Esterházy Péter könyvei a rukkolán

Esterházy Péter - Egy ​kékharisnya följegyzéseiből
A ​kötet az 1991 és 1994 tavasza közt született Esterházy-írásokat tartalmazza, mindazt, ami nem regény és nincs Kertész Imrének ajánlva. A szerző némiképpen önkényesen csoportosította a szövegeket, meghagyva egyben és időrendben az Élet és Irodalom-beli "kékharisnyákat", melyek így talán a (velünk) múló időt is mutatják. Az önismétléseket se nagyon gyomlálta ki, mutassák csak, hogy így dolgozik: rakosgat.

Esterházy Péter - Az ​olvasó országa
Esterházy ​Péter cikkeiből tizenöt év után jelenik meg újabb kötet, _Az olvasó országa_. A 2003 és 2016 között keletkezett írások a közelmúlt és a jelen Magyarországáról szólnak, akár a szigorú figyelem soha nem leegyszerűsítő élével, akár az öröm összetéveszthetetlenül finom sokrétűségével: szellemmel és eleganciával. Publicisztikák, esszék, jegyzetek, beszédek: Esterházy jellegzetes műfajai hétköznapjainkról és ünnepeinkről adnak hírt - és arról, hogy e kettő mindig és mindenekelőtt: munka. "Könyvespolcaink különböznek, de nem estek kétfelé, egyben vannak. Az olvasó országa jó ország. Csak éppen nem tudjuk, kinek az országa vagyunk. Szoktunk neveket mondani, de szerintem se Kádáré nem vagyunk, se Horthyé, hogy újabb neveket ne is említsek. A magunk országa vagyunk, csak azt nem tudjuk, kik vagyunk."

Esterházy Péter - Rubens ​és a nemeuklideszi asszonyok
"Megkérhetném ​hogy lépjen közelebb a hölgyhöz. Konstatálja, hogy a háromszög szögeinek összege száznyolcvan fok és egyszersmint konstatálja, hogy a világban igazság van. A rendszer működik és a rendszer igaz. Van igazság és megismerhető"

Esterházy Péter - Egy ​kék haris
Senkit ​ne tévesszen meg a megnyirbált cím: valódi "kékharisnyák" olvashatók ebben a kötetben is. Vagyis hamisítatlan Esterházy-publicisztikák: glosszák, jegyzetek, esszéisztikus elmélkedések. A tárgy pedig ezúttal is _bármi_, azazhogy minden, amit az író észrevesz, s amire rögtön reflektál. A kor lélegzik ezekben az írásokban, néha éppenséggel légszomjjal küzdve, máskor megnyugodva. Meglehet, kevesebb a vitriol, több a rezignált bölcsesség. S hogy ez miért van így, arra áttételesen választ kapunk a kötetet záró nagyívű esszéből, mely egyszerre szól regényről és politikáról, _hagyományról és egyéniség_ről, de mindenekelőtt a magyar nyelvről, a magyar mondatról. Amely "nem a nyelvből jön, hanem a szerzőből, vagyis mindig személyes, mindig bravúros. Stílus és nem létezés." ___Esterházy írói személyiségét, emberi karakterét árnyalja olvasói számára a Petri György által készített interjú.

Esterházy Péter - Javított ​kiadás
"Álmomban ​azt magyarázom apámnak, miközben ő kezemre teszi azt a nagy, súlyos apakezét, hogy az a jó, ha megírom ezt a históriát, ezt a szót használom, históriát, úgy mondom, mint egy gyereknek a doktor bácsi, ne féljen, nem fog fájni, ez a legjobb megoldás. Mint valami betegségről beszélek a "dologról", amiről senki nem tehet, és ő a szenvedő alanya. Hogy a kezét az enyémre tette, az olyan erős, jó érzés, hogy föl is ébredek. Nyolc óra van, gyorsan leírom (leírtam). Próbálok válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen érzés vagy kedv vagy hangulat maradt bennem az álom után, de a jónak csak az emléke van meg, mostanra csak a fázás maradt, fázom." Esterházy Péter Esterházy Péter új könyve a Kossuth-díjas író édesapjának ügynök múltját tárja az olvasók elé.

