Ajax-loader

Esterházy Péter könyvei a rukkolán


Esterházy Péter - Fuharosok
"Hát ​megjöttek! Hát megjöttek a fuharosok. Az ő kurjantásaik verik szét a hajnalt - szakadt, szürke, nyűtt - a csend törékeny és üres. Láttam nővéreim rettenetes arcát! - ádáz! ádáz! - Drágáim, az istenért, dehát mi történt?" Evvel a kérdéssel kezdődik a Bevezetés a szépirodalomban című Esterházy-műsorozat új darabja. Mi történt? Erre természetesen az egész írás válaszol. Van azonban itt az írónak egy - látszólag "másik" kérdése is: hogyan lehet az idő múlásának érzékeltetését, egy történet teljes végigmondását eloldozni a megírt szöveg terjedelmétől. A Fuharosok ugyanis: igazi regény. De nem azért, mert "hosszú".

Esterházy Péter - Pápai ​vizeken ne kalózkodj!
A ​nagy sikert aratott Fancsikó és Pinta szerzője új novellás kötetében túllép a gyermekkor-kamaszkor problematikán, és megőrizve friss és eredeti látásmódját, "szélesebb vizekre hajózik". Történeteinek egyik része egy étterem, majd egy elegáns szálloda személyzete körében játszódik, pincérek és vendégek sajátos kapcsolata, egy furcsa, de nagyon is ismerős világ elevenedik meg lapjain, amelyben az emberi kapcsolatok természete a helytől, foglalkozástól némiképp elszakadva általánosabban is kirajzolódik. Esterházy az emberek és a dolgok helyét keresi, látszatoktól és szerepektől lecsupaszított lényegét akarja megragadni. E keresés útja számtalan felületi rétegen át vezet, így egy-egy állomáson a látszatok természetrajza is elénk tárul. A cél azonban - ahogy Miklóska, a pincér fogalmazza meg - mindig az "... hogy én én legyek, már amennyire telik tőlem, és függetlenül attól, jól járok-e evvel, avagy sem..." És ez egyúttal művészi hitvallás is. Mert az írások látszólag könnyed, sokszor megnevettető történeteiben, ötleteiben, villanásaiban, írói "kiszólásaiban" művészet és élet, esetlegesség és megformált véglegesség ellentmondása is benne rejlik. A Hallgatás, Kihallgatás, Gatás - a Spionnovella - pedig mintegy összefoglalása ezeknek az alapkérdéseknek, csattanós, mulatságos szatíra s a művészet és a művész rendkívül mélyen átlátott felelősségének találó és erőteljes megfogalmazása. Ez a célkitűzés nehéz feladat elé állítja az írót: olyan művészet teremtésére kötelezi, amelyik önmagában hordozza igazolását és bizonyosságát. Ugyanakkor túl kell mutatnia önmagán, hiszen elsőrendűen fontos, hogy igazi szükség legyen rá. Mert végső soron "arra való, hogy szomorú barátaitok arcára nevetést hímezzen, ennyi és nem több..."

Esterházy Péter - Drámák
Esterházy ​Péter 2009 és 2015 között írt drámái először kerülnek kötetbe. Műfaji, szerkezeti, nyelvi szabadságuk és jellegzetességeik, sajátos szerzői utasításaik nem ismeretlenek a _Daisy_, a _Búcsúszimfónia_ és a _Rubens_ olvasói előtt, ahogyan a zenei kompozíciókkal való kísérletezés sem. Talán csak több lett a csönd. Az öt felkérésre írt öt különböző, saját törvényekkel bíró szöveg a korábbi művekkel, az európai drámairodalommal és egymással is szüntelenül kapcsolatba lép. Angyalok és kihallgatótisztek, Haydn és Joplin, apák és fiúk, egy dadogó próféta és az öregedő Úr, család, hagyomány, válság és felelősség, hit, szabad akarat, alkotás és pusztulás - a szín változik, a _drámák_ közösek. Rémület, vidámság, bizakodás és kilátástalanság. _(csönd vagy zene, vagy csönd, mely zene)_ Esterházy Péter egyik nagy drámaírói teljesítménye ez.

Esterházy Péter - Fancsikó ​és Pinta
"Fancsikóékat ​először 1951-ben találtam ki - szól a kötet bevezetője. - Egy szék a fal felé fordult. A karfán a fehér festék fölrepedezett, mintha megsértődött volna. Álltam a széken, és három szót selypegtem a világnak: fancsikó, kalokagatijja, pinta. A három szó, mint három üveggolyó elgurult, s a felnőttek, ha volt idejük, mosolyogtak. Pedig én azt hiszem, hogy ezek a történetek már akkor bent voltak a szép üveggolyókban." Esterházy Péter 1974-ben mutatkozott be az Alföldben hat novellával, amelyek aztán bekerültek az "írások egy darab madzagra fűzve" alcímű novellaciklusba, amely egy gyermek szemszögéből mutatja meg a világot, két "elválaszthatatlan jó barátja", Fancsikó és Pinta főszereplésével. A kötet a későbbi Esterházy-prózák minden jellemzőjét felvonultatja: a mese- és anekdotaelemeket, a narráció (az elmondhatóság) nehézségének felismerését, a (család)történet széttagolását, a nyelvközpontúságot, a humort és a személyességet.

