Ajax-loader

Siegfried Lenz könyvei a rukkolán


Siegfried Lenz - Városszerte ​beszélik... / Lehmann meséi...
Siegfried ​Lenz a háború után indult német írók középnemzedékéhez tartozik. 1926-ban született. Kora ifjúságát a háborús évek rettenetében élte, s ezek a gyötrelmes esztendők oltották bele a közöny iránti heves ellenszenvét. Városszerte beszélik... című regénye a háború idején játszódik, s mottója ez lehetne: "Csak az a feddhetetlen, aki meghal - aki életben maradt, mindig gyanúba keveredhet." Idegen csapatok megszállta északi városba visz bennünket a mű cselekménye. Az író nem nevezi meg, de nyilvánvaló, hogy Norvégia német megszállásáról van szó. Az ellenállók súlyos helyzetbe kerülnek: a városparancsnok negyvennégy túsz agyonlövetéséről intézkedik, ha az ellenállás vezetője, Daniel, nem adja föl magát. A választás nehéz és lelket próbáló: ha Daniel jelentkezik, vége az ellenállásnak, ha nem, akkor negyvenegy ártatlan embernek kell meghalnia. Gyávaság-e vagy hősi áldozat, ha Daniel az életet választja? - ezt a kérdést boncolgatja kivételes művészi erővel Siegfried Lenz, s erre ad egyértelmű választ. A Lehmann meséi... az írót derűsebb oldaláról mutatja be. A feketepiac egyik sikeres lovagjának történetét mondja el benne kacagtatóan, fordulatosan, leleplezően.

Siegfried Lenz - A ​világítóhajó és más elbeszélések
A ​világítóhajó - úszó világítótorony, vagyis olyan hajó, amely világítótorony szerepében horgonyoz a tengeren. Lenz világítóhajója valahol a Keleti-tengeren állomásozik, és a II. világháborút követő években az aknamentes zónát jelzi a hajóforgalomnak. Az aknákat azonban lassan fölszedik, a világítóhajó ezzel betöltötte rendeltetését, és már csak két hét van hátra a szolgálatból. Ekkor szökésben levő fegyveres bűnözők vetődnek a hajóra, és arra akarják kényszeríteni a kapitányt, hogy a hajó hagyja el szolgálati helyét, és tegye partra őket valami biztonságos helyen. A kapitány semmi áron sem hajlandó elhagyni állomáshelyét, és tegye partra őket valami biztonságos helyen. A kapitány semmi áron sem hajlandó elhagyni állomáshelyét, és ellenállást arra alapozza, hogy a banditák nem tudnak bánni a hajóval. A kisregény lebilincselően izgalmas kalandtörténet erről a borotvaélen táncoló patt-helyzetről, de több is annál, jelképes síkján a hatalomátvétel természetrajza, német íróról lévén szó, mindenekelőtt nyilván a hitleri hatalomátvételé, de egyúttal mindenfajta erőszakos, fasiszta jellegű hatalomátvételé és az ezzel szembeszálló ellenállásé is.

Siegfried Lenz - A ​veszteség
Ulrich ​Martens idegenvezető. Városnéző busszal járja a nagy nyugatnémet kikötővárost, szellemesen magyarázza a turistáknak, mit látnak éppen. Sűrűn megmagyarázza azt is, ami nem látszik, mert a műemlékhomlokzatok mögött van. Ahogy számos lényeges jellemző homlokzatok és homlokok mögött van. Martens pompásan beszél, cseveg. Nyughatatlan fajta: sok munkahelye volt már, mert mindenütt ideiglenes akar lenni, senkihez sem akar igazán kötődni. Aztán az agyában megpattan egy ér, az agyembólia megfosztja a beszéd képességétől, részben a szavaktól is. Írni sem tud. A kommunikáció lehetőségeit elvesztve, senkivel sem tud kapcsolatot teremteni. Nagy kór- és lélektani pontossággal megírt regény ez, és mert európai hírű írója mestere az élvezetes képeknek, epizódoknak, fordulatoknak, olvasmányos történet is. Kinek van igazán köze a hőshöz? Ki ismer kit? Ki ért szót kivel? Ki, mikor értett, ért félre egy emberi közlést? Hány - tünetmentes - agyembóliás jár-kel a világban, és képtelen kommunikálni? Hányféle gátlást, titkolt sérelmet, hűvös érdeket nincs az embernek ereje kimondani? Mennyi a jól nevelt, leplezkedő beszéd? A jól nevelt hallgatás? Az író emberi sorsok, drámák egész sorát tárja föl, a kommunikációveszteség mai tömegkórjára figyelmeztet, miiközben gyorsan pergeti Ulrich Martens kórtörténetét.

