Ajax-loader

Vibók Ildi könyvei a rukkolán


Tankamanka
elérhető
1

Vibók Ildi - TankaManka
"Azt ​szeretném, ha az embergyerekek úgy nőnének fel, hogy megmaradjon bennük a természet szeretete, az érdeklődés a környezetük iránt. Az összes gyerekben. Azt szeretném, ha felnőttként is meglátnák a természet szépségét, ha az erdőről nem az jutna eszükbe,hogy tűzifa, a mezőről, hogy szántóföld..."

Vibók Ildi - Az ​Operaház meséi
Mikor ​egy esős, szeles, barátságtalan estén a két idegen - egy ázott, fáradt postagalamb és egy magányos Operaház - találkoznak, még egyikük sem sejti, hogy nemcsak egy varázslatos éjszakának néznek elébe, hanem egy örök barátság is elkezdődik. Vagy talán nem is egy? Ahogy ők ketten ismerkednek és barátkoznak, úgy ismerkedünk és barátkozunk meg mi is az Operaház építésének történetével és az operák világával. A mesés keretbe ágyazott ismeretterjesztő könyvből kiderül, hogy milyen szerepet játszott az Operaház építtetésében Fridmaniczky Poci, mire való a vasfüggöny, mi a különbség a mezzoszoprán és a tenor között, és miért egy ajtó alatt csúsztatva adagolta zenészeinek Mozart a Don Giovanni nyitányát. Vibók Ildi finom humorral megfestett írása Szimonidesz Hajnalka gyönyörű illusztrációin elevenedik meg.

Vibók Ildi - Sibi
"Sári ​vagyok, de mindenki csak Sibinek hív. Egy dombtetőn lakom a mi kis faházikónkban. A Papi csak úgy hívja - Noé bárkája, és ezen mindenki mosolyog, kivéve a Papit. Ő komolyan gondolja, mert nem csak mi lakunk itt, hanem egy csomó állat is. A Mami szerint túl sok, a Papi szerint elég, szerintem meg Öcsi szerint még tuti befér néhány. Szerencsére Papi meg Mami elég feledékenyek lesznek, ha meglátnak egy beteg, vagy gazdátlan állatkát, így nem jut eszükbe, hogy kicsi a házunk, és mindig találnak egy kis szabad helyet. Így lett három kutyánk, néhány farkatlan agámánk, verébfiókánk, meg egy ideges szkinkünk, aki igazából egy kékfarkú gyík arany-fekete csíkos pizsamában. Van, aki csak meggyógyulni marad, van, aki örökre beköltözik." Vibók Ildi elképesztő humorral, saját kislánya bőrébe bújva írta meg nem hétköznapi családjának mulatságos mindennapjait. A különös família és a velük egy fedél alatt élő állatok Igor Lazin rajzain elevenednek meg.

Vibók Ildi - Sibi ​újabb meséi
"Sári ​vagyok, de mindenki csak Sibinek hív. Egy egészen kicsi házikóban lakunk a dombtetőn. Annyira kicsi, hogy ha valaki úgy jön vendégségbe, hogy nálunk is alszik, összébb kell húzódnunk, hogy elférjünk. Így hívják a felnőttek azt, amikor mindenki a másik ágyában alszik, a Papi és a Mami pedig a földön, matracon. Ezért van az, hogy a Mami szereti jó előre tudni, ha valaki elhatározza, hogy meglátogat minket, és úgy tervezi, hogy hosszabb ideig marad. Azt szokta mondani, hogy rá kell készülnie mielőtt szétrobbantja a házat. De hozzánk nemcsak az emberek szeretnek vendégségbe jönni, hanem olyan állatok is, akiket egyáltalán nem hívtunk meg, és erre nem is olyan könnyű felkészülni." Vibók Ildi immáron másodszor mesél saját kislánya bőrébe bújva nem hétköznapi családjának mulatságos mindennapjairól. A különös família és a velük egy fedél alatt élő állatok ismét Igor Lazin rajzain elevenednek meg.

Kollekciók