Ajax-loader

Vida Gábor könyvei a rukkolán


Vida Gábor - Egy ​dadogás története
,,Szülőföldet ​akartam írni magamnak, mintha csak úgy volna az, hogy írunk egyet, amikor arra van szükség, hogy legyen, vagy lett volna. Senki sem találhat ki magának szülőföldet a semmiből, mindenki hozott anyagból dolgozik." - ez a hozott anyag ebben a remek regényben Vida Gábor életrajza, amelybe beletartozik édesapja és édesanyja élettörténete mellett, az előző nemzedékek históriája és Erdély történelme is. Az Arad melletti Kisjenőn felnövő író apai ága a mai magyar határtól pár kilométerre élt, anyja Barótról, Székelyföld mélyéről érkezett; ekképpen e két végpont között Erdély egyszerre lesz metafora és nagyon is valóságos ütközőtér, ahol a különböző vallások, nyelvváltozatok, mentalitások, reflexek és tájak játszanak fontos szerepet: formálnak karaktert, adnak távlatot. ,,Ugyan mi lehetne más a szabadság, ha nem a hitnek a tudással és a valósággal való egybehangzása?" - teszi fel a kérdést a regény lapjain. Az Egy dadogás története így lesz egy írói pályakép, egy térségnek és magának az önéletrajziságnak is a fantasztikus regénye.

Vida Gábor - Nem ​szabad és nem királyi
Amikor ​a hely "nem szabad és nem királyi", fölösleges újabb jelzőket találni rá, másképpen kell élni. De hogyan és miért? Vida hősei erdélyi emberek, akik saját körülményeik, saját történetük foglyai, meséjükbe általában akkor csöppenünk, amikor az élet egyet fordul velük, amikor elkárhoznak vagy üdvözülnek, ám az eseménynél izgalmasabb az, amit az elbeszélői nyelv a körülményeket térképezve kitapogat. Ez a tapogatózás, a nyelv tempója vezeti az olvasás szertartását, így avat be az egyéni életek mögött húzódó nagyobb egészbe: sorsba, elrendelésbe, vagy szabadságba. Az életből mindig csak az a miénk, amit megérinthetünk kézzel, pillantással, gondolattal: utazás egy zord hegyvidéken, nők illatos teste, tüdőnyi éles levegő, sosem kóstolt óbor íze, katonák, vadászok, csavargók tudománya, messziről vonyítás, farkas talán, közelről fénypont, nyilván egy angyal. Csak annyira valószínűtlen, mint az, hogy képesek vagyunk még mindig boldognak is lenne.

Vida Gábor - Ahol ​az ő lelke
"Nem ​tudom, hogy miért hagytuk elveszni Erdélyt. Attól tartok, nem volt rá szükségünk." Werner Sándor egykori honvédtiszt meggazdagodni indul az Újvilágba az első világháború kitörése előtt. Fiát is magával vinné, de a kivándorló hajóra csak az apa száll fel. Lukácsot a sors meg a kalandvágy Afrikába viszi. 1919-ben találkoznak újra, kifosztva, csalódottan, bujkálva a román hadsereg által megszállt Kolozsváron. Az apa: mert katona volt, a legendás Székely Hadosztály tisztje, és titkos küldetése van. A fiú: mert ellógta a háborút, és még mindig nem tudja, mihez kezdjen magával. Milyen volt az a világ, ahonnan elindultak, és milyen az, ahova megérkeznek? Mi történt a nőkkel, amíg a férfiak hadakoztak vagy lógtak éppen? És miért nem száll le talapzatáról a legnagyobb magyar király ércszobra, hogy beleszóljon a történelem menetébe, ha már az emberek tehetetlenek, vagy csak elrontani tudnak mindent?

Vida Gábor - A ​kétely meg a hiába
Történeteit ​az ember ingyen kapja: kitalálja őket vagy megesnek vele. A forma ennél összetettebb kérdés, minden elbeszélés a mondhatóság mentén szerveződik. Ebben a könyvben Vida Gábor történetei szándékoltan nem állanak össze regénnyé, bár egyazon világ darabjai. Szilánkokra robban egy bögre, egymásba fonódó monológokat suttognak a szereplők, van bicikli, pingpongasztal és medve, átvonulnak a tájon farkasok, zsánerfigurák és futballisták jönnek-mennek, mintha egy soha el nem készülő film jelenetei követnék egymást a valóság és a képzelet elmosódott határvidékén. Hol is élünk? Éppen ott, ahol a képzeletünk még a valóságban tart.

Vida Gábor - Fakusz ​három magányossága
Vida ​Gábor történeteiben Fakusz, a frissdiplomás pszichológus útra kel, hogy feltérképezze a világot és önmagát. Mindig visszatérhet ugyan gazdag vállalkozó anyja kávé- meg cigarettaillatú konyhájához és kimeríthetetlen bankkártyájához, ám tudja: minden visszatérés az én újabb kicsi megsemmisülése. Útja során egy patinás kollégiumban kísértetre bukkan és szenvedélyre; egy erdőben - vágyott robinsoni-rousseau-i (ábeli) magányban - álomlóra, cigányszerelemre; egy hegyen Istenre és önmagára.

Vida Gábor - Helyünk ​a bioszférában
Napjainkra ​az emberiség növekvő létszámával és egyre hatásosabb technikával teljesen benépesítette és átalakította bolygónkat. A föld, a víz, a levegő élőlényekkel átszőtt globális rendszerében, a bioszféra minket is éltető működésében ezzel párhuzamosan zavarok jelentkeznek. A korábban önfenntartóan vezérelt bioszférában az emberiségnek meg kell ismernie a tartós fennmaradásához szükséges lehetőségek kereteit. A szerző természettudományos alapon, de társadalomtudományi és etikai aspektusokat is figyelembe véve keresi a megoldást, a földi bioszféra eddigi sikeres stratégiáit hasonlítva össze a jelenlegi fenntarthatatlan „fejlődésünkkel". A könyv népszerű-tudományos stílusban, közérthetően szól a felelősséggel gondolkodó, hosszabb távú jövőnkért aggódó Homo sapienshez, azaz bölcs emberhez.

Vida Gábor - Nóé, ​az indián meg a dínók
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vida Gábor - Az ​élet keletkezése
Részlet ​a könyvből: A XIX. század előtt sokan úgy vélték, hogy az élet egyszerűbb formái, különösen a baktériumok, férgek, rovarok, moszatok, megfelelő körülmények között ma is keletkezhetnek élettelen anyagból. Az élővilág sejtes felépítésének felfedezése után azonban kiderült, hogy új sejt csak egy korábbi sejt osztódásával alakulhat ki: minden sejt sejtből jön létre. Az életnek élettelenből való keletkezésére vonatkozó naiv nézetekre a végső csapást a nagy francia biológus, Louis Pasteur mérte, aki a XIX. század második felében egyértelműen bebizonyította, hogy az élet csíráinak elpusztítása (sterilizálás) után, az újabb fertőzés lehetőségétől elzárva, semmiféle élettelen anyagból sem keletkezhet élet.

Kollekciók