lesz." Fodor Ákos

Bornai Tibor - id. Bornai Tibor - Az ​Ecseri úti oroszlán
Bornai ​Tibor és Bornai Tibor? Nem, nem arról van szó, hogy nem figyelt oda eléggé a szerző, és egy óvatlan pillanatban magával kezdett társalogni. A könyvet, amit most a kezében tart az olvasó, ketten írták: Bornai Tibor, az édesapa, aki 60 éves korában, 40 évvel ezelőtt elhunyt, amikor a fia, Bornai Tibor még csak 17 éves volt. Az apa 1912-ben született, és 1972-ben halt meg. Fia 1955-ben látta meg a napvilágot, a másik dátum még titok. Kettejük történeteiből rajzolódik ki ez a nehéz, csodákkal és tragédiákkal telezsúfolt időszak, amely éppen most, a könyv megjelenésekor ér százéves évfordulójához. Erről a száz évről mesélnek ők ketten: a kályha mellett ülve téli estéken, a Balaton partján heverészve, egy május elsejei felvonuláson, egy Párizs felé robogó kisbuszon, a Népliget mutatványos bódéi előtti padon vagy egy Üllői úti bérház konyhájában. Sírós-nevetős könyv ez, dokumentumregény, minden benne szereplő tény és adat valóságos. Apa és fia jegyzetfüzetében lapozgathatunk csodálkozva, mennyire rímel egymásra ez a két sors. És talán sokan lesznek majd, akik a maguk életében is megtalálják az ugyanilyen rímképletű verssorokat. Oroszlán az Ecseri úton? Hogy kerül egy oroszlán az Ecseri útra? Hogy kerül a sivatag koronázatlan királya oda, ahol a használt gyerekkocsitól a hibás rádióig, a szakadozott könyvektől a molyos rókaboáig ócska tárgyakat adnak-vesznek az emberek? Kiderül ez is, és az igazi, nagy kérdésekre is választ találnak ebben az emberséggel és humorral átszőtt könyvben.

Kollekciók