Ajax-loader

Mary Mclean könyvei a rukkolán


Covers_161204
elérhető
0

Mary Mclean - Zivatar
Evelyn, ​a londoni tanárnő, pihenésképpen elvállalja néhány napra vidéki barátnője virágüzletének vezetését. Férje két éve elhagyta egy másik asszonyért, kisfiát egy részeg vezető halálra gázolta. Magányos és bizalmatlan mindenkivel szemben. Ezt a bizalmatlanságot csak egy kisgyerek és egy kiskutyus őszinte ragaszkodása tudja oldani. Vagy talán más is?

Mary Mclean - Tengerparti ​ábránd
"Az ​esküvői szertartás véget ért. Daniella fejében kavarogtak a gondolatok. Mától Mrs. Delaney lett belőle. Egy hónapra. Férje itt ül mellette, és már kétszer kérdezte meg tőle, jól van-e. Néha az az érzése, aggódik érte. Van is miért. Mert a templomi csókjától bizony tótágast áll a lelki egyensúlya. Mikor a pap arra kérte őket, most csókolják meg egymást, ő csak egy kis baráti csókra gondolt. Helyette egy forró és szenvedélyes csók lett. A pap már köhécselt, úgy figyelmeztette őket. Ettől aztán mindketten kijózanodtak. Most itt ül, és nem tud másra, csak a forró csókra gondolni. Lehunyta szemét, mert érezte, hogy a csók gondolatára teste újra vibrálni kezd..."

Mary Mclean - Hajnali ​suttogás
Már ​öt év telt el azóta, hogy az akkor főiskolás Caroline-t Martin Forbes, az ismert rögbijátékos visszautasította. A lány érzelmei az évek során semmit sem változtak. Még mindig rajong a férfiért. Forbes tiszteletére estélyt adnak, amelyre Caroline is meghívják. Azt reméli, ott majd találkozik szerelmével. Éjfél felé csalódottan hagyja ott a partit. A véletlen azonban mégis összehozza szerelmével, Martin Forbesszel, akivel egy szenvedélyes éjszakát tölt el, és aki nem ismeri, vagy nem akarja felismerni a lányt. Hajnaltájban súlyos szavakkal illetik egymást és haragosan válnak el. Egy hét múlva megdöbbentő hírt olvas a férfiról, akit hamarosan bíróság elé állítanak. Caroline rádöbben, az egyetlen koronatanú ő maga. Bár a szívét megkeményítette, és elhatározta távol tartja macától Martint, ennek ellenére mégis úgy dönt, jelentkezik tanúkihallgatásra...

Mary Mclean - Amikor a sirályok sírnak
Semmi sem úgy történik, ahogy szeretné, bosszankodik Sophie a melbourne-i kórház egyik betegágyán, miközben gondolatai szüntelenül egy szemtelenül jóképű, ám fölöttébb bosszantó fickó körül forognak. Noha nevén kívül semmit sem tud róla, az első percben beleszeretett. Sophie-t nagyanyja a halálos ágyán arra kéri, utazzon Ausztráliába, és keresse meg hallomásból oly sokat emlegetett szerelmét, egyetlen élő hozzátartozóját, a nagyapját. Sophie szót fogad, és Melbourne-be utazik. Egy véletlen baleset folytán kórházba kerül, így csak később kerül sor a nagy találkozásra. Legnagyobb meglepetésére itt látja viszont a vonzó idegent, akiről kiderül, hogy nem más, mint a nagyapja unokája. Óriási csapásként éri őket a felismerés: vonzódnak egymáshoz. Ez csak megnehezíti a fiatalok sorsát, mert az előítélet, amit magukban hordoznak a másik nem iránt, sokkal erősebben él bennük. A lelkükben dúló vihar igencsak próbára teszi mindegyikük erejét. Így aztán viharos gyorsasággal követi egymást a szerelem, gyűlölet, szenvedés és a sokat ígérő szenvedély harca.

Mary Mclean - Több, ​mint barát
Jessica ​férje halála óta egyedül neveli egyszem gyermekét. Minden idejét hivatása és lánya nevelési köti le. Sarah kérését, miszerint apára és testvérekre lenne szüksége, figyelmen kívül hagyja. Sarah többszöri próbálkozása, hogy anyját összehozza a nagy Ő-vel, kudarcba fullad. Csinos mamája ugyanis hallani sem akar a jóképű féfriakról. Ekkor Sarah fellázad, és mint annyiszor, most is támad egy szuperjó ötlete, amiből rengeteg bonyodalom, félreértés adódik. Vajon a rengeteg jelölt között van-e az a férfi, aki betölthetné Jessica életében az űrt, s aki ideális apa lenne Sarah számára?

Mary Mclean - Elveszett ​illúziók
"Másnap, ​ébredéskor Rebecca mielőtt felkelt volna, kényelmesen nyújtózkodott. Élvezte a széles, kényelmes, puha ágyat, amikor hirtelen furcsa dologra lett figyelmes. Mellette aludt valaki. Erről árulkodott a párnán lévő mélyedés és az összegyűrt takaró. - Vagy én? - tette fel magának a kérdést. Nem, az lehetetlen. Én bal oldalt feküdtem, ez meg kimondottan jobb oldali nyom. - Mihelyt ezt tisztázta magában, úgy ahogy volt, kiugrott az ágyból, és lerohant a lépcsőn. A konyhában egy férfi épp tálcára készítette a reggelit, hogy mire felébred titokzatos hálótársa, reggelizni tudjon..."

Kollekciók