Ajax-loader

Domahidy András könyvei a rukkolán


Domahidy András - Vénasszonyok ​nyara
A ​történet java Magyarországon, Budapesten és valahol Északkelet-Magyarországon, a mesebeli szabolcs-szatmári tájakon játszódik, az 1945 és 1949 közötti években. Hősei markánsan megrajzolt, rokonszenves alakok javarészt, a nagy történelmi átalakulás nyertesei és vesztesei. Majdhogynem elérzékenyülten emlékezik vissza ezekre az időkre - a távoli Ausztráliában élve. Nem azt sajnálja, hogy kifordult sarkaiból a világ, hanem azt, hogy olyanok is messze sodródtak és kihullottak a társadalomból, akiknek emberségét, szakértelmét, tisztességét az új rend is hasznosíthatta volna, Domahidy nemcsak szemléletében, hangvételében, eredeti gondolkodásmódjában szólaltat meg új hangot, hoz be új színt napjaink gazdag prózairodalmába, de stílusában is. Talán csak egy "isten háta mögött élő" magyar író csügghet ilyen szent áhitattal, óvó szeretettel anyanyelvén, ahogyan ő félti és gondozza azt. Stílusa az egész magyar irodalom nyeresége.

Domahidy András - Páva ​a tányéron
A ​második világháború vége felé, valahol Pomerániában, a régi német-lengyel határ közelében játszódik a történet, az Ausztráliában élő író új regénye. Hősei egy falusi kastélyban beszállásolt magyar huszárok, az otthontól elszakadt fiatalemberek, akik az értelmetlen háború még értelmetlenebbé vált végjátékában próbálják menteni életüket, lelküket, múltjukat, reménykedve egy kibírható megpróbáltatásokkal teli közeljövőben. Különös, szép szerelmi történet áll a regény központjában, az érzékeny, művelt, fiatal huszártiszt és a faluba szakadt és ott meggyökerezett tanítólány között. Háborús szerelem ez, néhány napig tartó, múlttal terhes, jövőtlen, de mégis életre szóló kapcsolat, soha el nem múló emlék. A szerelmesek körül szinte bensőséges kisvilág, a huszárok, megannyi színes, eleven figura, a kastély, a falu lakói, órák alatt szövődő és elmélyülő kapcsolatok, tétova beszélgetések, kártyacsaták, és disznóölés. S hogy mégsem idill az, amibe csöppentünk, arról nemcsak a távolról beszűrődő hadijelentések gondoskodnak, hanem az egész regényt belengő végzetszerűség, fekete kakas képében fel-felrémlő lidérc. Lesz-e jövő, milyen lesz, hol lesz? "Olyanok az idők, hogy minden lehet" - szól a regény befejező sora, és miután megjön a rég várt parancs, a századok felkerekednek, hogy farkasszemet nézzenek ismeretlen holnapjukkal.

Domahidy András - Árnyak ​és asszonyok
Az ​Árnyak és asszonyok 1979-ben jelent meg. Irodalmunk egészében is rendkívüli teljesítmény, eredeti mondandóval, új és megkapó formában. Olyasvalamit mond el az emberi kötődésekről, az új hazában a régihez való ragaszkodásról, ami újdonság magyar nyelven, amit csak ő, sok ezer kilométerre innét, fogalmazhatott meg így. És ezért olyan fontos és eleven része ez a regény hazai szépprózánknak, mert olyat tud és olyat mond el magyarságról, barátságról, szerelemről, amit az ő élményvilága, távolságlátása, megélt és megszenvedett tapasztalatai tehettek csak lehetővé. Vérbeli epikus, akinek látásmódját és elbeszélésmódját az emlékezés és a ragaszkodás meghitt lírája határozza meg, hatja át. Külön értéke stílusa. Nyelvi elszigeteltsége csak látszólagos földrajzi, nem vált archaikussá, mesterkéltté, nem szűkült be, friss, élő, egyéni és érzékletes.

Domahidy András - Szitakötők
Az ​Ausztráliában élő író két nagy sikerű regénye - _Árnyak és asszonyok, Vénasszonyok nyara_ - után most elbeszéléseivel ismerkedhet meg az olvasó. Domahidy András hősei múltjukból kiszakított, jövőjüket, sorsukat kereső emberek, részesei a második világháború utáni nagy népvándorlásnak. felnőtt emberek, megrakva múltakkal és emlékekkel. Szétszakított életek, elszánt újrakezdések. Lebegnek múlt és jövő közözz, egy idegen világ légüres terében. Szilárd talajt keresnek, hazát, otthont, mely befogadja őket. Domahidy nagy belső átéléssel formálja alakjait, érzékeny-érzelmes figuráit, vonzó, szép nőalakjait. Bemutatja azt a szenvedélyes belső küzdelmet, mellyel rokonszenves hősei minden viharon át őrizni kívánják, tudják önmagukat, hitüket, emberségüket, múltjuk tápláló gyökereit.

Kollekciók