Esterházy Péter - Harmonia ​Cælestis
Mintha ​varázsütésre (fotocella), hangtalanul kinyílik előttünk a mesterien megmunkált kovácsoltvas kapu (1. sz. műremek), s végiglépdelhetünk egy elhagyott, ismerősnek tűnő allén. Az utat porcukorhó borítja (sóőrlemény?), minden léptünk látszik, feltéve, ha van bátorságunk visszapillantani. (Valakik majd kővé dermednek. Mi?) Súlyos döndülés, a kaput becsukták. (Haydn?) Megérkeztünk - hová is? Melyik századba? A huszadikból a huszadikba? (Többek közt.) Vallomásokat olvashatunk az Esterházyakról, a nem-Esterházyakról, vallomásokat Magyarországról, történeteket történelmünkről (fehér foltok: porcukor, porsó, por, hamu, isa). Sorstörmelékek, sorsőrlemények, mi. Most lett vége a huszadik századnak.

Esterházy Péter - A ​szív segédigéi
Nem ​használom a nyelvet, nem akarom felismerni az igazat, és még kevésbé azt Önök elé tárni. Az sem jut eszembe, hogy megnevezzem a világot, következésképp az ég világon semmit sem nevezek meg, hisz néven nevezni annyi, mint a nevet örökösen feláldozni a megnevezett dolognak… Nem beszélek; de nem is hallgatok: s ez megint más dolog. Óvatos vagyok, anyámról van szó. – Itt talán kurziválható volna minden… A kurzivált életbe! De hát mért volna perverzebb írni róla, mint hallgatni?! Vagy bármi más! Állni a sír mellett! Hát az micsoda?! Vagy fogni a kezét, s várni, hogy szorítson! Nézni, ahogy mennek világgá a sejtek, orövoár möszjő, mi volnánk részben a mamája, viszlát, szép csacsi fiú! mmmm m m A férfiember búját nem tárja a világnak.

Esterházy Péter - Marianna D. Birnbaum - Az ​évek iszkolása
_Huszonnégy ​évvel később..._ Legyen a 24 az a szám, amely az _Esterházy-kalauz_ és _Az évek iszkolása_ beszélgetőkönyv között eltelt időt jelenti. Jobban jártunk volna, ha csak 23 iszkolt volna el, mert akkor most kijátszhatnánk ezt a remek prímszámot. ___Végre megtudhatjuk, melyik században élt volna szívesen Esterházy Péter, vagy mit olvasott föl neki az édesanyja, és mit olvasott ő a gyerekeinek (már ha azt olvasásnak lehet nevezni). (Nem.) És ne higgyék, hogy már mindent tudnak Esterházy édesapjáról és édesanyjáról, vagy a testvéreivel, a gyerekeivel, unokáival (!), sőtpláne a feleségével való viszonyáról, hogy a szavakat, mondatokat ne is említsük. (De.) Félő, az is lelepleződik, ki volt az első barátnője, és mikor kezdett erotikus irodalmat olvasni. (Az _Egri csillagok_ nyitójelenete???) És hogy miért könnyebb az evésről írni, mint a szeretkezésről. A családtól indulunk, de lesz Isten is. Haza is. Most akkor ki ő, Bováryné vagy Esti Kornél? ___Szóval _Amit tudni akarsz Esterházy Péterről, de sosem merted megkérdezni_ (váltunk át olcsón magázásról tegezésre), azt ismét megtette helyetted Mariann D. Birnbaum, Esterházy kalauza, aki a szerzőt közelgő hatvanötödik születésnapja alkalmából szólította föl újra, hogy kezelje a jegyét, vagy mutassa föl a bérletét. A 65 meg legalább félprím. Hogy ez mit is jelent, azt majd megkérdezzük még tőle. ________________________________________________________________________ _Péczely Dóra_