Siegfried Lenz - A ​lotyószilva lelke
Bollerupban, ​ebben a Keleti tengeri faluban csak keveseknek nem Feddersen a neve. Ezért aztán, hogy alkalomadtán meg lehessen őket különböztetni, a falu lakói ragadványnevekkel látták el egymást: például a Harapófogó, a Sonka-Peter, a Tőkehal vagy a Teknőc. Láthatjuk hát, hogy Bollerupnak megvannak a maga sajátosságai. Kétségkívül ezekhez tartozik a sajátfőzésű lotyószilva-pálinka is, amely furcsán csámpás gondolatokat vált ki, meghökkentő ötleteket nemkülönben, sőt, jellemeket is formál. Róluk mesél Siegfried Lenz ebben a tizenkét történetben, és csatlakozik egyszersmind saját suleykeni történeteihez. Siegfried Lenz, aki 1926. március 27-én a kelet-poroszországi Lyckben született, ma hivatásos íróként Hamburgban él.

Siegfried Lenz - Arne ​hagyatéka
Az ​élet higgadt szemlélője” – ahogy egyik kritikusa jellemzi az írót – egy tragikus sorsú, különös egyéniségű kamasz, Arne Hellmer rövid életét vetíti elénk. Arne családját az apa, szigorú erkölcsi felfogásától indíttatva, magával vitte az önkéntes halálba. Egyedül a kisfiú maradt életben, s a hamburgi család, amely befogadja, nem csak rokonszenvvel és empátiával veszi körül a szeretetre szomjazó gyereket. Hans, az elbeszélő, a legidősebb fiú, aki később Arne hagyatékát rendezgeti, szomorúan észleli öccse és húga szeretetlenségét, de nem tudja megakadályozni, hogy azok ketten, barátaikkal együtt, kelepcébe csalják Arnét. A fiú árulást, erkölcsi vétket követ el, és szörnyű büntetést mér saját magára. Az északnémet tájon, az Elba torkolatánál játszódó, balladaszerű történet végére minden kép és mozaik a helyére kerül, minden homályos részlet tisztázódik, a szereplők katarzisként élik át Arne tragédiáját.

Siegfried Lenz - A ​példakép
Példaképek ​- ilyen címmel kellene összeállítania három pedagógusnak egy új német olvasókönyv egyik fejezetét. A három különböző korú, egyéniségű, gondolkodású pedagógus Hamburgban ül össze, hogy megvitassák egymás javaslatait. Mindhárman olyan irodalmi szemelvényeket terjesztenek elő, amelyekben meggyőződésük szerint árnyaltan kibontakozik a korunk bonyolult követelményeinek megfelelő eszményi magatartás képe, s a viták során mindhármuknak azt kell tapasztalniuk, hogy úgyszólván lehetetlenre vállalkoztak: az ellenérvek sorra zúzzák tönkre az előadott javaslatokat s velük a mi példaszerűről alkotott fogalmainkat is. Közben a három pedagógus illetékessége is sorra megkérdőjeleződik: magánéletükben olyan konfliktusokkal kerülnek szembe, amelyeket útmutató eszme híján vagy inkább az útmutatónak hitt eszme gyarlósága miatt képtelenek megoldani. Mikor már -már föladnák a vállalkozást, mintha mégis ígérkezne megoldás: egy valóságos, hétköznapi ember példája, akinek a sorsával mintegy véletlenül, a közös munka során ismerkednek meg.

