Ajax-loader

Bartók Imre könyvei a rukkolán


Bartók Imre - Jerikó ​épül
Bartók ​Imre új regénye, ha hagyományos fogalmainkkal próbálnánk leírni, önéletrajz, családregény és nevelődési regény meghökkentő elegye. A könyv cselekménye mintegy húsz évet fog át: az 1980-as és 90-es évek generációs tapasztalataiból kiindulva, a valós eseményekre épülő személyes történettel a valóságot kifordító, továbbgondoló, egészen a kultúrtörténeti és teoretikus belátásokig hatoló elbeszélést hoz létre. Szándékosan tágítva a szakadékot a gyerekkor sokszor traumatikus emlékei és a felnőttkori visszatekintés között, bemutatja egy szükségszerű tragédiákkal együtt is átlagos élet átlagos hétköznapjait és annak a szellemi fejlődésnek az útját, amelynek végpontjáról a múlt mint rommező beláthatóvá és értékelhetővé válik. A Jerikó épül merő provokáció, kísérlet egy újfajta irodalmi stratégia és nyelv megteremtésére.

Bartók Imre - A ​nyúl éve
Az ​emberek történelme úgy emelkedett ki a barbárságból és hullt vissza aztán ugyanoda, hogy a nyugalom ideje éppen csak egy levegővételre volt elég. Egy levegővétel, és némi tisztánlátás, annak felismerése, hogy a hideg álmok szőttese már egyetlen kéz melegétől képes lángra kapni. A süllyedés és romlás panaszai visszhangoztak a reggeli szélben. Egyetlen vízcsepp morfológiája gazdagabb és bonyolultabb volt a műholdakat létrehozó technikai tudásnál. A hópelyhek finomstruktúrája gúnyt űzött a felhőkarcolók gőgös geometriájából. Martin, Karl és Ludwig, akik valaha rettenthetetlen gyilkológépekként járták New York utcáit, most kibernetikus beültetéseiktől megfosztva, rozoga öregemberekként kénytelenek szembenézni a posztapokaliptikus világgal, amelynek létrejöttét ők maguk idézték elő. A nyugati civilizáció egykori fellegvára ma már mutáns növények és emberi, állati eredetű hibridek keltetője, ahol a túlélés törvénye az úr. Amikor azonban céltalannak látszó kóborlásaik során összetalálkoznak Gonyolékkal, a furcsa, kövér kis lénnyel, aki egy titokzatos mutánskolónia felderítőjeként járja a felperzselt várost, a gondolkodók előtt újra felcsillan a remény: lehetséges volna, hogy az emberiséget kis híján kiirtó kataklizma után valóban elérkezett a Föld új korszaka? És lehet, hogy ennek az új korszaknak az új közösségeit valakik, valahol éppen az ő tanításaik alapján próbálják megszervezni? A patkány éve folytatásában Bartók Imre továbbfűzi az első kötetben megismert gondolkodók történetét, még részletesebben kibontva szélesvásznú vízióját a biológiai katasztrófa sújtotta New Yorkról és annak lakóiról. Könyvében a hátborzongató és költői látomások éppúgy megférnek az akciódús üldözési jelenetekkel és vérfürdőkkel, mint a vígjátéki elemeket sem nélkülöző filozófiai párbeszédek a metafizikai horror legszebb hagyományait idéző epizódokkal.

Bartók Imre - Láttam ​a ködnek országát
Válságos ​a hangulat a könyvpiacon. Kétségbeesésükben még a dörzsöltebb kiadók is nyitni kénytelenek a kisállat-gótika és az utópisztikus horror felé. A nemzetközi hírű hazai kiadó ügynökét azonban munkaköri feladatai mellett valami más is vezérli, amikor találkozik a feltörekvő, és nem ritkán zavartan viselkedő európai szerzőkkel. Keres valakit, ám a keresés egy rémálom dramaturgiájával halad előre. Metafizikai krimi, gyászregény és szatíra egy képzelt világ hétköznapjairól. A valóság drapériái lángra kapnak.

