Ajax-loader

Podani János könyvei a rukkolán


Podani János - Tengeri ​állatok 1.
1979 ​- Rajzolta Lexa Klára A tengerek és óceánok Földünk kétharmadát borítják. Rengeteg állatnak nyújtanak otthon, közöttük kétségtelenül gazdaságilag a halak a legfontosabbak. Itt él a legnagyobb állatfaj, a nemritkán 130 tonna súlyú kékbálna is. Az igazi élőtömeget azonban az alacsonyabb rendű állatok képviselik. Becslések szerint a tengeri állatok összsúlyának több mint 90 százaléka a gerinctelenekre esik. Nemcsak mennyiségük, hanem formagazdagságuk is nagy. Csak a csigák közül 65000 faj él a tengerben. Ebből a változatosságból csupán ízelítőt adhat ez a könyv, mely a hozzánk legközelebb levő s így mindenki számára elérhető tengerek - a Balti- és a Fekete-tenger, valamint az Adria - gerinctelenek állataink leggyakoribb képviselőit mutatja be.

Podani János - Trópusi ​csigák, kagylók
Az ​élővilág formagazdagsága és színbeli változatossága a trópusi tájakon a legfeltűnőbb. Jól példázzák ezt a csigák, kagylók és lábasfejűek; összefoglaló nevükön puhatestűek. Bár a trópusok messze esnek tőlünk, az ott élő puhatestűek színes világának hírmondóival olykor mi is találkozunk, gondoljunk csak a lakásdíszként őrizgetett pompás csiga- és kagylóhéjakra. A távoli tájakra eljutó szerencsésebbek pedig nem mulasztják el az alkalmat, hogy különös formájú héjakat gyűjtsenek örök emlékül a tengerparti fövenyen.

Podani János - Egy ​hadapród naplója az első világháborúból
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Podani János - A ​szárazföldi növények evolúciója és rendszertana
A ​könyv célja a szárazföldi növények (mohák, harasztok, nyitva- és zárvatermők) rendszerének ismertetése a legújabb kutatások tükrében. Az utóbbi évtized molekuláris alapon álló vizsgálatai nagy mennyiségű információt eredményeztek, amelyek az osztályozásban is alkalmazhatók. Az eredmények azt sugallják, hogy sok ponton meg kell változtatnunk a zöld növények evolúciójával kapcsolatos elképzeléseinket, ennek következtében pedig osztályozásukat is. Ily módon klasszikus törzsek (mohák, harasztok, nyitvatermők) és osztályok (kétszikűek) tűnnek el a rendszerből, utat engedve a leszármazást jobban tükröző finomabb csoportosításoknak. A könyv a molekuláris ismereteket paleobotanikai és morfológiai ismeretekkel egészíti ki. A kötet ábrái elsősorban a gyakorlati tananyagban ritkábban szereplő taxonokat, illetve törzsfákat mutatják be. A függelék hasznos információi a témakörben való komolyabb elmélyülést segítik elő mind a kutatók, mind pedig az egyetemi és főiskolai hallgatók számára. A kötetet egy CD-melléklet egészíti ki, amelyen több ezer digitális növényképet talál az érdeklődő Olvasó.

Kovács Margit - Podani János - Tuba Zoltán - Turcsányi Gábor - A ​környezetszennyezést jelző és mérő élőlények
Környezetünkben ​(a levegőben, a vizekben, a talajban) mind nagyobb mennyiségben jelennek meg a különböző szennyező anyagok. Ezek egy része a víz, az oxigén vagy a fény hatására átalakul vagy teljesen lebomlik. A környezetbe jutott vegyületeknek (kemikáliáknak) azonban egy jelentős része felhalmozódhat, és még az élő szervezetekben is kimutatható. Szükség van a levegőd, a víz- és a talajszennyeződés mértékének, a toxikus elemek jelenlétének, mennyiségének állandó ellenőrzésére. Ez lehetséges műszeres mérésekkel és emellett vagy ezt helyettesítve az ún. biológiai indikátorokkal. A biológiai indikátorok jelzik a környezet károsodását, a végbement változásokat, de egyúttal a védekezés eszközei is. Jelzésük alapján a további károsodások elkerülhetők, illetve a károsodás mértéke csökkenthető. Az UNESCO „Ember és környezete" (MAB) programjában kiemelt feladat a biológiai indikátorok kutatása. E vizsgálatok alapján ma már az erősen iparosodott, gazdaságilag fejlett országokban kiépített monitoring rendszerekben és az ún. környezeti mintabankokban (Environmental Specimen Bank) kiterjedten alkalmazzák a biológiai indikátorokat. Magyarországon is tervezik az élő szervezeteken alapuló országos mérőhálózat kiépítését. Könyvünk a hazai és a külföldi kutatások alapján ismerteti a vizsgálati eredményeket és a különböző megfigyelési módszereket abban a reményben, hogy az élő szervezetek információtartalmát mindinkább felhasználják a mező és erdőgazdaságban, a különböző tájtervezési munkákban.

Podani János - Földindulás ​a szárazföldi növények osztályozásában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Podani János - A ​növények evolúciója és osztályozása
Az ​élõ szervezetek leginkább természetes osztályozása a leszármazáson alapszik. A molekuláris filogenetika módszereinek köszönhetően mai tudásunk már elegendő ahhoz, hogy a korábbi rendszereket teljes egészében evolúciós alapokra helyezzük. Ennek megfelelően a szerző jelentős újításokat vezet be a könyv előző kiadásához képest. Növénynek tekint minden fotoszintetikus szervezetet, melynek plasztisza elsődleges endoszimbiózis eredménye, vagyis közvetlen cianobaktérium eredetű. Ennek a feltételnek a kékeszöld moszatok, a vörösmoszatok és a zöld növények felelnek meg. A másik lényeges változás, hogy szakít a hagyományos taxonómiai rangokkal, mert használatuk nem egyeztethető össze az evolúcióval. A családokat, rendeket, osztályokat és hasonló kategóriákat kládok váltják fel, amelyek természetes egymásba ágyazottsága szinte magától adja meg a taxonómiai hierarchiát.

Kollekciók