Esterházy Péter - A ​szív segédigéi
Nem ​használom a nyelvet, nem akarom felismerni az igazat, és még kevésbé azt Önök elé tárni. Az sem jut eszembe, hogy megnevezzem a világot, következésképp az ég világon semmit sem nevezek meg, hisz néven nevezni annyi, mint a nevet örökösen feláldozni a megnevezett dolognak… Nem beszélek; de nem is hallgatok: s ez megint más dolog. Óvatos vagyok, anyámról van szó. – Itt talán kurziválható volna minden… A kurzivált életbe! De hát mért volna perverzebb írni róla, mint hallgatni?! Vagy bármi más! Állni a sír mellett! Hát az micsoda?! Vagy fogni a kezét, s várni, hogy szorítson! Nézni, ahogy mennek világgá a sejtek, orövoár möszjő, mi volnánk részben a mamája, viszlát, szép csacsi fiú! mmmm m m A férfiember búját nem tárja a világnak.

139394465?1391265538
elérhető
53

Esterházy Péter - Esti
"Csak ​magamról beszélhetek. Arról, ami történt velem. Mi is történt? Várj csak. Voltaképpen semmi. De sokat képzelődtem." Kosztolányi Dezső 1933-ban adta közre _Esti Kornél_ című kötetét, mely a magyar irodalom egyik remekműve. Egy olyan könyvet jelentetett meg, melynek darabjai egymástól távoli időben jöttek létre, a kötetben viszont úgy élnek egymás mellett, mintha mindig összetartoztak volna. Esterházy Péter _Esti_ című könyve már a címével rokonságot vállal elődje művével, hogy aztán megírja saját útirajzát, regényes életrajzát (melyben arról is számot ad, hogy a hős hányszor halt meg álmában). De marad töredék. Füzér. Esti Kornél és Esti valamikor felszálltak egy villamosra észrevétlenül, majd megszokták, hogy hol robog velük, hol csikorognak a kerekei, hol csönget egy picit, de egy idő után csak arra tudtak gondolni, hogy egyszer eljutnak a végállomásig. Esti nem azonos Esti Kornéllal, ahogy Esti Kornél sem azonos Kosztolányival, mint ahogy Esti sem Esterházyval. Csak zötyög a villamos. ,,Mindazonáltal jó volna még élni egy darabig."

Esterházy Péter - Hasnyálmirigynapló
"Rák, ​ez a jó kezdőszó" - vezeti be az olvasót Esterházy Péter naplója első lapján új életébe. Majd a mondat teremtette csöndben beszélni kezd: ismerjük és nem ismerjük ezt a hangot, mely hol távolról szól, hol közelről, játszik, fürkész, olvas, imádkozik, és néha szinte énekel annak a másiknak, aki ott benn fészkel. Aztán meg-megsötétedik, és kedvetlenül elhallgat. Napokra. Mit lehet tenni, ha a test, amely addig mindenestül a munkát szolgálta, egyszerre az írás ellen fordul? Hogyan rögzíti napjait az író, akinek minden műve valóság és költészet szétszálazhatatlanságára épül? Mi történik az "ontológiai derűvel", amikor a halálos betegség mindennapi gyakorlattá válik? Megírható-e szerelemként a hasnyálmirigyrák? Nem egyszerű történet.

Esterházy Péter - Javított ​kiadás
"Álmomban ​azt magyarázom apámnak, miközben ő kezemre teszi azt a nagy, súlyos apakezét, hogy az a jó, ha megírom ezt a históriát, ezt a szót használom, históriát, úgy mondom, mint egy gyereknek a doktor bácsi, ne féljen, nem fog fájni, ez a legjobb megoldás. Mint valami betegségről beszélek a "dologról", amiről senki nem tehet, és ő a szenvedő alanya. Hogy a kezét az enyémre tette, az olyan erős, jó érzés, hogy föl is ébredek. Nyolc óra van, gyorsan leírom (leírtam). Próbálok válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen érzés vagy kedv vagy hangulat maradt bennem az álom után, de a jónak csak az emléke van meg, mostanra csak a fázás maradt, fázom." Esterházy Péter Esterházy Péter új könyve a Kossuth-díjas író édesapjának ügynök múltját tárja az olvasók elé.

