Ajax-loader

Marcel Proust könyvei a rukkolán


Covers_2214
elérhető
82

Marcel Proust - Swann
Jellegzetes ​alakjai, Swann a léha műkedvelő, Guermantes hercegnő, a nagyvilági dáma, Francoise, a szakácsnő, Verdurinék, a társasági élet zsarnokai, és rabszolgái, Bergotte, az író, Berma a nagy színésznő és még mások oly eleven típusok, hogy már bevonultak a Rastignacok, a Goriot-k, a Sorelek, a Bovarynék társaságába. A mai olvasót talán a századvégi francia társadalom prousti ábrázolása köti le elsősorban, az író aprólékosan elemző, megjelenítő módszere, amely a tájak, a tárgyak, az emberek pontos és árnyalatos rögzítésében, az élet valóságának sajátos érzékletességével tárja fel egy letűnt korszak arisztokratáinak semmittevő, hívsággal teli, önző és üres életét, és mint Rembrandt fényárnya az alakokat és tárgyakat - mindent a mesélés, az emlékezés, a költészet légkörébe burkol.

Marcel Proust - Gyergyai Albert - Az eltűnt idő nyomában I.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Marcel Proust - Albertine ​disparue
Albertine ​disparue est le dernier volume revu et remanié par Proust avant sa mort. Prévu d'abord sous le titre La Fugitive, comme le pendant de La Prisonnière, il présente la fin de l'épisode d'Albertine : sa fuite, sa mort, le chagrin, puis l'oubli. Le huis-clos de La Prisonnière s'achève, non sur l'apaisement, mais sur une multiplication des regrets et des enquêtes posthumes. Un long passage conduit Marcel à Venise, depuis toujours cité de ses désirs, maintenant univers thématique dense où nous retrouvons sa mère, Mme de Villeparisis et M. de Norpois. Il s'y livre à la fois à l'éblouissement esthétique et à de nouvelles poursuites amoureuses. À la fin de sa vie, Proust songeait à développer ses recherches sur l'homosexualité dans un Sodome et Gomorrhe IV, un Sodome et Gomorrhe V et au-delà, avant d'en arriver au Temps retrouvé. D'où les remaniements profonds - allant jusqu'à l'étonnante suppression des deux-tiers du volume - qu'il fit subir à Albertine disparue, sans pouvoir les conduire à leur terme. Nous donnons de cette partie l'édition qui nous paraît la plus plausible, comprenant le texte initialement prévu et faisant apparaître clairement les modifications apportées dans les derniers jour-

Marcel Proust - A ​fogoly lány
Vannak ​vágyak - néha a szájunk köré is kirajzolódnak -, melyek, ha már engedtük kifejlődni őket, nem maradhatnak kielégítetlenül, legyen bármi is a következményük: nem bírjuk megállni - ha túlságosan régóta nézzük -, hogy meg ne csókoljunk egy fedetlenül hagyott vállat, s ajkunk úgy csap le rá, mint madár a kígyóra, vagy hogy egyetlen falással el ne tüntessünk egy süteményt, melyet a farkaséhség igézővé varázsol, nem bírunk lemondani a csodálkozásról, a zavarról, a fájdalomról vagy a derűről, amelyet meggondoltlan szavainkkal váltunk ki lelkéből.

Marcel Proust - Sodome ​et Gomorrhe
L'expression _roman ​fleuve_ devrait, sans connotation péjorative, désigner une œuvre qui prend le temps de charrier mille petites particules d'impression pour les infuser dans l'esprit d'un lecteur captivé. En somme, elle devrait avoir été créée pour désigner _La Recherche_ proustienne, qui s'ouvre _Du côté de chez Swann_ et s'achève une fois _Le Temps retrouvé_.

