Henri Bergson könyvei a rukkolán

Henri Bergson - Metafizikai ​értekezések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Henri Bergson - Adolf Hildebrand - Wilhelm Ostwald - Pikler Gyula - Schwarz Gusztáv - Bevezetés ​a metafizikába / A forma problémája a képzőművészetben / Nagy emberek / A lelki élet alaptörvényei - Az eszmélet helye a természetben / Jogi napikérdések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Henri Bergson - A ​gondolkodás és a mozgó
Az ​1928-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett francia filozófus, Henri Bergson (1859–1941) utolsó nagy műve, A gondolkodás és a mozgó 1934-ben jelent meg Párizsban, mintegy az egész életmű záróköveként. Franciaországnak nem volt „Hegelje”, ezért a dialektikát itt az ún. spiritualizmus pótolta. Az irányzat egyik legkiválóbb képviselőjeként Bergson olyan eredeti műveket alkotott, mint a hírnevét megalapozó Tanulmány a tudat közvetlen adottságairól vagy éppen a Teremtő fejlődés. Utolsó korszakának legismertebb művei. Az erkölcs és a vallás két forrása vagy a magyarul most először megjelenő A gondolkodás és a mozgó fordulatot jelentettek az európai gondolkodás történetében. Olyan fontos és korszerű irányzat előkészítéséhez járultak hozzá a 20. század első harmadában, mint amilyen az ontológia és az etika összefüggését a spiritualizmusnál is erőteljesebben hangsúlyozó egzisztencializmus.

Henri Bergson - Bevezetés ​a metafizikába
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Henri Bergson - Teremtő ​fejlődés
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Henri Bergson - A ​nevetés
Bergson ​azok közé a filozófusok közé tartozik, akiknek írásai nagy népszerűségre tettek szert. Művei regényeknél is sikeresebbek voltak, új és új kiadásokban jelentek meg. A nevetés, ez a remekbe szabott kis tanulmány eddig közel egymillió példányszámot ért el. Lapjain a szerző a komikum elméletét igyekszik kifejteni. Az élet megfigyeléséből indul ki, és a tapasztalásból vonja le alapvető meghatározásait. Szembeállítja és egybeveti a komikusat a tragikussal, hogy mindkettőről kifejtse elméleti meghatározásait. A nevetés azonban nem pusztán elméleti munka, hanem irodalmi tanulmány is: mély és eredeti tárgyalása Moliére művészetének, és tárháza sok tanulságos elemzésnek, amelyek időállóvá és számunkra is élvezetes olvasmánnyá teszik e művet.

Henri Bergson - Az ​erkölcs és a vallás két forrása
Henri ​Bergson (1859-1941) a huszadik század első harmadában a legnépszerűbb francia filozófus volt, az egyetlen, akinek művei az átlagolvasót is elérték, s hatása az irodalomban is jelentős. A belső élet felé fordulásával, gondolatainak lírai áradásával, az érzelmek hangsúlyozásával az értelemmel szemben Bergson olyasmit hozott a filozófiában, mint a szimbolizmus a költészetben vagy az impresszionizmus a festészetben. Utolsó nagy műve, Az erkölcs és a vallás két forrása 1932-ben jelent meg. Bergson művét tanítványa és kiváló értelmezője, Dienes Valéria fordította magyarra.

Henri Bergson - Idő ​és szabadság
"A ​Teremtő fejlődés (Ez volt az eredeti címe a műnek) írója hatalmas feladatot tűz maga elé. Keresi azt a döntő különbséget, amely elválasztja az élőt az élettelentől, a szervezettet a szervezetlentől. Sőt megkísérli az élet kialakulásának, későbbi tagozódásának és általános törekvésének megrajzolását. Feladata annál nehezebb, mert felfogása szerint a megoldásnál nem támaszkodhatunk az értelem hathatós segítségére. Az értelem Bergson szerint a természetnek csak egy terméke a sok közül. A természetnek része lévén, nem ölelheti fel az egészet, annál kevésbé, mert tulajdonképpeni lényeges hivatása az élő hasznos cselekvéseinek előmozdítása és irányítása az anyagi világ keretei között. Az értelem igazában csak a szilárd testek honában van otthon, ahol a lényegükben rejlő geometria és az ebből absztrahált logika segítségével válik úrrá. Amint azonban mind fluensebb tartományok felé haladunk, annál bizonytalanabb lesz működésében, hogy véglegesen csődöt mondjon a szervezet, a lélek megértésénél. A múlt, mint emlékezet, állandóan a jelenbe tolul, folytonos egymásbahatolással van dolgunk, szerves növéssel. Nincs determináltság. A valóságos tartammal a szabadság világába lépünk. A fejlődés útja, fordulatai nem adhatók meg előre, meglepetésekre számíthatunk. Ha ezt a megállíthatatlan folyást megkíséreljük részekre bontani s így vizsgálni - mint az értelem teszi az anyaggal - már meg is hamisítottuk igazi valóját, anyagiasítottuk, s innen a mérhetetlen nehézségek az élet és a lélek problémáinál." Nyugat, Komjáthy Aladár