Esterházy Péter - Rubens ​és a nemeuklideszi asszonyok
"Megkérhetném ​hogy lépjen közelebb a hölgyhöz. Konstatálja, hogy a háromszög szögeinek összege száznyolcvan fok és egyszersmint konstatálja, hogy a világban igazság van. A rendszer működik és a rendszer igaz. Van igazság és megismerhető"

Esterházy Péter - Marianna D. Birnbaum - Az ​évek iszkolása
_Huszonnégy ​évvel később..._ Legyen a 24 az a szám, amely az _Esterházy-kalauz_ és _Az évek iszkolása_ beszélgetőkönyv között eltelt időt jelenti. Jobban jártunk volna, ha csak 23 iszkolt volna el, mert akkor most kijátszhatnánk ezt a remek prímszámot. ___Végre megtudhatjuk, melyik században élt volna szívesen Esterházy Péter, vagy mit olvasott föl neki az édesanyja, és mit olvasott ő a gyerekeinek (már ha azt olvasásnak lehet nevezni). (Nem.) És ne higgyék, hogy már mindent tudnak Esterházy édesapjáról és édesanyjáról, vagy a testvéreivel, a gyerekeivel, unokáival (!), sőtpláne a feleségével való viszonyáról, hogy a szavakat, mondatokat ne is említsük. (De.) Félő, az is lelepleződik, ki volt az első barátnője, és mikor kezdett erotikus irodalmat olvasni. (Az _Egri csillagok_ nyitójelenete???) És hogy miért könnyebb az evésről írni, mint a szeretkezésről. A családtól indulunk, de lesz Isten is. Haza is. Most akkor ki ő, Bováryné vagy Esti Kornél? ___Szóval _Amit tudni akarsz Esterházy Péterről, de sosem merted megkérdezni_ (váltunk át olcsón magázásról tegezésre), azt ismét megtette helyetted Mariann D. Birnbaum, Esterházy kalauza, aki a szerzőt közelgő hatvanötödik születésnapja alkalmából szólította föl újra, hogy kezelje a jegyét, vagy mutassa föl a bérletét. A 65 meg legalább félprím. Hogy ez mit is jelent, azt majd megkérdezzük még tőle. ________________________________________________________________________ _Péczely Dóra_

Esterházy Péter - Egy ​kékharisnya följegyzéseiből
A ​kötet az 1991 és 1994 tavasza közt született Esterházy-írásokat tartalmazza, mindazt, ami nem regény és nincs Kertész Imrének ajánlva. A szerző némiképpen önkényesen csoportosította a szövegeket, meghagyva egyben és időrendben az Élet és Irodalom-beli "kékharisnyákat", melyek így talán a (velünk) múló időt is mutatják. Az önismétléseket se nagyon gyomlálta ki, mutassák csak, hogy így dolgozik: rakosgat.

Esterházy Péter - Semmi ​művészet
_Végigbeszélte ​franciául anyám a hatvanas, hetvenes éveket. Kisfiam, franciául még az elvtárs is elviselhető hangzat. Úgy bújt a francia nyelvbe, mint egy bunkerbe. Nem, a bunker az inkább német volna, betonfedezék, a nyelv a menedéknek egy könnyebb fajtája, baj esetén nem is védne semmitől, rejtek, enyhhely, védőszárny, amibe viszont nem lehet belebújni. Ha kijött a franciából, belement a futballba. Úgy is lehet mondani, hogy anyám egy életen át állandóan menekült. És úgy is lehet mondani, hogy állandóan boldog volt._ "MINDEZT MAJD MEGÍROM MÉG PONTOSABBAN IS." Ígéret, fenyegetés vagy idézet volt _A szív segédigéi_ utolsó mondata? 1985-ben, amikor számozatlan, gyászkeretes oldalakon megjelent Esterházy Péter könyve, ez a sokat idézett mondat leginkább egy írói attitűd megnyilvánulásának tűnt. A _Harmonia Caelestis_ és a _Javított kiadás_ apakönyvei után most, huszonhárom évvel később, a _Semmi művészet_ megjelenésével nyer új jelentést a fenti mondat, és a fenti mondatot megelőző segédigékbe tört anyahalál-könyv. A _Semmi művészet_ a föltámasztott anya könyve, az anyáé, aki ismeri a lesszabályt, és akinek nyelve, mely által a világhoz való viszonya meghatározódik, a futball nyelve. A fiú csak ehhez képest van, és minden és mindenki más is csak ehhez az anyafutballnyelvhez viszonyítva létezik. A futball, mely a szerző előző könyvében inkább a magántörténelem-írás eszköze és terepe volt, ebben a regényben mint világszemlélet van jelen, melynek eredője az anyához és az anyanyelvhez való viszonyban gyökerezik: anyanyelv-komplexus. Ha az olvasó Esterházy Péter regényében a "családtörténeti" szálat keresi, megtalálja - finoman megírt, kerek történetekben. Ha érzelmeket akar, azokat is: plátói szerelem, gyengédséggel teli házastársi szeretet, no meg az anyai meg az apai. Aki az esterházys-önreflektív szövegvilágra kíváncsi (hol kezdődik, és hol végződik az író?), az sem fog csalatkozni. Irónia, szépség, történelem, aranycsapat, apa, nagymama, nagynéni, nagybácsi, anya, élet és halál, főként halál, de az nagyon szépen megírva. És az élet is, persze, a halál előtt.