Siegfried Lenz - A ​bájos Suleyken
Hol ​volt, hol nem volt, volt egyszer - valahol vagy sehol - Mazuriában egy Suleyken nevű bájos falucska, amelyet köztudomásúlag és jelen történetekben is ellenőrizhetően a Paul Popp kisvasúttal lehetett megközelíteni, ám még inkább - és kényelmesebben - a fantázia szárnyain. A kisvasút, amelynek kazántüzét valaha egy Dziobek nevű gőgös ember szította, bizonyos rendellenességek miatt már rég nem járja be oda és vissza a Suleykent Schissomiron, Sybbán, Borschon és Sunowkenen át Strigeldorffal összekötő útvonalat. Az útvonal viszont - köztudomásúlag, s e helyt is ellenőrizhetően - vígan virágzik, dacolva az idők viszontagságaival. S ugyancsak e helyt nem csupán nagy eseményeket élhetünk meg, s nem csak Titus Anatol Plockot, egy új nadrág tulajdonosát és az özvegy Jadwiga Plock nyolcadik fiát ismerhetjük meg, hanem tanúi lehetünk egy kurta bekecsekben megvívott párbajnak, s találkozhatunk Adolf Abromeittel is. És nemcsak Hamilkar Schassal, a kulkakeni lövészezred néhai hősével vagy Arafa nénivel futhatunk össze, nemcsak a fentebb említett kisvasút ünnepélyes avatásán vehetünk részt vagy köthetünk ismeretséget Hugo Zappka levélhordóval, hanem megtapasztalhatjuk a szuverén humorát egy szellemes elbeszélőnek, akinek a történetei "letisztogatott hódolások" szülőföldje, Mazuria előtt.

Siegfried Lenz - Stella
In ​a small town on the Baltic coast, in a community steeped in maritime industries and local mores, a teenager falls in love with his English professor. Christian looks older than his years, Stella younger than hers. The summer they spend together is filled with boat rides to Bird Island, secret walks on the beach, and furtive glances. The emotions that blossom between Christian and Stella are aflame with passion and innocence, and with an idealistic hope of a future. The two lovers manage to keep their mutual attraction concealed, but as the hot months comes to an end, their meetings become more difficult to conceal. Stella begins at the end, at Stella Petersen’s memorial service, where Christian relives the memories he shared with his first love. There is nothing salacious about their relationship, nor is it just a case of a teenager’s crush on his teacher. Their affair changes both Christian and Stella, allows them to expand their views, and pushes them out of social and familial constraints. Theirs is a tender love story of a time, and yet speaks to any time; it is actually through death that their love is transformed. The sparseness of Siegfried Lenz’s narrative is reminiscent of the existential stringency of Ernest Hemingway. Only a master stylist ofhis standing could compose such a story that is equally modest and powerful, a work that leaves a lasting authentic impression, and that strives to comply with W.H. Auden’s famous request, “Tell me the truth about love.”

Siegfried Lenz - Honismereti ​gyűjtemény
Miért ​semmisíti meg valaki a tulajdon életművét, miért gyújtja fel Zygmunt Rogalla a maga honismereti gyűjteményét? Hiszen ha jogilag övé is volt a múzeum, erkölcsileg egy egész közösség formálhatott és formált rá igényt. Környezete értetlenül, megdöbbenve, fölháborodással fogadja tettét. Az égési sebekkel kórházba került Rogalla hatalmas monológja a regény, és amit föltár, az a szeretett föld, Mazuria, amely nemcsak Rogalla szőnyegszövőmesternek és amatőr régész-kultúrtörténész-néprajzosnak, hanem az írónak, Siegfried Lenznek - a Bűntelenek, a Németóra, A példakép és más sikeres művek szerzőjének - is szülőhazája. Mazuria története, főként legújabb kori történelme nemcsak példázat, de példázat is: a történelmi folyamatok visszafordíthatatlanok. A Nyugat-Németországban a mazuriai haza kultuszát makacsul ápoló egykori evakuáltak jobb esetben "délibábos" ábrándok, rosszabban soviniszta-revizionista eszmék hívei; Rogalla azonban bölcs belátással tudja, hogy "minket ott Lucknowban már nem várnak. Aki várhatna, az már nincsen. Se hang nem ismerős, se arc nem fénylik föl, ha valaki meglát, nincs kéz, amely elmúlhatatlan kapcsolatot újítana föl, mert akik voltak, azok nincsenek, belevesztek a semmibe, és eltűntek a mélyben". Siegfried Lenz nem tagadja meg érzelmeit a múlt iránt; de határozottan elutasítja a politikai felhangokat, a mítoszteremtést, a "történelmi jogok" emlegetését, a revansizmust. Műve egyszerre jelentős irodalmi vállalkozás és politikai tett.