Esterházy Péter - Drámák
Esterházy ​Péter 2009 és 2015 között írt drámái először kerülnek kötetbe. Műfaji, szerkezeti, nyelvi szabadságuk és jellegzetességeik, sajátos szerzői utasításaik nem ismeretlenek a _Daisy_, a _Búcsúszimfónia_ és a _Rubens_ olvasói előtt, ahogyan a zenei kompozíciókkal való kísérletezés sem. Talán csak több lett a csönd. Az öt felkérésre írt öt különböző, saját törvényekkel bíró szöveg a korábbi művekkel, az európai drámairodalommal és egymással is szüntelenül kapcsolatba lép. Angyalok és kihallgatótisztek, Haydn és Joplin, apák és fiúk, egy dadogó próféta és az öregedő Úr, család, hagyomány, válság és felelősség, hit, szabad akarat, alkotás és pusztulás - a szín változik, a _drámák_ közösek. Rémület, vidámság, bizakodás és kilátástalanság. _(csönd vagy zene, vagy csönd, mely zene)_ Esterházy Péter egyik nagy drámaírói teljesítménye ez.

Esterházy Péter - Pápai ​vizeken ne kalózkodj!
A ​nagy sikert aratott Fancsikó és Pinta szerzője új novellás kötetében túllép a gyermekkor-kamaszkor problematikán, és megőrizve friss és eredeti látásmódját, "szélesebb vizekre hajózik". Történeteinek egyik része egy étterem, majd egy elegáns szálloda személyzete körében játszódik, pincérek és vendégek sajátos kapcsolata, egy furcsa, de nagyon is ismerős világ elevenedik meg lapjain, amelyben az emberi kapcsolatok természete a helytől, foglalkozástól némiképp elszakadva általánosabban is kirajzolódik. Esterházy az emberek és a dolgok helyét keresi, látszatoktól és szerepektől lecsupaszított lényegét akarja megragadni. E keresés útja számtalan felületi rétegen át vezet, így egy-egy állomáson a látszatok természetrajza is elénk tárul. A cél azonban - ahogy Miklóska, a pincér fogalmazza meg - mindig az "... hogy én én legyek, már amennyire telik tőlem, és függetlenül attól, jól járok-e evvel, avagy sem..." És ez egyúttal művészi hitvallás is. Mert az írások látszólag könnyed, sokszor megnevettető történeteiben, ötleteiben, villanásaiban, írói "kiszólásaiban" művészet és élet, esetlegesség és megformált véglegesség ellentmondása is benne rejlik. A Hallgatás, Kihallgatás, Gatás - a Spionnovella - pedig mintegy összefoglalása ezeknek az alapkérdéseknek, csattanós, mulatságos szatíra s a művészet és a művész rendkívül mélyen átlátott felelősségének találó és erőteljes megfogalmazása. Ez a célkitűzés nehéz feladat elé állítja az írót: olyan művészet teremtésére kötelezi, amelyik önmagában hordozza igazolását és bizonyosságát. Ugyanakkor túl kell mutatnia önmagán, hiszen elsőrendűen fontos, hogy igazi szükség legyen rá. Mert végső soron "arra való, hogy szomorú barátaitok arcára nevetést hímezzen, ennyi és nem több..."

Esterházy Péter - Esti
"Csak ​magamról beszélhetek. Arról, ami történt velem. Mi is történt? Várj csak. Voltaképpen semmi. De sokat képzelődtem." Kosztolányi Dezső 1933-ban adta közre _Esti Kornél_ című kötetét, mely a magyar irodalom egyik remekműve. Egy olyan könyvet jelentetett meg, melynek darabjai egymástól távoli időben jöttek létre, a kötetben viszont úgy élnek egymás mellett, mintha mindig összetartoztak volna. Esterházy Péter _Esti_ című könyve már a címével rokonságot vállal elődje művével, hogy aztán megírja saját útirajzát, regényes életrajzát (melyben arról is számot ad, hogy a hős hányszor halt meg álmában). De marad töredék. Füzér. Esti Kornél és Esti valamikor felszálltak egy villamosra észrevétlenül, majd megszokták, hogy hol robog velük, hol csikorognak a kerekei, hol csönget egy picit, de egy idő után csak arra tudtak gondolni, hogy egyszer eljutnak a végállomásig. Esti nem azonos Esti Kornéllal, ahogy Esti Kornél sem azonos Kosztolányival, mint ahogy Esti sem Esterházyval. Csak zötyög a villamos. ,,Mindazonáltal jó volna még élni egy darabig."