Esterházy Péter - Egyszerű ​történet vessző száz oldal - A kardozós változat
Íme, ​egy friss, ropogós regény a tizenhetedik századról. Tehát történelmi regénynek kell lennie, mert hogyan is lehetne más, mint történelmi, ha egyszer a tizenhetedik században játszódik, de a huszonegyedik században írták? Írta - Esterházy Péter. - E. P. Egy kemény asszonyról szól, aki tud szeretni. Így gyűlölni is. Továbbá az Úristenről és Gizi nevű bakmacskájáról. Férfiakról is, az egyik Nyáry Pál, igen, egy ilyen nevűt a tizenkilencedik századból ismerünk, aki tehát így nem lehet azonos hősünkkel. Ahogy egy másik szereplő, Christoph Ransmayr csöndhintókészítő neve is csak véletlenül esik egybe a kortárs osztrák íróéval. Próbáljunk hát megbarátkozni a gondolattal, hogy a történelmi regény mint műfaj kap fogni még egy vajszínű árnyalatot az _Egyszerű történet vessző száz oldal_ kardozós változatában. Más férfiak is regénykednek itten, az egyikük szakács - "A nagy ételsorokat még mindig fejből tudja, akár a Miatyánkot" -, specialitása a tengeri piláf. Vagy itt van Croy herceg: megfigyeltet és jelentéseket írat, de a jelentéseket tán el se olvassa. "Sebaj, tudjuk, a jelentés lényege nem az, hogy olvassák, hanem hogy írják őket." Nem volna ez így szerencsés azonban a könyvekkel. Ha nem olvassák őket, nem történik semmi, porfogó tárgyakká lesznek. Ha meg ezt itt nem olvassák el, nem tudják meg soha, milyen az _Esterházy-féle kardozós_. Sem azt, hogy legfontosabb: örülni tudni. - P. D.

Esterházy Péter - Harmonia ​Caelestis
Mintha ​varázsütésre (fotocella), hangtalanul kinyílik előttünk a mesterien megmunkált kovácsoltvas kapu (1. sz. műremek), s végiglépdelhetünk egy elhagyott, ismerősnek tűnő allén. Az utat porcukorhó borítja (sóőrlemény?), minden léptünk látszik, feltéve, ha van bátorságunk visszapillantani. (Valakik majd kővé dermednek. Mi?) Súlyos döndülés, a kaput becsukták. (Haydn?) Megérkeztünk - hová is? Melyik századba? A huszadikból a huszadikba? (Többek közt.) Vallomásokat olvashatunk az Esterházyakról, a nem-Esterházyakról, vallomásokat Magyarországról, történeteket történelmünkről (fehér foltok: porcukor, porsó, por, hamu, isa). Sorstörmelékek, sorsőrlemények, mi. Most lett vége a huszadik századnak.

Esterházy Péter - Egy ​nő
_"Esterházy ​regényével a magyar irodalom egy nagy könyvvel lett gazdagabb, és végre nagykorú."_ ________________________________________________ _Nádas Péter_ A cím, kérem tisztelettel, nem zsákbamacska. A mű tényleg egy nőről szól. Vagy sok nőről. Vagy egy férfiról. (Ahogy azt egy férfi elképzeli.) Szóval rólunk van írva. A testről. A test árulkodásairól. Kapcsolataink kusza egyszerűségéről. Az érzékiség hatalmáról, midőn e hatalom csúcsán érezhetjük magunkat. S midőn - a lábainál. (Lába válogatja.) A nagysikerű _Egy kékharisnya följegyzéseiből_ kiderült, Esterházy szereti néven nevezni a dolgokat. Hát itt sem történik egyéb, mint a dolgok folyamatos néven nevezése. Mindössze a megközelítés tárgya változott... (nővé).

