Ajax-loader

Lászlóffy Aladár könyvei a rukkolán


Antal András - Bajor Andor - Barabás István - Beke György - Gálfalvi Zsolt - Lászlóffy Aladár - Majtényi Erik - Marosi Barna - Szőcs István - U.F.O.
Szavahihető ​szemtanúk mesélik el észleléseiket repülő tárgyakról, és olyan jelenségekről, amelyeket nem sikerült azonosítani. Az észlelők között szakemberek is vannak: csillagászok, professzorok, pilóták. Az UFO-k ügyét az Egyesült Államokban a legnagyobb titoktartással kezelték. Az UFO-ügyeken dolgozó szakértőket hallgatásra kötelezték. Vajon tényleg felkeresték bolygónkat a földönkívüli civilizációk küldöttei?? A könyvben számos hihetetlen, minden képzeletet felülmúló rejtélyre "derül fény".

Lászlóffy Aladár - A ​képzeletbeli ásatás
Nemzedékek ​időben alig belátható sora, fő- és oldalági rokonok szinte áttekinthetetlen sokasága, változó, de értékeikben tulajdonképpen változatlan korok emberei Lászlóffy Aladár regényének hősei. A családot, s egyúttal a regény szálait is Memusnak, az elbeszélő dédanyjának alakja fogja egybe. Családösszetartó szimbólumként szolgál a dédapa által tervezett Ház, ahonnan a hat Szabados fiú kirajzik, hogy kettejük az első világháború vérzivatarában merüljön el, másikuk az Újvilágban próbáljon szerencsét, a munkásmozgalomba kapcsolódjék be vagy egy kényelmesnek mutatkozó házasság fedezékébe vonuljon. Tipikus századfordulói gyárváros Porond, a színhely, ahol a család több nemzedéke a második világégést is megszenvedi. Szülőt és gyermeket szakít el egymástól ismét a haáború, s a hányatott időkben Memus tartja össze a családot. A dédanya érzelmi örökségének továbbvivője a narrátor, nemzedékek hosszú sorának emlékező láncszeme.

Balla D. Károly - Baranyi Ferenc - Czigány György - Faludy György - Gergely Ágnes - Görgey Gábor - Juhász Ferenc - Kalász Márton - Lator László - Lászlóffy Aladár - Mezey Katalin - Mozzi Giulio - Nagy Gáspár - Orbán Ottó - Riccardi Antonio - Székely Magda - Szőcs Géza - Takács Zsuzsa - Tari István - Tornai József - Tőzsér Árpád - Turczi István - La giornata della poesia - Antologia poetica
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lászlóffy Aladár - Felhősödik ​a mondatokban
Lemegy ​a világ s másodszor már poézis. Lehet, azoknak lesz igaza, akik szerint a vers lejárt szerep forgatókönyve volt, és most olyan modernre épült a lélek, hogy bezár a bolt, a teátrum. Vagy mást fognak játszani, árusítani a régi jó cégér alatt. Az érzékenység beleolvad egy új mindentudásba, s ez már azt is tudni véli, miért nincs szüksége költészetre a kétfejű emberiségnek. Mert az bizony kétfejű, mert a címersas. Egyik folyton visszanéz. Tényleg: milyen jogon volt egy percre is olyan optimista Beethoven vagy Mozart, hogy miközben folyik a vér, a nyál, a pénz, a háború, ők az ember nevében azt alkossák meg, hozzák létre, mutassák fel? Vivaldi, Michelangelo, Dante, Goethe meghamisították a „választási eredményeket" , a folyamatos Gallup-felméréseket - s egy egész más emberiséget terjesztettek fel... Felhősödik a mondatokban. Lemegy a poézis? Másodszor nem lesz világ sem. Lászlóffy Aladár

Lászlóffy Aladár - A ​hétfejű üzenet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lászlóffy Aladár - Bukfencóra
Máris ​bukfencet vet minden gyerek, aki Lászlóffy Aladár Bukfencóra című versének ritmusát ízlelve, Orosz Annabella rajzain szemlélődve ezzel a szimpatikus lapozóval eljátszadozik. A mozgás öröme, a vízben való játék felszabadító élménye elevenedik meg szöveg és illusztráció kölcsönhatása révén. Mert mi lehetne izgalmasabb a vízben paskolásnál? Ennél fantáziadúsabb tevékenység talán csak egy vízilóverseny lehet, lehetőleg krokodilokkal. Ilyen jó móka közben még az eső sem kedvetleníthet el!

