Ajax-loader

Ernest Hemingway könyvei a rukkolán


Ernest Hemingway - Afrikai ​vadásznapló
A ​huszadik századi amerikai irodalom egyik legmarkánsabb személyiségének könyve voltaképpen nem is napló a szó szoros és megszokott értelmében. Inkább riport, azaz beszámoló egy nagy afrikai kuduvadászatról és mindarról, ami az írót és vadásztársait a vadászat alatt foglalkoztatta: irodalomról, férfiasságról, vadászszerencséről, vadászlélektanról, egyszóval, ami Hemingway számára a teljes életet jelentette. Sokat emlegetett és tudatosan vállalt antiintellektualizmusának is hangot ad ebben a különös könyvben, mely minden mondatában, minden, szinte lényegtelennek tűnő epizódjában az író már-már harsogó életszeretetét hirdeti. Ez sugárzik minden sorából: ahogyan régi párizsi irodalmi pletykákat idézget, ahogyan szájához emeli sokadik whiskyspoharát, ahogyan elgyönyörködik egy bennszülött vadász izmainak harmóniájában, ahogyan fegyverét tisztogatja, ahogyan az afrikai erdő hangjait figyeli, s ahogyan nemes, egyenrangú ellenfélnek tekinti a vadat, de ahogy bosszankodik, kicsinyeskedik, ugratja társait, megéli kudarcait; egyszóval megrajzolja önarcképét.

Ernest Hemingway - Elbeszélések
Hemingway ​életművének tanulsága egyetlen mondatba tömöríthető. "Az ember nem arra született, hogy legyőzzék - az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha." Az embernek, ha ember akar maradni, szembe kell szállnia a fenyegetésekkel: fasisztákkal a spanyol hegyekben, oroszlánokkal Afrikában, cápákkal a nyílt tengeren. Hemingway erkölcskódexének legfőbb parancsa a bátorság és a helytállás, ha ez látszólag hiábavalónak bizonyul is. A legtiltottabb magatartás pedig a gyávaság és a meghátrálás, történjék bár a legreménytelenebb helyzetből. Jack, a bokszoló, Manuel, a kiöregedett torreádor és a többiek ezt a tanítást példázzák. Ma már bizonyos, hogy Ernest Hemingway a huszadik század legkiválóbb prózaíróinak egyike. Művészete, mely legtisztábban talán éppen elbeszéléseiben kristályosodik ki, a modern próza történetében vízválasztó jelentőségű. Iskolát teremtett az utána következő írónemzedék jó része számára; de hatása alól azok sem mentesek egészen, akik a huszadik századi irodalom más lehetőségei felé, más útjaira indultak.

Ernest Hemingway - Halál ​délután
Hemingway ​1932-ben közreadott munkája: szakkönyv. A tényekre kíváncsi olvasó a részletes és tudós elemzésből pontosan megismerheti a "valódi spanyol bikaviadalt", sőt, a mellékelt szótárból még a szakkifejezéseket is megtanulhatja. A könyv, természetesen, jóval többet is ad ennél: Hemingway esztétikájának, etikájának, életfilozófiájának legtisztább, legtömörebb összegzését. A "tanítást" azonban nem a tételekben kell keresnünk, hanem mindenekelőtt abban a módszerben, ahogyan a nagy író anyagát feldolgozza - egyszerűen, szakszerűen, és mégis (vagy épp ezért!) költőien. A bikaviadal nem sport a szó angolszász értelmében, azaz nem egyenlő esélyű vetélkedés a bika és az ember között, erre még csak kisérlet sem történik. Inkább tragédia, amelyben a bika halálát játssza, jól vagy kevésbé jól, a résztvevő bika és ember, és ebben a tragédiában az emberre veszély, a bikára biztos halál vár.