Esterházy Péter - Egy ​kék haris
Senkit ​ne tévesszen meg a megnyirbált cím: valódi "kékharisnyák" olvashatók ebben a kötetben is. Vagyis hamisítatlan Esterházy-publicisztikák: glosszák, jegyzetek, esszéisztikus elmélkedések. A tárgy pedig ezúttal is _bármi_, azazhogy minden, amit az író észrevesz, s amire rögtön reflektál. A kor lélegzik ezekben az írásokban, néha éppenséggel légszomjjal küzdve, máskor megnyugodva. Meglehet, kevesebb a vitriol, több a rezignált bölcsesség. S hogy ez miért van így, arra áttételesen választ kapunk a kötetet záró nagyívű esszéből, mely egyszerre szól regényről és politikáról, _hagyományról és egyéniség_ről, de mindenekelőtt a magyar nyelvről, a magyar mondatról. Amely "nem a nyelvből jön, hanem a szerzőből, vagyis mindig személyes, mindig bravúros. Stílus és nem létezés." ___Esterházy írói személyiségét, emberi karakterét árnyalja olvasói számára a Petri György által készített interjú.

Esterházy Péter - Kis ​Magyar Pornográfia
A ​cím nem az olvasók megtévesztésére szolgál. A könyv valóban kicsi, pornográf és mindenekelőtt magyar: kicsinységében és pornográfiájában is; minden sorát a magyar közel- és távolabbi múlt hatja át, az anekdotákat ugyanúgy ez a valóság teremtette, ahogy a nekünk szegeződő, véget érni nem akaró kérdéseket, az első fejezet "hibás magyarsággal, remegve írt" jelen-történetkéit éppúgy, mint a tükörfejezetben "a lélek mérnökének" kalandjait. Indulatosság és részvét az írások mozgatója; itt és most ezért és ezért így meg így élünk: lehetne-e és kellene-e másképp, és hogyan, ha igen... Vagy ahogy a könyvben idézett klasszikus kérdések szólnak: "Mit tudhatok? Mit kell tennem? Mit szabad remélnem?"

Esterházy Péter - Egyszerű ​történet vessző száz oldal - A Márk-változat
Egy ​kitelepített család az Isten háta mögött. Egy testvérpár: az egyiket a szavak érdeklik, a másikat az Isten. Nem tűnik ez feloldhatatlan ellentétnek. Az idősebb fiú mondatokból épít láthatatlan világot, süketnéma öccse szavai ugyan nem hallhatók, mégis ő meséli el a történetüket. Most akkor melyikük a Júdás? Az anya nem keresi senki kedvét, az apa iszik. Az egri nagymamával csak titokban lehet találkozni, a másik meg bár velük él, folyton az Úrral beszélget, és magát a jóságot keresi. Na és az Isten: a Mennyben, a kereszten, a káromló szavakban, az imákban és a saját történetében. A szomorú, boldog Isten. Az Egyszerű történet vessző száz oldal második könyve az istentelen 20. század közepének regénye, szereplői mind a saját útjukat járják, bár egyetlen szobában élnek. Hogy a kiszolgáltatottság választja el őket, vagy eleve el vannak választva egymástól, azt csak az Isten tudja. Mindegyikük magányos. Az Isten is: a Mennyben, a kereszten, a káromló szavakban, az imákban és a saját történetében. (Péczely Dóra)

Esterházy Péter - Termelési-regény (kisssregény)
"A mester fölemelte az ujját (az ország elcsendesedett), és megmozgatta azt. Látja, barátom, úgy cseréljük az írói síkokat, mint más az alsógatyáját. ...

Esterházy Péter - Könyvek
Három ​regény - három varázslat. Könyvek. Csokonai Lili könyve, Hrabal könyve s a Duna könyve. A Tizenhét hattyúk megjelenése 1987-ben irodalmi szenzáció volt. Ki rejtőzhet Csokonai Lili neve mögött? Esterházy akkor megmutatta, hogy mit jelent belébújni egy más sorsba, egy másik énbe, és persze nyelvezetbe, ami azért nem volt olyan nagyon "másik", végtelen stilizáltsága mögött sem... Sokan Weöres Psychéje mellé helyezték a regényt, annak prózapárját látták benne. A Hrabal könyve olvasásakor már meg sem lepődtünk azon, hogy Anna, az író felesége, negyedik gyermekének világrahozatalán töprengve, mitikus asszonyiságából kilépve, másfajta mítoszok szálait igazgatva, egyszer csak beleszeret a cseh írókollégába... végül is segít férjének, hogy vallomás tevődhessék Hrabal úrnak. (S el-visszatűnik mitikus asszonyiságába, eldöntvén azt, mi eldöntetett már: megszüli gyermekét.) Súlyos kérdések fittyet hánynak a nehézkedés törvényeinek - mozarti regény. S e kötetben a harmadik mű: a Duna-könyv. "Lefelé a Dunán". Főhőse az Utazó, kit "egy gazdagabb úr vagy szegényebb ország kibérelhet, és akkor ő utazni kezd". A reneszánsz csavargóregényeket megidéző Hahn-Hahn grófnő pillantása kalandozás nemcsak az időben s a térben, hanem a térségben is, a történelemben is. S föladja a leckét, a gondolkodni valót: mit is jelent, azaz mit is jelenthetne az a tény, hogy a Duna országokat köt össze...

