Ajax-loader

Bárdos Pál könyvei a rukkolán


Bárdos Pál - Sose ​lesz vége ennek a napnak
Bárdos ​Pál kisregénye a mai értelmiségi középnemzedék, a negyvenesek közérzetéről, tudatproblémáiról és létgondjairól tudósít. Hőse kiadói lektor (civilben író), az ő egyetlen napjának eseményei szolgálnak keretül egy jó ismert állapot bemutatásához, amelyben az elbizonytalanodás, a szorongás, a fölöslegesség érzése, a szellemi korrumpálódás veszélye, az alkotás görcse uralja a mindennapokat. Mit állíthat ezzel szembe hősünk, aki nem tud, de nem is akar cinikussá, a rosszkedv apologétájává válni s önfelmentés sem kenyere? Azt a felismerést, hogy egyedül az önismereten, az önbecsülésén, az élettapasztalatokban felhalmozódott bölcsességen keresztül vezethet út a belső békéhez, a harmonikus emberi kapcsolatokhoz.

Bárdos Pál - A ​második évtized
Monumentális ​vállalkozás, ígéretes eredmény Bárdos Pál regénye. Évtizedek hálójába fogva tárja fel eszmélkedése történetét. Az első évtized a második világháború előtti éveket tükrözi vissza egy gyermek lelkében, míg A második évtized szélesen hömpölygő epikája a felszabadulás utántól ezerkilencszázötvenhatig vetíti elénk az író személyes sorsában az országét, Bárdos Pál kíméletlenül őszinte önmagához és így olvasójához is. Nevelésregényt ír önéletrajz formájában. Eszmélkedése a tévedések története, a folytonos emberi pályamódosításé. Hőse megjárta gyermekfejjel a koncentrációs tábort, lelkesülten éli át a felszabadulás esztendejét s a nyomába lépő évek örömét s egyre sűrűsödő gondjait. Válságok stációin át azonban az egyensúly megtalálása, a józan mérlegelés Bárdos törekvése. Teljes embert rajzol: hétköznapi eseményeket éppúgy részletez, mint világnézeti töprengéseket. Nem véletlen itt a mű méretaránya. Az átfogó kép adja ki a portré igazságát.

Bárdos Pál - Négyszáz ​forint
Vajon ​miért jár Gergely nős ember létére az eszpresszóba Icukával? - találgatják a pletykára éhes kíváncsiak a kötet egyik groteszk írásában. Humoros hangvétel és játékos nyelvi fantázia jellemzi Bárdos Pál újabb elbeszéléseinek egész sorát.

Bárdos Pál - A ​kancsal és a démonok
A ​történelem a római szállóige szerint az élet tanítómestere. Pálcás tanító, talán azért nem tanulunk tőle eleget. Félelmetes erővel és valami képtelen természetességgel ismétlődnek meg az emberiség életében bizonyos mechanizmusok. Például a bűnbakkeresés. A finnugorok a sikertelen vadászat után megverték házi isteneiket. A korai keresztényeket oroszlánok elé dobták. A középkorban és az újkor hajnalán - erről a történelmi pillanatról szól ez a regény - a boszorkányokat és az eretnekeket égették. Kettős céllal: fölkelteni a félelmet, a rémület árnyait és véres cirkuszt biztosítani a bámészkodóknak. A ma élő ember gyakran nem is sejti, mikor horrort, pornót, krimit néz a moziban, milyen történelmi látványosság örököse - szerencsére áttételes, háziasított formában. A történelem horrorfilmje azonban nem ér véget másfél óra múltán. A Nagy Színjáték örökké folytatódik - míg csak az emberiség meg nem szűnik bamba és rettegő néző lenni saját történelmében.

Bárdos Pál - Az ​első évtized
Kilencéves ​volt Bárdos Pál, amikor családjával és a többi makói zsidóval együtt deportálták. Deportálásának és a koncentrációs táborban töltött tíz hónapjának történetét írta meg ebben a regényben - nem a már ismert borzalmakat, hiszen "szerencsés" volt, a sors jóvoltából egy különleges kis táborba került, amelynek parancsnoka biztosítani akarta jövőjét, mentette a keze alá került embereket, s így innen mindenki hazatért. Nem az éhezés, az ütlegek, a testi szenvedés játsszák Bárdos regényében a főszerepet, hanem az a folyamat, ahogyan egy kilencéves kisfiú ráébredni kényszerül egy képtelen világ sok-sok hazugságára és ellentmondására; az emberi méltóság elvesztésének gyötrelmei, amelytől még a gyermek is szenved, amikor nevét elvesztve, lebélyegezett, megszámozott lénnyé válik, mint odahaza a falusi csordában az állatok. Egész életében hordozza az emlékeket és a tanulságokat, aki átélte, de azok is, akiknek a szeme láttára mindez megtörténhetett. A regény jelentőségét fokozza, hogy az író azok közül való, akik még tudatosan, a személyes emlék hitelével és szenvedélyével szólhatnak erről a korról.