Marcel Proust - Albertine ​nincs többé (A szökevény)
"Minden ​egyes régi nap letétbe helyeződik bennünk, mint egy hatalmas könyvtárban, ahol a legöregebb könyvekből is van egy-egy példány, amit nagy valószínűséggel soha senki nem fog kikérni. Mégis, ha ez a régi nap áttör a rá következett időszakok áttetsző rétegein, a felszínre emelkedik, és úgy szétterül, hogy egész valónkat elborítja, akkor a nevek egy pillanatra visszanyerik hajdani jelentőségüket, az emberek a régi arcukat, mi magunk az akkori lelkünket, s tompa, de immár tűrhetővé szelidült és nem tartós fájdalommal érezzük át a jó ideje megoldhatatlanná vált gondokat, amelyek akkoriban annyira aggasztottak. Énünk nem más, mint állapotaink sorának egymásra rétegződése. A hullámzás folyton a felszínre vet egyes régebbi részeket."

Marcel Proust - Le ​Temps retrouvé
Le ​Temps retrouvé Point d'aboutissement du grand projet romanesque de Proust, Le Temps retrouvé est le moment de la révélation par l'art : le Narrateur comprend qu'il doit écrire l'oeuvre que le lecteur s'apprête précisément à finir. Parcouru par le spectre de la Grande Guerre, par la peinture des désirs inavouables et des dernières mondanités, mais aussi et surtout par l'idée de beauté, ce livre propose plus qu'une conclusion : une invitation à devenir soi-même auteur de sa propre vie.

Marcel Proust - Swannék ​oldala
Az ​eltűnt idő nyomában befejező része után most az első kötet új fordítására is sor kerülhetett. A jegyzeteket írta: Karafiáth Judit. Az Atlantisz Könyvkiadó ötödik Proust-könyve egységes fordításban olvasható teljes életművet enged remélni. "Lehet, hogy a semmi az igazság, és egész álomvilágunk nem létező, de érezzük, hogy akkor ezeknek a zenei frázisoknak, ezeknek a semmihez kötődően létező fogalmaknak is semmisnek kell lenniük. Kihunyunk, de túszként mellettünk vannak isteni foglyaink, akik velünk tartanak, bármi legyen is a sorsunk. Velük pedig a halál sem olyan keserű, nem olyan dicstelen, talán nem is annyira valószínű." Részlet a fordító utószavából: " A "Swann-rész" kapcsán feltétlenül szeretném elmondani: az újrafordítást nem az előző elfogadhatatlansága vagy gyengesége indokolta. Gyergyai Albert munkája nem véletlenül vált kultikus szöveggé. A két verzió különbsége leginkább azt bizonyítja, mennyire másként és másnak látunk egy-egy nagy művet mindannyian, akik közeli kapcsolatba kerülünk vele. No meg azt is, hogy változnak az elvárások, a módszerek (...) Az első kötet az én olvasatomban - és remélhetőleg tolmácsolásomban is - mindenekelőtt a család könyve: azé a közegé, amelyben a nehezen meghatározható életkorú narrátor még csak felnövőben van, alakul, és próbálja a felnőttek elvárásait megérteni, vagy éppen elszakadna tőlük."

Marcel Proust - Le ​Côté de Guermantes
«- ​Monsieur, je vous jure que je n'ai rien dit qui pût vous offenser. - Et qui vous dit que j'en suis offensé, s'écria M. de Charlus avec fureur en se redressant violemment sur la chaise longue où il était resté jusque-là immobile, cependant que, tandis que se crispaient les blêmes serpents écumeux de sa face, sa voix devenait tour à tour aiguë et grave comme une tempête assourdissante et déchaînée... Pensez-vous qu'il soit à votre portée de m'offenser ? Vous ne savez donc pas à qui vous parlez ? Croyez-vous que la salive envenimée de cinq cents petits bonshommes de vos amis, juchés les uns sur les autres, arriverait à baver seulement jusqu'à mes augustes orteils ?»