Esterházy Péter - Az ​olvasó országa
Esterházy ​Péter cikkeiből tizenöt év után jelenik meg újabb kötet, _Az olvasó országa_. A 2003 és 2016 között keletkezett írások a közelmúlt és a jelen Magyarországáról szólnak, akár a szigorú figyelem soha nem leegyszerűsítő élével, akár az öröm összetéveszthetetlenül finom sokrétűségével: szellemmel és eleganciával. Publicisztikák, esszék, jegyzetek, beszédek: Esterházy jellegzetes műfajai hétköznapjainkról és ünnepeinkről adnak hírt - és arról, hogy e kettő mindig és mindenekelőtt: munka. "Könyvespolcaink különböznek, de nem estek kétfelé, egyben vannak. Az olvasó országa jó ország. Csak éppen nem tudjuk, kinek az országa vagyunk. Szoktunk neveket mondani, de szerintem se Kádáré nem vagyunk, se Horthyé, hogy újabb neveket ne is említsek. A magunk országa vagyunk, csak azt nem tudjuk, kik vagyunk."

Esterházy Péter - Szebeni András - A ​vajszínű árnyalat
_Ne ​tessen nyugtalankodni, mondta volna (a Kormos-anekdota szerint) sz egyszeri szobafestő, EZ MÉG KAP FOGNI EGY VAJSZÍNŰ ÁRNYALATOT. Ebben az ígéretben telt az életünk, hogy igaz ugyan, most így meg amúgy, botrányosan, de ne tessünk nyugtalankodni, mert ez még kap fogni egy vajszínű árnyalatot.  Valóban. Kap fogtunk egy vajszínű árnyalatot. Erre gondoltunk? Ne kerteljünk, nem erre gondoltunk.  Viszont most mi vagyunk a szobafestő is. Nem mondjuk, ne nyugtalankodjunk, de tudjuk, szemünk-szánk tele festékkel, hogy a vajszínű árnyalat is kap fogni még egy vajszínű árnyalatot._

Esterházy Péter - Búcsúszimfónia
Ne ​tessél apukázni _(esernyővel hadonászva)_ Apuka! Apuka! _(halkan)_ Apuka! egy országot egy virágzó országot egy diadalmas nemzetet tönkre lehet tenni az ilyen apukázással Ezekkel az apukákkal micsoda nyelv Egy egész országot munkásság parasztság és a velök szolidáris értelmiség Mondd csak Fiam te te te melyik fiam mije is vagy A CSALÁDREGÉNYEKNEK NINCS VÉGE A CSALÁD REGÉNYÉNEK VAN VÉGE

Esterházy Péter - Hahn-Hahn ​grófnő pillantása
"Hahn-Hahn ​grófnőről a gonosz Heine tesz említést a nőírókról szólva, mondván: azok egyik szeme a papíron, a másik mindig egy férfin - kivéve Hahn-Hahn grófnőt, aki félszemű. A regény e nem létező (?imaginárius) szem pillantását irigyli el, evvel nézi a világot. A regény - főhőse- az Utazó, aki profi utazó, azaz egy gazdagabb úr vagy szegényebb ország kibérelheti, és akkor ő utazni kezd." Nemcsak a Duna ősforrásához - a regény eredetéhez is visszavándorol új művében Esterházy Péter. Hivatásos utazójának beszámolója a műfajban is kalandozás: a reneszánsz kori csavargóregények, útirajzok XX. század végi persziflázsa, a stílus jellegzetesen esterházys érzéki bájával, fény és árnyék, irónia és megrendelülés felhőjátékaival. Sokat emlegetett "geopolitikai meghatározottságunk" elegáns és a szó legnenesebb értelmében kellemes írói kifejtése ez a mű, zarándokút egy folyón, mely elemiségével, őstermészeténél fogva összekötni és nem szétválasztani szeretne országokat és nemzeteket, egyelőre hiába: azonban megérint minket az új szempontú, az időlegességet katartikus egyértelműséggel sugalló régi fölismerés: csöndes döbbenete annak, mi a különbség emberi életminőség tekintetében a Duna menti országokban a folyó felső szakaszán, s milyen lejjebb.