Esterházy Péter - Fuharosok
"Hát ​megjöttek! Hát megjöttek a fuharosok. Az ő kurjantásaik verik szét a hajnalt - szakadt, szürke, nyűtt - a csend törékeny és üres. Láttam nővéreim rettenetes arcát! - ádáz! ádáz! - Drágáim, az istenért, dehát mi történt?" Evvel a kérdéssel kezdődik a Bevezetés a szépirodalomban című Esterházy-műsorozat új darabja. Mi történt? Erre természetesen az egész írás válaszol. Van azonban itt az írónak egy - látszólag "másik" kérdése is: hogyan lehet az idő múlásának érzékeltetését, egy történet teljes végigmondását eloldozni a megírt szöveg terjedelmétől. A Fuharosok ugyanis: igazi regény. De nem azért, mert "hosszú".

Esterházy Péter - Egyszerű ​történet vessző száz oldal - A kardozós változat
Íme, ​egy friss, ropogós regény a tizenhetedik századról. Tehát történelmi regénynek kell lennie, mert hogyan is lehetne más, mint történelmi, ha egyszer a tizenhetedik században játszódik, de a huszonegyedik században írták? Írta - Esterházy Péter. - E. P. Egy kemény asszonyról szól, aki tud szeretni. Így gyűlölni is. Továbbá az Úristenről és Gizi nevű bakmacskájáról. Férfiakról is, az egyik Nyáry Pál, igen, egy ilyen nevűt a tizenkilencedik századból ismerünk, aki tehát így nem lehet azonos hősünkkel. Ahogy egy másik szereplő, Christoph Ransmayr csöndhintókészítő neve is csak véletlenül esik egybe a kortárs osztrák íróéval. Próbáljunk hát megbarátkozni a gondolattal, hogy a történelmi regény mint műfaj kap fogni még egy vajszínű árnyalatot az _Egyszerű történet vessző száz oldal_ kardozós változatában. Más férfiak is regénykednek itten, az egyikük szakács - "A nagy ételsorokat még mindig fejből tudja, akár a Miatyánkot" -, specialitása a tengeri piláf. Vagy itt van Croy herceg: megfigyeltet és jelentéseket írat, de a jelentéseket tán el se olvassa. "Sebaj, tudjuk, a jelentés lényege nem az, hogy olvassák, hanem hogy írják őket." Nem volna ez így szerencsés azonban a könyvekkel. Ha nem olvassák őket, nem történik semmi, porfogó tárgyakká lesznek. Ha meg ezt itt nem olvassák el, nem tudják meg soha, milyen az _Esterházy-féle kardozós_. Sem azt, hogy legfontosabb: örülni tudni. - P. D.

Esterházy Péter - Egy ​nő
_"Esterházy ​regényével a magyar irodalom egy nagy könyvvel lett gazdagabb, és végre nagykorú."_ ________________________________________________ _Nádas Péter_ A cím, kérem tisztelettel, nem zsákbamacska. A mű tényleg egy nőről szól. Vagy sok nőről. Vagy egy férfiról. (Ahogy azt egy férfi elképzeli.) Szóval rólunk van írva. A testről. A test árulkodásairól. Kapcsolataink kusza egyszerűségéről. Az érzékiség hatalmáról, midőn e hatalom csúcsán érezhetjük magunkat. S midőn - a lábainál. (Lába válogatja.) A nagysikerű _Egy kékharisnya följegyzéseiből_ kiderült, Esterházy szereti néven nevezni a dolgokat. Hát itt sem történik egyéb, mint a dolgok folyamatos néven nevezése. Mindössze a megközelítés tárgya változott... (nővé).

