Ajax-loader

Szebeni András könyvei a rukkolán


Odze György - Szebeni András - Verebes ​István
"Állj, ​s felelj, ki vagy?" - ez a Hamlet első mondata. Van-e ennél fontosabb kérdés az életben? Verebes fiatal kora óta erre kereste a választ. Megállás nélkül. Fordulatos, kalandos magánéletében és sokoldalú, sokszínű, szélsőségektől sem mentes szakmai pályafutása során. Volt már fenegyerek, népszerű kedvenc, zseni és bohóc. Egyiket sem szégyellte. Zárkózott, ellentmondásos egyéniség, aki látszólag nem sokat törődik azzal, hogy ki mit gondol vagy mit cselekszik körülötte, valójában azonban mindent Iát, mindent hall, mindent megfigyel. Szereti a szerepeit, mégsem azonosul velük teljesen. Csehov kortársa, miközben igazi, huszonegyedik századi városi fiú. Gyűlöl látszani, tudja magáról, hogy esendő, következetlen, feledékeny, a hangja nazális, néha túlságosan hosszasan kotorász a táskájában, kapkodva eszik akkor is, ha van ideje, a legváratlanabb pillanatokban tör rá az alvás, mert soha nem tudta rendesen beosztani az idejét, vagyis olyan, mint mi, mindnyájan. Miközben minden gondolata eredeti, minden cselekedete ösztönösen tehetséges. Amihez nyúl, azon ott marad a névjegye. Élete nagy része vendégségben telt, lányoknál, barátoknál, feleségeknél, ismerősöknél, ismerősök ismerőseinél. Vidéki színházak, társalgók, albérletek, bérelt lakások, színészházak, igazgatói irodák, vágószobák, stúdiók, gyorsan szívott cigaretták folyosókon, rövid alvások pamlagokon, taxikban, vonaton. Sokan felismerik, de kevesen ismerik. Állj, s felelj...

Szebeni András - Szín-darabok
"Nincs ​csodálatosabb ember a színésznél, s nincs csodálatra méltóbb foglalkozás. Kicsit túl kell látniuk saját szerelmeik, saját haláluk idején." Nádas Péter

Szebeni András - Lukács László - Boldogok, ​akik házadban laknak...
Minden ​korban és kultúrában akadnak emberek, akik elvonultak a világtól, lemondtak önmagukról, hogy Istent keressék. Isten keresése, a törekvés egy teljesebb emberségre pontosan definiálható életformát alakított ki, a szerzetességet. "A szerzetesség változatos és gazdag története szerves részét alkotja mind az egyház, mind az európai - így a magyar - kultúra történetének is" - írja bevezető tanulmányában Lukács László. A magyar művelődés történetét sem lehet megírni a szerzetesrendek tevékenysége nélkül. A magyar középkor egész művészete a szerzetesek keze nyomát viseli. Az újkorban egész sor szerzetesből lettek költők, tudósok, egyetemi tanárok és reformerek. Kötetünk - Szebeni András színes fotóival az 1950 után is változatlanul működő négy szerzetesrend - a bencések, a ferencesek, a piaristák és a szegény iskolanővérek - életét mutatja be, életüket a rendház falai mögött, és tanító-nevelő tevékenységüket iskoláikban. Mivel a négy rend mindegyike a szerzetesrendek egy-egy alapvető típusát képviseli, így feltárulhat előttünk az a gazdag világ, mely a kolostorfalak mögött a keresztény Európa és a keresztény Magyarország története során kifejlődött.

Szebeni András - Székesfehérvár
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szebeni András - Debrecen
Egy ​várost a "helyei" azonosítanak önmagával. Aki odamegy, először néz, s csak később lát. A képek nem a néző, hanem a látó embert helyezik előtérbe. Nem riporterként akarok látni. Nem érdekel az aktualitás. A mindennapi élet sokkal felkavaróbb. Ha egy elnök a városba látogat és megnyit, kitüntet, avat, eltemet - nem a valóság. Ami érdekel, az a "nyomkeresés", egy kor, egy város lenyomata, lélegzetvétele: a múlandóban az örök. A sorozat ötödik, jubileumi kötete Debrecent láttatja.

