Ajax-loader

Feleki László könyvei a rukkolán


Selgas
elérhető
0

Feleki László - Selgas
"A ​tagjai valósággal megbénultak, de agyában egymást kergették a gondolatokat. Most vissza tudott emlékezni Selgas minden szavára, első hallásra zagyvának, értelmetlennek tűnő szózuhatagára. Összeilleszkedtek a szanaszét heverő, alaktalan darabok, amelyek eddig kihullottak az emlékezetéből. Mit tegyen most? Ki hiszi el neki? Ki érti meg azt, amit ebben a semmihez sem hasonlítható pillanatban egyedül ő tud? Zsebkendőért kotorászott a zsebeiben, hogy megtörölje verejtékben úszó homlokát. Egy kis papírdarab akadt a kezébe. A szeméhez emelte: Ruiz címe volt. Ruizhoz menjen? Máshoz nem mehet. De megérti-e? Meg tudja-e magyarázni neki, s ha igen, Ruiz el tudja-e viselni a gondolatot? De már sietett kifelé az udvarból, becsapta a kaput maga után, és gyors léptekkel indult Ruizhoz. Késő Este volt. Espinel magában fohászkodott, hogy otthon találja. Egész úton Selgas szavait idézte. Milyen egységes rendszerré forrtak össze. Minden világos volt. Fáradságát elfeledte, egyetlen vágy élt benne, hogy megértesse magát."

Feleki László - Kő ​kövön
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Feleki László - A ​világ közepe
,,Feleki ​ízig vérig modern író. Szemlélete korszerű, műveltsége át meg át van szőve természettudományos elemekkel. (...) Abszurd ötleteinek, mindig filozófiai mondanivalót hordozó, fanyar, néha egyenesen keserű humorának régi tisztelője és élvezője vagyok. (Galgóczi Erzsébet: Félek, tehát vagyok; Élet és Irodalom, 1965)

Feleki László - Le ​az olvasókkal!
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Feleki László - Lobogóm ​Homérosz!
"A ​fül a kötet tükre" - írta valahol Podzelverisz, a híres költő és asztaliteniszező. Bevett szokás szerint a könyvborító lapjának belső hajtókáján (amelyet különben anatómiailag teljesen indokolatlanul neveznek fülnek) olvashatunk magáról a könyvről néhány ismertető mondatot, amelyek - különös bár, de így van - sohasem a könyv hátrányos vonásait emelik ki. Még sohasem olvastam ilyesféle fülszöveget: "X. Y., az átokrossz könyveiről ismert dilettáns író ezúttal is tanúságot tett tehetségtelenségéről. Új regénye még az eddigieknél is csapnivalóbb, s aki most éppen kezében tartja ezt a szemetet, jobban teszi, ha pénzét okosabb dologokra költi. Ha mégis megveszi, magára vessen, bár annyi bizonyos, hogy a befejezés ostobasága fölött nem fog bosszankodni, mert már az első oldalak után félrelöki ezt a fércművet." A régi görögök nem ismerték a fülszöveget, s csak a legújabb időkben, a könyvkiadás ugrásszerű fejlődése során jelentek meg az irodalomban a fülszövegírók, mígnem maguk az írók is megkedvelték ezt a műfajt. Még a múlt század végén is ritka volt a fülszöveg, s meglehetősen szűkszavú. A Háború és béke fülszövege - még emlékszem rá - mindössze ennyi volt: "Tolsztoj Leó gróf, a népszerű író ebben a regényében fordulatos és lebilincselő szerelmi történet keretében leplezi a francia imperializmust, és döntő csapást mér a bonapartizmusra." A kaptafák iránt érzett ideges ellenszenvem (idioszinkrázia) késztet arra, hogy e fülszövegben ne arról számoljak be, ami verseskötetemben található, hanem arról, ami hiányzik belőle. Nincsenek benne forró érzelmek, szenvedélyek, lángolások, titokzatos, mitikus mélységek, meghökkentő szóképek, hasonlatok, virágok, naplementék és napfelkelték, rémlátomások, évszakok, perzselő vágyak, stb. Ebben a tekintetben behozatalra szorulok, de szerencsére minden hiány hazai nyersanyagból pótolható. Arra kérem az olvasót, hogy bőségesen merítsen lírai tengerünkből annyi izzó szenvedélyt, amennyire csak szükséges van költői szárazságom ellensúlyozására. Magamról csak annyit, hogy kezdő költő vagyok, ez még csak a második verseskötetem, holott köztudott, hogy csak az első nyolc kötet után derült ki, méltó-e valaki a költői cím viselésére. Végül: hiszek abban, hogy "a könyveknek is megvan a maguk sorsa" (Terentianus Maurus), s mint meggyőződéses determinista (nem lévén elektron) biztos vagyok benne, hogy végsőfokon a végzet dönt, és nem a fülszöveg, amelynek éppen most ért a végére a kedves olvasó.

Feleki László - Mindenféle ​híres emberek
Feleki ​László nem tartozik irodalmunk legszabályosabb jelenségei közé. Ismert sportújságíró (erre máig büszke), de - saját kifejezését használva - vannak "melléktermékei" is. Írt regényeket, novellákat, szatíraköteteket, tévé- és rádiójátékokat, színpadi műveket, egy szatirikus mesekönyvet, két kötetre való verset, természetesen sportkönyveket, s a leghosszabb magyar könyvek egyikét: négykötetes Napoleon-életrajza kereken 2500 oldal. Ugyanakkor kedveli az irodalom legrövidebb műfaját, az aforizmát. Mostani gyűjteményében sajátos nézőszögből újította meg az ősi formát: szatirikus író szól az olvasóhoz, nem pedig prédikátor. Ehhez a Mindenfélé-hez csatlakozik Feleki szintén aforisztikus tömörítésű "Ki-kicsodája": a világtörténelem közel 900 személyiségéről szóló Híres emberek. A Mindenféle Híres Emberek 1966-ban jelent meg először. Az új kiadás alaposan kibővült új gondolatokkal, továbbá új személyiségekkel. Egy kis portörlés a régieknek sem ártott. Az aforizma sem időt álló. Feleki példának említi azt az aforizmáját, mely szerint "Még nem tudni, ki lesz az első ember a Holdon és az utolsó ember a Földön". Ma már tudjuk, hogy ki volt az első ember a Holdon, de hogy ki lesz Földünkön az utolsó ember, azt - reméljük - még a harmadik kiadás sem tudja megmondani.