Bárdos Pál - Mindenféle ​tünemények
Bárdos ​Pál : író, dramaturg, 1936. márc. 30-án Makón született. 1959-ben végzett a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar#történelem szakán. 1972-ig Szegeden élt, tanársegéd, később adjunktus volt az egyetem irodalomtörténeti tanszékén. 1972 óta a Magyar Rádió főmunkatársa, a Rádiószínház dramaturgja. 1983-tól a Játékszínben is végez dramaturgiai munkát. F.M. Nyolc lány, meg a Sárkány (novellák, 1959); Különös ismertetőjele a félelem (regény, 1967); Az első évtized (1975); A második évtized (1981); Stan és Pan (1988). A Mindenféle tünemények című kötete 2006-ban, a 77. Ünnepi Könyvhétre jelent meg.

Bárdos Pál - Dögcédulák
Az ​önéletrajzi ihletésű, korabeli fotókkal illusztrált írás egy zsidó származású család történetét dolgozza fel. A szerző és szerettei már a halál torkában álltak, amikor valami különös szerencse folytán a szerelvény nem Auschwitz, hanem Ausztria felé indult, ahonnan betegen, megtörten - de hazakerültek. Hogy elmondhassák, mi történt...

Bárdos Pál - Pagoda
Pagodának ​nevezték a Magyar Rádió különleges, üvegből készült büféjét, társalgóját, ahol hosszú éveken át találkozott a magyar színházi élet színe-virága. Bárdos Pál a Rádiószínház dramaturgjaként 1972-től dolgozott a Magyar Rádióban. Itt találkozott (a teljesség igénye nélkül) Tolnai Klárival, Bulla Elmával, Sulyok Máriával, Dayka Margittal, Kézdy Györggyel, Bessenyei Ferenccel, Sinkovits Imrével, Márkus Lászlóval, Tomanek Nándorral, Latinovits Zoltánnal, Major Tamással, Garas Dezsővel és a többiekkel, akiknek portréját biztos kézzel, nagy empátiával, szelíd humorral, olykor megbocsátó bölcsességgel rajzolja meg. Bárdos Pál 1936. március 30-án született Makón. 1959-ben végzett a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–történelem szakán. 1972-ig az egyetem irodalomtörténeti tanszékén tanított. 1972-től a Magyar Rádió főmunkatársa, a Rádiószínház dramaturgja volt. Dramaturgként a Játékszín is foglalkoztatta. Számos regényt, drámát, hangjátékot írt, 25 kötete jelent meg.

Bárdos Pál - Keresztül-kasul ​az életen
Olvastam ​Simon Dubnovról, a híres történészről. Állítólag százéves (valójában nyolcvanvalahány, mert 1860-ban született), korában foglalták el a németek Rigát. Vérfürdőt rendeztek a zsidók közt, gyilkoltak és gyújtogattak. Az öreg történész derekáig érő ősz szakállával (tényleg a derekáig ért?) rohant, (már ahogy öreg történészek rohanni tudnak), előttünk végig az utcán, dörömbölt minden kapun. Azt kiáltozta: "Írjátok le! Mindent írjatok le, ami veletek történik!" Egy SS tiszt utolérte, és megölte. Nem lehetett nehéz dolga, előnyt adhatott a szakállas vénembernek, akinek lobogott derekáig érő ősz szakálla (tényleg a derekáig ért?) és minden zsidó lakhelyénél meg kellett állnia és bekiabálni. Senki se tudja, ki hallotta Dubnovot. Kevés tanú maradt. Különben is, a szó elszáll. Dubnov organikus nemzetszemlélete régimódi. Tizenkilencedik századi jelenség volt. Másként látjuk a világot, ennél fogva a múltat. A zseniális történész, ne kerülgessük a szót, föltehetően elavult. Kritikával kell olvasnunk, persze másféle bírálatra gondolok, mint amit az SS tiszt fölötte gyakorolt. Fő műve azért is maradt közöttünk. Azóta is halljuk "Írjátok le! Mindent írjatok le, ami veletek történik."