Szebeni András - Forgách András - Bevilágítás
Bevilágítás. ​Mint mikor egy színpadra került díszletet először bevilágítanak. Mint mikor a zseblámpa fénycsóvája bevilágít valahová. Mint amikor látható lesz a láthatatlan. Szebeni fotói nem egyszerűen a tizenöt éves Budapesti Kamaraszínház kész vagy születő előadásairól, az estékről és a délelőttökről, az olvasópróbákról, díszletállító-próbákról, felújítópróbákról készült képi beszámolók, művészi riportok, hanem a működés mindennapi izgalmainak rögzítései. Hiszen jól tudjuk, hogy a színház bonyolult üzem, ahol estéró1 estére élő, világoló, lélegző valaminek kell megszületnie. Forgách szövegei az ábécé szeszélyét követő szócikkek, a részletekből kibomló esszék, töredékek, hol urai, hol könyörtelenül tárgyilagos leírások. Leletmentés és látlelet. Bevilágítás.

Szebeni András - Bella István - Ersehenes... ​Szeged
Jeder ​Fotograf ist ein Gefangener des Lichts. Man könnte sagen: ein Tänzer mit Fesseln aus Licht. Dieser Zauber gelingt nur Wenigen und nur äusserst selten. Nur dann, wenn der Fotograf in seunen eigenen Lichtern gefangen ist. Ein Befreiungskünstler, der sich den Ketten entwindet, indem er sich welche anlegt. In András Szebeni strahlen zwei Sonnen: die bekannte, irdisch-himmlische, und eine andere, ein menschlicher Himmelskörper der von ihm ersehenen Dinge. Im 19. Jahrhundert wäre er ein "Lichtschreiber" gewesen wie der "Sonnen_licht_bildner" Daguerre, der Urvater aller Fotografen. Ersehenes... Szeged ist Band 4 in der Städtealben von András Szebeni. István Bella

Szebeni András - Csaplár Vilmos - Hídregény
"Én ​is megrögzötten hiszem, egyedül az állókép tud szembeszállni a múló idővel! 2004 tavaszán kaptam a felkérést, készítenék egy reprezentatív albumot a magyar hídtörténelem eddigi legnagyobb épülő műtárgyáról, a Köröshegyi völgyhídról. Időt kértem, gondolkodtam, végül Apáthy Endre barátom mondatai meggyőztek: - Egy építőmester életében egyszer vagy soha nem adódik ilyen feladat. Szerintem egy magyar fotográfus életében is csak így van ez! Három és fél éven keresztül jártam a hídhoz, hol egymagam, hol Csaplár Vilmos írói kíséretével. Fényképeztem a földről, szerelőhídról, állványokról, daru kosarából meg egy leszerelt ajtajú helikopterből, két biztonsági övvel kipányvázva, 500, 1000, 1500 láb magasból. Láttam a "hidamat" szikrázó napfényben, esőben, ködben, hajnalban s mikor lemegy a nap! Ez az album nem műszaki építési napló, hanem szándékom szerint egy műtárgy, amely az irodalom, valamint a fotográfia hagyományos eszközeivel készült egy műtárgyról." (Szebeni András)

Esterházy Péter - Szebeni András - A ​vajszínű árnyalat
_Ne ​tessen nyugtalankodni, mondta volna (a Kormos-anekdota szerint) sz egyszeri szobafestő, EZ MÉG KAP FOGNI EGY VAJSZÍNŰ ÁRNYALATOT. Ebben az ígéretben telt az életünk, hogy igaz ugyan, most így meg amúgy, botrányosan, de ne tessünk nyugtalankodni, mert ez még kap fogni egy vajszínű árnyalatot.  Valóban. Kap fogtunk egy vajszínű árnyalatot. Erre gondoltunk? Ne kerteljünk, nem erre gondoltunk.  Viszont most mi vagyunk a szobafestő is. Nem mondjuk, ne nyugtalankodjunk, de tudjuk, szemünk-szánk tele festékkel, hogy a vajszínű árnyalat is kap fogni még egy vajszínű árnyalatot._

Szebeni András - Sóvári Zsuzsa - Hölgyeim ​és Uraim
Ha ​nincs, találjuk ki ezt az elnevezést, hogy provofotó. Magát a műfajt ugyanis Szebeni András nemhogy rég kitalálta már, hanem lankadatlan hévvel műveli. Most ismét egy egész albumot jelentetett meg a tárgyban, azt a címet adta a jobbára új képekből álló gyűjteményének, hogy Hölgyeim és Uraim, s a (többnyire) ismert és ismeretlen hölgyek és urak fotói mellé Sóvári Zsuzsa tette oda a formás szöveget.

