B. Szabó János könyvei a rukkolán

B. Szabó János - Kádár ​(játék)katonái I.
"A ​kötet visszarepít bennünket a 20. század második felébe, azon belül is a fröccsöntött műanyag játékok világába. A második világháború után egyre szélesebb körben jelentek meg a világ minden táján azok a különféle katona-, lovag-vagy westernfigurák, amelyek azután az 1960- as évek végétől hazánkban is egyeduralkodóak lettek a játékok piacán. Az olcsó műanyagok elterjedése így mindennapossá tette azokat az élményeket, amelyek addig csak keveseknek adattak meg. Ebben az időszakban a gyerekek játék- és képzeletvilága lassabban változott, mint manapság, erősebben kötődött a múlthoz, és jóval kevésbé tért el a felnőttekétől, azaz jóval egységesebb volt a tömegkultúra, mint napjainkban: kicsik és nagyok ugyanazoknak a hősöknek drukkoltak a moziban vagy a televízió előtt majd egy évszázadon át. Az 1960-as évektől kezdve francia, angol, olasz és amerikai mozifilmeket és tévésorozatokat nézett az ország. A "tilt, tűr, támogat" rendszerében pedig az épphogy megtűrt hazai kisvállalkozók az eredetileg ezekhez a "nyugati" filmekhez készített amerikai, nyugatnémet, francia és olasz játékfigurák másolatait készítették el a fiataloknak. A kötet tehát nemcsak e játéktípus - a műanyag katona - néhány évtizednyi hazai és világtörténetéről, tömegkulturális összefüggéseiről ad egyfajta áttekintést, hanem sajátos szempontú korrajzot is nyújt."

B. Szabó János - A ​honfoglalóktól a huszárokig
Manapság, ​amikor országszerte egyre több jószándékú hagyományőrző foglalkozik a középkori hadikultúra egyes elemeinek megelevenítésével vagy épp "újjáteremtésével", komoly hiány mutatkozik a középkori hadtörténet egyes csapatnemeit átfogóan tárgyaló munkákból. A magyar könnyűlovasságról például az utolsó összefoglalás az 1930-as években látott napvilágot. B. Szabó János, a nagy sikerű Tatárjárás és A mohácsi csata című kötetek szerzője legújabb könyvében ennek a kérdésnek a feldolgozására, újragondolására vállalkozott. A honfoglalástól a mohácsi csatáig ívelő áttekintésében gazdag írott, képi és tárgyi forrásanyagra támaszkodva, számos külföldi analógia segítségével feltárja és új összefüggésbe helyezi a középkori magyar könnyűlovassággal kapcsolatban feltett hagyományos kérdéseket: hogyan változott a honfoglalás korának fegyverzete és taktikája, elképzelhető-e valamiféle folytonosság a későbbi századokban, "könnyűlovasság" vagy "átmeneti lovasság" volt-e az Árpád- és Anjou-kori Magyarországon, kik is voltak a huszárok, és hogyan vált a huszár csapatnem a XVI. századra a magyar lovasság meghatározó elemévé?

B. Szabó János - Erdély ​tragédiája
Ma ​Magyarországon az 1657. év talán még az érettségizett olvasók számára is csupán egy - a szinte biztosan feledésre ítélt - sok-sok évszám közül a középiskolai tankönyvekből. Az Erdély múltjában tájékozottabb olvasók - és mindenekelőtt az erdélyi és partiumi magyarság - számára ugyanis ez az évszám alighanem az Erdélyi Fejedelemség történetének egyik legnagyobb jelentőségű dátuma: az ebben az évben lejátszódó tragikus eseményeket Csorba Dávid történész joggal nevezte az "erdélyi fejedelemség Mohácsának". A korabeli értelmezések szerint az erdélyi hadsereg ez évi lengyelországi fogságba esése nyitotta meg - s ikonikus módon meg is jelölte - az 1657-1662 közötti időszakot. Ezzel kezdődött Erdély "fatális" éveinek sora, amikor öt év alatt öt fejedelem került trónra, s közülük három is erőszakos halállal hunyt el. Az utókor szemében ezzel az évvel vette kezdetét Erdély "haldoklása", amikor rövid idő alatt nem maradt talpalatnyi föld sem az országban, amit ne pusztított volna el módszeresen az ellenség. Elveszett a fejedelemség területének közel ötöd része, s ez volt az az idő, amikor több százezres nagyságrendben hurcolhatták rabságba a fejedelemség alattvalóit. Így ez a rövid időszak alighanem maradandó demográfia nyomokat hagyott a Kárpát-medencei magyarság történetében. B. Szabó János történész a nagy sikerű A tatárjárás, A mohácsi csata és a Háborúban Bizánccal után ismét egy, a magyarság históriáját alapjaiban befolyásoló eseménysort vizsgál meg a tőle megszokott alapossággal, mindig a tényekhez ragaszkodva, újszerű felfogásban.