Lászlóffy Aladár - Csudaóra
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lászlóffy Aladár - Bársonyok ​és Borgiák
A ​romániai Forrás-nemzedék egyik legkarakteresebb költője már rég klasszicizálódott. Lászlóffy Aladár „nyelvfürdője" Dsidára utal vissza. Vagyis egy különleges, a muzsikát szinte eksztázisként megélt sorsszimfóniára, amelyben a nagyzenekar mögött is érezni a lélekharangnyi fohászt. A gyöngeségében is állhatatos szívű imádkozik így az Úrhoz: ha engeded, hogy ezer éve tenyésszünk hegyeid tövén, engedd, hogy holtaink nevére, zölden fonódjék a remény ha vissza is vonnád kegyelmed, a jutalmat, a büntetőt, hagyd nálunk kicsit még a nyelvet: szűk szorosodban - tág erőt. Amíg az emberiség „a halál félelmével és gyönyörűségével" nem tud betelni, addig a kolozsvári költő magához édesgeti a világmindenséget. A nyelv erejétől hiteles ez a mozdulat. Benne a „kunsági könny" és a „Tihany-elvű nyelv" Házsongárd aranyával találkozik. Azzal a hazával, amely ugyan káprázat - „a visszasütő napban halványan izzó rézbokor" -, ám valódivá teszi „álmaink könnyűlovassága" az elmaradhatatlan kérdéssel: Uram, ugye nem hagysz magamra. Minthogy nincsen, mert nem lehet, egyértelmű válasz, ezért a kötetnyi vers.

Lászlóffy Aladár - Kőfalon ​kőszó
Lászlóffy ​Aladár 1937-ben született Tordán. Költő, író, a Helikon című lap szerkesztője. A kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen szerzett magyar irodalom szakon tanári diplomát. Az erdélyi magyar irodalom egyik megújítója, az első Forrás nemzeték tagja. Első kötete 1962-ben jelent meg. Azóta számos vers és próza kötetet adott közre. Újabb kötetei: Szövegek szövetsége 8tanulmányok) 1988 Kriterion; Házsongárd (monográfia) Helikon 1989; Holdbeli pásztor (novellák) 1989 Kriterion; Keleti reneszánsz (versek) 1993 Kriterion. Lászlóffy Aladár életműve azt igazolja, hogy különös érzéke van az idő és a tér korlátainak légiesítésére, a történelem mélységeiben és a kontinenseken átívelő távolságokban zajló események személyes élményként való megélésére és szuggesztív közvetítésére. Új kötete a Kőfalon kőszó is a klasszikus európai és magyar kultúrörökséget idézi a jelen kiüresedő és eltorzult világával szemben. Lászlóffy Aladár is, mint a kultúra strázsán vigyázó más őrzői, kétségbeesés helyett a vállalható múltból mutat fel példákat az értelmes, cselekvő életre. Gazdag, érett nyelven, letisztult, tömörre kalapált metrumokban. "Faragom márványát a nyelvnek / Lágy anyag kezemben a szó" - írja Lélekvándorlás című versében. Ám a kultúra, a nyelv nem játék, nem nosztalgiák forrása, s legkevésbé elmenekülés a feladatok elől. Ellenkezőleg - vallja a költő - az igazi, a legnagyobb lehetőség a világ dolgaiban való értelmes részvételre: "Van még a munkára idő, az idő csak munkára való / a többi, a harc is, a csók is csak kikapcsolódás és vétek, / ha ennyire nincs kész a világ"

Lászlóffy Aladár - Dühöng ​a déli szél
Sűrű ​setét az éj,/Dühöng a déli szél,/Jó Budavár magas/ Tornyán az érckakas/ Csikorog élesen. Arany János egyik legismertebb balladájának kezdő versszaka a hunyadi Corvinus család sorsának baljóslatú kimenetelét sejteti. A vészjósló epikum, az ármány és merény egyfelől; a Hunyadi család - és főképp Mátyás király - dicsteljes, szinte legendás emléke másfelől ... ennek a kétpólusú, ezért feszültséggel telített és regényre "predestináló" viszonynak köszönhető, hogy Lászlóffy Aladár e posztumusz (és az evangéliumi "négyesség" szerkezetét idéző) műve az erdélyi és az erdélyiségre fogékony magyar olvasó számára igaz, mély, megrázó élmény lehet.