Siegfried Lenz - Gyakorlótér
A ​Németóra, a Honismereti gyűjtemény, A példakép és számos kiváló elbeszélés, így A világítóhajó szerzője, a mai német irodalom egyik legjelentősebb alakja, Siegfried Lenz új regényét adja közre kiadónk. Egy furcsa, különös családregényt, egy német család történetét, a felemelkedéstől a hanyatlásig. A család felemelkedése egybeesik a nyugatnémet gazdasági fellendülés időszakával. A család feje igazi „teremtő ember", az a fajta, aki a háború romjaiból feltápászkodva szorgalmával és tehetségével Európa egyik leggazdagabb államát teremtette meg. Vesz egy darab földet, a település egykori gyakorlóterét, s itt világhírű faiskolát és kertészetet alapít, a maga örömére és családja gyarapodására. De mint mindenütt a világon, a gyerekek, akik apjuk pénzén tanultak, értelmiségiekké, városi emberekké lettek, apjuk megrokkanása után nem akarják már megtartani a földet. Csak a család fogadott gyereke, a kicsit nyomorék, .nehéz beszédű Bruno ragaszkodik a földhöz és nevelőapjához. Azért furcsa, különös ez a családregény, mert ő, Bruno meséli el a család egyáltalán nem különleges történetét, úgy, ahogy ő látja, valahonnan a család és a társadalom perifériájáról. Korunkban, amikor úgy tűnik, hogy meghalt a mese, Lenz újra bebizonyítja: lehet mesélni, lehet egy történet szálait érdekesen szőni-fonni egy érdekes figura elbeszélésén keresztül.

Siegfried Lenz - Lehmanns ​Erzählungen oder So schön war mein Markt
In ​sechs heiteren Erzählungen bekennt der nach dem Krieg heimgekehrte Lehmann, der plötzlich vor dem Nichts steht, seine Tätigkeiten auf dem Schwarzen Markt. Schon als Kind bemächtigte er sich materieller Güter und entwickelte ungeahnte Fantasie, wenn es um Haben und Nicht-Haben ging. Die Zeit, die heute am Überfluss erlahmt ist, stellt Lehmann, der einstige König der Schwarzen Marktes, den Jahren gegenüber, in denen der Mangel herrschte. Nichts ahnend und ohne seinen eigenen Willen geriet Lehmann in die Netze des Schwarzen Marktes, auf dem man mit Zigaretten, Alkohol, Schweinefleisch, Silber, ja sogar mit Denkmälern handelte. Immer ist er sich der Gefahr bewusst, dass man bei den schwarzen Geschäften gefasst werden konnte. Die Memoiren des Schwarzhändlers sind zeitkritisch und ironisch, manchmal etwas makaber, aber stets liebenswürdig und humoristisch.