Esterházy Péter - Egyszerű ​történet vessző száz oldal - A Márk-változat
Egy ​kitelepített család az Isten háta mögött. Egy testvérpár: az egyiket a szavak érdeklik, a másikat az Isten. Nem tűnik ez feloldhatatlan ellentétnek. Az idősebb fiú mondatokból épít láthatatlan világot, süketnéma öccse szavai ugyan nem hallhatók, mégis ő meséli el a történetüket. Most akkor melyikük a Júdás? Az anya nem keresi senki kedvét, az apa iszik. Az egri nagymamával csak titokban lehet találkozni, a másik meg bár velük él, folyton az Úrral beszélget, és magát a jóságot keresi. Na és az Isten: a Mennyben, a kereszten, a káromló szavakban, az imákban és a saját történetében. A szomorú, boldog Isten. Az Egyszerű történet vessző száz oldal második könyve az istentelen 20. század közepének regénye, szereplői mind a saját útjukat járják, bár egyetlen szobában élnek. Hogy a kiszolgáltatottság választja el őket, vagy eleve el vannak választva egymástól, azt csak az Isten tudja. Mindegyikük magányos. Az Isten is: a Mennyben, a kereszten, a káromló szavakban, az imákban és a saját történetében. (Péczely Dóra)

Esterházy Péter - Hasnyálmirigynapló
"Rák, ​ez a jó kezdőszó" - vezeti be az olvasót Esterházy Péter naplója első lapján új életébe. Majd a mondat teremtette csöndben beszélni kezd: ismerjük és nem ismerjük ezt a hangot, mely hol távolról szól, hol közelről, játszik, fürkész, olvas, imádkozik, és néha szinte énekel annak a másiknak, aki ott benn fészkel. Aztán meg-megsötétedik, és kedvetlenül elhallgat. Napokra. Mit lehet tenni, ha a test, amely addig mindenestül a munkát szolgálta, egyszerre az írás ellen fordul? Hogyan rögzíti napjait az író, akinek minden műve valóság és költészet szétszálazhatatlanságára épül? Mi történik az "ontológiai derűvel", amikor a halálos betegség mindennapi gyakorlattá válik? Megírható-e szerelemként a hasnyálmirigyrák? Nem egyszerű történet.

Esterházy Péter - Termelési-regény (kisssregény)
"A mester fölemelte az ujját (az ország elcsendesedett), és megmozgatta azt. Látja, barátom, úgy cseréljük az írói síkokat, mint más az alsógatyáját. ...

Esterházy Péter - Én ​vagyok a te
A ​szerző az Urat egyszerre rajzolja meg bibliai értelmezhetőségben, ugyanakkor madáchi értelemben. De leginkább annak az önellentmondásokkal küszködő középkorú férfiembernek ábrázolja, aki az alkotás nehézségeivel vívódik, bíbelődik a teremtéssel, hangosan elmélkedik az elmúláson. Esterházy felszabadító és filozofikus iróniája, bölcs humora, játékos „társalkodó” kedve lenyűgöző nyelvezetben mutatkozik meg.

Esterházy Péter - Czeizel Balázs - Biztos ​kaland
"Nem ​szeretnék itt sokat mondani, fülelni, mert nem akarok senkit megkötni az elképzeléseimmel (amiket szegény könyvön lehetne aztán számon kérni) és nem szeretnék keveset mondani, mert az olyan volna, mintha titkolóznánk. Szemérmesség és szemérmetlenség, vallomás és hallgatás, őszinteség és eltussolás együtt jár. Segédigével tagadunk, állítjuk. Miért kell egy könyvet hátulról lapozni, azaz mért van az eleje a végén, mért kell váratlanul a középről a végére ugrani, azaz az elejére, s onnét már rendesen előre, azaz hátra? Azaz. Kell? Milyen szokásokat akar ez megzavarni? A laza albumlapozgatást? Mert mintha egy családi albumból volnának képek. Kié ez az album? A fotósé? Mi az hogy fotós? Ugyanaz mit az író? Mi az, hogy író? Ki? Én? Az elbeszélő én? A fotós tehát az elnéző én? Mi az, amit így elnézünk, vagyis mik ezek a fényképek mint írások és a szövegek mint képek? Miről beszélnek? Először is egymásról, az alkotói szándék szerint nem illusztrálják egymást, hanem együtt, ezen a közös, új nyelven beszülnek arról, amiről külön-külön csak hallgatniok lehetne. Ez tehát nem képregény, nem fényképregény. Nincsen itt történet, vagy ha van, nem lehet elmesélni, vagy ha el lehet, mi nem tudjuk. Nincs történet, de van főszereplő. Egy fiatal nő. Egy fiatal nő az ötvenes évek végéig? Mi van vele most? Megöregedett? Vagy még mindig olyan bomba? Vagy valami baj történt? Miért van a napfénynek orvosságszaga? És ki ez a nő egyáltalán? Nem elmeszülemény, az biztos. A fénykép légies absztrakció egyfelől illetve annak biztos, durva tudása, hogy valaki, valami létezett. És mért olyan fontos az az elnézőnek, ez a biztos létezésű, légies nő? Miért? (Megoldás: 3. pont) Történetünk nincs, sorsunk van. És van anyánk. Apánkról egyenlőre hallgatunk" Esterházy Péter

