Ajax-loader

Sterbetz István könyvei a rukkolán


Sterbetz István - Őszi ​vizeken
Kisdiák ​kori csatangolásokkal kezdődött az a vadászélet, melynek talán a legszebb emlékeit örökíti meg a könyv. A szerző 80 ff fényképével illusztrálva.

Sterbetz István - Őszi ​tücsök hangol
Magaslesen ​várom az esthajnalcsillag ébredését. Meg azt a borzongatóan gyönyörű sejtelmet, amely talán az idei szarvasnász nyitányát jelenti majd most. Fátylazó ködöket lehel a tisztás, a tér meg az idő is elfoszlik apránként benne… Réges-régvoltakat ébreszt a Csönd, mikor a nyártól búcsúzik… Egyetlen szál húrján örök elmúlásról és megújulásról hangol az őszi tücsök…

Sterbetz István - Természetvédő ​ösvényeken
Az ​1930-as, 40-es évektől kibontakozó időszak korszakváltó volt a magyar természetvédelem történetében. Ekkoriban ismerték föl, hogy az afféle szabadtéri muzeológiához hasonlítható, korábbi felfogás már idejét múlta, és a teendőket a sokféle élő meg élettelen értékkel működő rendszerek fenntartására kell alapozni. Emlékezéseimmel természeti környezetünk óvásának ezeket az útkereső, szemléletváltó évtizedeit idézem fel. Sterbetz István

Sterbetz István - Amerre ​a madár jár
Amerre ​a madár jár- a Tiszántúlra, vad makedón hegyek közé, a görög Parnasszoszra, a tunéziai sivatagba, a Duna deltavidékére vezetnek a szerző madármegfigyelő útjai. S ezeken az utakon nemcsak a madarak költési, életmódbeli szokásaira, vándorlásuk rejtélyeire derül fény - olvashatunk környezetvédelmi kérdésekről, a biológiai egyensúly felbomlásának veszélyeiről, izgalmas vadász kalandokról is. A természet szeretetére, megfigyeléseire tanít ez az élvezetes stílusban megírt kötet, melyet a szerző fényképfelvételei gazdagítanak.

Sterbetz István - A ​természet szolgálatában
Tipikusan ​a XX. század emberének való könyvet tart kezében az olvasó. Olyant, amely a természetről, mégpedig az ősi, az ember által lehető legkevésbé megbolygatott természetről szól. Olyant, melyben a városba húzódó ember találkozhat az erdővel, nyílt rónával, nádassal, folyóval. S mindehhez ki sem kell lépni a kellemesen fűtött szobából, nem kell külön fáradságot vagy külön időt rászánni, mint egy-egy kirándulásra. Mégis találkozhat olyan állatokkal és növényekkel, melyeket turista csak nagyon ritkán láthat. Sterbetz István a Madártani Intézet igazgatóhelyettese érdekes kisebb elbeszélések formájában ismertet meg a ma olyan sokat emlegetett természetvédelem alapjaival, indítékaival, módszereivel és a sok-sok, ezzel kapcsolatban fölmerült probléma némelyikével.

Sterbetz István - Élő ​múzeumok
Élő ​múzeumokról, az ember oktalan vagy elkerülhetetlen környezetrombolása elől megmentett természeti értékekről szól ez a könyv. A görög museion kifejezésből származó múzeum fogalmánk egy meghatározott gyűjtőkör anyagát befogadó létesítményt értünk, amely egyrészt kiállításokon mutatja be, másrészt tudományos célokra tárolva őrzi az értékeket. A múzeum nemcsak a közművelődést szolgálja, hanem szakszerűen kezelt, tárolt vizsgálati anyagot ad a kutatómunkához is. Janus-arcának egyik oldalát százezrek csodálhatják meg, a másikat alig néhány beavatott ismeri. Múzeumi tárgyként egykor csupán a holt anyagot őrizték. A természeti környezet jelentőségének felismerése óta a természetvédelmi területekre és a védett élő szervezetekre is gyakran használják - hasonlatként - az "élő" múzeum kifejezést. Az élő múzeumok ugyanúgy bemutatják vagy raktározzák az értékekekt, mint az élettelen tárgyak klasszikus gyűjteményei. Vannak a közönség számára megnyitott, szabadtéri kiállításként megtekinthető, védett területek, de szerte a világon számos olyan terület is létezik, amelyet különböző okokból csak korlátozottan vagy sehogyan sem lehet meglátogatni. A lezárt sorompók mögött olyan látnivalók rejtőznek, amelyeknek a bemutatása még nincs kellően előkészítve, vagy éppen az eredményes védelem érdekében kell mellőzni a látogatással együtt járó környezeti megterhelést. Mi sem természetesebb, mint hogy az elzárt, a hozzáférhetetlen "kincsek" még kíváncsibbá tesznek bennünket. Megrövidítettnek érezzük magunkat, ha egyik-másik természetvédelmi területünkre vagy annak egyes övezeteibe nem kapunk látogatási engedélyt. Néha még azt is hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a korlátozó intézkedések részrehajlóak és öncélúak. A természetvédelem nemzetközi vonatkozásban is rohamosan gazdagodik. Szebbnél szebb kiadványok mutatják be a nagy nemzeti parkokat, amelyekben alig-alig megismerhető ritkaságokról bravúros felvételeket láthatunk. Könyvemben ezt a sokoldalú, ám a nem beavatottak elől elzárt szép világot szeretném bemutatni. Felelősséget, izgalmat, tépelődést, szürke hétköznapi gondokat, de ugyanakkor sok-sok élményt is jelent ez a tevékenység. Ha mindezekből sikerül most ízelítőt adnom, talán érthetőbbé válik, hogy hazánkban miért látogatható viszonylag kis rész a több mint 300 000 hektár védett területből. Budapest, 1979 februárjában A szerző

Sterbetz István - A ​nagy parancs
Tavasszal, ​amikor végre beköszönt a jó idő, mindenki örül, hogy visszatérnek fészkükbe a tavalyról jól ismert, kedvesen csivitelő fecskék. De hol voltak eddig? Hiszen, ha visszajöttek, ismerik ezt a lakóhelyüket, és ragaszkodnak is hozzá! Merre, hol töltötték el a hűvös őszt és a zord telet? Persze nemcsak a fecskék távoznak el és térnek vissza; nagyon sok madár költözik idegen tájakra. Vannak köztük olyan világcsavargók is, akik Szibériától Afrikáig repülnek, majd a jó idő beköszöntével vissza. Ez a vándorút – ami az ősz kezdetén a madarak gyülekezetével kezdődik – sok-sok ezer kilométer is lehet. Hogyan, miért és hová vándorolnak madaraink? Nos, erre a kérdésre ad választ ez a könyv.

Kollekciók