Bartók Imre - A ​patkány éve
Mintha ​ezt a helyet már kezdettől fogva azért építették volna, hogy kísértetvárossá váljon. Lehetséges, hogy a történelem óramutatója milliókat söpörjön el ilyen hirtelen, ilyen elképzelhetetlenül rövid idő alatt? Lehetséges, hogy ez az egész hormonburleszk, ez a kicsinyességből, félelemből és szeretetfoszlányokból összeálló biofiziológiai nagyüzem egy csapásra semmivé váljon? New York, a „világok keresztútja” hamarosan egy globális bioapokalipszis kiindulópontjává válik. Az örökké nyüzsgő városban azonban ez egyelőre csak egy magányos, megkeseredett rendőrfelügyelőt aggaszt, aki hiába próbál valami rendszert felfedezni a növénnyé változtatott családok, brutális csonkolások és megmagyarázhatatlan terrorcselekmények kavalkádja mögött. Ám a rendszer létezik, és legfőbb motorjai Karl, Ludwig és Martin, a három különleges képességekkel rendelkező óvilági gondolkodó. Miközben egyre közelebb kerülnek vezetőjük, a csábító és titokzatos Cynthia terveinek megvalósításához, kétségbeesetten próbálják leplezni egymás és a világ előtt saját elméjük széthullását – de vajon meddig sikerülhet ez egy olyan világban, ami nekik köszönhetően épp most fordul ki önmagából? Bartók Imre könyve szédületes sodrású akcióregény, költői szépségű próza, kozmikus látomás a világvégéről, egyúttal megejtő diagnózis a barátság erejéről és a személyiség totális kiszolgáltatottságáról.

Bartók Imre - A ​kecske éve
De ​mi lehet a többi városban? Csend és motoszkálás. Hongkongban valami kiharap egy emeletet az egyik toronyházból. Vancouverben sebesült barnamedvék gyülekeznek az egyik bevásárlóközpontban, és jelbeszéd segítségével szervezik meg a túlélésüket. Novoszibirszkben ebben a percben megy el végleg az áram. Az egykori közkórház onkológiai osztályán zsenge húsevő növények indulnak fejlődésnek, hogy hamarosan elhagyják az épületet, és ruganyos lábaikon melegebb vidékek felé induljanak. És valahol, Európa szívében egy sötét alak Martinra, Karlra és Ludwigra gondol. Azon töpreng, vajon hol lehetnek. Vajon életben vannak-e még? És ha igen, meddig kell még várnia rájuk? New Yorknak vége, és vele pusztult a keleti part nagy része is, amikor egy őrült tapsifüles atomot robbantott a bioapokalipszis sújtotta város közepén. Martin, Karl és Ludwig, az egykori vérszomjas szuperfilozófusok egy mini tengeralattjáró fedélzetén menekülnek a nukleáris vihar és tetteik következményei elől. Az úti céljuk nem más, mint Európa, ahol talán minden elkezdődött, és ahol egészen biztosan véget is ér minden. De vajon sikerül-e épségben átkelniük az óceánon? És mit találnak majd az öreg kontinensen? Kik vagy mik járják most a valaha ragyogó fővárosok, Párizs és Berlin utcáit? Választ kapnak-e azokra a kérdéseikre, amelyeket csak éjszakánként, rémálmaik és szorongásaik béklyóiban vergődve mertek feltenni maguknak? Bartók Imre nagyszabású trilógiájának záródarabja A patkány éve és A nyúl éve után újabb dimenziókkal gazdagítja költői látomását egy jövőről, ahol sosem lehet tudni, ki a valódi ellenség, de ahol a barátság talán még megmentheti a világot – vagy azt, ami maradt belőle. Bartók Imre 1985-ben született Budapesten. Két, Paul Celanról, illetve Eilkéről szóló irodalomtörténeti, valamint egy filozófiai monográfia szerzője. Első regénye Fém címmel látott napvilágot 2011-ben. Trilógiájának első része, A patkány éve 2013-ban jelent meg, ezt 2014-ben A nyúl éve követte. A kecske éve a sorozat lezáró darabja.