Esterházy Péter - A ​szavak csodálatos életéből
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Esterházy Péter - "És ​mesélni kezdtem"
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Esterházy Péter - A ​mi a bánat
„Ha ​minden jól megy, ez a CD természetes folytatása az előzőnek. A szövegek többnyire a 20. század legvégén íródtak, de 10–20 év irodalomban nem (nagyon) számít, vagy ha számít, az nem számít; Pilinszky az Pilinszky, Kertész az Kertész, Goethe az Goethe. A rózsa az... de azt most hagyjuk. Hogy mi a bánat van itten most, arra közvetlen választ nem kapunk. Sokféle bánat van, egy részük ráadásul öröm is. »Így megy ez.« Kivételesen mintha az írások címe el is mondaná, hogy miről lesz itt szó, az olvasó csodálatos életéről, a szabadság nehéz mámoráról, a 21. század titokzatos nyelvéről. Mindenről, mondja roppant szerényen, de főleg lelkesen az első írás címe. Legyünk lelkesek, ez ennek a hangos beszédnek a magva.”

Esterházy Péter - A ​szív segédigéi / Helping Verbs of the Heart
Esterházy ​Péter A szív segédigéi című művének angol nyelvű kiadása ez a kötet, mely magyarul először 1985-ben jelent meg. A téma klasszikus: a szülő halála. Három, már felnőtt testvér - két fiú és egy lány - gyűlnek össze egy meleg augusztusi napon a kórházban, anyjuk halálos ágyánál. Az idősebbik fiú hűségesen meséli el anyja halálát és az azt követő napok eseményeit, mígnem az anya türelmetlenné válik és ő maga kezdi elbeszélni életét, katolikus környezetben megélt gyerekkorát, fiatalságának kalandjait katonákkal, első szerelmét, miközben kirajzolódik a háború előtti Magyarország vidám képe. Esterházy regénye anya és fiú megrendítő kapcsolatáról szól.

Esterházy Péter - Palotai Boris - Rabindranath Tagore - Félszáz ​mondat ballagóknak
Bölcs ​és megszívlelendő gondolatok, versrészletek - igazi ajándék ballagásra. A könyvet a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria kincseiből válogatott színes műalkotások illusztrálják.

Esterházy Péter - Fancsikó ​és Pinta / Pápai vizeken ne kalózkodj!
Líra ​és játék mély kapcsolata fűzi össze Esterházy Péter első két kötetét. Ezek a művek, ma már jobban látjuk, nemcsak kísérletező mivoltukban mutatnak rokonságot a későbbi nagy alkotásokkal, hanem alapkérdésük is hasonló: a szeretet, az emberi melegség és boldogság forrásait kutatják.