Feleki László - Homo ​sapiens
Feleki ​László, az ismert homorista legjellegzetesebb humoreszkjeit, szatíráit gyűjtötte össze ebben a kötetben. Kiváló érzékkel válogatott témái felölelik a társadalom majd minden jelenségét, s az író e jelenségek megszemélyesítőit, a legkülönfélébb típusú embereket veszi célba tollával. Szatíráiban, humoreszkjeiben azokat a köznapi, emberi gyarlóságokat figurázza ki, amelyeken akkor is képesek vagyunk nevetni, ha a sajátunkra ismerünk bennük. Feleki szívesen évődik a történelem nagyjaival, s érdeklődése kiterjed a kozmikus, űrrakétás jövőre, valamint a kultúra rengetegére is. Sajátos intellektusa, analizáló, filozofikus hajlandósága főleg ezekben az írásokban mutatkozik meg.

Feleki László - Kilencven ​perc
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Feleki László - A ​sakál hálája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Feleki László - Napoleon ​I-III.
"Azt ​hiszem, már háromkötetes Napoleon-könyvem ("a csodálatos kaland") képet adott alkotó módszeremről. Sok száz könyvből, forrásmunkákból, életrajzokból, hadtörténeti szakkönyvekből, lexikonokból, egykori újságokból igyekeztem összeszedni, valószínűsíteni és rendszerezni a tényeket. Sajátjaim a bíráló, értékelő, elemző megjegyzések. A használt forrásmunkák közül ezúttal Németh Andor: "A császár-diktátor" című pompás könyvét forgattam haszonnal III. Napoleon pályafutását méltatva, továbbá sok értékes adatot nyertem Paléologue visszaemlékezéseiből is."

Feleki László - Napoleon ​utókora
Azt ​hiszem, már háromkötetes Napoleon-könyvem ("a csodálatos kaland") képet adott alkotó módszeremről. Sok száz könyvből, forrásmunkákból, életrajzokból, hadtörténeti szakkönyvekből, lexikonokból, egykori újságokból igyekeztem összeszedni, valószínűsíteni és rendszerezni a tényeket. Sajátjaim a bíráló, értékelő, elemző megjegyzések. A használt forrásmunkák közül ezúttal Németh Andor: "A császár-diktátor" című pompás könyvét forgattam haszonnal III. Napoleon pályafutását méltatva, továbbá sok értékes adatot nyertem Paléologue visszaemlékezéseiből is.

Feleki László - A ​WM-rendszer
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Feleki László - Isten ​veled, atomkor!
Kezdjük ​talán a regény főhősével, Kabócza Lajossal. Ki is ő tulajdonképpen? "...az a fajta kistisztviselő... aki néhány évtizede ihlette meg először az írókat, amikor már ráuntak a mesebeli hősökre" - mondja egy helyen az író. Kabócza korunk jellegzetes ksiembere, szelíd, lelkiismeretes, irtózik az erőszaktól, s szerény álmai is teljesületlenek maradnak. Úgy áll a világgal szemben, mint egy védtelen kis bogárka. Ő az, aki állandóan ügyetlenül közlekedik, felírja a rendőr, leszidja a sofőr, őt lökik félre az autóbusz- és villamosmegállóknál; munkahelyén felettesei megalázzák, szerelmese is elhagyja. Mindezeken túl pedig fél az atomháború szörnyű kilátásától. Nem csodálható tehát, ha ez a mindenből kiábrándult, mindenben csalódott ember drámai elhatározással búcsút mond az atomkorszaknak, olyan módon, ami őt magát is meglepi. De még meglepőbb számára az a felfedezés, hogy a legképtelenebb körülmények között is megőrzi eredeti kabóczai tudatát, s nincs az a nagy jelentőségű és bonyolult történelmi helyzet, amelyet ne mint a XX. század Kabócza Lajosa élne át. Ez sok nehézséget okoz ugyan neki elképesztő kalandjai során, viszont hozzásegíti a helyes magatartás kialakításához. A nagy fontosságú felfedezés egy kissé későn (vagy korán?) következik be, de Kabócza nem türelmetlen. "Néhány milliárd év nem a világ! Ezt már féllábon is kibírja!" Feleki László új regényét legtalálóbban fantasztikus szatírának nevezhetjük; témája mai, de egyúttal tegnapi és tegnapelőtti is; történelmi és történelem előtti, szereplői élők, holtak és képzeltek. Stílusa, amellett hogy értekező és tudományos - Feleki sajátos filozófikus írói alkata itt is erőteljesen megnyilatkozik -, rendkívül érzékletes. Az írótól távol áll, hogy regényében humorosan ábrázolja az életet, viszont felfedezi az életben azt a humort, amely elsősorban az ellentétekben nyer kifejezést, s az élet jelentős kérdéseire igyekszik választ találni Szókratész és mások segítségével.

Feleki László - Emberi ​lélek
Euthanázia-Vonaton-A ​gyilkos

Kollekciók