Bárdos Pál - Különös ​ismertetőjele a félelem
1964 ​őszén-telén játszódik ez az izgalmas, elejétől végig rendkívül feszült kisregény, amelynek cselekménye, bármennyire hihetetlenül hangozzék is, igaz. Hőse, az ügyes, élelmes, vagány nyomdász valójában élt, csak eredeti foglalkozása és neve volt más. De ügyessége és a véletlenek szerencsés összjátéka folytán tényleg rendkívüli helyzetbe verekedte fel magát századában, a "különleges ipari szakértelemmel rendelkező" munkásszázadban, és valóban mesébe illő módon sikerül megmentenie néhány ember életét.

Bárdos Pál - A ​gyomorbajos nyomozó esete
Voltak ​baljós előjelek. A konyhaszekrényben halk pattanással elrepedt a levesestál. Nem vették észre, mostanában ritkán terítettek szervizzel. Leesett a falról a nagymama gobelinje, eltört benne az üveg. A professzor úgy vélte, ez a bejárónő legújabb cselszövése, és felesége halk mondatára: „Rossz ómen…” harsány nevetéssel reagált. Időnként sóhajtott valaki, ezt a szélnek, be-becsapódott az ajtó, ezt a huzatnak tulajdonították. Történtek bizonyos dolgok. Ezek talán némiképp eltértek a normálistól, lehetett volna figyelni rájuk, de épp ily joggal figyelemre se méltatni őket. A professzort lekötötte, tudatát betöltötte az embergyűlölet.

Bárdos Pál - Stan ​és Pan
`...Valamiért ​mindenki túlértékelte őt. De miért? Valószínűleg két Mengele létezett. Egyikük valódi orvos, aki megcsúfolva diplomáját, áltudományos látszatot teremtett az elmebajnak és a tömeggyilkosságnak. A másik egy fantom. Fantom- Mengele, aki a rettegő Häftlingek képzeletében jött létre, mint az SS-őrség, a szelektáló és gyilkoló orvosok, mint Auschwitz szimbóluma. Tudom, tudom. Verstani fogalom. Igen. Metafora. És mi van azzal a Mengelével, akit mi keresünk? Mi nem ugyanazt keressük. Te egy félresikerült egzisztenciát, egy népirtásba kevEredett karrieristát üldözöl, egy áltudományos nímandot,...`

Bárdos Pál - Mózes, ​az egyiptomi
A ​tekercs fölfedezése, mint oly sok minden az életben, véletlen következménye. A történetben kulcsszerepet játszik egy, a szokásosnál hegyesebb cipősarok, amely viselőjének kellemetlenséget, a tudománynak pedig mérhetetlen hasznot hozott. Az történt ugyanis, hogy angol turistacsoport látogatta meg az ún. VQ-t, vagyis azt az üreget, amely a Vádi Qumránhoz csatlakozó szakadékban található. (A Vádi Qumrán négyes számú barlangja.) Ez a barlang valójában márgába vájt kamra, melyet korábban többször gondosan átkutattak. Nem eredménytelenül. Nagy mennyiségű kéziratot fedeztek itt föl, szinte valamennyi ószövetségi könyv előkerült teljes vagy töredékes formában. Ezek egy részét a kanadai McGill egyetem, más részét a manchesteri egyetem vette meg, de volt egy kikötés: kiadásukig a Palesztina Múzeumban hagyják őket. Fantaszták és szerencselovagok a helyi beduinok segítségével még több sikertelen ásatást hajtottak végre. Ezek után jött az a bizonyos angol hölgy, Mrs. Macrean, akinek hegyes sarkú cipője feledékenységből maradt a lábán. Túra előtt ugyanis magas szárú, fűzősre akarta cserélni, de indult volna a csoport, tülkölt a busz, és ő sietségében túraöltözékhez nem illő cipőben rohant le, amit saját szavai szerint "meglehetősen megbánt", mert a vízmosás gidres-gödrös talaján minduntalan megbicsaklott a lába. A barlangba is csak útitársai unszolására ment be, s alig tett néhány lépést, a tűsarok tövig süllyedt a márgás talajba. Több úriember segítségére sietett, igyekezetükben azonban beletörték a cipősarkot a földbe. Egy korábbi ásatásból ottfelejtett ásóval kísérelték meg kiszabadítani, az ásó elakadt valamiben. "Nocsak, egy újabb tekercs" - tréfálkozott az idegenvezető, és igaza lett. Agyagkorsót ástak ki, s abból nagy álmélkodásukra, rongyokba tekert pergamentekercs került elő

Bárdos Pál - Emlékkönyv
Bárdos ​Pálnak eddig tizenhat kötete jelent meg, regények és elbeszélések. Írt drámát, hangjátékot, operaszövegkönyvet, tévéforgatókönyvet és sok száz tanulmányt, kritikát, recenziót. Újra és újra nekifutott, hogy megírja két alapvető témáját, a vidéki zsidók deportálását és a túlélők elveszett ténfergését a lágerektől elfertőzött világban. Új könyve is erről: családja hányattatásairól és arról szól, hogyan szenvedtek emlékeik súlya alatt.