Marcel Proust - À ​l'ombre des jeunes filles en fleurs
L'expression _roman ​fleuve_ devrait, sans connotation péjorative, désigner une œuvre qui prend le temps de charrier mille petites particules d'impression pour les infuser dans l'esprit d'un lecteur captivé. En somme, elle devrait avoir été créée pour désigner _La Recherche_ proustienne, qui s'ouvre _Du côté de chez Swann_ et s'achève une fois _Le Temps retrouvé_. Dans le premier tome de ce superbe travail sur la mémoire et la métaphore, œuvre à part entière mais aussi amorce dramatique d'un joyau de la langue française, le narrateur s'aperçoit fortuitement, à l'occasion d'un goûter composé d'une tasse de thé et d'une madeleine désormais célèbre, que les sens ont la faculté de faire ressurgir le souvenir. Grâce aux senteurs d'un buisson d'aubépines, il prend confusément conscience de la distinction entre le souvenir et la réminiscence, pour ensuite s'exercer à manier les mots comme de petits papiers japonais qui, touchés par la grâce de l'eau, se déploient en corolle pour faire place à tout un univers. Tout comme se déploie un roman fleuve à partir de cette toute petite phrase légendaire : "Longtemps, je me suis couché de bonne heure". --_Sana Tang-Léopold Wauters_

Marcel Proust - A ​megtalált idő
A ​megtalált idő talán a regényfolyam legfontosabb része, ez adja teoretikus foglalatát, egyedülálló irodalomelméleti, alkotáslélektani gondolatokkal. Itt olvashatók Proust nevezetes töprengései a művészet szerepéről. E kötet szól a legközvetlenebbül a történelmi, társadalmi háttérről, a világháború jelenlétéről a mindennapokban, a legszűkebben személyes és a legtágabban világtörténelmi összefonódásokról. Az egymásra rétgeződő finom megfigyelések és reflexiók szövedéke mesteri fordításban tárul fel.

Marcel Proust - Swann's ​Way
P ​is for Proust. Swann's Way is one of the preeminent novels of childhood: a sensitive boy's impressions of his family and neighbors, all brought dazzlingly back to life years later by a taste of a madeleine. It also enfolds the short novel "Swann in Love," an incomparable study of sexual jealousy that becomes a crucial part of the vast, unfolding structure in In Search of Lost Time. The first volume of the work that established Proust as one of the finest voices of the modern age—satirical, skeptical, confiding, and endlessly varied in his response to the human condition—Swann's Way also stands on its own as a perfect rendering of a life in art, of the past recreated through memory.

Marcel Proust - Un ​amour de Swann
Ce ​roman décrit l’amour que Swann, un homme de la haute société, porte à Odette de Crécy, une jeune femme aux mœurs légères. Mais, pour Swann, l’amour est indissociable de la jalousie et de l’angoisse qu’elle génère. Aussi va-t-il compenser les insuffisances d’Odette et construire sa propre image d’elle : en l’associant à une œuvre musicale, en la comparant à une bergère d’une fresque de Botticelli… Pour autant, cette idéalisation, cette esthétisation de l’être désiré suffiront-elles à sauver l’amour de la ruine ?

Marcel Proust - Combray
Diese ​überaus erstaunliche Woge von Erinnerungen, die natürlich eine enorme Rolle im Schaffen jedes Schriftstellers spielt, ist bei Proust mächtig und tragisch, er liebt nicht nur seine „temps perdus”, er weiß, daß sie für ihn gerade nicht „perdus” sind, daß er sie aufs neue vor sich auslegen kann wie riesige Teppiche, wie Schals, daß er diese Qualen und Genüsse, Höhenflüge und Stürze abermals durchmachen kann. Wie der Geizige Ritte sitzt er zwischen den Truhen seiner Erinnerungen, und ihn erfaßt eine Wonne, die der von Puschkin beschreibenen so nache ist. Der Reichtum seiner Erinnerungen – das ist denn auch sein Werk. Seine Macht ist hier wirklich gewaltig. Es ist das eine Welt, die er aufhalten, kombinieren, bis auf den Grund in Details erschließen, ungeheuer übertreiben, unter das Mikroskop legen, in ihrem Wesen verändern kann, wenn es not tut. Hier ist er ein Gott, begrenzt lediglich durch den Reichtum selber des Zauberstroms seines Gedächtnisses. Anatoli Lunatscharski