Esterházy Péter - A ​halacska csodálatos élete
A ​kötet fontos tanúságtétele Esterházy mindennapok finom rezdüléseire figyelő emberségének, kétségkívül európai szellemiségének. A benne foglalt írások maradandóságát pedig mi sem bizonyítja inkább, mint hogy az utolsó munka, A Kékszakállú herceg csodálatos élete múlhatatlanul az Esterházy-univerzum egyik központi darabja - a szerzői felolvasások közönségének legnagyobb gyönyörűségére. "Ez a kötet tulajdonképpen A kitömött hattyú (1988) folytatása, az azóta írtakat gyűjtöttem össze, mindent, ami nem regény és nem elefántcsonttorony-cikk. Az utóbbi kéthárom évben szívesen voltam afféle alkalom szülte tolvaj (olykor önmagamé; ezeket úgy hagytam, nem retusáltam). Ennek lehetőségét az új szabadság adta, mozgató erejét pedig a remény és a félelem, a remény, hogy itt most végre lesz valami, és a félelem, az aggódás, hogy nehogy nagyon félre menjen ez az egész. Remény, félelem - jut is, marad is. De most nem gondolom, hogy itt elvadulhat a helyzet, és nem gondolom, hogy élni tudnánk, ahogy mondani szokás, a történelmi eséllyel. Ahogy senkinek a világon, nekünk, magyaroknak sincs elképzelésünk, látomásunk a jövőről. Nem leszünk a szabadság laboratóriuma. Inkább a szabadság cselédjei..." Esterházy Péter

Esterházy Péter - Az ​elefántcsonttoronyból
Esterházy ​Péter publicisztikai írásait tartalmazó kötete, _Az elefántcsonttoronyból_ 1991-ben jelent meg először. Adja magát a kérdés, hogy az Előszó- vagy utószóval bevezetett ötven írás, mely egyenként és összességében is az idő _ívére_ feszül, kiállja-e az idő próbáját, azaz hogyan vehetők most kézbe ezek a _Talált tárgyak_, megtisztítatlanul és _megtisztíthatatlanul_. Ne remegjen az a kéz, nyájas olvasó, a szövegek múltbéli "aktualitása" a jelené is, meghökkentően az. Az irodalmi vonatkozású cikkek mellett a rendszerváltozás személyes megtapasztalásának folyamata játssza a főszerepet a könyvben, hisz a szerző a nyolcvanas évek végi, immáron történelmi eseményeket követi nyomon. A maga módján. Egy közép-kelet-európai elefántcsonttoronyból: fala áttetsző, lépcsei szavak, a panoráma ködbe vesző hegyormok helyett a szomszéd sufnija. És a szomszédot úgy hívják: _Drága Hazám_. "Két éven át írtam a _Hitel_be ezeket a _háromflekkeket_, kéthetenként, 88. október 13-ától 90. szeptember 25-ig. Egyik-másik íráson lehetett volna talán igazítani, kiegészíteni, lábjegyzetelni, de végül is nem nyúltam egyikhez sem, mert az _egészet_ akartam békén hagyni, nem akarva megzavarni azt az időt, amely itt, akár egy jó, régi praemodern regényben vagy egy valóságos naplóban: múlik. Mert mintha ilyen könyv lenne ez is: múlik benne az idő."

Esterházy Péter - Nádler István - Hét ​utolsó szó
Vannak ​könyvek, amik a hiányról mesélnek, a hiány pedig gyakran a hallgatással fejezhető ki a legpontosabban. 7 utolsó szó. Nádler István képei, Esterházy Péter drámája. És az emlékezés: nincs zene.

Esterházy Péter - A ​kitömött hattyú
Esterházy ​Péter esztétikai-_esszéisztikai_ írásait először 1988-ban rendezte kötetbe. _A kitömött hattyú_ szövegei nagyrészt felkérésre, sőt "aktuális" művészeti események alkalmából születtek, de az azóta eltelt közel két évtized múltán sem érzi úgy az (újra)olvasó, hogy "másodrendű frissességű lazacot meg tokhalat" kapna. ___Az írások nagy részét címe vagy alcíme magyar írók, költők személyéhez, könyveihez, gondolataihoz vagy _íróságához_ köti, sorrendben: Kosztolányi, Ottlik, Örkény, Hamvas, Mészöly, Móricz, Vasadi Péter, Petőfi és Csáth Géza. Az egyszerre munkanapló, esszé és ars poetica típusú írások sora személyes irodalom- és művészettörténetté formálódik, mely az akkoriban átalakuló kánonra is hatást gyakorolt. ___ _A kitömött hattyú_ban egy olyan _belső köznyelv_et (Balassa Péter) hozott létre a szerző, melyen azóta is csak ő tud beszélni, írni - már akkor is fociról; a foci ürügyén irodalomról; képzőművészet kapcsán megint irodalomról; filmforgatókönyv-(utó)íráskor bundáskenyérről és egy magyarról - New Yorkban.