Ernest Hemingway - Veszélyes ​nyár
1959 ​nyarán Ernest Hemingway elfogadta a Life című nagy példányszámú amerikai képes hetilap felkérést, hogy írjon riportot vagy cikket a spanyolországi bikaviadalokról - folytassa mintegy a Halál délután-t, mutassa be az olvasóknak, hogy ma, 1959-ben hol tart a bikaviadal sportja. Az 1959-es idény azért ígérkezett különösképpen alkalmasnak erre, mert Hemingway kedvence, Antonio Ordónez, ez a karcsú, szoborszerűen szép, hajlékony testű és biztos kezű, vakmerően és szenvedélyesen vívó fiatalember ezen a nyáron indult harcba a dicsőségért: párviadalra hívta ki sógorát, Luis Miguel Dominguínt, aki hat évvel volt csak idősebb Antoniónál, mégis bronzszobor áll már a saját birtoka udvarán, és olyan nagy sztár volt, annyi pénzt keresett a bikákkal, hogy már esztendők óta visszavonult életet élt. Hemingway beleveti magát a munkába. Ordónez csapatával járja a forró, nyári országutat, részt vesz az életükben, a matador öltöztetésének szent szertartásán, a viadal utáni nagy, felszabadult vacsorákon, ott van, amikor a bikákat válogatják, a kardokat köszörülik, és az orvossal együtt érkezik futva a kötözőhelyre, ha a bika szarva egy óvatlan pillanatban a matadorba fúródik. Újra riporter lesz. Újra hagyja magát elragadtatni a bikaviadal mitológiájától, elmerül a bajtársiasság, a férfibarátság titkolt érzelmességében, az állandó életveszély mámoros felfokozottságában. A Life eredetileg körülbelül kétéves cikket rendelt Hemingwaytől, ő a tizenkétszeresét szállította. Életében csak két részlet jelent meg belőle. Nem aratott sikert, s meg is tiltotta végrendeletében, hogy könyv alakban megjelenjék.

Ernest Hemingway - Az ​öreg halász és a tenger
Az ​író reprezentatív műve, amelyért 1954-ben Nobel-díjat kapott. Santiago, a kubai halász kissé fáradt, majdnem primitív ember. A 20. század irodalmának igazi hőse. Nyolcvannégy napi sikertelen halászat után újra tengerre száll, s valóban sikerül elfognia egy óriási marlint. Három napig küszködik vele a tengeren, de a cápák megfosztják zsákmányától, s nem visz haza mást a kikötőbe, csak a nagy hal csontvázát. A regény az emberi bátorság, helytállás és akaraterő himnusza. "Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet" - mondja Santiago. Kevés felemelőbb igazságot mondtak még ki az emberről. Hemingway varázsos, az élőbeszédre emlékeztető stílusa drámai feszültségeket teremt a műben.

Ernest Hemingway - For ​Whom the Bell Tolls
One ​of the greatest novels which our troubled age will produce. _Observer_ High in the pine forests of the Spanish Sierra, a guerrilla band prepares to blow up a vital bridge. Robert Jordan, a young American volunteer, ahs been sent to handle the dynamiting. There, in the mountains, he finds the dangers and the intense comradeship of war. And there he discovers Maria, a young woman who has escaped from Franco's rebels. For Whom the Bell Tolls is Hemingway's finest novel, a passionate evocation of the pride and the tragedy of the Civil War that tore Spain apart. The best book Hemingway has written. _New York Times_

Ernest Hemingway - Búcsú ​a fegyverektől
A ​huszadik századi amerikai próza klasszikusa számára a Búcsú a fegyverektől (1929) hozta meg az ismertséget és az elismertséget, majd hamarosan a világhírt is. Tömegsiker volt: a megjelenését követő négy hónap alatt nyolcvanezer példány kelt el az első amerikai kiadásból. Kétszer is megfilmesítették. 1934-ben magyar fordításban is megjelent. A Búcsú a fegyverektől "háborús regény", egyike azoknak a szépirodalmi feldolgozásoknak, amelyek az első világháború értelmét vagy értelmetlenségét firtatták, a "régi Európa" véres pusztulásának és értékei látványos csődjének a tragikus tanulságait igyekeztek levonni. Egyben erősen önéletrajzi és személyes élmény-hátterű: Hemingway önként jelentkezett az olasz hadseregbe, mentősként vett részt a harcokban, s - akárcsak regénye hőse - megsebesült. A kórházban ismerkedett meg Agnes von Kurowsky nővérrel. Nyolc évig tartott a szerelmük. Róla mintázta Catherine Barkley regénybeli alakját. (A borítófotón Agnes és Ernest szerepel.) Hemingway regénye a háború pátoszával és a hősiesség kultuszával való teljes és végleges szakítás. Mégpedig a szerelem jegyében: Frederic és Catherine szerelme és tragikusan rövid boldogsága a hit és a remény egyetlen ajándéka a létezés közönyös és könyörtelenül pusztító világában.

Ernest Hemingway - Művei 1-6
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ernest Hemingway - Indián tábor
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ernest Hemingway - The First Forty-Nine Stories (angol)
A collection of Hemingway's first forty-nine short stories, featuring an introduction by the author and lesser known as well as familiar tales, including 'Up in Michigan', 'Fifty Grand', and 'The Light of the World', and The Snows of Kilimanjaro, Winner Take Nothing and Men Withour Women collections.