Jean-Philippe Toussaint - Esterházy Péter - Zidane ​melankóliája / Toussaint reménye
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Esterházy Péter - Én ​vagyok a te
A ​szerző az Urat egyszerre rajzolja meg bibliai értelmezhetőségben, ugyanakkor madáchi értelemben. De leginkább annak az önellentmondásokkal küszködő középkorú férfiembernek ábrázolja, aki az alkotás nehézségeivel vívódik, bíbelődik a teremtéssel, hangosan elmélkedik az elmúláson. Esterházy felszabadító és filozofikus iróniája, bölcs humora, játékos „társalkodó” kedve lenyűgöző nyelvezetben mutatkozik meg.

Esterházy Péter - Czeizel Balázs - Biztos ​kaland
"Nem ​szeretnék itt sokat mondani, fülelni, mert nem akarok senkit megkötni az elképzeléseimmel (amiket szegény könyvön lehetne aztán számon kérni) és nem szeretnék keveset mondani, mert az olyan volna, mintha titkolóznánk. Szemérmesség és szemérmetlenség, vallomás és hallgatás, őszinteség és eltussolás együtt jár. Segédigével tagadunk, állítjuk. Miért kell egy könyvet hátulról lapozni, azaz mért van az eleje a végén, mért kell váratlanul a középről a végére ugrani, azaz az elejére, s onnét már rendesen előre, azaz hátra? Azaz. Kell? Milyen szokásokat akar ez megzavarni? A laza albumlapozgatást? Mert mintha egy családi albumból volnának képek. Kié ez az album? A fotósé? Mi az hogy fotós? Ugyanaz mit az író? Mi az, hogy író? Ki? Én? Az elbeszélő én? A fotós tehát az elnéző én? Mi az, amit így elnézünk, vagyis mik ezek a fényképek mint írások és a szövegek mint képek? Miről beszélnek? Először is egymásról, az alkotói szándék szerint nem illusztrálják egymást, hanem együtt, ezen a közös, új nyelven beszülnek arról, amiről külön-külön csak hallgatniok lehetne. Ez tehát nem képregény, nem fényképregény. Nincsen itt történet, vagy ha van, nem lehet elmesélni, vagy ha el lehet, mi nem tudjuk. Nincs történet, de van főszereplő. Egy fiatal nő. Egy fiatal nő az ötvenes évek végéig? Mi van vele most? Megöregedett? Vagy még mindig olyan bomba? Vagy valami baj történt? Miért van a napfénynek orvosságszaga? És ki ez a nő egyáltalán? Nem elmeszülemény, az biztos. A fénykép légies absztrakció egyfelől illetve annak biztos, durva tudása, hogy valaki, valami létezett. És mért olyan fontos az az elnézőnek, ez a biztos létezésű, légies nő? Miért? (Megoldás: 3. pont) Történetünk nincs, sorsunk van. És van anyánk. Apánkról egyenlőre hallgatunk" Esterházy Péter

Esterházy Péter - A ​kitömött hattyú
Esterházy ​Péter esztétikai-_esszéisztikai_ írásait először 1988-ban rendezte kötetbe. _A kitömött hattyú_ szövegei nagyrészt felkérésre, sőt "aktuális" művészeti események alkalmából születtek, de az azóta eltelt közel két évtized múltán sem érzi úgy az (újra)olvasó, hogy "másodrendű frissességű lazacot meg tokhalat" kapna. ___Az írások nagy részét címe vagy alcíme magyar írók, költők személyéhez, könyveihez, gondolataihoz vagy _íróságához_ köti, sorrendben: Kosztolányi, Ottlik, Örkény, Hamvas, Mészöly, Móricz, Vasadi Péter, Petőfi és Csáth Géza. Az egyszerre munkanapló, esszé és ars poetica típusú írások sora személyes irodalom- és művészettörténetté formálódik, mely az akkoriban átalakuló kánonra is hatást gyakorolt. ___ _A kitömött hattyú_ban egy olyan _belső köznyelv_et (Balassa Péter) hozott létre a szerző, melyen azóta is csak ő tud beszélni, írni - már akkor is fociról; a foci ürügyén irodalomról; képzőművészet kapcsán megint irodalomról; filmforgatókönyv-(utó)íráskor bundáskenyérről és egy magyarról - New Yorkban.

