Ajax-loader

Thomka Beáta könyvei a rukkolán


Thomka Beáta - Déli ​témák
A ​Széchenyi-díjas szerző a határőrvidék spiritualizálásának szellemében a vajdasági irodalomnak és képzőművészetnek, modern szerb íróknak, az Új Symposion folyóirat történetének, illetve az esszé műfajpoétikai kérdéseinek szenteli kötetét. ...

Thomka Beáta - A ​pillanat formái
ELŐSZÓ Csehovról ​és Maupassant-ról, a kis forma, a rövidtörténet mestereiről írja Thomas Mann, hogy jó ideig lebecsüléssel tekintett "heroikus kitartást" nem igénylő kisprózájukra, míg csak rá nem ébredt arra, "mennyit nyerhet a géniusz ereje által benső mértékben a rövid és szűkszavú írás, milyen - talán mindenekfölött csodálni való - zsúfoltságban képes felvenni magába az élet egész teljességét, képes általában epikai rangra emelkedni, sőt művészi hatóerőben még felül is múlni a nagyot, az órisáművet, amely olyankor elkerülhetetlenül megfárad, vagy tisztes unalomba süllyed". Megerősítésért fordulok éppen Thomas Mannhoz, a nagyepika mesteréhez annak a kötetnek a bevezető jegyzetében, mely a pillanat formáinak, a kisprózai műfajoknak, közülük pedig mindenekelőtt a rövidtörténetnek a vizsgálatára vállalkozik. Miért van szükség megerősítésre? Talán azon fenntartások eloszlatása végett, melyek Thomas Mann korai vélekedésével összhangban szinte mindmáig befolyásolják a rövidprózához való kritikai viszonyulást. E viszonyulás azért tűnhet különösnek s mind kevésbé indokoltnak, mert a huszadik századi magyar prózában és a modern világirodalomban is polgárjogot nyertek s új teret hódítottak meg a kis prózaformák, ezen túl pedig mintha módosult volna magának a prózának a kultúrán belüli szerepe és jelentősége is.

Thomka Beáta - Tolnai ​Ottó
„Az ​önértelmezés meghatározó vonása Tolnai életművének.” Tolnai Ottót a Vajdaságban ismerte meg Thomka Beáta, ennek tájnak irodalmi tere kötötte őket szövetségbe, s ez ösztönözhette őt arra, hogy Tegnap és Ma sorozatunkban 1994-ben publikálja Tolnai Ottóról készült monográfiáját; szerzőnk 1995-ben Mészöly Miklós munkásságáról publikált monográfiát. Mészöly Miklós Műhelynaplók című kötetét pedig – Nagy Boglárkával karöltve – 2007-ben tette le a magyar irodalomtudomány asztalára. Tolnai Ottó (1940) életműve a kortárs magyar irodalom, különösen a költészet kimagasló és eredeti értékének számít. Pályájának szinte természetes következménye hogy megannyi rangos elismerés, köztük a Kossuth-díj nellett 2004–ben a Költő disznózsírból című regényéért kiérdemelte a fölöttébb rangos – civil – Magyar Irodalmi Díjat. Thomka Beáta időrendben figyeli a Tolnai-életmű alakulását, melyet az úgynevezett szabad eszközök keresése határoz meg, ám ez a makacs törekvés korántsem sorolható be egyértelműen az avantgárd vagy a szürrealizmus, esetleg a modern irodalmi iskolájába. Író? Entellektüel? Szkriptor? – kérdezi a monográfus, Roland Barthes szavait ismételve. Thomka Beáta az önértelmezést teszi meg a Tolnai-életmű egyik lényegi vonásának. A vitathatatlanul izgalmas egyéniségű költő, író, műfordító a bolond és költő démoni kettősének ötvözetét adja életművének talán legizgalmasabb karakterében, Wilhelmben, aki Verba falu bolondjaként a groteszk éneklés megteremtője lesz, s a poésie pure és a poésie brute ellentétes intencióit egyesítve szólaltat meg egy sajátos, Tolnai egész költészetére jellemző beszédmódot.