Ernest Hemingway - The First Forty-Nine Stories (angol)
A collection of Hemingway's first forty-nine short stories, featuring a brief introduction by the author and lesser known as well as familiar tales, including 'Up in Michigan', 'Fifty Grand', and 'The Light of the World', and the Snows of Kilimanjaro, Winner Take Nothing' and Men Without Women collections.

Ernest Hemingway - Szerelemben, háborúban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ernest Hemingway - By-Line
From his early work as a correspondent for the Toronto Star in Europe during the 1920s, through his inimitable articles for Esquire and his first-hand reports of the Spanish Civil War, to the mellow, ironic chronicle of his last African adventures, few correspondents have produced a more impressive body of work.

Ernest Hemingway - Le ​vieil homme et la mer
Poisson, ​dit le vieux, poisson faut que tu meures. De toute façon. Tu veux que je mure aussi? On n'arrive à rien comme ça, pena-t-il. Sa bouche était trop sèche pour parler, mais il ne pouvait atteindre sa bouteille. Cette fois, faut que je l'amène. Je tiendrai pas longtemps à ce train-là. Mais si, tu tiendras, se dit-il à lui-même. Tu tiendras jusqu'au bout. Au cercle suivant, il s'en fallut de peu qu'il ne l'attrapât. Mais le poisson se redressa encore et s'éloigna lentement. Tu veux ma mort, poisson, pensa le vieux. C'est ton droit. Camarade, je n'ai jamais rien vu de plus grand, ni de plus noble, ni de plus calme, ni de plus beau que toi. Allez, vas-y, tue-moi. Ça m'est égal lequel de nous deux qui tue l'autre. Qu'est-ce que je raconte? pensa-t-il. Voilà que je déraille.

Ernest Hemingway - Szegények ​és gazdagok / A folyón át a fák közé / Az öreg halász és a tenger
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ernest Hemingway - Der ​Sieger geht leer aus
Die ​Geschichten dieses Bandes berichten von Menschen und Vorgängen, die jedem von uns begegnen können: Flüchtige, doch intensiv gelebte Augenblicke des Glücks und der Erprobung, die sich von langen Spannen der Entbehrung und Erwartung abheben, werden mit kaltblütiger Wahrhaftigkeit aufs Wesentliche konzentriert - zu klassischen Erfahrungen des männlichen Bewußtseins.

Ernest Hemingway - In ​einem andern Land
Hem­ing­ways ​hi­er vor­liegen­der berühmter Ro­man «A Farewell to Arms» er­schien 1929. Er ist ein dich­ter­isch­er Nieder­schlag sein­er Er­leb­nisse im Er­sten Weltkrieg und erzählt die Geschichte ein­er hin­ter der Front auf­blühen­den Liebe zwis­chen ein­er Kranken­schwest­er und einem Of­fizier. Die Verbindung von männlich emp­fun­den­em Fron­ter­leb­nis und zartester Ver­hal­tenheit des Eros, die Hem­ing­way hi­er gelang, schuf ein nun schon fast klas­sisch gewor­denes Meis­ter­werk.

Ernest Hemingway - Különös ​társaság
Részlet ​a könyvből: Cohn Róbert középsúlyú ökölvívóbajnak volt Princetonban. Számomra nem sokat jelent az ökölvívó szó; de Cohn számára rendkívül sokat jelentett. Valójában fütyült a bokszra; lelke mélyén szörnyűségnek tartotta az ökölviaskodást, de példátlan szorgalommal és kitartással sajátította el fogásait, hogy kipótolja veleszületett félszegségét és alsóbbrendűségi komplexumát. Ez azért fejlődött ki benne, mert Princetonban mint zsidót kezelték. Az a tudat, hogy ezentúl leütheti azt, aki vele szemtelenkedik némileg megnyugtatta. De félszegségből s mivel rendes fiú volt, csak ringben boxolt. Spider Kelley legjobb tanítványa volt. Spider Kelley minden növendékét pehelysúlyban képezte ki, akár százöt fontot nyomott, akár kétszázötöt. Cohn számára remek iskola volt ez. Hihetetlenül fürge volt. Addig-addig ügyeskedett, amíg Spider leütötte s jóvátehetetlenül szétlapította az orrát. Cohn ettől kezdve még jobban utálta az ökölvívást, de elégedett volt, orra is jobbat mutatott. Az utolsó esztendőben, melyet Princetonban töltött, pápaszemet viselt és naphosszat olvasott. Osztálytársai rá sem ismertek később. Még arra sem emlékeztek, hogy középsúlyú ökölvívó-bajnok volt.