Bárdos Pál - Az ​elintézetlen ügy
Bárdos ​Pál könyve a szerelem és a nosztalgia regénye. Hőse, a negyvenedik évéhez közeledő Gyuris Bálint, húsz év múltán hivatalos kiküldetésben hazatér szülővárosába: egy helyi perpatvart kellene elsimítania, a helybeli üzem távozni készülő főmérnökét maradásra bírnia. Valójában azért vállalta ezt a kiküldetést, mert remélte, hogy érintetlenül felleli a múltat, a lelkes ifjúkor levegőjét, és Verát, kamaszkori szerelmét, s ez a találkozás majd segít megoldani problémáit, és feloldja tétova passzivitását. Persze, nem találja meg azt, amit keres. A múlt már csak halványuló árnyak, emlékek formájában jelentkezik, és megbízatásának sem tud eleget tenni, mert beleütközik a közöny, az önelégültség és a helyi csoportérdekek kemény falába. Mégsem üres kézzel utazik vissza. Magával viszi az elmúlt évek keserves és felemelő tapasztalatait, azt a felismerést, hogy a világ megváltoztatása nemcsak nagy történelmi fordulatok, hanem a mindennapok keserves küzdelmei végeláthatatlan sorozatának eredménye is. A múlt változtathatatlan, a jelen nehezen alakul, de az ember az értelmes cselekvésben megtalálja szabadságát és a jövőt.

Bárdos Pál - Zűrzavar
Bárdos ​Pál az utóbbi években feltűnt, tehetséges, fiatal prózaíróink egyike. Első kötete: a "Nyolc lány meg a sárkány" 1959-ben jelent meg. Azóta sokat lépett előre. Újabb írásait éles problémalátás, fejlett formaérzék, bátor hangvétel s nagy megelevenítő erő jellemzi. Új utakat kereső, kísérletező kedvű író. Témáit a mából meríti. Kisregénye: a "Zűrzavar" is az ellenforradalom feszült napjait idézi. Történetében hű krónikáshoz híven követi a kusza, ellentmondásos eseményeket, de nem ragad meg az efemer jelenségek tarka összevisszaságainál, hanem mélyebb összefüggések feltárására törekszik, és alapos elemzőkészséggel az egyetemi fiatalok botladozásainak okaira keresi a választ. Cselekményszövése sodró és érdekes: jó lényeglátással koncentrál a legfontosabb eseményre. Hősei árnyaltan rajzolt, maradandó emléket hagyó figurák. Bárdos Pál rokonszenves írói egyéniségének legszebb vonásai csillannak fel ebben a műben.

Bárdos Pál - Frau ​Földes von Makó
Amikor ​vittek bennünket, a marhaszállító vagon falára sablonnal, mésszel rápingálták: „Deutschland , Deutschland, über alles!” Egy év múltán, mikor vergődtünk hazafelé, valaki krétával azt írta a teherkocsi oldalára. „Deutschland, Deutschland unter alles!” A két felirat közt telt el az életünk. ———————————————— Bárdos Pál Frau Földes von Makó című novelláskötete az 1944-ben lágerbe hurcolt családjáról szól – de nem csupán az ott eltöltött hónapokról. A nyolcéves gyerek szemével látjuk a lágert. Majd a tizenéves-huszonéves szemével a Rákosi-korszakot, a felnőtt szemével Kádár gulyáskommunizmusát, és az öregedő, bölcs író szemével a rendszerváltás utáni éveket. Manapság sokan kétségbe vonják a Shoát, tagadják, hogy megtörtént. Ez ugyan gazság, de a fiatalabb nemzedék számára a 6 millió halott, vagy a 600 000 halott felfoghatatlan statisztika. Ezért igyekezett a szerző megmutatni az áldozatok és túlélők esendő valódi arcát, reménykedve, hogy így vak végzetük is átélhetőbb lesz.

Kollekciók