Esterházy Péter - Arra ​gondoltam, hogy az le
Részlet ​a könyvből: Végy egy darab Kenyeres Zoltánt. Ne határozd meg őt közelebbről, de ne is tekintsd tabula rasa-nak, legyen ő olyan, amilyen. Jusson azután eszébe, hogy legyenek az egyetemen ún. Arany János-előadások, négy darab előadás, kezdve március 2-án, a költő születésnapján, mindegy miről, tartsa egy író. Írónak író, vagyis éppenhogy író ember vagyok és nem beszélő. Közkeletű tévedés manapság a kettőt összekeverni, csak azért, mert itt is, ott is szavakról van szó, amiben persze az írók is hibásak, minthogy valóban beszélnek, újságban, tévében. Mindenesetre előre le kellett írnom, amit ott elmondtam aztán. De már a címnél megakadtam. Mert nem tudtam pontosan, miről akarok majd beszélni, illetve, mint mindig, azt reméltem, hogy éppen az írás által fogom megtudni, hogy miről is szól az írásom; voltak már cetlijeim, erős szívvel fogadtam, hogy ellenállok annak a kísértésnek, amely felé a magyar hagyományok szinte tolják az embert, hogy mintegy tanítson, neveljen, magyarázzon, amire az egyetem falai nyilván késztetést adnak, én meg még irigylem is kicsit a tanár-barátaimat, mert úgy látom, jót tesz nekik, hogy fiatal emberek közt vannak, és ők is jót tesznek ezeknek a fiatal embereknek. A hagyomány másik pillére egyébként az antiintellektualitás. Gondolkodás gyanús, műveltség gyanús. (Tán még a munka is gyanús.) Magyar író fölérez, nem gondolkod. Majd csak lesz valahogy.

Esterházy Péter - A ​szív segédigéi / Helping Verbs of the Heart
Esterházy ​Péter A szív segédigéi című művének angol nyelvű kiadása ez a kötet, mely magyarul először 1985-ben jelent meg. A téma klasszikus: a szülő halála. Három, már felnőtt testvér - két fiú és egy lány - gyűlnek össze egy meleg augusztusi napon a kórházban, anyjuk halálos ágyánál. Az idősebbik fiú hűségesen meséli el anyja halálát és az azt követő napok eseményeit, mígnem az anya türelmetlenné válik és ő maga kezdi elbeszélni életét, katolikus környezetben megélt gyerekkorát, fiatalságának kalandjait katonákkal, első szerelmét, miközben kirajzolódik a háború előtti Magyarország vidám képe. Esterházy regénye anya és fiú megrendítő kapcsolatáról szól.

Esterházy Péter - A ​halacska csodálatos élete
A ​kötet fontos tanúságtétele Esterházy mindennapok finom rezdüléseire figyelő emberségének, kétségkívül európai szellemiségének. A benne foglalt írások maradandóságát pedig mi sem bizonyítja inkább, mint hogy az utolsó munka, A Kékszakállú herceg csodálatos élete múlhatatlanul az Esterházy-univerzum egyik központi darabja - a szerzői felolvasások közönségének legnagyobb gyönyörűségére. "Ez a kötet tulajdonképpen A kitömött hattyú (1988) folytatása, az azóta írtakat gyűjtöttem össze, mindent, ami nem regény és nem elefántcsonttorony-cikk. Az utóbbi kéthárom évben szívesen voltam afféle alkalom szülte tolvaj (olykor önmagamé; ezeket úgy hagytam, nem retusáltam). Ennek lehetőségét az új szabadság adta, mozgató erejét pedig a remény és a félelem, a remény, hogy itt most végre lesz valami, és a félelem, az aggódás, hogy nehogy nagyon félre menjen ez az egész. Remény, félelem - jut is, marad is. De most nem gondolom, hogy itt elvadulhat a helyzet, és nem gondolom, hogy élni tudnánk, ahogy mondani szokás, a történelmi eséllyel. Ahogy senkinek a világon, nekünk, magyaroknak sincs elképzelésünk, látomásunk a jövőről. Nem leszünk a szabadság laboratóriuma. Inkább a szabadság cselédjei..." Esterházy Péter

Esterházy Péter - Daisy
Operalibrettó. ​Azaz a szerző műfaji megjelölése szerint: opera semiseria - a komolyat a víggal elegyítő színpadi daljáték. Egyúttal fél-sorozat, egy kétrészes regény (Ki szavatol a lady biztonságáért?) ikerpárjától különválasztott darabjának a lényegre egyszerűsített - népszerűsített - drámai változata. Történhetne - mondjuk - a 19. századi Velencében, de "a legegyszerűbb, ha úgy tekintjük, hogy manapság játszódik". Egy operaelőadás előkészületeinek részesei vagyunk: "falatnyi terem, sajátos odőr, s a rémület és boldogság heves váltakozásait undorral észleljük". Ennek a "félelem, hatalom, léhaság" túlfűtött légkörében színre kerülő (vagy elpróbált gátlástalan és groteszk játéknak a szereplői egy-egy magatartásformát megjelenítve keresnek választ nagyúri pártfogójuk, mecénásuk (egyben a társulat tagja) minduntalan felhangzó kérdésére: Élni mennyi? De a szereplők itt egyúttal nézők, s a színpad nézőtér, a "közönség" ugyanabból a teremből nézi, figyeli is önmagát, elidegenedett életét: "hidegen, fájdalmasan, rezignáltan, rémülten és kicsit vidáman"...

Kollekciók