Ernest Hemingway - Gazdagok ​és szegények
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ernest Hemingway - The ​Snows of Kilimanjaro and Other Stories
Returning ​from a Kenyan safari in 1932, Ernest Hemingway quickly devised a literary trophy to add to his stash of buffalo hides and rhino horns. To this day, Green Hills of Africa seems an almost perverse paean to the thrills of bloodshed, in which the author cuts one notch after another in his gun barrel and declares, "I did not mind killing anything." Four years later, however, Hemingway came up with a more accomplished spin on his African experiences--a pair of them, in fact, which he collected with eight other tales in The Snows of Kilimanjaro. The title story is a meditation on corruption and mortality, two subjects that were already beginning to preoccupy the 37-year-old author. As the protagonist perishes of gangrene out in the bush, he recognizes his own failure of nerve as a writer: Now he would never write the things that he had saved to write until he knew enough to write them well. Well, he would not have to fail at trying to write them either. Maybe you could never write them, and that was why you put them off and delayed the starting. Well he would never know, now. In the story, at least, the hero gets some points for stoic acceptance, as well as an epiphanic vision of Kilimanjaro's summit, "wide as all the world, great, high, and unbelievably white in the sun." (The movie version is another matter: Gregory Peck makes it back to the hospital, loses a leg, and is a better person for it.) But Hemingway's other great white hunter, in "The Short Happy Life of Francis Macomber," is granted a less dignified exit. This time the issue is cowardice, another of Papa's bugaboos: poor Francis is too wimpy to face down a wounded lion, let alone satisfy his treacherous wife in bed. Yet he does manage a last-minute triumph before dying--an absolute assertion of courage--which makes the title a hair less ironic than it initially seems. No wonder these are two of the highest-caliber (so to speak) tales in the Hemingway canon. --Bob Brandeis

Ernest Hemingway - A ​Farewell to Arms
In ​1918 Ernest Hemingway enlisted to fight in the "war to end all wars". He volunteered for ambulance service in ltaly, was wounded and twice decorated. Out of his experiences came A Farewell to Arms. In an unforgettable depiction of war, Hemingway recreates the fear, the comradeship, the courage of his young American volunteers and the men and women he encounters along the way with conviction and brutal honesty. A love story of immense drama and uncompromising passion, A Farewell to Arms is a testament to Hemingway's unique and unflinching view of the world and the people around him.

Ernest Hemingway - Selected ​Letters 1917-1961
The ​death of Ernest Hemingway in 1961 ended one of the most original and influential careers in American literature. His works have been translated into every major language, and the Nobel Prize awarded to him in 1954 recognized his impact on contemporary writing. While many people are familiar with the public image of Hemingway and the legendary accounts of his life, few knew him as an intimate. With this collection of letters, presented for the first time as a Scribner Classic, a new Hemingway emerges. Ranging from 1917 to 1961, this generous selection of nearly six hundred letters is, in effect, both a self-portrait and an autobiography. In his own words, Hemingway candidly reveals himself to a wide variety of people: family, friends, enemies, editors, translators, and almost all the prominent writers of his day. In so doing he proves to be one of the most entertaining letter writers of all time. Carlos Baker has chosen letters that not only represent major turning points in Hemingway's career but also exhibit character, wit, and the writer's typical enthusiasm for hunting, fishing, drinking, and eating. A few are ingratiating, some downright truculent. Others present his views on writing and reading, criticize books by friend or foe, and discuss women, soldiers, politicians, and prizefighters. Perhaps more than anything, these letters show Hemingway's irrepressible humor, given far freer rein in his correspondence than in his books. An informal biography in letters, the product of forty-five years' living and writing, Ernest Hemingway: Selected Letters leaves an indelible impression of an extraordinary man.

Ernest Hemingway - Fiesta: ​The Sun Also Rises
Fiesta: ​The Sun Also Rises tells the story of Jake Barnes, an expatriate living in Paris. He was wounded in World War I, and is now a journalist who spends his time drinking with other American expatriates. The group of characters travel from Paris to Pamplona for the running of the bulls.