Lászlóffy Aladár - Helipintyő
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lászlóffy Aladár - Lászlóffy ​Aladár legszebb versei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lászlóffy Aladár - A ​Seregek Ura
Csanád ​levele Zilahról, 1849. március 18-án. A Kedves Anyánk áthúzva és Drága testvéreimre javítva, ami egyrészt jelzi a sietséget, másrészt elárulja, hogy nem volt bőviben a papirosnak. Először s meglehet utoljára írok levelet haza - igen, mert Honvéd vagyok annál a zászlóaljnál, mely nem volt tűzben, de az ellenséggel szemközt áll Sz(kihúzva)nál, hová is, bár a többi előttünk is titok, délután indítotanak bennünket. Kedves mindnyájan! Fájdalomtelt kebellel válok meg tőletek, mert Anyánk beleegyezése nélkül mentem el hazulról, ám mégis örömsugár csillog szememben, mivel hiszem, hogy Hazám oltalmára teszem le életemet. Édes Erazmuszom, veled a véletlen összehozhat még, összehozhat itt avagy máshol, de Édes Anyám megengedjen s legyen szíves egyszer-egyszer rám emlékezni, mert ha én valahol csak egy hetet is maradok, tudatom. Addig is szerencsét és boldogulást kívánok mindenkinek. Görgényi Csanád Honvéd a 67. számú (most tudtam meg) zászlóaljnál. P. S. ha ide Zilahra küldenék a levelet, barátom apjának háza 735. szám, onnan elküldik utánunk, mert együtt vagyunk az alispán Bálint Fiával is. (Részlet a regényből)

Lászlóffy Aladár - Szabó ​Lőrinc költői helyzetei
"Szabó ​Lőrinc költészete az, ami benne eredendő felfedezés, a kor bányáiból elsőnek kitermelt tapasztalat, érzület és hangulat, talán mélyebben beépült egész költészetünkbe és közérzetünkbe, mint azóta bármely magyar költőé. Az ő kifejezésbeli forradalma, a "beszélt vers"-nek ez a sajátos változata azonnal tért hódított, s a nála alig valamivel fiatalabb kortársai, József Attila, Illyés Gyula, Radnóti éppoly kevéssé vonhatták ki magukat hatása alól, ahogy tanítványaivá szegédtek idősebb mesterei is" - írja Szabó Lőrinc fiatalabb kortársa és tanítványa, Somlyó György, s megállapításának helyességét a múló évek egyre inkább igazolják: Szabó Lőrinc költészete nemcsak izgató öröksége, de roppant tanulságokat rejtegető, kincsekkel teli tárháza is az élet mélyrétegei felé törő, folytonos megújulást kereső modern költészetünknek. Lászlóffy Aladár mindenekelőtt költőként közelíti meg Szabó Lőrinc líráját, ám eredményei az olvasót is közelebb viszik e magasrendű költészet igazabb megértéséhez.

Lászlóffy Aladár - Szigetvár ​lakatja
Több ​verskötet és regény után ebben a könyvében novellákkal jelentkezik Lászlóffy Aladár. "Novellák, amelyeknek van telefonszáma" - a valóságban és (ez fontosabb) szellemileg bármikor tárcsázható telefonszáma, a szerző hívásra házhoz megy, mindig a világba indul, ahol mindig is tartózkodik, valamint a történelemben, tegnaptól-holnaptól a máig érőben, levélrezdülésszerű és földrengésnagyságrendű ingereket egyaránt felfog, mondandóját a hangsebességnél gyorsabb papírrepülőn és a véráram emberszabású melegével lükteti, üzenete mindig érdemes-ráfigyelni gondolat-érzelem-gondolat. Ő az egyetlen író, akit láttam írni, láttam, amint ceruzája hegyén lelke az ő soraitól máris ideges papírra áramlik. Amit biztosan tudok róla. Sohasem tartotta eléggé tisztának a kor-korok ablaküvegeit, a látás és a láttatás higiéniájában a tökéletes és könyörtelen áttetszőség híve. Mindközönségesen grafit - de titkosan gyémánthegyű - ceruzájával olykor a szemem láttára hozta létre a szükséges varázslatot, meg sem említvén, csak művelvén a csodát. Imádott naplementéinek valamelyikén-mindegyikén az írás folyton bemocskolódó ablaküvegéről eltávolít helyi légypiszkot, ólálkodó fakasvakságot, törpe rövidlátást, eszmei kancsalságot, ottfelejtett hályogot, bólintójánosságban elnehezült álmosságot, csak az orrunkig látó önzést, a reménytelenségben átmeneti látászavart, szemekbe hintett történelmi port. A külső-belső látás tisztítótűz-igényű gyötrelmes gyönyörét vetíti-villantja szembe a világ-valóság emberhez méltó változásaiért. Novelláiban is az ellentmondások szépségével ékeskedő született művész, akit rejtelmes és megvallott szenvedélyeinek kiszámíthatatlansága tart fájdalmas emberi egyensúlyban.

