Ajax-loader

Raymond Aron könyvei a rukkolán


Raymond Aron - Az ​értelmiség ópiuma
Annak ​magyarázatát keresve, hogy az értelmiségiek egyrészt könyörtelenül bírálják a demokráciák legkisebb hibáit, másrészt viszont a lehető legelnézőbbek a legnagyobb bűntettekkel szemben, amennyiben azokat jó tanok nevében követik el, először is a "baloldal", a "forradalom" és a "proletariátus" szent szavaival találtam szembe magam. E mítoszok kritikája során át kellett gondolnom a történelem kultuszát, és meg kellett vizsgálnom egy olyan társadalmi rétget is, amelyre a szociológusok nem fordítanak kellő figyelmet: az értelmiséget. Ennek következtében a könyv egyszerre szól az úgynevezett baloldali ideológiák jelenlegi állapotáról, illetve az értelmiség helyzetéről mind Franciaországban, mind bárhol máshol a világon. 1955 elején újra divatosak lettek a jobb- és baloldal, illetve a hagyományos jobboldal és az új balodal körüli viták. Többen tették fel azt a kérdést is, hogy én vajon a régi vagy a modern jobboldalhoz tartozom-e? Jómagam elutasítom ezeket a kategóriákat. Akár a valóságot nézzük, akár megfogalmazott célkitűzéseinket, azt fogjuk látni, hogy teljességgel abszurdak azok a politikai-ideológiai elegyek, amelyeket a nemes szívű, ám meggondolatlan forradalmárok, illetve sikerre éhes újságírók gyártanak. Miután pedig megírtam ezt a könyvet arról a családról, amelyből magam is indultam, hajlok arra, hogy megszakítsak vele minden kapcsolatot. Nem azért, hogy sajátos, intellektuális magányban tetszeleghessek, hanem hogy olyan társakat válasszak magamnak, akik anélkül tudnak küzdeni, hogy közben gyűlöletet táplálnának bárki iránt is, és akik nem gondolják magukról azt, hogy a Fórumon vívott küzdelmeik során magát az ember rendeltetésének a titkát találták meg.

Raymond Aron - Előadások ​az ipari társadalomról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Raymond Aron - Demokrácia ​és totalitarizmus
A ​könyv a nagynevű francia szociológus és politikai filozófus egyik legismertebb munkája. Aron ebben foglalta össze a lehető legközérthetőbben demokráciaelméletét, valamint a modern totalitarizmus mibenlétére vonatkozó felfogását. A könyvet még a hatvanas években számos nyelvre lefordították (magyarra azért nem, mert "a hidegháború egyik ideológusaként" számon tartott szerző művei a szovjet világban ez idő tájt teljes tilalom alatt álltak). Az eredetileg egyetemi hallgatók számára készült és a párizsi Sorbonne-on előadott fejtegetés három részből áll. Az elsőben a szerző azt a fogalomkészletet bontja ki, melynek segítségével a demokratikus és az antidemokratikus politikai rendszerek egymással szembeállíthatók; a második a szerző által "alkotmányos-pluralistának" nevezett demokráciák szerkezetét és működési módját, illetve ezeknek különféle változatait elemzi; a harmadikban pedig a "monopolisztikus egypártrendszer" (vagyis a totalitarizmus) fő jellegzetességeiről van szó. A könyvet az a Kende Péter fordította, aki az ötvenes évek végén, kezdő szociológusként, élőben hallgatta Raymond Aron előadásait a párizsi egyetemen.

Raymond Aron - Az ​elkötelezett szemlélő
Raymond ​Aron (1905-1983) a huszadik század egyik legjelentősebb politikai filozófusa és szociológusa volt. Könyvei, tanulmányai és nem utolsósorban nevezetes vezércikkei, kommentárjai a Le Figaró-ban és a L'Express-ben nevét Franciaország határain túl is ismertté tették: számos világhírű egyetem vendégtanára, díszdoktora volt; Kissinger a "tanítómesteré"-nek nevezte. Aron hűvösnek, "fagyosnak" mondott stílusa mögött szenvedélyes érdeklődés, a szemlélő, az elemző elkötelezett intellektuális passziója munkál: a megértés és az analízis igénye szemben a II. világháború utáni, főleg baloldali értelmiség messianizmusával. A valóság és a valóságból adódó cselekvési lehetőségek feltárása érdekelte a filozófiában és a politikában egyaránt. Számára a liberalizmus nem elvont elveken alapult. A modern társadalmak elemzésével próbálta igazolni a politikai és szellemi szabadelvűséget. Ez az antikonformista entellektüel, akit a hidegháború beköszönte óta jobboldaliként könyveltek el, bizonyos értelemben, minden kiátkozás ellenére hű maradt önmagához: távolságot tartott mindenféle hatalomtól, még attól is, amellyel egyetértett.

Raymond Aron - Molnár Miklós - '56 ​és a franciák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Raymond Aron - Tanulmány ​a szabadságjogokról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók