Ajax-loader

Debreczeni József könyvei a rukkolán


Debreczeni József - Húsz ​év
Egy ​időben lettem politikai szereplő és közíró – MDF-alapító, országgyűlési képviselő és publicista –, minthogy egy cél vezérelt: részt venni a magyar parlamentáris demokrácia megteremtésében. Később a megvédelmezésében. Az előbbi sikeres volt – az utóbbi nem. Politikai közíróként nem haboztam állást foglalni valami vagy valaki mellett, illetve ellen. Írói függetlenségemet nem a formális középen állásban, hanem az értékrendem szerinti állásfoglalásban kerestem és találtam meg. Nem egyenlő mérési eredményre, hanem egyenlő mérce használatára törekedtem. Aki elolvassa a cikkeimet, láthatja: nem változtam az idők során. A parlamentáris demokrácia – konzervatív liberális – híve voltam és maradtam. Politikusi eszményképem ma is Antall József. Régi barátaimtól jórészt elszakadtam: ők Orbánhoz voltak hűek, én önmagamhoz. Publicistaként valójában egyidős vagyok a harmadik Magyar Köztársasággal. Az utóbbi története most véget ér – az enyém még nem. Ám történjék bármi: életem tőkesúlyát az a pár esztendő adja, amikor részese lehettem a rendszerváltozásnak. Ami megszülte hazámban a liberális jogállamot és a parlamentáris demokráciát: a Magyar Köztársaságot. Több mint húsz évig hű voltam mindezekhez – hű maradok hozzájuk a jövőben is. Debreczeni József

Debreczeni József - Az ​Orbán-rezsim 2010-20??
A ​könyv a 2010-es választásoktól napjainkig követi nyomon a Fidesz kétharmados győzelme után kiépült új hatalmi szisztéma működését. Ilyen értelemben monografikus igénnyel íródott, kézikönyvként is forgatható. A szerző választ keres arra, miért bukott el az 1989-90-es demokratikus rendszerváltozással született harmadik Magyar Köztársaság. Kritikailag ismerteti az Orbán-rezsimről született különféle interpretációkat, majd részletesen elemzi az orbáni uralom természetét, annak gazdasági és társadalmi vonatkozásaival együtt. Teszi mindezt történelmi távlatba helyezve, a geopolitikai összefüggésekre is figyelemmel. Természetesen a rezsim névadójának friss portréját is megrajzolja a szerző, kiegészítve az Orbán-família vagyonosodásának újabb részleteivel. Mindez a tőle megszokott izgalmas, olvasmányos stílusban. A kötet végén részletes kronológia olvasható.

Debreczeni József - Az ​új miniszterelnök
A ​Gyurcsány Ferencről szóló kötet, melyet az Olvasó most a kezében tart, a harmadik a Magyar Köztársaság kormányfőit bemutató politikusi életrajzok sorában. Bár triviális, mégis le kell szögeznem: ezt a könyvet ugyanaz az ember írta, aki az Antall Józsefről (A miniszterelnök) és az Orbán Viktorról szólót. 2005 tavaszán nehezen szántam rá magam a munkára. Nem amiatt, hogy két jobboldali miniszterelnök után írhatok-e egy baloldaliról Hanem amiatt, hogy egy államférfi, illetve egy erősen vitatható, ámde nagy kaliberű, komoly pályát befutott politikus után szabad-e írnom egy a pályája kezdetén lévő személyről. Aki üstökösként jelent meg a magyar politika egén, de akiről még korántsem lehetett tudni, nem lesz-e hulló csillag. Aki amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik. (Az elején mondtam is neki: ha tudnám, ogy 2006-ban nyer, nem haboznék. Ő előzékenyen megígérte: ezt szívesen megteszi a kedvemért.) Mintegy harminc órát beszélgettem vele, magnetofon mellett. Együttműködő volt, és nagyon nyitott. (Mikkor a tíz év óta vele egy házban lakó anyósa elolvasta a kézirat első négy fejezetét, a fülem hallatára mondta: "Ebből ötször annyit tudtam meg magáról, mint eddig: így még nem nyílt meg senkinek.") Ez a nyitottság - számomra olykor meghökkentő módon - jórészt a politikusi életszakasz idejére is megmaradt. Azt hiszem, végül azért vágtam bele a Gyurcsányról szóló könyvbe, mert arra gondoltam, legalább megtudom: ki ez a fickó. Amikor másodszorra olvastam el az 1999 és 2004 között publikált írásait - miközben rendszeresen beszélgettem vele -, már tudtam: nincs kockázat a dologban. Nyer vagy veszít - megér egy könyvet. Antall és Orbán után is. Előre eldöntöttem, hogy vereség esetén a címe Gyurcsány Ferenc lesz. Újabb mandátum esetén: Az új miniszterelnök. Igen: Antall után. Úgy vélem, nem tévedek: eléggé megismertem Gyurcsány Ferencet. Ismerjék meg az Olvasók is - csak azután ítéljenek! /Debreczeni József/

Debreczeni József - A ​"szürke dominanciás"
Amikor ​Simicska imponáló bátorsággal szembefordult az autokrata miniszterelnökkel, a demokraták természetes érzelmi reakciója volt a rokonszenv: Je suis Lajos. A racionális politikai kalkulus is azt diktálja, hogy Simicskával úgy kell számolni, ahogy Churchill számolt Sztálinnal, miután az utóbbit Hitler megtámadta: szövetségesként. De ettől még nem kell hitelt adni annak a hamis ideológiának, miszerint Simicska demokratikus meggyőződése folytán elégelte meg Orbán diktatúráját, mondta föl a korábbi együttműködést és fordult szembe vele. Szó sincs róla. Ahogy nem Sztálin mondta föl az együttműködést Hitlerrel és nem ő támadt ellene, hanem fordítva, úgy fordítva történt a dolog Simicska és Orbán viszonylatában is. Orbán kezdte meg Simicska kiszorítását titokban 2011-től, nyíltabban 2013-tól és teljes egyértelműséggel 2014-től. Simicska pedig csak akkor fordult szembe vele és kezdett demokráciáról meg diktatúráról szónokolni, amikor Orbán a legbelső embereit és a legféltettebb kincseit kezdte elvenni tőle. Ahogy Sztálin nem lett demokrata attól, hogy Hitler megtámadta őt, úgy nem lett demokrata Simicska sem, bármit mond vagy akár hisz is erről ő maga vagy akármelyik csatlósa.

Debreczeni József - Hideg ​krematórium
"Debreczeni ​József nevéhez fűződik a magyar irodalom szinte egyetlen autentikus táborregénye, a Hideg krematórium - ez a hideg forrósággal megírt riportkönyv Auschwitz borzalmairól (1950). Lírájának is ihletője volt a haláltábor élete és élménye, ám riportregényében nem ragadja el a szenvedély és a fájdalom. Amikor ezt a művét írja, még ha soraiból, mintegy az emélkek és a tények mögül fel-felparázslik is a gyűlölet, melyet a pusztítás nagymesterei és az őket éltető fasizmus iránt érez, az önsajnálatnak a hangja idegen tőle. Riportot, helyzetjelentést ír az embertelenség világáról ebben a műben, hiszen olyan félelmeket sorakoztat fel, amelyek meztelen igazságukkal és tényvoltukkal a képzelet kitaláló és regényesítő gesztusait is elhomályosítják. Előadásmódja puritán, közlése pedig csak fokozza ennek benyomását, s a legnagyobb írói diadalát abban kell látnunk, hogy emberi nyelven tudott szólni a haláltábor borzalmairól, amelyekről valóban nem lehet beszélni - a halál roppant súlya, egyetemes jelenléte miatt. " Bori Imre "A Hideg krematórium prózai közlésformája ellenére is tragédia. Annak ellenére, hogy író-hőse személy szerint nem hal fizikai halált. Prométheuszi sors ez, a költészet tüzét, fényét, melegét elorzó és emberek közöttt szétosztó poéta oktalan és igazságtalan szenvedése. A tragédia magasságába a humánum meghurcolása, az öntudat megalázása emeli regényét... Mint ahogyan Ibsen drámáiban is mindig a múlt, egy látszólag lezárt életszakasz élményvilága tör fel elemi erővel, úgy teszi tragikussá a Hideg krematóriumot az egyéni "túléltség", a megmentett élet ellenére is az a puszta tény, hogy a regénybe foglaltak, az elmondottak egyáltalán elképzelhetők és lehetségeek voltak a huszadik századi Európában. Gondolati konklúzióját, művészi tanulságait ebben kell... összegeznünk: a Hideg krematórium ma is időszerű olvasmány, felejthetetlen és a feledéstől megmentő emberi dokumentumok magasrendű írói megfogalmazása." Szeli István

Debreczeni József - Ne ​bántsd a cigányt!
Debreczeni ​József eddig nagysikerű politikai munkák szerzőjeként volt ismert - ezúttal a cigánykérdésről írt könyvet. A Ne bántsd a cigányt! cím nem véletlenül utal Zrínyire: a szerző nemzeti sorskérdésnek látja a romák integrációját, amelynek kudarca belátható időn belül a magyar társadalom működőképességét fenyegeti. A könyv egyszerre szociológiai látlelet és politikai vitairat, mely empátiával és tapintattal közeledik tárgyához, de nem ismeri a tabukat. Sorra veszi a legkényesebb kérdéseket; a roma, illetve a többségi társadalom, továbbá a szellemi és a politikai elit szerepét és felelősségét. Felkavaró olvasmány.

Debreczeni József - Hazárdjáték
A ​kötet Debreczeni József 2002 és 2007 között megjelent valamennyi írását tartalmazza, időrendben és szöveghűen. A címadó Hazárdjáték 2004-ben, a Fidesz által kierőszakolt népszavazás előestéjén született, ám a szó általában is alkalmasnak tűnik arra, hogy a 2002-től napjainkig tartó időszakot, az abban zajló politikai játszmákat jellemezze. Bizonyára sokan vélik úgy (főleg a jobboldalon), hogy az elmúlt öt évben jelentősen megváltozott a szerző politikai értékrendje, fölfogása, sőt pártállása is, és jobboldaliból baloldalivá, Orbán hívéből Gyurcsány követőjévé vált. Ám aki elolvassa a kötet írásait, és összeveti őket a korábbiakkal, annak látnia kell, hogy Debreczeni valójában nem változott. Ma is az, aki volt: konzervatív liberális, a parlamentáris demokrácia s az azt létrehozó rendszerváltozás híve, akinek változatlanul Antall József a politikusi etalonja. Jobboldali barátai (fönntartásaik ellenére) Orbánhoz maradtak hűek – ő önmagához. Egy 2006-os cikke nyomán ezt írta róla a magyar publicisztika doyenje, Bodor Pál: „Debreczeni József utóbbi hetekben mindünket megrázó feltárulkozásáig azt hittem magamról, becsületes és szókimondó ember és publicista vagyok. Kénytelen vagyok belátni: Debreczenihez képest féligazságokat félszájjal dadogó skribler vagyok. Ilyen tiszta és bátor csak szerettem volna lenni…” Ítéljék meg az olvasók…

Debreczeni József - Orbán ​Viktor
Ez ​a munka nem politikai szándékkal íródott. Sem javítani, sem rontani nem akarja Orbán Viktor pozícióját. Csupán a megítélését akarja javítani, amennyiben tárgyilagosan és jóindulatúan igyekszik bemutatni a személyiségét, a tetteit s azok lehetséges mozgatórugóit. (A jóindulat tehát nem a tárgyilagosság, hanem a rosszindulat alternatívája.) A történelmi távlat hiánya természetesen nem tette lehetővé, hogy az akadémiai tudomány elvárásainak megfelelő könyvet írjak Orbán Viktorról. De igyekeztem tényszerű és tisztességes könyvet írni. Olyant, amelyre érvényes a Kemény Zsigmondtól vett idézet, amelyet Antall Józsefről szóló munkám mottójául is választottam: "Valószínűleg többször fogok tévedni, de szándékosan nem ferdítek el semmit." - Debreczeni József Ami a könyvet illeti az erényeit nem lehet kétségbe vonni. Egyrészt alapos. [...] Szerteágazó, kitekintő, szinte minden fontos dolgot számba vevő munka az elmúlt tíz-egynéhány évről. [...] Ebből a könyvből ugyanazt érzem ki - dacára annak, hogy ez a mű sokkal korrektebb munka, mint bármi, amit eddig a személyemmel összefüggésben olvashattam -, mint amit a rosszindulatú írásokban is mindig kifogásolok: hogy egydimenziós emberként ábrázol engem. [...] Olyan embernek tehát, aki számára az életben létezik egy kitüntetett dimenzió, amely rányomja a bélyegét a létezés többi szférájára. Ez azonban esetemben nem fedi a valóságot. A valóságos életem nem ilyen. A valóságos életben ugyanúgy vagyok ezzel, mint bárki más, gondolkodó vagy ösztönösen élő ember, aki az élet teljességére törekszik. - Orbán Viktor

Debreczeni József - A ​miniszterelnök
A ​szerző arra vállalkozik, hogy megrajzolja a rendszerváltozás miniszterelnökének portréját, s egyben felidézze a kort, melyben Antall József tevékenykedett. A szerző maga is aktív szereplője volt a közelmúlt eseményeinek, ezért nem is kíván a független elemző pózában tetszelegni. Meggyőződése, hogy a néhai kormányfő politikai örökségét vállalva is képes volt bizonyos távolságot tartó, kritikai elemeket is tartalmazó, elemző művet alkotni. Forrásai Antall József beszédei, interjúi, személyes feljegyzései, a család és az Antall-archívum által rendelkezésére bocsátott, a nyilvánosság előtt jórészt ismeretlen iratok, a miniszterelnök legközelebbi munkatársaival, továbbá politikusokkal folytatott beszélgetések, valamint személyes emlékek és tapasztalatok voltak. A könyv a történeti feldolgozás, a politológiai elemzés, az igényes publicisztika és a politikai memoár olvasmányos, izgalmas ötvözete.

Debreczeni József - Arcmás
"Nem ​titok: valaha sokat vártam Orbán Viktortól. A leendő államférfit láttam benne; Antall József politikai örökösét, a liberális konzervativizmus megújítóját. Máig hiszem: megvolt erre az esély - ám úgy látom, elveszett. Véglegesen és visszavonhatatlanul. Hol, mikor, hogyan és miért siklott félre Orbán pályája - először, másodszor, végleg? Vagy eleve arra a szerepre determinálták őt a hajlamai, az alkata, a neveltetése, a tapasztalatai, a körülményei? A közeg: Magyarország, ahol működött, amihez alkalmazkodott, amit maga is formált? A rendszerváltozással született Magyar Köztársaság egyik építőjében kezdettől ott szunnyadt annak majdani lerombolója is? Törvényszerű volt, hogy - őt idézve - „a benne lakó jó és a benne lakó rossz harcából” végül az utóbbi kerekedjék fölül? Efféle kérdésekre keresek válaszokat ebben a könyvben. Jórészt azért fogtam bele, hogy magam is tisztábban lássam: mi történt; hogyan és miért. Mindebből már sejthető, hogy ez a munkám kevésbé lesz elfogulatlan. De őszintén hiszem: nem lesz kevésbé becsületes. Mert bár jót már alig tudok, hamisat semmiképp sem akarok írni Orbán Viktorról. Változatlanul érvényes számomra a Kemény Zsigmondtól származó mottó, amelyhez az előző három alkalommal is tartani próbáltam magam: Nem léphetek nagy ígéretekkel olvasóim elébe. Valószínűleg többször fogok tévedni - de szándékosan nem ferdítek el semmit." (Írja Debreczeni József az Arcmás című új könyvének előszavában)

Debreczeni József - A ​fideszes rablógazdaság
Két ​éve jelent meg Debreczeni József A politika fertője című könyve, amely a fekete pártfinanszírozás rendszerét mutatta be. A fideszes rablógazdaság ennek a folytatásaként írja le a 2010 utáni Orbán-Simicska-rezsim jellegét és működését. Itt már nem a politika illegális gazdasági hátországáról van szó, melynek a dolga: előteremteni a hatalomért folyó küzdelem anyagi erőforrásait. A roppant hatalmi és gazdasági fölhalmozás ugyanis extrém módon kapcsolódnak. Az utóbbi maga is cél, amelynek eszköze: a hatalom. A szerző számtalan dokumentált tény összegyűjtésével és rendszerbe állításával rajzol döbbenetes képet a fideszes "szervezett felvilág" kialakulásáról és működéséről.

Debreczeni József - A ​politika fertője
A ​korrupció fogalma elégtelen a magyar politikai gépezet törvénytelen működésének leírására. Nem a retorikai hatás kedvéért választottam a könyv címéül szolgáló metaforát. Hanem mert a szóba jöhető fogalmak között nem találtam alkalmasat. Nem vesztem el a részletekben. Nem bogozom vég nélkül a szövevényes ügyek szálait, nem válik követhetetlenné az olvasó számára a sok cég- és személynév. A politika fekete pénzeinek főbb útjait követtem nyomon. Ahogy a közpénzek átváltoznak illegális párt-és magánpénzekké. A részletek tükrében az egész gépezet működését mutatom meg. Sok mindent megértettem közben a magyar politika húszéves történetének rejtett mozzanataiból. Tisztábban látom a magyar demokrácia bukásának okait. S kicsivel talán a sírból való föltámasztásának esélyeit is.

Debreczeni József - A ​2006-os ősz
A ​2006-os ősz története 2002 tavaszán kezdődött, 2010 tavaszán teljesedett be, és tart napjainkban is. Ha a brutális hatékonyság titkát keressük, ami Orbánék törekvéseiben megmutatkozott, akkor egy különös kettőségre kell rámutatnunk. A Fidesz politikai kentaurként működött az elmúlt évtizedben. Egyszerre volt erős parlamenti, sőt váltópárt, illetve használt parlamenten, sőt törvényen kívüli eszközöket. Ez a kombináció már ellenzéki pozícióból is alkalmas volt az államgépezet (a rendőrség, az ügyészség, a bíróságok) elbizonytalanítására, megfélemlítésére - a korlátlan hatalom birtokában pedig még inkább. Hogy a magyar baloldal - tágabb értelemben: a magyar demokratikus oldal - vissza tudja szerezni a jövőjét (a magáét és a demokráciáét), ahhoz vissza kell szereznie a múltját. A 2006-os őszt is. DEBRECZENI JÓZSEF

Kollekciók