Ernest Hemingway - Fiesta ​(német)
Ernest ​Hemingways frühester Roman „Fiesta“ aus dem Jahre 1926 ist der „verlorenen Generation“ des Ersten Weltkrieges gewidmet. Die Figuren dieses Romans leben unter der heißen sonne Frankreichs und Spaniens als Außenseiter des bürgerlichen Lebens, nachdem sie den Krieg überlebt haben, den ihre Väter verursachten. Hemingways Gestalten erfahren ein Leben in hektischer Buntheit, dessen Fragwürdigkeit sich in der letztlichen Einsamkeit der Menschen offenbart. Durch die Erlebnisse an der Front vom Tod körperlich und seelisch gezeichnet, haben sie mit der Unfähigkeit zu lieben ihre Zukunft verloren.

Ernest Hemingway - The ​Essential Hemingway
The ​Essential Hemingway is the perfect introduction to the astonishing, wide-ranging body of work by the Nobel Prize-winning author. This impressive collection includes: the full text of Fiesta, Hemingway's first major novel; long extracts from three of his greatest works of fiction, A Farewell to Arms, To Have and Have Not and For Whom the Bell Tolls; twenty-five complete short stories; and the breathtaking Epilogue to Death in the Afternoon. 'He is one of those who, honestly and undauntedly, reproduces the genuine features of the hard countenance of the age' Nobel Prize Citation.

Ernest Hemingway - Across ​the River and into the Trees
In ​the fall of 1948, Ernest Hemingway made his first extended visit to Italy in thirty years. His reacquaintance with Venice, a city he loved, provided the inspiration for Across the River and into the Trees, the story of Richard Cantwell, a war-ravaged American colonel stationed in Italy at the close of the Second World War, and his love for a young Italian countess. A poignant, bittersweet homage to love that overpowers reason, to the resilience of the human spirit, and to the worldweary beauty and majesty of Venice, Across the River and into the Trees stands as Hemingway's statement of defiance in response to the great dehumanizing atrocities of the Second World War. Hemingway's last full-length novel published in his lifetime, it moved John O'Hara in The New York Times Book Review to call him "the most important author since Shakespeare."

Ernest Hemingway - Vándorünnep ​/ Tavaszi zuhatag
"Ha ​szerencséd volt, és ifjan Párizsban élhettél, bárhova vetődj életed során, Párizs veled marad mindig, mert Párizs vándorünnep" - írta 1950-ben Hemingway barátjának. Ez a vallomás dióhéjban mindent elárul az első kisregényéről, amely már csak az író halála után jelent meg. A naplószerű, őszintesége miatt megkapó, kedvesen önirónikus, szórakoztatóan tanulságos visszaemlékezésből megismerjük a pályakezdő fiatalembert, az induló írót. A húszas években Párizsban élt amerikai művészek, az irodalmat pártoló hölgyek, a Szajna-parti horgászok és utcai könyvárusok társaságában kibontakozik előttünk az élményre, érdemes nyersanyagra vadászó ifjú Hemingway alakja, amelyben már felismerjük az irodalomba később berobbant híres írót. Azt, aki mindig tényekre, tapasztalatokra, valós emberi mozzanatokra, igaz részletekre építette érett regényeit. De izgalmas bepillantani a két háború közötti francia főváros mozgalmas életébe, "beleszagolni" az akkori szellemi élet pikáns levegőjébe is. A Tavaszi zuhatag című kisregény szintén a próbálkozások, az irodalmi összetűzések, sértődések emlékét idézi fel. Ez a mulatságos pamflet fiatalos hévvel, kíméletlenül és egy cseppet igazságtalanul, de mindenképpen szórakoztatóan csipkedi meg az író akkori mestereit. Az irodalmi sznobizmust és kifinomult álintellektualizmust pedig teljes joggal teszi nevetségessé. S mindezt olyan szellemes nyelvi-stiláris bravúrral, amely megörvendezteti az ilyesféle csemegére vágyó olvasót.