Szebeni András - Szeged
Egy ​várost a "helyei" azonosítanak önmagával. Aki odamegy, először néz, s csak később lát. A képek nem a néző, hanem a látó embert helyezik előtérbe. Nem riporterként akarok látni. Nem érdekel az aktualitás. A mindennapi élet sokkal felkavaróbb. Ha egy elnök a városba látogat és megnyit, kitüntet, avat, eltemet - nem a valóság. Ami érdekel, az a "nyomkeresés", egy kor, egy város lenyomata, lélegzetvétele: a mulandóban az örök. Szeged az ország harmadik legnagyobb városa. Itt van Magyarország legnagyobb egyeteme. Első számú sugárútja a Tisza. Szeged a napfény városa.

Szebeni András - Presser Gábor - LGT
„Készül ​már a kép, ha nem ismernéd még…” A tabáni képeket majd negyven éve készítettem. Az egész hegyoldalt betakarta a tömeg. Fiúk, lányok, szakállasok, hosszú hajúak és szép arcúak. Hullámzottak, hömpölyögtek, kívülről tudták a szöveget, ismételték a refrént. Azt hiszem, akkor örültünk. Nagyon. Mindenki. Aztán néhány éjszakára a zenekar, csomó szép lány, modellek, lámpák, technika - Sándor Pál, a mozis vezényletével - kiköltözött a város peremére, egy romba. Itt forgott az LGT-show, a _Nézd, az őrült mit csinál_. A felkérés az volt, csináljak önálló képeket, amelyek a filmben is szerepelnek majd. Hát tessék. Itt vannak. És szerepeltek. Aztán Presser szólt, hogy a Nyugatiból kitolat a mozdony a Locomotiv GT-vel. Volt egyszer egy zenekar. Nem volt egyszerű, három napig szóltak, naponta tizenötezer ember... és egy búcsú. Szomorú vagy, nem akarod, hogy elmenjenek, de fényképezel. Aztán megint eltelt vagy húsz év, s most újra szólnak. No igen, ilyen a rock and roll! A fényképész utószava 2013. február

Szebeni András - Hernádi Gyula - Pécs
Egy ​városnak ezer arca van. Ahányan nézik, annyi. Nézz a szemébe, és meglátod önmagad. A város az ember. Pécs (Sopianae, Qinque Ecclesiae, Fünfkirchen) régi város. Kétezer éves. De nem öregszik; bölcsebb lesz csak, és egyre szebb. Sopianae kisasszony igazi nő: allűrjei vannak. Most éppen a tengerről álmodik, a napfényről, és boldog, vég nélküli fiesztákról. Vannak emberek, akik meghallják, mit suttog a kisasszony. Szebeni András közéjük tartozik. Tetszett neki az álom, és megpróbálta a lehetetlent: hogy a tünékeny fény segítségével megörökítse a tünékeny álmot. Kőbe vésve áll a város, és mégis száguld, lélegzik, sír, nevet. A város él. A város az ember.

Szebeni András - Arc ​tér képek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szebeni András - Hernádi Gyula - Sopron
"Civitas ​fidelissima" - Sopron a leghűségesebb magyar város. Hűségkapuja mindenki számára nyitva áll. A szabadság kapuja egy olyan gyémántrács, amelynek fogságából nem akarnak szabadulni. Jelzi az összetartozást, az egymásrautaltságot, a szépséget. Sopron nagyon régi város. Sok ezer éve élnek emberek ezen a tájon. A város maga a történelem, a belváros valóságos szabadtéri múzeum. A régmúlt idők évszázados titkokat őriznek. Szebeni András átemel a közös titokba, rámutat a mozdulatra, a mozdulatlanra, az örök forrásra, a történelemre, és időtlen csodává varázsolja a modern valóságot.

Kollekciók