Bartók Imre - Alfonz ​és az űrlények
Alfonz ​mától suliba jár, mégpedig a 24. kerületi általánosba. Micsoda? Hogy nincs is 24. kerület? Tévedés! Csak senki sem tud róla. Ahogy arról sem, hogy ez a suli tele van földönkívüliekkel!

Bartók Imre - Rilke
Rilke ​tudott az élet nehézkedéséről, ami egyszerre „feladat”, „bánat” és "fény a derűs szellemben”. Látta a szépségnek azt az oldalát, amelynek „iszonyú” látványa megsemmisíti az életet, megsejtett valamit a szépség azon destruktív túlhatalmából, amelyhez ő maga még mindig lenyûgözve fordul, de amelytől rövidesen az egész század menekülni igyekszik. A szépség mint Egész, illetve a totális szépség mélyén tanyázó rútság tapasztalatából származik költészetének meghatározó etikai dimenziója, annak a helynek a keresése, ahol az ornamens megtörik, és ahol a dolgok„kimeríthetetlen tárggyá” válnak.

Bartók Imre - Goebbels
Bartók ​Imre Goebbels című bunkerdrámája a történelmi exploitation első magyar képviselője, melyben az emlékezetpolitikai munka helyét titanizmus és infantilizmus bizarr összjátéka veszi át. A dráma vizuális keretét Trapp Dominika látomásos kollázsai képezik, melyek a korabeli képkultúra művészileg kisajátított motívumaiból építkeznek.

Bartók Imre - Paul ​Celan
„A ​seb megjelöl, és a sebesült élet az idegenség bélyegét hordja magán. Az élet azonban, abban a törekvésében, hogy visszatérjen önmagához, igyekszik mélyre ásni saját magában, nyomokat találni, és azokat olvashatóvá tenni. Celan művei nyomolvasásra szólítanak fel, hiszen versei maguk sem a megbékélés automatizmusai. Egy hiányt rajzolnak körbe, valamit, ami nem mondható ki, és ami mégis megtörtént, történik és mindig történni fog. […] A nyomolvasás egyúttal, mivel sebekről van szó, egyben sebolvasás is. […] Ezzel érthetővé válik, miért is lehetett szó az egyik versben »sebesre olvasottságról«. A költészet így az élet genealógiájává válik.”

Bartók Imre - Fém
A ​szerző nevelési regényében egy beteg és orvosa viszonya, a gyógyulási folyamat áll központban. A kötetet olvasva azonban eldönthetetlen, hogy álom, hasadt tudat vagy a regény valósága szüli-e a skizofrén pszichiáter alakjait. Azt vesszük észre, hogy nevelődés helyett sokkal inkább az álom és a terápia körül kialakuló szövegháló, az alatta és felette nyíló, hátborzongató,mályvaszínű világ az, ami meghatározó, s az ez körül burjánzó nyelv.

Bartók Imre - A ​hamis Alef
A ​filozófia zárt fogalmi rendszerként sajátos vakfolttal rendelkezik, amennyiben nem képes tisztán rálátni ARRA a helyre, ahonnan megfogalmazódik. „A filozófusnak mindannak a totalitását kell leírnia, ami létezik. Ámde ez a totalitás magát a beszédet is magába foglalja, különös tekintettel magára a filozófiai beszédre.” Kojèvenek ez a gondolata nem csak Hegelre vonatkoztatva megvilágító erejű, ahogyan egyébként a hegeli tétel – „Az igaz az egész” – sem csupán a hegeli filozófia szelíd tébolyának jele. A preszókratikusok mellett Platón is szükségét érezte, hogy magyarázatot adjon a filozófiai kérdezés megszületésének problémájára. Másképpen fogalmazva a filozófia elemi igénye, hogy magába integrálja a nemfilozófiát, vagy a filozófia előttit – hiszen csak az egész lehet az igaz.

Kollekciók