Ernest Hemingway - Búcsú ​a fegyverektől / Akiért a harang szól
Az ​első világháborús észak-olaszországi hadszíntérrre érkező Frederick Henry hadnagyot, ezt a kedves, fiatal, felelőtlen, sőt naiv amerikait mindössze romantius kalandvágy hevíti, amkor az olasz csapatok oldalán bekapcsolódik a központi hatalmak elleni harcokba. Ami azonban kalandnak ígérkezett, az véres fenyegetés: közelségéből Frederick Henry egy nagy szerelem mámorában keresne menedéket. Ám hiába menekül át más országba, hiába fordít hátat a háborúnak: nincs szabadulás, végleges emigráció. A halál itt is utoléri: szabad földön pusztítja el élete megtalált értelmét: feleségét és fiát. Robert Jordan, ez a magányos egyetem fiatal nyelvtanára, ez a magányos amerikai értelmiségi Spanyolországban, a köztársaságiak oldalán harcolva keresi létezése értelmét. Egy hidat kell felrobbantania. Háromnapos töprengésének fúkuszában a kételyeivel folytatott viadal áll. Robert Jordan elejétől érzi: a parancs, amelyet kapott, lehet, hogy hibás parancs; lehet, hogy a támadási terv korai és felelőtlen. Lehet, hogy rossz parancsra rosszat tesz, a híd ugyanis jelentéktelen, kicsi. De vállalnia kell a kimért feladatot. Úgy érzi, ha kárt okoz is, önmagának, másoknak: cselekvésének a konkrét helyzeten túli keretben haszna, célja és értelme van. Erkölcsi és gyakorlati haszna. És a parancsot teljesíti. Ám halála jó halál: "Nem szívesen távozom a világból... de remélem, nem dolgomvégezetlen megyek. Megtettem mindent, ami erőmből tellett." A Búcsú a fegyverektől (1929) és az Akiért a harang szól (1940) a huszadik század politikai, társadalmi erkölcsi és érzelmi válságait, poklait átélő és megjáró ember immár klasszikus értékű dokumentumai. Szerzőjüknek pedig örökre helyet biztosítanak a regényirodalom legnagyobbjai között.

Ernest Hemingway - Fiesta ​/ Búcsú a fegyverektől
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ernest Hemingway - Selected ​Stories
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ernest Hemingway - A ​folyón át a fák közé
Hemingway ​1950-ben megjelent regényének címe az amerikai polgárháború tábornokának, Stonewall Jacksonnak utolsó szavait idézi - és ez a furcsa, kései könyv maga is búcsú, leltár, végső összegzés. Hőse, Richard Cantwell ezredes Hemingway korábbi hőseinek öregedő mása. Emlékek, álmok, a jelenvaló, két háború hadszínterei keverednek a párbeszédekben és belső monológokban, miközben az ezredes autón Velencébe utazik, hogy találkozzék szerelmével, aztán csónakon, vadvizeken, kacsavadászatra indul. Mi változott a világban, mi maradt meg az embernek - erre keres választ a főhős, aki még egyszer végigtekint élete tájain, mígnem szimbolikus útjai végén fölmagasodik a halál. A búcsú azonban Hemingwaynél itt sem beletörődés: két évvel e regény után írta meg az Az öreg halász és a tengert.

Ernest Hemingway - Karácsony ​a világ tetején
A ​15 éve elhunyt Nobel-díjas amerikai író bejárta az egész világot. Az első világháborúban Olaszországban önkéntes, utána a Közel-Keleten és Görögországban tudósít, Spanyolországban élvezi a bikaviadalok mozgalmas vidámságát és brutalitását. Harcol a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán. 1941-ben Kínában jár. A második világháború idején részt vesz a normandiai partraszállásban. Afrikában oroszlánra, a kubai partokon nagyhalra vadászik, saját bőrén érzékelve ember és természet örök harcát, hogy bebizonyítsa: az ember, ha akar, a természet legyőzhetetlennek látszó erőitől sem szenved vereséget. Az Alpesekben veszélyes sítúrákon vesz részt, Párizsban a mulatókat látogatja az "elveszett nemzedék" amerikai művészeivel, beszélget a Szajna-parti horgászokkal és könyvárusokkal. Szeretettel ír a latin ember szenvedélyességéről, derűjéről, humanizmusáról. Otthon nem érzi jól magát: Amerikáról kevés a mondanivalója. Témái a háború és a halál, a bátorság és a helytállás, a sport és a szerelem. A kalandos életre részben az élményszerzés hajtja, mert nagy súlyt helyez arra, hogy jól ismerje azt, amiről ír. "Ha az ember oda megy, ahová mennie kell, és azt teszi, amit tennie kell, eltompítja és kicsorbítja az eszközt, amivel ír. De inkább legyen csorba és tompa, és inkább kelljen újrakalapálnom, köszörülnöm és fennem, csak tudjam, hogy van miről írnom..." - ez írói felfogása. Szabályos útikönyvet soha nem írt. Novelláiból, riportjaiból állítottuk össze ezt a válogatást, amely négy színtéren: Amerikában, Afrikában, Európában és a tengeren mutatja be a világhírű utazót.

Kollekciók