Siegfried Lenz - Der ​Mann im Strom
Hinrichs ​ist Taucher; er ist alt geworden in diesem Beruf. Fast zwanzig Jahre ist er Tag für Tag hinuntergestiegen in das trübe Wasser des Hafenbeckens, um dort seiner gefahrvollen Arbeit nachzugehen. Jetzt will er sich nicht ausbooten lassen; er will das Sausen in den Ohren, den Druck auf dem Herzen nicht zugeben, er will die Beklemmung, die er plötzlich in der Tiefe spürt, nicht wahrhaben. Um seine Anstellung nicht zu gefährden, fälscht er seine Papiere und macht sich jünger. Er tut dies mit der Entschlossenheit und Überlegung eines Mannes, der seine letzte Chance wahrnimmt. In "Der Mann im Strom" hat Siegfried Lenz einen Roman von suggestiver Einfachheit und verhalten-unheimlicher Spannung geschrieben; er hat ein Problem unserer Tage aufgegriffen; das Altwerden im Beruf, die Schwierigkeiten nach dem Zenit des Lebens. Dieses Buch ist Zeitdarstellung und Zeitkritik, ohne satirische Überschärfe und tendenziöse Vergröberung.

Siegfried Lenz - Das ​Feuerschiff
Das ​Feuerschiff soll anderen Schiffen in Seenot helfen. Während der letzten Wache wird ein in Not geratenes Boot gerettet, auf dem sich lang gesuchte Verbrecher befinden. Diese sind schwer bewaffnet. Der Kapitän des Feuerschiffs sucht nach einer friedlichen Lösung, da kommt es zur Besetzung des Feuerschiffs. Die Besatzung beginnt eigenhändig, die Verbrecher zu überwinden...

Siegfried Lenz - Németóra
1953 ​tavaszán németórát tartanak egy Hamburg melletti javító-nevelő intézet fiatalkorú elítéltjeinek. Iskolai dolgozatot kell írniuk a kötelességteljesítés örömeiről. Az egyik növendék. Siggi Jepsen az óra végén üresen adja be a füzetét, nem tud mit írni, mert annyi emlék tolul fel benne. Végül mégis megírja a dolgozatot - amely tulajdonképpen a regény másik szála, és más idősíkban játszódik, 1932-44-ben. Siggi emlékei alapján kibontakozik a háború alatti Németország körképe, és az akkor lehetséges kétféle magatartásforma a másik két főszereplő alakjában, a rendőrében és a festőében, akit eltiltottak a festéstől, mert nem a náci ideológiának megfelelően alkotott. Siggi fiatal életének legnagyobb élménye az emberi magatartás e két mintája: a vélt kötelességét minden meggondolás nélkül teljesítő alattvalóé, és az egyén-társadalom-szabadság harmóniáját képviselő művészé.

Siegfried Lenz - Einstein ​Hamburgnál átkel az Elbán
Einstein ​vajon maga határozza-e meg, "hogy mi tény és mi nem"? - teszi fel a tréfás kérdést a kitűnő nyugatnémet író új elbeszéléskötetének címadó novellája. Elvégre a relativitáselmélet megteremtőjének igazán módjában állhat az időt és az eseményeket felfüggeszteni, egymáshoz való viszonyukat kérdésessé tenni. De voltaképp nem ezt teszi-e az író is? A kötet egy másik novellájában egyazon kiindulópontból három különféle, de egyformán lehetséges történet irányába kalauzol el bennünket a három írófőhős. Kinek-kinek tetszésére bízatik, melyik történetet fogadja el ténynek, valóságnak. Lenz novellái ebben a szellemben tolmácsolnak történeteket, részben a korábbi köteteiből meg regényeiből már ismert világúakat, részben új témájúakat, új módszerűeket: nem a valóság megidézésének diktatórikus igényével lépnek fel, hanem vállaltan írói "találmányok". Az író mindvégig érezhetően jelen van hősei mögött, de nem bábjátékosként, hanem ugyanolyan szemlélőként, mint olvasói, s mintegy velük együtt bocsátkozik abba a feltételezésbe: hátha így volt, valahogy így lehetett. De ha mégsem, akkor is lehetett volna így.