Lászlóffy Aladár - A ​holdbeli pásztor
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lászlóffy Aladár - Svájci ​határállomás
“...Vannak ​délutánok, mikor percekig szembesüt, besüt az életedbe a bruegheli ég: korán megy le, kopár ágak közt, s izzó lila... Milyen a kisvárosi utca architektúrája? Egy csúnya ház, egy szép ház, egy régi ház, egy új ház, egy szegény ház, egy gazdag ház, egy ép ház, egy lebombázott... Az ember lakik egy kort, melyet ő semmi-különös-alapon lát, s utólag olyan romantikus színhellyé lesz aztán, kívülről, a kor, a város, az élet, másoknak már elérhetetlen paradicsoma a hangulatoknak. Különös, hogy éppen a legtágabb, legáltalánosabb élmény: a természet, az évszakok örökállandó illat- és színihlete bátorítja aztán a kifulladó kívánkozást, a megfakult vágyat egy korán megsejtett személyes életforma iránt. Így vagyok én a telekkel... A hó rejtett szépségeket hoz ki, régi városok arcán különösképpen. Fehér kontúrokkal rajzolja körül a legvékonyabb vonalakat, párkányokat, villanydrótokat. Vidám aktualitást nyernek a kor divat-műfajának tömören hetyke szövegei, a trikó, sapka és overáll márkák: hogy Lake Placid, Sapporo, Cortina d’Ampezzo, s megfürdik benne a század egyik leghírhedtebb helynévfogalma is: Szarajevó... Nincs nagyobb távolság, mint az emberen belüli távolságok. Egyik emlékezetes téltől a másikig.”

Lászlóffy Aladár - Kántor László - Házsongárd
Ki ​ne ismerné Áprily Lajos híres versét, mely Apáczai Csere Jánosnak állít emléket, s így kezdődik: "A tavasz jött a parttalan időben / s megállt a házsongárdi temetőben / Én tört kövön és porladó kereszten / Aletta van der Maet nevét kerestem..." "Tört köveken és porladó kereszteken" mi is a magyar művelődéstörténet nagy alakjainak neveit keressük, emléküket idézzük. A kolozsvári hegyoldal évszázados temetkezőhelye a Házsongárd, mint minden ősi temető, nemcsak az elmúlás színhelye, hanem a kultúra gyűjtőhelye, több mint négy évszázad történelemkönyve is. Nevesek és névtelen fekszenek a közös földben: már a 16. század utolsó tizedeiben temettek ide ismeretlen halottat, de itt a sírja vagy némely esetben már csak az emlékoszlopa többek közt Szenczi Molnár Albertnek, Apáczai Csere Jánosnak, Tótfalusi Kis Miklósnak, Kós Károlynak, Dsida Jenőnek, Szilágyi Domokosnak is. A természetben és a történelemben látszólag az elmúlás uralkodik: pusztulnak a fejfák, a sírkövek, idővel elporladnak még az emberi csontok is. Csak az élet különféle területein végzett alkotómunka és annak emlékezete örök. A Házsongárd a jeltelen elmúlás dacos cáfolata, szellemi öröksége nem csupán Erdély múltjának sugárzó emlékműve, de jövőjének is záloga. Ezért nem olyan, mint a világ bármely más temetője...

Lászlóffy Aladár - A ​hetvenes évek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lászlóffy Aladár - A ​repülés a zuhanásban
Lászlóffy ​Aladárt, költőként, mindig őszre nyitott ablaknál állva látom egy dús szobában. Érezhető: szülőházból leválasztott szoba az. Boltívesnek kell lennie. A fali polcokon tört sarkú könyvek és avíttas tárgyak a hipermodernek között, érdes kődarabok, a padlón folyóirat- és oklevél-kötegek, azokon némi por vagy hamu. Lászlóffy Aladár abból az ablakból az alexandriai könyvtárra lát. A könyvtár lángokban áll, a kiművelt módokon impregnált, tartósított irat-tekercsek igencsak gyúlékonyak. Odakint, a jobbágykék égen dulakodó gyönyörű felhők - vagy az égő könyvtár füstgomolyai.

Kollekciók