Esterházy Péter - Arra ​gondoltam, hogy az le
Részlet ​a könyvből: Végy egy darab Kenyeres Zoltánt. Ne határozd meg őt közelebbről, de ne is tekintsd tabula rasa-nak, legyen ő olyan, amilyen. Jusson azután eszébe, hogy legyenek az egyetemen ún. Arany János-előadások, négy darab előadás, kezdve március 2-án, a költő születésnapján, mindegy miről, tartsa egy író. Írónak író, vagyis éppenhogy író ember vagyok és nem beszélő. Közkeletű tévedés manapság a kettőt összekeverni, csak azért, mert itt is, ott is szavakról van szó, amiben persze az írók is hibásak, minthogy valóban beszélnek, újságban, tévében. Mindenesetre előre le kellett írnom, amit ott elmondtam aztán. De már a címnél megakadtam. Mert nem tudtam pontosan, miről akarok majd beszélni, illetve, mint mindig, azt reméltem, hogy éppen az írás által fogom megtudni, hogy miről is szól az írásom; voltak már cetlijeim, erős szívvel fogadtam, hogy ellenállok annak a kísértésnek, amely felé a magyar hagyományok szinte tolják az embert, hogy mintegy tanítson, neveljen, magyarázzon, amire az egyetem falai nyilván késztetést adnak, én meg még irigylem is kicsit a tanár-barátaimat, mert úgy látom, jót tesz nekik, hogy fiatal emberek közt vannak, és ők is jót tesznek ezeknek a fiatal embereknek. A hagyomány másik pillére egyébként az antiintellektualitás. Gondolkodás gyanús, műveltség gyanús. (Tán még a munka is gyanús.) Magyar író fölérez, nem gondolkod. Majd csak lesz valahogy.

Marianna D. Birnbaum - Esterházy Péter - Esterházy-kalauz
Huszonhat ​év telt el azóta, hogy az _Esterházy-kalauz_ megjelent. Marianna D. Birnbaum és Esterházy Péter barátságának és munkakapcsolatának ez volt az első nyilvánosság elé szánt darabja, amit aztán még két beszélgetőkönyv követett, az _Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben_ és az Esterházy Péter hatvanötödik születésnapjára készült _Az évek iszkolása_. Az _Esterházy-kalauz_ bővített kiadásához Marianna D. Birnbaum _A próza iskolája_ címmel összegyűjtötte azokat a levélrészleteket, amelyeket Esterházy kvázi munkanaplóként küldött neki a _Hrabal könyve_, a _Hahn-Hahn grófnő pillantása_ és a _Harmonia cælestis_ írásának idején. Az idézetekkel, fotókkal, kéziratokkal kiegészített kötet bepillantást enged az írói műhelybe, a munka közbeni bizonytalanságokba, a tervezés és a szerkesztés titkaiba.

Esterházy Péter - Utazás ​a tizenhatos mélyére
Egy ​hajdanvolt kisfutballista végigjárja a régi meccsek helyszíneit, Csillaghegytől Hartháig, az 54-es berni döntőtől a 2005-ös megye kettőig (nyugati csoport). Közben fölkerül az egybe, majd megjárva a poklot (az öregedő futballista keservei) megmarad, jobb híján, szurkolónak. Mellesleg politikai rendszerek omlanak össze. (Fejlődésregény?) Hősünk nem más, mint az Író, aki új könyvében a világról, "mindenről" szól, kiindulópontja azonban mindig "a világ legszebb, legvarázsosabb mértani alakzata, egy speciális téglalap, vonalakkal, zölddel, igen, egy futballpálya".