Siegfried Lenz - Gyászperc
Siegfried ​Lenz a második világháború utáni írónemzedék legjelesebbjei közé tartozik, emlékezetes Németórá-t kapott tőle egyebek közt a magyar olvasóközönség. Gazdag életművében új szín ez a kisregény, a szerző első szerelmi tárgyú írása. Tanárnő és diákja, Stella és Christian szeretnek egymásba. A huszadik század második felében sem éppen szabályos história az ilyen, kivált egy tengerparti német kisvárosban. Siegfried Lenz szemérmes előadásában azonban úgyszólván magától értetődő. Az orvul lesújtó, értelmetlen, korai halál fényében éppen ez a látszólagos banalitás olyan fájdalmas: mert visszahozhatatlan. Halk tónusú művével óriási sikert aratott hazájában a nyolcvan fölött járó szerző. Nehéz órákban Siegfried Lenznek egy vigasza mindig lehetett: számíthat a közönségére. Csak épp sohasem engedményekkel fizetett ezért a hűségért. Sohasem szaladt az olvasók után, inkább udvariasan megkérte őket, legyenek szívesek vele tartani. Örömmel megtették, örömmel megteszik mindmáig, mert érzik, hogy nem a kritikusoknak vagy a pályatársaknak ír, sohasem fordít hátat a közönségnek, hanem mindenkor éppen velük, az olvasókkal törekszik szövetségre.

Siegfried Lenz - Héják ​a levegőben
A ​magyar kiadók mind ez ideig méltánytalanul figyelmen kívül hagyták Siegfried Lenznek ezt a művét. Az akkor 25 éves író 1951-ben ezzel a regénnyel debütált. A könyvben a köztünk élő Gonosz félelmetes következetességgel zúzza szét az emberi együttélés formáit, s a totalitárius hatalom megtapasztalása lebilincselő egyéni túlélési küzdelem formájában nyer ábrázolást. A recept egyszerű: politikai elhajlók üldözése, menekülés, egy szerelmi történet s mindez a hihetetlenül szűkös karéliai tájba és a finn-orosz határsáv paraszti környezetébe ágyazva, az 1918-ban zajló finn polgárháborúval a háttérben, miután a lenini bolsevikok elismerték az addig orosz fennhatóság alatt tartott Finnország függetlenségét. A véres, megtorló ak­ciók­tól sem mentes polgárháború nem egészen négy hónapig tartott és nem úgy, mint Oroszországban, a polgári erők győzelmével zárult. Képes-e Siegfried Lenz jó könyvet alkotni ebből a szcenárióból? Igen: A fiatal finnországi tanár, Sztyenka menekülni kényszerül, mert a politikai fordulatot követően üldözi a forradalmi kormány, az általa használt tananyagot népfelbujtónak minősítik, s ezért halálbüntetés jár. Sztyenka megpróbál alámerülni az anonimitásába, már napok óta az erdőkben húzza meg magát, s végül egy Pekö nevű falucskában bujkál. Egy virágkereskedőnél állást talál magának, és addig nem is kelt semmilyen gyanút, míg fel nem ismeri egy korábbi tanítványa. Most aztán Sztyenka olyan emberekben kénytelen megbízni, akik már temérdek gyilkosságot és halálra verést megértek, s akiknek sürgős szüksége lenne a kitűzött magas vérdíjra, miközben maguk is bármikor könnyedén felkerülhetnek a listára. A regényt 1952-ben a René Schickele Díjjal tüntették ki. A díjat odaítélő zsűrinek tagja volt Thomas Mann is.

Siegfried Lenz - Lotte ​soll nicht sterben
Diese ​Geschichte handelt von einem 9-jährigen Jungen und seiner Liebe zu seinem alten Pferd Lotte. Eines Tages kommt ein Fremder in den Hof seines Vaters, und der Junge merkt, dass das Pferd getötet werden sol. Er beschliesst, das Pferd zu retten und mit ihm zu seinem Großvater zu flüchten. Auf dem abenteuerlichen Ritt begegnet der Junge zwei Räubern, die ihm das Pferd stehlen. Lotte findet aber zu seinem Besitzer zurück. Kraftlos von der Reise stirbt das Pferd auf dem Wege zum Großvater. Zwei Waldarbeiter finden den Jungen und bringen ihm zum Großvater, als der Vater ihn dort holt, will Rudi nicht mit nach Hause kommen. Der Vater überredet ihn aber zur Heimreise. Dort sieht Rudi ein neues Pferd im Stall, das der Vater für ihn gekauft hat.

Kollekciók