B. Szabó János - A ​tatárjárás
A ​Corvina kiadásában megjelent A mohácsi csata című nagysikerű könyv szerzője, B. Szabó János hadtörténész újabb munkájában a 13. századba, a tatárjárás korszakába kalauzolja az olvasót. A könyv az 1241-1242. évi magyarországi események ismertetésén túl választ keres arra a kérdésre is, hogy miért hívjuk tatárjárásnak a mongol inváziót, hogyan kerültek a mongol hadak Ázsia szívéből Magyarországra, miként sikerülhetett nekik meghódítani egész Kelet-Európát. A szerző újszerű válaszokat ad azokra a sokszor tárgyalt régi felvetésekre, hogy lehetett-e esélye a sikeres ellenállásnak Magyarországon, és hogy IV. Bélát, illetve az ország belpolitikai feszültségeit okolhatjuk-e a kudarcokért. Végül a Nagy Mongol Birodalom és a Magyar Királyság további kapcsolatait is felvázolva, a könyv magyarázatot keres arra, hogy a magyarság miként kerülhette el a kelet-európai népek jelentős részét "eltüntető" vagy átformáló mongol hódítás legsúlyosabb következményeit.

B. Szabó János - A ​mohácsi vész
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

B. Szabó János - A ​középkor magyarországi könnyűlovassága
"Akár ​kimondva, akár kimondatlanul, abban számos hazai kutató egyetértett, hogy sok korábbi és későbbi nép fegyverzete, taktikája hasonló volt a honfoglaló magyarokéhoz, sőt némelyek szerint kifejezetten azonos volt azzal. A hagyományosnak számító filológusi vagy régészeti megközelítés mellett érdemesnek tűnt tehát egy másik irányból, a történeti párhuzamok felől is alaposabban megvizsgálni a középkori magyar lovasság hadviselését." "Jelen munka pedig már arra is rámutat, hogy egyes korábbi véleményekkel szemben a hagyományos íjász könnyűlovasság jelenlétével egészen a XVI. század elejéig számolni kell Magyarországon."

B. Szabó János - Sudár Balázs - Az ​Árpád-ház nyomában
Sudár ​Balázst és B. Szabó Jánost szoros szakmai barátság és sok közös gondolkodás kapcsolja össze, nem meglepő hát, hogy egy idő után közös publikációkkal is a nyilvánosság elé léptek. Önálló és közös írásaikat ugyanaz a két dolog jellemzi: 1. az elődöknek járó köteles tisztelet mellett sem riadnak vissza a tudományos status quo, az évtizedeken át megingathatatlannak bizonyult paradigmák megkérdőjelezésétől; 2. a magyarok korai történetét visszahelyezik abba a keretbe, amelyben az egyedül értelmezhető: a lehető legszélesebb értelemben felfogott sztyeppetörténetbe. A téma természetéből kifolyólag nem állítható, hogy minden érintett problémát végérvényesen megoldottak volna, vagy hogy minden ötletük időtállónak bizonyul majd. Annál is kevésbé, mert ők maguk sem ezzel az igénnyel lépnek fel. Valójában a megközelítésmódjuk: a megcsontosodott tételek alapos körüljárása, újragondolása, a bizonyítékok gondos mérlegelése, korábban elhanyagolt összefüggések figyelembevétele és számos új ötlet felvetése teszi írásaikat izgalmassá és megkerülhetetlenné. Az a szemléletmód, mely szerint a magyarság korai története nem magyar belügy, hanem Eurázsia történetének szerves része, és nemzetközileg releváns tudományos kérdés.