Thomka Beáta - Esszéterek, ​regényterek
Egy ​orgonaakkord terében Vonós, majd fúvóshangszerek, dobok s ismét fúvósok, majd vonósok szólaltatják meg egy rendkívül erőteljes hatású zenemű kezdőakkordjait, melyeket a szerző a világteremtés, a napfelkelte asszociációival ruházott fel (R. Strauss: Also sprach Zarathustra). Mindezen zenei utalások mintha eltörpülnének abban a visszhangzatként ható orgonaakkordban, mely az első zenei egység végén felhangzik, vagy - mintha fel sem hangozna, csupán tovább mondaná az elhangzottakat. Az orgona természetéből következően zeng, zeng tovább egy olyan hangegyüttes, mely függetlenedik a felismerést, a diadalt, a látvány s látomás bemérhetetlen szélességét sugalló zenei képtől. Az orgona felhangzása ebben a zeneműben váratlan, vagy talán nem is váratlan, hisz "a költészet és a zene bensőséges kapcsolatából fakadó" formáról van szó. E néhány akkord mégis tartósan cseng tovább ama benső hallás terében, melyben immár nem a tényleges hanghatásokra, hanem egyéb, csupán bensőnkkel felfogható hatásokra vagyunk érzékenyek. Újabb kiterjedésé ez az akkord annak a térségnek, melyet nem zeneműveknek, hanem körülírható és nyelvvel megérzékíthető tereknek s e terek befogadásának szenteltünk e könyvben. Thomka Beáta

Thomka Beáta - Beszél ​egy hang
Narratológia Thomka ​Beáta Beszél egy hang című új könyve olvasásakor az értelmezőnek egyszerre kell figyelnie azokra a tárgyakra, amelyekről szót ejt, és a szerző kritikusi pozíciójának alakulására. Gyakorlati megállapításai és elméleti összefoglalása egymásra nyílnak, termékeny párbeszédbe lépnek. A Thomka Beáta könyvében kirajzolódó kritikusi magatartást a bizonytalanságot és az állandóságot egyszerre szemmel tartó figyelem hozza létre. Kötetének értékét e kettősség egyenletesen magas színvonalú közvetítése adja.

Thomka Beáta - Áttetsző ​könyvtár
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Thomka Beáta - Mészöly ​Miklós
"... ​művészete kivételes korérzékenységről, szellemi nyitottságról tanúskodik." Tegnap és Ma sorozatunkban Thomka Beáta 1994-ben publikálja Tolnai Ottóról készült monográfiáját; de alig telt el egy esztendő, mint Mészöly Miklós munkásságának alighanem legjobb ismerője, a magyar irodalomtudomány asztalára tette a huszadik századi magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alkotójáról írt értekezését is. A Mészöly-monográfiáját egy közel évtizedes alapos kutatómunka követte, amelyben Nagy Boglárkával együtműködve szöveggondozta, sajtó alá rendezte és jegyzetekkel gazdagította Mészöly Miklós (1921. január 19., Szekszárd – 2001. július 22., Budapest) közel ezer oldalt kitevő Műhelynaplók-jait, amelyet kiadónk 2007-ben bocsátott az érdeklődő olvasók rendelkezésére. Thomka Beáta Mészöly-monográfiája, noha kimondottan irodalomközpontú, nem mulasztja el a legnehezebb és legemberpróbálóbb körülmények közt is rendíthetetlen, független gondolkodó Mészöly portréját sem megrajzolni. Mészöly Miklós ugyanis amellett, hogy a magyar irodalom élő klasszikusa, kultúránk egyik legnagyobb hatású gondolkodója is. A könyvben kiváló esszéket olvashatunk Mészöly poétikájáról, rövidpróza-világáról, Thomka vázolja Mészöly ontologikus művészetkoncepcióját, rámutat a parabolikus fikció, a tiszta arányok, a kényszerítetlen geometrikusság fontosságára. A szikárság esztétikájának elkötelezettjeként induló Mészöly portréjától a történelmet befogó kamerát kezelő Mészölyön át a szerző kritikai recepciójáig jutunk. Fontos, a huszadik századi magyar irodalommal foglalkozó irodalomtudós számára kikerülhetetlen könyv. Thomka Beáta természetesen nem kerüli meg Mészöly utolsó három könyvét, mindegyik a Kalligram Könyvkiadónál látott napvilágot. Az egyik a magyar, szlovák és cseh nyelven egyaránt a Kalligram gondozásában megjelenő, Mészöly által összeállított Otthon és világ. Esszék, tanulmányok (1994) című esszékötetet. A másik utolsó, 1995-ben megjelent prózai munkája, a Családáradás (1995) című regény, a harmadik pedig a Szigeti Lászlóval készített Párbeszédkísérlet (1999) című interjúkönyve, amelyet Thomka Beáta szerkesztett.

Kollekciók