Marcel Proust - Jean ​Santeuil
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Marcel Proust - Álmok, ​szobák, nappalok
Az ​eltűnt idő nyomában szerzője 1908 október és 1909 szeptember között írta a jelen kötetében olvasható írásokat. Rögtön ez után, 1909 őszén már a nagyregény első változatához fogott. Ennek részben az is oka volt, hogy a kiadás tervét a Mercure de France ez év tavaszán elutasította. A szerző eredeti elképzelése alapján Bernard de Fallois állította össze ezt a gyűtjeményt, amely 1954-ben látott napvilágot a Gallimard kiadónál. Proust gazdag levelezésének tanulsága szerint a Contre Sainte-Beuve című kötetben a XIX. század neves irodalomtörténészének nézeteivel kívánt szembeszállni - innen az eredeti cím. Mégsem csupán Baudelaire-t, Nervalt, Balzacot elemző esszéket találunk a könyben. Az eltűnt idő nyomában számtalan motívumával találkozhatunk itt, s ezek a változatok - Roland Barthes véleménye szerint - gyakran gazdagabban, előzmények nélküli ragyogásukban tárják elénk azokat a képeket, amelyek később a nagyregény szövetébe illeszkednek. A híres prousti elmélet, mely az önkéntelen emlékezés jelentőségét hangsúlyozza, már itt pontosan megfogalmazódik. Az író az előszóban arra figyelmeztet minket, hogy "...a tudat másodlagos. Ám mégiscsak a tudatot kell felkérnünk, hogy megállapítsa saját alacsonyabbrendűségét. A fejedelmi koronát ugyan nem érdemli meg, mégis egyedül ő ítélheti oda másnak. S noha az erények rangsorában csupán a második helyre szorul, csakis az értelem nyilváníthatja ki, hogy az első helyet az ösztönnek kell elfoglalnia."

Marcel Proust - Szodoma ​és Gomorra
"Gyakran ​csak teremtő fantázia híján nem jutunk elég messzire a szenvedésben. S nincs az a szörnyű valóság, amely a fájdalommal ne hozná meg egy szép felfedezés örömét is, hiszen csupán új, világos formát ad annak, amin, bár nem is sejtettük, régóta rágódtunk."

Marcel Proust - Bimbózó ​lányok árnyékában
Az ​ifjú elbeszélő nagyanyjával Balbechban, a normandiai tengerparton nyaral , új élmények merülnek föl, új tájak, új figurák, a párizsi és vidéki arisztokrácia jellemző típusai, köröttük a nyári fürdőzés, a hotelélet örömeivel, és főképp egy csapat fiatal lánnyal, akik közül Albertine emelkedik ki fokozatosan, aki aztán nagyobb és tragikusabb szerephez jut a regényciklus folyamán. Mindezeket az eseményeket, tájképeket és elmélkedéseket a szép idő, a tenger és a szerelem világítja meg forró és árnyalatos színekkel. s felbukkannak egymás után azok a nagy művészek is, akik - mint Bergotte, a regényíró, Berma, a nagy színésznő, és Elstir, a tenger festője - egyre döntőbb hatással lesznek az elbeszélő szemléletére és későbbi hivatására.

Marcel Proust - Guermantes-ék
A ​harmadik részben kitágul a világ, és az elbeszélőt épp gyerekkorának titkok, álmok közt derengő Guermantes hercegnője vezeti el a régi tájakról a párizsi nagyvilágba. Az olyan pontosan, megejtően megrajzolt részletek: a hercegnő fogadásai, zenedélutánjai, a hosszú beszélgetések, viták, a félszavak, a félmosolyok, a boldog és boldogtalan szerelmek, szenvedélyek bonyolult képpé állnak össze.

Kollekciók