B. Szabó János - Mohács: ​régi kérdések, új válaszok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bollók Ádám - B. Szabó János - A ​császár és Árpád népe
A ​9. és 10. századi magyar történet fő kortárs írott forrása a De administrando imperio néven ismert bizánci összeállítás. Jelen kötet ennek magyarokkal kapcsolatos adatait vizsgálja történeti megközelítésből, a nemzetközi kutatásban az elmúlt évtizedekben elért újabb eredményekre építve. A szerzők a szövegben megőrzött adatokat a forrás keletkezésének egykori, 10. századi környezetébe ágyazva kísérlik meg értelmezni, figyelmet fordítva a szöveg összeállítóit vezető szempontokra és az általuk követett munkamódszerre is. Emellett kiemelten foglalkoznak a 9-10. századi magyar történetről megőrzött elbeszélés sztyeppei párhuzamainak felderítésével és bemutatásával, hogy ezáltal a korabeli, valós kulturális közegébe visszaillesztve értelmezhessék a konstantinápolyi udvarban lejegyzett történéseket. A kötet ezáltal a korai magyar történet egyik meghatározó szakaszának új, elsősorban az egykorú írott forrásokra szorosan támaszkodó interpretációját nyújtja.

B. Szabó János - Somogyi Győző - Elfeledett ​háborúk - Magyar-bizánci harcok a X-XIII. században
Bizánc. ​Fényűző pompa, sötét ármányok, vérre menő teológiai viták, kifinomult művészet: egy birodalom ezeréves története sűrűsödik össze ebben a szóban. Ám hogy a Bizánci Birodalom közel négy évszázadon keresztül milyen fontos szerepet játszott a magyarok történetében, mára már eléggé elhalványult az emberek emlékezetében. Az egykori szomszédság emlékei közül a hadakozások történetét idézi fel ez a könyv, amellyel Somogyi Győző félbemaradt történészi pályafutásának adózom tisztelettel. A közismert festőművészről bizonyára kevesen tudják, hogy egykor tudományos ambíciói voltak, s komoly anyaggyűjtést végzett a népvándorlás kor és a Bizánci Birodalom hadtörténetéről. Munkám azon fejezetei, melyek a X. és XII. századi bizánci hadseregről szólnak, részben az ő félbemaradt kutatásain alapulnak. Emellett más szakterületeken sem kellett járatlan utakon elindulnom e munka megírásakor. Az elmúlt évtizedekben Moravcsik Gyula kitűnő fordításainak köszönhetően a nagyközönség számára is hozzáférhetővé váltak a magyarokkal foglalkozó bizánci források. Makk Ferenc és Kristó Gyula diplomácia- és hadtörténeti monográfiái pedig az egész tárgyalt korszakot áttekintették, s a honfoglalás korának más hazai szakértői is számos új munkát jelentettek meg az utóbbi években. Mivel külföldön a bizánci történelem kutatása reneszánszát éli, sok helyütt nem volt más feladatom, mint a magyar és külföldi tudósok eredményeinek összefoglalása, ismertetése. A források azonban még így is gátat szabnak az elbeszélésnek. A bizánci történetírók leírásait csak alig-alig lehet párhuzamba állítani a szűkösebb magyar eredetű forrásokkal, s ez az olvasóban óhatatlanul az elfogultság érzését keltheti. Hasonló a helyzet az illusztrációk esetében is. A kora középkori régészeti anyag óriási hiányosságai miatt olyan másodlagos forrásokat kényszerültünk felhasználni az illusztrációk elkészítéséhez, amelyek aligha ütik meg a régészeti rekonstrukcióhoz szükséges szigorú mércét. Ezen okok miatt időnként be kell érnünk az események vázlatos vagy egyoldalú bemutatásával is, ha mindennek ellenére fel szeretnénk mutatni valamit az Árpád-kor hadtörténetéből.

B. Szabó János - Sudár Balázs - Honfoglalás
Minden ​kezdet meghatározó, emblematikus erővel bír, legyen bár egy közösségé vagy egy személyé; így van ez Árpád népének honfoglalásával is. A magyar őstörténet - a magyarok vándorlása és honfoglalása - iránti érdeklődés egyidős a magyar történetírással: már az első fennmaradt krónikánk szerzőjét, Anonymust is ez izgatta a 12-13. század fordulóján. Bár a következő évszázadokban inkább a magyarok testvérnépének tartott hunok legendás története és világhódító királyuk, Attila személye került a magyar történeti tudat reflektorfényébe, Anonymus Gesta Hungarorumának 18. századi felfedezése után - a soknemzetiségű Habsburg Birodalom keretében lezajló magyar nemzeti ébredés jeleként - Álmos, Árpád és vezértársaik szerepe ismét felértékelődött Attilával és hunjaival szemben. Az általuk végbevitt 9. századi Kárpát-medencei honalapítás pedig kitüntetett helyet kapott a közgondolkodásban. (...) A magyarok Kárpát-medencei beköltözése ma is - olykor komoly indulatokat kiváltó - vitatéma a tudományos és a közéleti diskurzusban egyaránt. Éppúgy, mint már legalább bő másfél évszázada az. Az előrelépést azonban nem csupán az új tudományos eredmények és azok közismertté tétele jelentheti, hanem sokat segíthet annak az útnak a feltérképezése is, ahogyan idáig eljutottunk. Annak az áttekintése, hogy elődeink - különböző történelmi helyzetekben - hogyan gondolkodtak Árpádról és honszerzőiről. Kötetünk éppen ebben kíván segítséget nyújtani.

B. Szabó János - Háborúban ​Bizánccal
Bizánc. ​Fényűző pompa, sötét ármányok, vérre menő teológiai viták, kifinomult művészet - egy birodalom ezeréves története sűrűsödik össze ebben a szóban. Ám annak mára már elhalványult az emlékezete, hogy ez a birodalom évszázadokon át milyen fontos szerepet játszott északi szomszédja, a Magyar Királyság történetében. E könyv ennek a bonyolult és ellentmondásos viszonynak egy részletét, a 11-12. századi magyar-bizánci küzdelmek történetét idézi fel, méghozzá széles politikai és kultúrtörténeti keretbe ágyazva. Eközben betekintést nyerhetünk Európa két évszázadának hatalmi politikájába, végigkövethetjük Árpád-házi királyaink dinasztikus politikáját, családi viszályait - és erejük, tekintélyük lassú gyarapodását is. A kötet szerzője, B. Szabó János hadtörténész, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa. A hadviselő felek fegyverzetét, viseletét, felszerelését bemutató tanulmányt Boldog Zoltán régész-fegyvertörténész írta és illusztrálta.

Somogyi Győző - B. Szabó János - Az ​Erdélyi Fejedelemség hadserege
A ​896-ban alapított magyar állam, 1000-től keresztény magyar királyság, 1920-ig az egész Kárpát-medencét magában foglalta, a mai Horvátország pedig a magyar szent korona alá tartozó társország volt. Az "Egy ezredév hadban" könyvsorozat ennek az államnak a katonai kultúráját, fegyverzetét, a huszár által méltán világhírű jellegzetes hadviseletét mutatja be hadtörténeti korszakonként színes rekonstrukciós rajzokon, angol és magyar nyelven. Somogyi Győző (1942) történész, grafikus több évtizede gyűjti és rajzolja a magyar hadtörténelem tárgyi emlékeit, mint hagyományőrző huszár a ruhákat, fegyvereket gyakorlatban is kipróbáló kísérleti régészet művelője. Eddig több mint egy tucat színes albuma jelent meg magyar és német nyelven.

B. Szabó János - A ​mohácsi csata
Az ​1526. évi mohácsi csata az egyik legismertebb esemény a magyar történelemben. Könyvünk bűnbakkeresés helyett igyekszik érthetővé tenni az előzményeket, a 16. század eleji Magyarország és az Oszmán Birodalom helyzetét, háborúságuk természetét, valamint I. Szulejmán szultán sokat vitatott szándékait is. E kis kötet számos, rég meggyökeresedett közkeletű tévedésre, félreértésre is felhívja a figyelmet, és az eddigieknél világosabb és izgalmasabb képet ad a több mint 300 évig tartó török-magyar háborúk történetének egyik legfontosabb időszakáról, a magyar nemzeti sorstragédiák szimbólumává vált mohácsi csata valós történetéről. A kötet szerzője, B. Szabó János történész hét évig volt a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, jelenleg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem doktorandusza. Két hadtörténeti tárgyú ismeretterjesztő könyvet írt az Erdélyi Fejedelemség hadseregéről és az Árpád-kori magyar-bizánci háborúkról.